Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. július 12. Hazánkba érkezett az Amerikai Egyesült Államok elnöke Bush köszönő szavai Az amerikai elnöknek több­ször is meg kellett köszönnie a lelkes üdvözlést. „Nézzék, eltépem beszédemet, hadd szóljak önökhöz tiszta szí­vemből, rövid leszek, éppen eleget álltak már itt az eső­ben” — fordult tréfálkozva az őt üdvözlők felé. — Barbara és én szívből köszönöm ezt a meleg fogad­tatást. Üdvözlöm Magyaror­szág vezetőit, a népet, üdvöz­löm a reformokat, a változá­sokat, amelyek most az önök csodálatos országában vég­bemennek. Azért jöttem ide az Egyesült Államok elnöke­ként, mert országunkban kü­lönösen szívélyes érzésekkel viseltetünk Magyarország né­pe iránt. — Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk. Sajnos, csak igen rövid időre vagyunk itt, két estére és egy napra. Örömmel tekintek a konzultációk elé, amelyeket ennek a nagvsze­Az amerikai elnök 8 óra^ kor lépett be a Parlament épületébe. A Nándorfehérvá­ri-terembe kísérték. ahol Straub F. Brúnó — Kovács László külügyminisztériumi államtitkár társaságában — megmutatta a falon lévő fres­kókat. Néhány szóval utalt arra. hogy a nándorfehérvári csata milyen jelentőséggel bír népünk történelmében. A rö­vid ismertetés után vendég és vendéglátó egymással szemben helyezkedett el. Ek­kor az egyik amerikai újság­író közbekiáltott: hozott pénzt Magyarországra? Vá­lasz nem hangzott el; meg­kezdődött a kötetlen megbe­szélés. amely mintegy fél óra hosszat tartott. Még folyt a megbeszélés, amikor a kupolacsarnokban gyülekeztek a vacsoravendé­gek: az Elnöki Tanács, a Mi­nisztertanács és az MSZMP Elnöksége adott díszvacsorát az amerikai elnök és felesé­ge tiszteletére. Mindenekelőtt elnézést ké­rünk önöktől a váratlan esőért, de hát ezt az ég küld­te, és nem kérte ki kormá­nyunk engedélyét. Történelmünk során első ízben lehetünk házigazdái egy olyan küldöttségnek, amelynek élén az amerikai nép első számú vezetője áll. Tisztelettel és barátsággal köszöntőm önöket főváro­sunkban, itt, Duna-parti Par­lamentünkben. Az amerikai és a magyar népet sok-sok szállal kap­csolja össze a tudomány, a kultúra és a gazdasági élet lüktető tempója. Mi kíván­juk, hogy ezek a szálak sza­porodjanak és erősödjenek, összekapcsol minket a sza­badság és a függetlenség esz­méjének a tisztelete, hidat képez köztünk számos törté­nelmi esemény és az Egyesült Államokban élő nagy számú magyarság. Jól emlékszem 1978. január 6-ának estéjére, amikor Bu­dapesten milliók ülhettek a televízió képernyője elé azért, hogy szemtanúi lehes­senek egy történelmi ese­ménynek: a magyar királyi korona és a koronázási ék­szerek visszaszolgáltatásá­nak. Nemzeti ereklyénk ha­zahozatala a magyar—ameri­kai kapcsolatok történetének egy kiemelkedő állomása volt. Ma egy újabb állomáshoz rű országnak a vezetőivel folytatok majd. Átadom majd nekik az amerikai nép meleg üdvözletét, tolmácso­lom az Egyesült Államok né­pének azt a meggyőződését, hogy együtt kell működnünk Magyarországgal, együtt aka­runk működni Magyaror­szággal, az önök vezetőivel együttműködve előbbre tud­juk vinni az önök országá­ban végbemenő reformokat. — Köszönöm ezt a fogad­tatást, és remélem, holnap szárazabb helyen hallhat­nak majd engem — tette hozzá az amerikai elnök. — Meggyőződésem, hogy már régén elmúlik majd az eső. de én még mindig emlékezni fogok arra a meleg fogadta­tásra, amelyben Magyaror­szág népe részesített. Köszö­nöm önöknek ezt — mondot­ta az amerikai elnök, aki vé­gül Isten áldását kérte Ma­gyarországra. A kupolacsarnokban Nyers Rezső, az MSZMP elnöke. Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, valamint Németh Miklós, a Minisztertanács el­nöke és felesége köszöntötte az érkező elnöki párt. A Vadászteremben, a virá­gokkal díszített főasztalnál foglalt helyet Straub F. Brú­nó és felesége. Szabolcsi Gertrud, George Bush és fe­lesége, Barbara Bush. Nyers Rezső. Grósz Károly, Németh Miklós és felesége, Némethné Szilágyi Erzsébet. A díszvacsorán — amelyen pohárköszöntők hangzottak el — magyar részről jelen volt Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke. Pozsgay Imre államminiszter, Medgyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes, Horn Gyula külügy­miniszter, valamint a kor­mány több más tagja. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete, s meghívást kap­tak a magyar egyházak, va­lamint az Ellenzéki Kerék­asztal vezető képviselői. érkeztünk. Ennek fontosságát ezúttal a Kossuth téren ösz- szegyűlt emberek sokasága is jelezte. Országunk lakói tud­ják és érzik, hogy az Egye­sült Államok és Magyaror­szág együttműködése, a za­vartalan jó kapcsolatok fenn­tartása, további fejlesztése nemzeti boldogulásunk egyik fontos hajtóereje. Tudatában vannak e ténynek az itt je­lenlévő különböző magyar- országi politikai erők képvi­selői, tudják, hogy a nemzet­közi források jó hasznosítása egyesített, békés erőfeszítést is igényel tőlünk, magyarok­tól. A több ezer kilométeres távolság és a széles óceán igazában nem választja el egymástól országainkat, ha él bennünk az együttműkö­dés akarása. Mi azt szeretnénk, ha az óceánon túlról erősödne a szándék a mai Magyarország „gazdasági és kulturális fel­fedezésére”. Országunk most a gyökeres átalakulás, a meg­újulás . állapotában van. Mélyreható demokratizálódá­si folyamat indult el. amely­nek éppen ez az épület, az Országgyűlés háza lett az egyik színhelye. A pluraliz­mus kibontakoztatásához, a jogállamiság kiteljesedéséhez sokat meríthetünk és kell is merítenünk a parlamenti de­mokráciák évszázados ha­gyományaiból. így hasznosí­tani kívánjuk az amerikai demokrácia fejlődésének és intézményrendszerének ta­pasztalatait, a gazdasági vál­lalkozások iránti amerikai fogékonyságot, a híres ameri­kai gyakorlatiasságot. Meggyőződésünk, hogy gazdaságunk reformja, a pi­acgazdaság kiépítésére tett lépéseink kedvező feltétele­ket biztosítanak az amerikai vállalkozók számára is. Gaz­daságunk talpraállításában. korszerű, versenyképes szer­kezetének megteremtésében számítunk a nemzetközi együttműködésben rejlő lehe­tőségekre, s ebben megkü­lönböztetett fontosságot tu­lajdonítunk az Egyesült Ál­lamok növekvő szerepválla­lásának. Elnök Űr! Magyarországi tartózkodá­sa során barátokkal fog ta­lálkozni. A magyar párt- és állami vezetők személyében olyanokkal ül majd a tárgya­lóasztalhoz, akik a hazai po­litikai és gazdasági reform- folyamattal összhangban tö­rekednek a magyar külpoliti­ka még nyitottabbá tételére. A társadalomnak minél szé­lesebb rétegeivel kerüljön ón kapcsolatba, aho! majd igaz barátokkal találkozik. Reformtörekvéseinkhez fel­becsülhetetlen értékű támo­gatást jelentenek azok a vál­tozások, amelyek a nemzet­közi kapcsolatokban az utób­bi években