Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. július 6. Útlevél a zárt osztályra • . . ■ ■ i iíi: - 4* Egy nehéz nap éjszakája Ekkora érdeklődésre még a legmerészebb álma­inkban sem mertünk gondolni! — így az illetékesek a kishatármenti turizmus fonákságairól, miközben a ha­tárátkelőhelyek levegőt is alig kapnak az elképesztő forgalomtól. Néhány nappal ezelőtt fotós kollégám­mal Ungváron jártunk. Élménybeszámoló helyett ez­úttal a határon szerzett tapasztalatainkat adjuk köz­Négy óra már elmúlt, amikor elköszöntünk ven­déglátóinktól és nekivesel­kedtünk a közel kétórás út­nak. Alighogy elindultunk Ung várról, hirtelen féléi- métes vihar kerekedett jégeső kíséretében. lé­pésben haladtunk. Hiarnar kikeveredtünk a viharból, hogy a csapi határátkelő­höz közeledve az emberek szelíd viharával találkoz­zunk. Mintha autókból fon­tak volna kerítést a határig. Óránként mindössze né­hány métert haladtunk előre a vég nélküli kocsi­áradatban. Este kilenc óra elmúlt, és még legalább 80— 100 autó bukdácsolt előt­tünk az úton. A feszültség benne lógott a levegőben. Éjfél előtt néhány perccel váratlanul meglódult a sói, .de mindössze 15—20 métert mehettünk előre. A hátul. kullogó lengyel állampolgárok közül mind többen elégelték meg az egy­helyben toporgást. Előre merészkedtek, aztán ami­kor megindult a kocsiosz­lop — honfitársaik szolidari­tását kihasználva —, beké­redzkedtek az autók közé saját járműveikkel. Elural­kodtak az indulatok; hangos szitkozódás, veszekedés és dulakodás lett a dolog vége. A hevesebb vérmér­sékletű emberek autóikkal eltorlaszolták a szabad sá­vot, hogy 'így vessenek véget az arcátlan manővereknek. Azok, akik ráuntak a vég nélküli semmittevésre, csak­hamar elszenderedtek. Vesz­tükre. Az éber autósok ugyanis kihasználva a hely­zetet „lekörözték” állva ma­radt társaikat. Már rég beletörődtünk ér­telmetlen sorsunkba, ami­kor az egyik parkoló autóból Bátorok menekülteknek A nyíregyházi demokratikus ifjúsági szövetség (a volt KISZ városi hizo'ttsága) és a vá­rosi úttörőelnökség a Jókai térről a megyei pártbizott­ság épületébe költözik. A fölöslegessé vált használt irodabútorokat (asztalok, székék, szekrények) felaján- • lották a Vöröskereszt megy«' vezetőségének, az érdél;,. menekültek részére. A köz­vetítés, átadás megtörtént. Adományukkal hozzájárul­tak a már lakással, vagy üres albérlettel rendelkező csalá­dok életfeltételeinek segíté­séhez. A Magyar Vöröske­reszt megyei vezetősége to­vábbra is várja a vállalatok, intézmények, kisiparosok, s a lakosság feleslegessé vált kiselejtezett bútorait, ágy­neműit, hiszen a menekültek folyamatosan érkeznek. egy fiatal hölgy lépett hoz­zánk. Magyar volt. Órák óta ott szobrozott férjével az út szélén. A nagy esőben be- ázott a Daciájuk és eddig szorítkoztak. Kérte, enged­jük be őket magunk elé a sorba, mert már nagyon ki­merültek. Megesett a szí­vünk ezen a fehérgyarmati házaspáron ... Fél ötkor hajthattunk be a sorompóval határolt te­rületre. A szovjet vámtiszt­viselők ráérősen tették a dolgukat, így nem csoda, ha így kezdődött az idegek há­borúja ... Suri Attila felvé­tele. egy órába telt a vámvizs­gálat. Pontban hatkor léptük át a szovjet—magyar ha­tárt. (Ezt az időzítést!) Zá­honyban alig fél óra alatt végeztek a határőrök és a vámosok az ilyenkor megszo­kott formaságokkal, és fá­radtságunkat legyűrve végre elindulhattunk a megye- székhelyre. Űtközben hazafelé azon meditáltunk fotós kollé­gámmal, mennyire általáno­sítható ez az eset, amellyel minden bizonnyal még a sí- kordok könyvébe is pályáz­hatnánk. Még ma sem ért­jük, hogy magyar oldalon ho­gyan tudták — jövetben, is, menetben is — tizedannyi idő alatt elvégezni a vámke­zelést, mint odaát. (Cs. Zs.) Felkészült