Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
8 Móricz Zsigmond és szülőföldje Csócse, 1879 — Budapest, 1942 p p *; »fjl ’* - ' mim mm mm l '^{tcAZ' ^88bK K özismert, hogy a 110 éve született Móricz életének első három évtizede nem hozott írói sikereket: már harmadik évében jár 1908-ban, amikor a Hét krajcár megjelenik a Nyugatban. Ettől kezdve népszerű, sikeres író. Egyszerre több műfajban jelentkezik: s a sorra megjelenő művek mind szoros kapcsolatban állnak a szülőfölddel. Érdemes ezt az első másfél évet alaposabb vizsgálat alá vetni. A Hét krajcár a családi vonatkozású, bár nem életrajzi hitelességű novellák sorát indítja el: a szülőföld emlékei tükröződnek benne. Első példája a Judith és Eszter, A birkaitató válu, a Tragédia, a Disznótor „típusú” elbeszéléseknek, amelyekben kívülről ugyan a rövid, csattanóra fogott cselekmény tűnik fel a maga újszerűségével, de jóval fontosabb ennél a szereplők művészi erővel megrajzolt belső lelkivilága. S mindezt rövidre fogott, tömörített formában, takarékas előadásban tárja elénk. Az ilyen írásokban kezdettől jelentkezik Móricz sajátos humora: az a fajta írói tulajdonság, előadási „fűszer”, amelyik még akkor sem ingerli nevetésre az olvasót, ha a szövegben — például a Hét krajcárban — szinte végigkacagják is a leírt történetet. A helyzetnek,. olykor egy-egy mondatnak van meg a maga humora, már-már mosolyra fakasztó hatása, de bennünk, az olvasóban sokkal inkább a torokszorító érzés uralkodik el, mert a tragikum szele csapja meg az olvasót, s ez a szomorú vég bizony sok írásban be is következik. 1909 tavasza már egy másik műfaj indulását jelzi: talán afféle ellensúlyként a novellák borongós hangulatához képest. Szinte érezzük, hogy Móricz igyekezett a paraszti élet komolysága mögött felfedezni, megírni a vidámabb vonásokat is. így, a békésebb élet vágya, az idill utáni sóvárgása íratta meg vele a Sári bírót, a Blaha Lujza főszereplésével sikerre vitt vígjátékot. Ennek benyomásai, indító élményei is megtalálhatók e vidéken. De amit a humorról fentebb olvashattunk, az érvényes az idillekre is, akár a Nem élhetek muzsikaszó nélkülre, vagy a milotai fogantatású Galamb papnéra, az Arvalányokra gondolunk: Móricz idilljei sohasem felhőtlenek, — még a későbbi Pillangó ban sem. Az 1909. év őszén készült a Nemzeti Színházban a Sári bíró bemutatójára, amikor már olvashatók a Nyugatban a Sárarany c. regény fejezetei folytatásokban. Majd 1910-ben fejeződik be a közlés, kötetben pedig a karácsonyi könyvvásáron kapható. Ez a mű is a szülőföld borús ege alatt fogan - tatott: lényegében édesapja életprogramját fogalmazza regénnyé Móricz, a modelltől erősen eltérő, naturalista eszközökkel. Az erotikum csak újdonság akkor a mi irodalmunkban, de nem lényege enMóricz Zsigmond — bronzban. nek az alkotásnak sem. A- vállalkozó típus itt a fontos, hogy ti. Túri Dani csak úgy tud ki- lábolni a szegénységből, ha mást csinál, mint elődei; új fajta termelési tervvel lép elő, jövedelmező ágazatokkal ér el sikert, túlnéz az egyéni érdekein és képes a közösség gondjainak képviseletére is; vezető szerepet vállal, sikereket ér el itt is, — miközben nem válogat az eszközökben. Környezete, a körülmények ereje elpusztítja, de szándékának nagyszerűségét, tisztaságát, értelmét senki nem tagadhatja. Móricz életművében ez az első kidolgozott példa a vezető, az újat akaró, a kitörni készülő főszereplőkre. Ezekkel számos műben találkozunk majd, másmás „szinten” — mint a Tragédia Kis Jánosa, vagy