bekövetkeztek. Üdvözöljük a két nagyhata­Nagyon örülök, hogy ismét alkalmam nyílt meglátogatni Magyarországot és saját sze­memmel láthatom az itt vég­bemenő, figyelemre méltó változásokat. Az emberiség történetének nagy pillanatát éljük — egy olyan korszakot, amikor a változás megrázza a fennálló rendet. Pekingtől Budapestig — a Tienanmen tértől a Hősök teréig, a sebek begyó- gyulásának nem egészen egy hónappal ezelőtti napjáig, mely oly sokáig váratott ma­gára — olyan demokratikus eszmék kifejezésének va­gyunk tanúi, melyeknek von­zása egyetemes, befolyása vi­lágméretű. Itt, Közép-Európa szívé­ben, Magyarország a válto­zás középpontjában áll. Az Önök nemzete egy példa nél­kül álló kísérlet részese — egy kommunista rendszer igyekszik egy nyitottabb gaz­daság, nyíltabb és pluralista politikai rendszer irányába fejlődni. Ma senki sem tagadja, hogy a reform a jövőbe ve­zető út. Több évtizedes ta­pasztalatok alapján egyik nemzet a másik után győző­dik meg minden kétséget ki­záróan egy eszme szegénysé­géről, nevezetesen arról, hogv a fejlődést az állam hozza létre. Épp ellenkezőleg: a fej­lődést az emberek valósítják meg. Az állami ellenőrzés egy­szerűen nem tudja biztosíta­ni a tartós gazdasági növe­kedést, és képtelen arra is, hogy rezsimnek azt a politi­kai legitimitást biztosítsa, melyre annak a kormány­záshoz szüksége van. Az ál­lam elsősorban az emberi szabadsággal van állandó konfliktusban. Ma Magyarországon egyre mélyebbé válik a közmeg­egyezés a reform szükséges irányáról, az állam és a tár­sadalom új modelljéről: a gazdasági életben ez a szabad piacot, a politikában pedig a (demokratikus) pluralizmust és az emberi jogokat jelenti. A gazdasági növekedés kul­csa az, ha engedjük, hogy a piac maga végezze a munká­ját. Ez véget vet a kormány kártékony piaci beavatkozá­sának — és a végét jelenti annak a holt tehernek, amely visszahúzza az általános gaz­dasági növekedést. v lom között kialakult párbe­szédet, viszonyuk folyamatos javulását. A Szovjetunió és az ön országának kapcsolatai meghatározóak a számunkra létfontosságú európai hely­zet alakulásában. Manapság gyakran hivatkozunk a közös európai ház gondolatára. Mi szívesen részt veszünk e ház felépítésében. Olyan házat akarunk, ahol szabad a gon­dolatközlés, szabad a keres­kedelem, ahol a mai vándo­rolni akaró emberek nem üt­köznek szüntelenül korlátok­ba. De ezen túlmenően olyan házát szeretnénk, amelyből szabad és intenzív az érint­kezés a világ más részeivel, ahol európaiak élnek, de nem zárkóznak be saját házukba. Tisztelt vendégeink! Kívánom, hogy magyaror­szági tartózkodásuk alatt érezzék jól magukat. Talál­kozóik, megbeszéléseik szol­gálják a két ország közötti kapcsolatok erősítését, az együttműködés bővítését, né­peink barátságát és felemel­kedését. Szívből remélem, lá­togatásuk tapasztalatai meg­győzik önöket arról, hogy e kis ország népének törekvé­sei nem csupán figyelemre, de támogatásra is érdemesek. Emelem poharam: Elnök Ür és Bush Asszony, vala­mennyi kedves amerikai ven­dégünk egészségére; az ame­rikai nép boldogulására; a magyar—amerikai kapcsola­tok további fejlődésére; a békére! Cheers! Ez azt jelenti, hogy a leg­különfélébb gyárak és válla­latok a szabad piac játéksza­bályai szerint játszanak — a kereslet-kínálat törvényei­nek megfelelően. Más szóval: olyan szabályok szerint, me­lyek az egyén és a köz javát