Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

1989. július 6. Kelet-Magyarország 3 Szabad kéz a tagságnak 5 zabad kezet kapott a párttagság a kongresszusi előkészületekben. Tömören ennyiben sűríthet­nénk az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bi­zottsága legutóhbi ülése vitájának lényegét. Miként'az ülésről szóló tudósítás is hangsúlyozta, a megyei pártbizottság arra törekszik, hogy Szabolcs- Szatmár minden alapszervezetében érvényesüljenek a demokratizmus játékszabályai. Ez közelebbről azt je­lenti: minden párttag küldöttként jelölhető legyen és saját küldöttjére közvetlenül is javaslatot tehessen. Le­hetőséget kell teremteni ugyanakkor arra, hogy a tag­ság megismerhesse küldöttje politikai programját, s ar­ra is mód nyílik, hogy a különböző platformok támo­gatottságuknak megfelelő képviselethez jussanak. Fon­tos feltétel, hogy a jelölés, a jelöltek bemutatkozása is a nyilvánosság előtt folyjék, mind az 51 küldött eseté­ben. Az utóbbi időben ritka, hogy egyhangú szavazattal voksol a megye vezető párttestülete. Most ez történt, hiszen az előkészület elveit és „menetrendjét” magába foglaló előterjesztés az eddig nem tapasztalt körülte­kintéssel készült, s összhangban van a reformműhely elképzelésével is. A vita sem a megszokott volt, s bár ezúttal is akadtak kérdések és felvetések, ezek érezhe­tően azt szolgálták, hogy a mostani elképzelés, tervezet a megvalósulás során se szenvedhessen csorbát. Akadt, aki rákérdezett, mert nem akart hinni a szemének: a megyei pártbizottság valóban egyetlen küldöttállítási jogot sem tart fenn magának, azt mind a párttagságra bízza? Nyilván oka volt erre a kérdésfeltevőnek, hiszen eddig sokszor tapasztalhattuk a „felülről vezényelt”, vagy legalább sugallt jelölést, s ez még a legutóbbi pártértekezlet előtt is zavart keltett a pártközvélemény­ben. A válaszból az is kiderül: nemcsak, hogy küldöt­tet nem állít közvetlenül a megyei pártbizottság, de még a választókörzeteket is előzetesen egyeztették a tagsággal, s 8—10 helyen változtattak is a javaslato­kon .Volt, aki már-már a túlzott demokratizmustól fél­tette a felkészülést, mondván, hogy beléphet a régi ref­lex. Ennek legfőbb ellenszere a nyilvánosság, a jelöltek megismertetése a párt valamennyi kommunikációs le­hetősége útján. Szóba jött a platformok ügye is: ahhoz, hogy a különböző platformok súlyuknak megfelelő képviselethez jussanak, először meg kell jeleníteni ma­gukat, s ebben nagyon fontos szerepe lesz a minősített többségnek. A korábbi vertikális irányítás helyett most a horizontális kapcsolatok szerepe nő, s ez azt kíván­ja. hogy összehangolt politikai küzdelem legyen a kül­döttek választása, a kongresszusi felkészülés. „Túl kell emelkedni a rokonszenv-ellenszenv színvonalon, mert ez szétforgácsolhatja az erőket, s helyette józan kom­promisszumos mérlegelésre szükséges törekedni.” Újfajta ez a választás úgy is, hogy a jelölés és a vá­lasztás szabályairól és módszereiről a körzetek alap­szervezetei önállóan és együttesen döntenek. Ehhez csupán technikai segítséget kívánnak „fentről” nyújta­ni. (Az elképzelések szerint július 12-én a választási felelősök megyei értekezletére kerül sor, ahol a lebo­nyolítás módszerbeli teendőit, problémáit beszélik meg, tisztázzák.) A tegnap megkezdődött küldöttválasztási előkészüle­tek fő célja — miként azt a megyei pártbizottság rög­zítette —, hogy megyénk párttagságának döntő többsé­ge a reform elkötelezettjekent aktívan vegyen részt a kongresszusi dokumentumok vitájában, s hogy az ösz- szegyűjtött vélemények. javaslatok hűen tükrözzék Szabolcs-Szatmár megye párttagságának sokszínű aka­ratát. Angyal