az Űri muri, a Rokonok, a Betyár főszereplői, vagy a szélesebben kidolgozott Erdély trilógiában, a Rózsa Sándor köteteiben. A vezető, a népét Mózesként, messiásként közéleti felelősséggel szolgáló, szervező, irányító példakép az írónak megannyi írásában felmerül; ő maga pedig a gyakorlat megvalósítója a Vörösmarty Akadémia szervezésekor, a Nyugat, a Kelet Népe szerkesztőségében, a hasura- szövés, a szénporos tégla pro- pagátoraként, élete végéig. Lépjünk még egyet: 1910ben, amikor a Sárarany „folyik” a Nyugatban, ugyanakkor, ugyanott jelenik meg első nagyobb szabású publicisztikai írása, Ököritó c. az emlékezetesen szörnyű tűzvészről. A műfaji kategorizálások többnyire bizonytalanok; mivel később Móricz igen sok riportot írt, általában idesorolják ezt a művét is. Pedig ez nem riport: márcsak azért sem, mert írójuk nem járt a helyszínen. Nem riportszerű „közvetítést”, „tudósítást” ad ezeken az oldalakon, hanem röpiratot szervegyes; az idill utáni vágy, szinte mindig valamilyen keserűség kíséretében: a feltörekvő. az életén mindenképpen változtatni kívánó, vezérséget is vállaló ember. És a sorrendben negyedik: a közélet fontos kérdéseiben, saját nevében, közvetlenül vállalt erőteljes kritika, az elmaradottság vádja. Mindezeknek az alapja a szülőföldi tapasztalatok tömege, két rétegben. Az első: a gyermekkor élménye, olykor játszi benyomássorozata a csé- csei idilli környezetben, a túr- isvándi kovácsműhely felnőtt társaságában és a prügyi társadalomban, saját családjában megélt feledhetetlen szenvedései közepette. — alig 12 éves koráig. Erre épült a második „réteg": a felnőtt, éppen akkoriban családot alapító Móricz népköltési gyűjtöútjai a szülőföldön 1903 és 1906 között, majd a szatmári monográfia előkészítése során 1908-ig. A gyermekkori benyomások ekkor. ezeken az utakon élettapasztalatokkal bővülhettek, keveredtek. Egy életre szóló, az egész írói pályát, kifejezést, szemléletet meghatározó hatássá váltak. Mindez úgy foglalható össze, hogy Móricz Zsigmond mindig azt akarta és tudta megírni, amit születésétől a 110 évvel ezelőtti június 29-étől a Hét krajcár keletkezéséig, 1908-ig a szülőföldjén tapasztalt, megélt. Margócsy József Bar any i Ferenc; Szép a küzdelem (Áldó Severini nyomán) A természet erőit úgy legyőzném! S magamat átadom e szép erőknek, mikor hatalmas hullám ölel vadul magához és elragad illatozó sörényű szilaj sodrása engem. Oly szép a küzdelem, a győzni-vágyás — és legyőzetni egy simogatástól, mikor dalát a szíved tovább dalolja tébolyult ütemben és őrült szenvedélyeket hangol a hárfa hevesen össze, mitől a barométer mutatója viharosan szökik a lázas égig. Drt Mir Es I Az Dre A n Dre ossz Turistvándi csűr — Csizmadia Attila metszete^ A Móricz-ház Tiszacsécsén (Elek Emil felvételei) Egy találkoM „Zsiga bácsi” — csaik így emlegeti Móriczot Pás zabon Szücß Sándor, aki ma már maga is „bácsi”, de még fiatal legényként, húszévesen találkozott az íróval 1940- . ben, a sárospataki népfőiskolán. — Mint református embert, a tiszáninneni egyházkerület küldött a népfőiskolára egy nálam öt évvel fiatalabb bércek fiúval, Varga Andrással. 