szolgálják. A gazdasági versenynek pe­dig megvan a megfelelője a politikai szférában. A plu­ralizmus nem más. mint a pártok közötti nyílt és becsü­letes verseny, a nézetek ver­senye. A pluralizmust mi Nyugaton „az eszmék piacá­nak” nevezzük. A nyílt választások, me­lyekre Magyarország ígéretet tett, nagy előrelépést jeden- tenek majd a demokrácia és a politikai szabadság felé ve­zető úton, és lehetővé teszik az önölk nagy nemzete szá­mára, hogy élvezze a plura­lizmus áldásait. A reményt keltő helsinki folyamat meg­világítja a szabadság kitel­jesedéséhez vezető utat Kö- zép-Európában, és megte­remti ezzel egész Európa biz­tonságának és együttműködé­sének új alapját. Tekintsen minden magyar bizakodva a jövőbe, bízzon abban, sünivé Magyarország válhat. Ez még csak a kezdet. Magyarország jövőjében a kisvállalatok százezreinek or­szágát látom — az újítások, a termelékenység, a prospe­ritás forrásait. Magyarország jövőjében új hangon szólókat látok, akik a nemzet sorsát formálják. Olyan Magyaror­szágot látok, amely békében él önmagával, olyan Magyar- országot, amely elfoglalja az őt megillető helyet, egy igen lényeges .részt a felemelkedő Európában — egy oszthatat­lan és szabad Európában. Az önölk előtt álló út nehéz lesz, ez tagadhatatlan. De én hiszek Magyarországban. Hi­szek abban, hogy képes el­fogadni a kihívást és megbir­kózni vele, és sikerre viszi a reformot. A kulcs ehhez Magyaror­szág legértékesebb erőforrá­sa: népe maga. Minden em­ber maga a végtelen lehető­ség; amire az egyéni tehetsé­gek összessége képes, abban rejlik nemzetük jövője. Emeljük hát poharunkat a magyar reform jövőjére, az amerikai és a magyar nép igaz barátságára, és köszö­nöm ezt a meleg fogadtatást. Kötetlen megbeszélés és díszvacsora IVYKKS BBZSfl; Számítunk az együttműködés lehetőségeire GEORGE BUSHi Hiszek Magyarországban Javaslat a kongresszus napirendjére Ülést tartott az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Intéző Bi­zottsága július 11-én, ked­den ülést tartott. A testület az ősszel megrendezésre ke­rülő kongresszus napirend­jére és ügyrendjére tett ja­vaslatot vitatott meg. Megál­lapította: a kongresszus ügy­rendi szabályait, munkaszer­vezeteit, időbeosztását a po­litikai célok figyelembevéte­lével kell kialakítani. Ezek közül különösen fontos an­nak hangsúlyozása, hogy a párt új útra lép, új szocialis­ta politikát és magatartást képvisel. A'Jövő felé fordul, megvalósítható javaslatai vannak a társadalmi problé­mák megoldására. Az MSZMP demokratikus párt, amely teret ad a nézetkü­lönbségeknek, de képes az egység megteremtésére az alapvető kérdésekben. A testület javaslatot foga­dott el a kongresszusi jelölő­bizottság összetételére, a ta­nácskozás megrendezésének módjára és költségvetésére. Az MSZMP Politikai In­téző Bizottsága véleményt cserélt a párt, valamint a pártszervek 1989-es gazdál­kodásának helyzetéről. Hang­súlyozta: az a cél, hogy a párt gazdálkodásában messzeme­nően érvényesüljenek a ta­karékossági követelmények. A testület állásfoglalás­tervezetet tekintett át a nem­zet és a nemzeti kisebbségek néhány időszerű kérdéséről. A témát további, mélyebb vizsgálatra utalta. Irányadó elvként úgy foglalt állást, hogy az MSZMP mind mar­kánsabban törekszik a valós nemzeti érdekek érvényesíté­sére. A Politikai Intéző Bizott­ság áttekintette a párt prog­ramnyilatkozatára javasolt