lakók Szócséplés értelemmel Vita egyfelől, a kocsik koccannak másfelől A közúti igazgatóságnak meg a tanácsnak erre a cso­mópontra egy fillérje sincs, de a buszoknak valahol meg kell állniuk. A lakók laiku­sok, de ha már az ügybe a közlekedési főfelügyeletnek is be kellett kapcsolódnia, hát beszélgessünk, vitázzunk, de fölöslegesen ne raboljuk egymás idejét. Röviden így foglalható össze a július 3-án, Nyír­egyházán, a vízművállalat­nál a megyeszékhely Sóstói út—Krúdy Gyula—Stadion utcai forgalmi csomópontja ügyében rendezett társadal­mi vita nyitánya. Az említett útszakaszon gyakran történik baleset. A szákemberek a helyzet javí­tására különböző terveket, javaslatokat dolgoztak ki. Például felmerült buszöböl építésének gondolata is, me­lyet viszont a Sóstói út 12. számú ház lakói elleneznek. Egy illetékes elmondta, hogy lényegében a korábbi lakossági javaslatokat vették figyelembe az autóbuszöböl kialakításánál, vagy a hely­közi járatok megállójának áthelyezésénél esetleg meg­szüntetésénél. Hozzászólásában egy lakó kifejtette, hogy a baleseteket a szabálytalanul közlekedők okozzák. Ezért öböl kialakí­tásának nincs értelme. In­kább az embereket fegyel­mezett járművezetésre, köz­lekedésre kellene szoktatni, nevelni. Egjy másik jelenlé­vő javasolt^: a'Buszmegállók maradjanak! a jelenlegi he­lyükön. S njiivel a gyorshaj­PUSZTULÓ ÉRTÉKEK Ki őrizze a kárpáti sáfrányt? Rendkívül meglepő számunkra; milyen nagy lelkesedéssel, ovációval ismerked­nek megyénk természeti értékeivel a hozzánk érkező külföldi tudósok, turis­ták, idegenforgalmi szakemberek — hal­lottuk Káposztássyné Berecz Emília me­gyei környezetvédelmi titkártól a Haza­fias Népfront környezetesztétikai bizott­ságának legutóbbi ülésén. Egy nyugatnémet csoport tagjai hatalmas mennyiségű filmet forgattak el az itteni rovarvilágról, illetve a tisza­virágok tündökletes életéről — mint különlegességről. Ugyanakkor a pesti piacokra kosárszám viszik innen a kár­páti sáfrányt, ami a me­gyénkben erdők egyik vé­dett növénye. Dehát nem le­het mindenhová rendőrt ál­lítani, meg az sem biztos, hogy mindenki felismerné, melyik"'a védett növény. Vi­szont megvédeni csak azt fogjuk, amit szeretünk, ám csak azt szerethetjük, amit is­merünk. Fapusztítás nélkül Ezekre a kérdésekre irá­nyította a figyelmet az emlí­tett bizottság azzal, hogy kör­nyezetünk esztétikájáért sok­kal többet tehetnénk, mint amennyit teszünk, és ebben szerepük van az illetékes hi­vataloknak, szerveknek, de az egyes embereknek is. Jobban kellene ügyelnünk arra, hogy ne romboljuk a természet rendjét, vagy ha abba szük­ségszerű a beavatkozás, akkor ne sértsük az esztétikumot, mely a normális emberi élet­vitelhez elengedhetetlen. Számos rossz példát sora­koztattak fel a bizottság tag­jai. Merénylet a természet el­len a fapusztítás — de saj­nos, úgy látszik, semmilyen jogszabály nem gátolja meg az embereket, ha egy fa út­ban van, és nem érvényesül az az elv, hogy a kivágott fát a keresztmetszetének megfe­lelő mennyiségű fával kötele­ző utána pótolni. Sőt, hatósá­gi engedéllyel tilalmi idő-- szakban március 31. után ís vágtak — a lombos koroná­ban zöldike és erdei pinty to­jásokat talált a környezetvé­dő szakember a szétroncsolt fészkekben. ' Egy-egy ilyen madárnak csak az eszmei ér­téke is óriási. Van tiltó ren­delet, de értetlenül és büntet­lenül nem tartják be. Nem le­het tudni, miért kellett meg­csonkolni a Márokpapi kör­nyéki úgynevezett „hagyás­fákat”, vagy pótlás nélkül vágni a Morgó temetőben, a Blaha Lujza sétányon stb. ­Ember és természet együtt­éléséről valamennyien szerez­hettünk már rossz tapasztala­tokat ■'gy-egy kedvelt kirán­dulói ’ - en: elment az ember, marao minden mennyiség­ben a szemét. Használhat­juk-e