1936-ban kezdődött ' irataikon ez a népfői iskola, áz én bátyám azon már ott volt. Jól tanultunk mind a ketten, így tanítónk, Túri Sándor előbb őt küldte el, majd engem is kiválasztott a népfőiskolára. Két hetet töltöttünk Sárospatakon. Előadásokat hallgattunk arról, hogy lehet többet, jobbat termelni, és még sok mindenről, ami a magunkfajta parasztembert érdekelheti. Az egyik előadást Móricz Zsigmond tartotta. Én őt addig csak hallomásból, meg a könyveiből ismertem, mert olvasni nagyon szerettem. Ezen az előadáson ar szélt, hogy a falusi fi« ban nagyon sok erő ' hogy a népfőiskola szikra, ami a mi tudó felgyújthatja... Derék, ember volt Zsiga bács nyelvünkön beszélt, is írt. De az előadás többet nem találkoztu le. Jó volt Varga Andi ő még fiatal volt, m tovább tanulni. Eng< szoiht /"él Vitték- kato 'ábiíhbglj’ i vé|e t ~é rt a n kóla. 1'944-bénfo'gság tem, négy évig voltam nyec-medencében, egy bányában dolgoztunk. 1948-ban kerültem ha; maradtam a földosz és munkát se 'kiaptan luban, még azt is a fe vágták, mit akar az, at csőséges Szovjetunió harcolt... Három évig munkás voltam Pesten osák visszavettek it vízügyhöz — nagyon tem, hogy hazajöhetek, gátőr, utána csatornaő tam, de most már kik készt a nemzetnevelés elhanyagoltsága, az uralkodó osztály felelőssége tárgyában; pamfletét állít össze a tűzvészhez kapcsolódó grotesz- kül ható, de felháborító tényekből, amelyeket olvasott, vagy (mint az Életem regényéből tudjuk) hallott az istvándi Kende család rokonának, Teleki grófnőnek irodalmi szalonjában. Látható tehát, hogy Móricz indulásakor, az első másfél éven belül, egyszerre jelentkezik teljes életművének négy jellegzetessége: a paraszti sors és élet novellisztikus ábrázolása, olykor sajátos humorral j legelső nagy emlé- M kém az árvíz. /S Négyéves lehettem. ■H» Egy tavaszi reggel, csak tavasszal lehetett, csak tavasz- szal vannak árvizek; szóval arra emlékszem, hogy a házunk tornácára bejött a víz. Én tudom, emlékszem, hogy felálltam a talpgerendára, s ekkor felette voltam a víznek. A talpgerenda az a tornác szélén fekvő gerenda volt, amelyre rá voltak építve az eresztartó faoszlopok. Hát ez a gerenda nem lehetett vastagabb, amilyen vastagságra nőtt egy akkora fa, amit ilyen könnyű munkára szánnak a házrakók. Es én mégis ha arra felálltam, egészen száraz lábbal ölelhettem az oszlopot, én nézhettem el a vizeket az udvaron, és külünösen hátrafelé a kertben. Azóta mindig csak éppen ennyire érzem magom a zúgó vizek árja felett. Azon a csecsei talpgerendán állok, s nézem az árt. Édesapám valahonnan előjött, s felkapott az ölébe: — No, fiam, árvíz! Kacagva hajított fel a magasba, és kapott el újra: — Feljött a Tisza! Hát a Tisza, az volt a mi falunknak a külön, keleti, a bálványimádás korából itt maradt főistene. A Tisza. Minden a Tisza volt. Ott egy MÓRICZ ZSIGMOND: Ficfás Tiszahátoi félóráig nem tudtak beszélni, hogy a Tisza szóba ne kerüljön. A Tisza volt, amit szerettek és amitől féltek. A Tisza volt, ami elvitte a keserves kis vant, és ami rettenetes sok örömet és hasznot hozott. Tisza nélkül egy napig se tudtak élni, mert a Tisza vizét itták. Cserépkorsóval jártak a lányok a Tiszára, s hozták a szép, szőke vizet. Aztán a Tiszából hozták a halat. Szerettük. Rá voltunk nevelve, hogy a hal minden ételek királya. Még ma is. Húst már régen nem eszem, de a hal: az nem hús. A halevés a mi házunkban nem táplálkozás volt, hanem virtus. Azt mi úgy megtanultuk enni, azt a ropogósra sütött apró cigányhalat, hogy a halszálka minket nem zavart. És valahányszor édesapám, mikor később elkerült haltalan, víztelen vidékre élni, mindig ragyogó arccal jött h halat hozhatott, fogh mindig kimondta, hói ahhoz a halhoz képei Tiszában van. Így én, az apám me éltem az emberiség ei mányoló korszakánál lelkiségét. Az ősemb Az Utvándl ház, ahol Móricz Zsigmond lakott. Bé