téziseket, majd különfélékről tárgyalt. Átszerkesztik a világot... Július 14-én ünnepli Fran­ciaország — és vele a világ — a nagy francia forradalom 200 éves évfordulóját. Forró szeretettel köszöntjük ezt az eseményt, amely egybeforrt az emberi és polgári jogok nyilatkozatának évforduló­jával, amit ma három madár szimbolizál a világ minden sarkában. A francia forrada­lom egyetemes jellege abból is adódik, hogy meggyor­sította a világ országainak fejlődését, a francia forrada­lomra való emlékezés csak erősíti a barátságot a népek között. Mint azt 1751-ben Argen- son márki írta: „Franciaor­szág veszélyes állapotba ke­rült. Itt minden gyúlékony, a nép lázadása a felkeléshez, a felkelés a forradalomhoz vezethet.” 1787—88-ban a válság eléri tetőpontját, a politika zsákutcába kerül, a franciák elvesztik korábbi „jótulajdonságukat', nem engedelmeskednek a király­nak. A király, XVI. Lajos, hogy megoldja a válságot, a nemzetgyűléshez fordul, ame­lyet a papság, a nemesség és a nép képviselői alkotnak. A nép éhezett, ennek ellenére a nemzetgyűlés első két rétege mindent megtett a reformok akadályozására. A nép szembeszállt a ki­rállyal, kifejezve, hogy a ki­rály többé nem sértetlen. A forradalmárok 1789 július 14-én megszerezték az Inva­lidusok épületének fegyver­zetét és indultak a Bastille királyi börtön felé. amelyet rövid harc után be is vettek, majd leromboltak — Ez lázadás! — mondta a király. — Nem uram — válaszol­ták neki — ez már forrada­lom! A Bastille ugyan rém volt fontos katonailag, de jelentős szimbólum volt a k :ilyi des- potizmus ellen. XVI. Lajos megingott és engedett. Július 17 - én a pá­rizsi városházán at új pol­gármester beiktatásán elfo­Győztes francia forradalmá­rok a trikolór alatt. gadja a háromszínű zászlót, amely magába foglalja a for­radalmárok és a királyi ház színeit. De a trikolór a fran­cia forradalmárok szá­mára a forradalom győzel­mét jelenti. A hatalom a nemzetgyűlés kezébe kerüli, az próbál rendet teremteni az anarchikus állapotban. Augusztus 26-án kihirdetik az emberi és polgári jogokat, a szabadságot, az egyenlősé­get, a testvériséget, s ezek az elvek gyorsan hatalmába ke­rítik a vidéket is. A nemzetgyűlés megkezdte a reformtervek megvalósítá­sát is: a francia vidéket megyékre osztották, elvették az egyház földjeit. A képvi­selők megszerkesztették az új alkotmányt, ami 1791-ben lépett érvénybe. A forradalmárok azt ter­vezték, hogy átszerkesztik a világot. Mint mondják, ezek­ben nem voltak realisták, túl sokat markoltak, rosszul mérték fel a világ helyzetét, a többi ország nem követte őket. Sőt! 1792 nyarán Fran­ciaország hadat üzen Auszt­riának. Megkezdődnek a for­radalmi és a napóleoni hábo­rúk. Sikerül visszaverni az ellenséget Párizs alól. majd a konvenció pert indít XVI. Lajos király és családja el­len. A királyt és néhány hoz­zátartozóját kivégzik a Con­corde téren. Közben bizalmatlanná vál­tak egymás iránt a forradal­márok mind a harctéren, mind a nemzetgyűlésben és ez megosztja erejüket. A nyaktiló állandóan működik Párizsban. Mindent elhomá­lyosított a terror. A jakobi­nus Robespierre halála szin­te a végét jelezte a forrada­lom legfontosabb éveinek. A nagy demokratizálási kísér­let, azonban — amiért a je­lenlegi világ is harcol — így is a történelem fontos részé­vé vált. Kovács István Egy nagy évfordáié: július 14.

Next

/
Thumbnails
Contents