esztétikusabban az er­dei sétányokat, fölkereshet- jük-e úgy a természetvédel­mi területeket, hogy kárt ne okozzunk? Rajtunk múlik el­sősorban, de bizonyos feltéte­lek is szükségesek hozzá. Az utak mentére, a tisztásokra sokkal több szemétgyűjtő edény kellene, amit rendsze­resen ürítenek, és a látogatott helyekre konténeres mellék- helyiségek — ne a bokor alját használjuk WC helyett. Mind­ez persze pénzkérdés is —, de a befektetésnél jóval nagyobb a megtérülés, a haszon, ami nem más, mint a jövőnk. Unalmas házak Hasonló értékmentő szán­dékkal foglalkozott a bizott­ság — egyéb kérdések mellett — a népi építészet pusztulá­sának jelenségével, illetve e folyamat visszafogásának le­hetőségeivel. A népi műem­lékek sajátos világot őriznek meg a múltból, az egyes fal­vaknak jellegzetes arculatot adtak, mely ja település föld­rajzi helyzetét, szokásmód­ját stb. jellemezte. Az árvíz­kor tönkrement lakások he­lyett ezrével1 épültek olyanok, melyek sem tájolásukban, sem alaprajzukban, sem stí­lusjegyeikben nem követik a hagyományost, nem őrzik az eredeti értékeit — magyarán; unalmas uniformisházak. Adó — vagy k ölesön- kedvezmény Itt vetődött fel az az ötlet, hogy ideje volna megvizsgál­ni; hogyan lehetne adó-, vagy kölcsönkedvezménnyel támo­gatni azokat az épittetöket, akik a városkép-falukép szempontjából jelentős háza­kat a régi állapotnak "megfe­lelően újítják^ fel. Ennek mód­szereire érdemes lenne tanul­mányozni a külföldi példá­kat, á rendelkezésre álló szakirodalomj segítségével. Mi lesz az itt elhangzott javaslatokkal]? Szokás sze­rint a bizottság üléséről ez­úttal is elkészült az „emlé­keztető”, benne az ötletekkel, melyet megküldenek az ille­tékeseknek, remélhetőleg mi­nél jobb hasznosításra. És némelyik kérdésben mi, egy­szerű polgárok is érezhetjük magunkat illetékeseknek ... BE, tők okoznak bajt, ezért las­sító jelzés elhelyezése indo­kolt. Egy hölgy indítványoz­ta: a távolsági járatok meg­állóját helyezzék át. Egy férfi szeriint a Tölgyes Csár­da és a Stadion között túl sok a buszmegálló. Más annak adott hangot, hogy kár pénzhiányra hivat­kozni, mert számtalan, mi­nimális költséggel járó meg­oldás van. Olyan közlekedési helyzet teremtendő, amely a gyalogost a zebrán való át­haladásra ösztönzi. Egyéb­ként négysávos út lenne ide­ális. Az egyik szakember sze­rint buszöböl kialakítása lenne tanácsos. A forgalom a Sóstói út 12. számú ház la­kóinak kis hányadát — aki az úthoz közel lakik — za­varná a jelenleginél jobban. A garázsokhoz vezető bekö­tőút az egyéb költségekhez képest nem jelentős. A hely­közi megálló megszüntetését az érintettek bizonyosan fáj­lalnák. A buszmegálló a je­lenlegi helyén nem elégíti ki az igényeket, a zebrához túl közel van. A közúti igazgatóság kép­viselője megemlítette, hogy e csomopuxUróI a Kelet-Má- gyarországnak köszönhetően beszélünk ilyen sokat. Sze­rinte a városban még lega­lább öt ennyire veszélyes hely van. A rendőrség szakembere fokozottabb ellenőrzést ígért. Lapunk azért foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert sok a a baleset, továbbá számtalan panasz érkezik a szerkesztő­séghez. Amíg a helyzet nem javul, a Kelet-Magyaror- szágnak sürgetnie kell a mi- ,nél jobb megoldást. Végül még egy megjegy­zés: a jelenlévő lakók, hoz­zászólók igen jó javaslato­kat tettek, ami bizonyítja; ha a többségüknek nincs is műszaki diplomája, azért mégis reálisan, logikusan gondolkozik. A hatóságok­nak megfelelő partnereik. A fórum végéhez közeledve a hírlapíró úgy látta, egy-két túlságosan magabiztos mű­szaki szakember igencsak összehúzta magát. A megoldás viszont még várat magára ... Levél nyomán Ezreseket veszítünk — feleslegesen Névtelen levél érkezett a Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz, amelyben az állt: a nyírbogáti egészségügyi központ udvarának kialakí­tásakor az egyik szomszéd nagyobb tanácsi területhez jutott — ingyen. A vizsgála­tot a megyei tanács építési és vízügyi osztályának illetéke­sei végezték, s megállapítot­ták, mulasztás, visszaélés nem történt, a bejelentés teljes mértékben megalapozatlan. Mi is történt valójában? Az egészségügyi központ épí­tését előkészítő jegyzőkönyv­ben — már 1982-ben — je­lezte a tervező vállalat, hogy az állami ingatlan területét kedvező elhelyezés érdekében a szomszédos telekből ki kell egészíteni. Ezt a tulajdonos tudomásul vette. Most került sor a kerítés építésére. S a tervnek megfe­lelően, hogy biztosított legyen az épülethez a bejárat, az oldalhatáron a szomszédos te­lekből egy részt ki kell sa­játítani, helyette csereként kapja a tulajdonos az állami földterületet. Erre figyelt fel az ismeretlen levélíró, s ez­zel együtt már négy fórumot keresett meg bejelentésével, csak a megyei tanácstól két osztály vizsgálta azt. Mindez megerősít abban, amit sajnos már eddig is tud­tam, sokba kerül egy-egy megalapozatlan „bosszúszom­jas” észrevétel. (Emberek ide­jét rabolják, gépkocsit vesz igénybe, adminisztrálás tö­mege szükséges.) D. M. Otthon - az időseknek A hodászi időskorúak szo­ciális otthona 1984-től mű­ködik, ahol 220 idős korú em­ber él. Segítenek a több mint 12 hektáros park gondozásá­ban, és állatokat is tartanak. A rendszeres kapcsolat to­vábbra is megmarad a csa­láddal, a volt környezettel. Egy felmérés szerint a lakók 46 százaléka dohányzik, 72 százalékuk kávét, és 64 szá­zalékuk rendszeresen fo­gyaszt alkoholt. A tárgyalóteremből Csetepaté Tiszadobon A hosszú bűnlajstrommal rendelkező tiszadobi Borai Gusztáv, a szintén büntetett előéletű Kanalas János és La­katos József ittas állapotban tartottak hazafelé 1987. októ­ber 29-én este. Velük volt a kismértékben elmegyenge fiatalkorú K. Lőrinc is. Borai Gusztávnak régóta nézeteltérése volt Kiss József tiszadobi lakos testvérével. Azon az estén Borai meg akart Kisstől valamit kérdez­ni, ezért mind a négyen oda­mentek a házához. Egyikük kezében fokos, másikuk kezé­ben vasdarab, a harmadiknál pedig egy jókora husáng volt. Természetes, hogy Kiss meg­ijedt tőlük, s nem engedte be őket a lakásba. Amikor be­zárta az ajtót. Lakatos a vas­darabbal betörte az ajtó üvegablakát, és beözönlöttek mind a négyen Kissékhez. Borai meg akarta támadni a férfit, de ezt Kiss felesége megakadályozta, megvédte testével férjét. Kissék öt gyermeké már ágyban volt, a csetepaté hallatára azonban felébredtek és visítozni kezd­tek. A szomszédok meghallották a hangzavart és Kissék segít­ségére siettek. Az ittas táma­dók erre a szomszédék ellen fordultak, s üldözni kezdték őket. Ezalatt Kiss fellélegez­hetett és átmentette a felesé­gét és gyermekeit Tóth Gyu- láné lakásába. A négyesfo­gat” ezt észrevette, és Tóthék lakásához mentek. K. Lőrinc egy téglával betörte a vil­lanyórát. a többiek pedig fel­feszítették a bejárati ajtót. Borai a háziasszonyra emelte a fokosát, de Lakatos meg­akadályozta, hogy üssön is vele. Miután Kisst nem talál­ták ott. együttesen elvonul­tak. A három férfit és a 16 éves fiút a nyíregyházi bíróság társtettesként elkövetett ga­rázdaság büntette miatt von­ta felelősségre. Borait mint többszörös visszaesőt nyolc hónapi börtönre, Lakatost, szintén mint többszörös visz- szaesőt tízhónapra, s a több­szörös visszaeső Kanalast is tíz hónapi börtönbüntetésre ítélték. K. Lőrincet próbára bocsátották és pártfogói fel­ügyelet alá helyezték. Köte­lezték, hogy fizesse meg a TITÁSZ Vállalatnak a vil­lanyóra megrongálásával oko­zott kárt. Az ítélet jogerős. (B. A.)

Next

/
Thumbnails
Contents