Sándor Vasúti látlelet — Csap kontra Záhony Vagoninvázió Kelet kapujában Nem múlhat el év anélkül, hogy a vagonok torlódása ne okozna fejtörést a záhonyi vasutasoknak. Ebben az évben sem volt ez másként, hiszen május végén ismét több ezer vagon gyülemlett fel Kelet kapujában, mert a túloldalon nem győzték a munkát. Hogyan látják ma a híd két oldalán az illetékes vasúti szakemberek a kí­sértetiesen ismétlődő jelenséget? — ennek járt utána munkatársunk a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságán és a csapi gépesített rakodókörzetben. — Régóta győzködjük már a hazai vállalatokat és üze­meket, hogy időben adják fel a Szovjetunióba irányuló küldeményeiket, de kevés a foganatja — mondja keser­nyésen Kovács József üzem- igazgató-helyettes, aki nem igazán tudja követni a szál­lítók gondolatmenetét. — Saj­nos tudomásul kell vennünk, hogy sem szerződéses, sem szállítási fegyelem nem lé­tezik ebben az országban. He­lyette kapkodás van és ami­kor elérkezik a tervidőszak vége, hirtelen mindenkinek sürgős lesz a szállítás, ilyen­kor aztán elkerülhetetlen a káosz, a vagonok torlódása. Baj van az ütemezéssel A tapasztalt vasutas vele­jéig átlátja a dolgokat, így további adalékokkal is szol­gál. — Szovjet oldalon kevés az átrakókapacitás és kollégá­ink sok esetben vagonhiány- nyal küszködnek odaát. Ezért fordulhat az elő, hogy időn­ként nehezen boldogulnak a tőlünk érkező áruval. Nap­rakész adatokban ez a követ­kezőket jelenti — pillant az íróasztalán tornyosuló szá­mítógépes kimutatásokba. — Ma 1700 vagon tartózkodik az átrakókörzetben, szemben a május végén összegyűlt 3000 kocsival. A szállítások ütemezésével most nincsen baj, hiszen éjfélig 13 vona­tot küldtünk ki és 10-et fo­gadtunk, ami elfogadható arány. A lemaradásokat ter­mészetesen illik pótolni, ezt támasztja alá, hogy június 20- ig a kiszállítás ütemezése — a tervekhez képes — magyar oldalról 112,5 százalékos volt, míg a szovjet beszállítás 94 százalékosra sikeredett. Daruval rakják át a Csehszlovákiából érkezett A via Zilina tí­pusú furgonokat a csapi átrakóban cs a küldemények Moszkvába tartanak tovább. Valutás bevétel i tárolásból Hit alca? az Új Márciusi Front? A morális züllés megállításáért Manapság tucatszámra alakulnak az újabb és újabb pártok, szervezetek. Ezek közül az 1988 márciusában létrejött Új Márciusi Front a közelmúltban tartotta ala­kuló közgyűlését. Dobos Lászlóval, a Szabolcs-Szat­már Megyei Tanács műve­lődési osztályának előadó­jával, aki az Üj Márciusi Front alapítótagjainak egyi­ke, arról beszélgettünk: mit akar ez a szervezet? — 1988 tavaszán akadé­mikusok, filozófusok, köz­gazdászok, orvosok, tanárok, szociológus'***» fizikusok ba­ráti besze , jtésre gyűltek össze ázzál a szándékkal, hogy megvitassák Magyar- ország társadalmi-gazdasági helyzetét. Később céljuk lett a magyarság szellemisé­gének koncentrálása, folya­matelemzések elkészítése. A felgyorsult társadalmi ese­mények közepette mind­inkább szükségessé vált egy­más véleményének meghall­gatása, tolerálása. Az Új Márciusi Front szellemi ke­rékasztal, ahol szabad a véleménycsere, de ahol a ké­telyeknek is helye van. — Hogyan lett ön alapító­tag? — Az alapszabály ki­mondja, hogy az lehet ala­pítótag, akit az első köz­gyűlésig a front tagjai sora­ikba fogadnak. Engem Vitá­nyi István hívott meg. — Van-e határozott arcu­lata az Üj Márciusi Frontnak? Hogyan lehetne alapvető céljait, elképzelése­it megfogalmazni? — Jellege szerint az Új Márciusi Front „szellemi mozgalom, s egyben politikai klub” — határozza meg ön­magát a szervezet az alap­szabályban. Mindenki szá­mára nyitott. Tevékenységét olyan általános elvek szab­ják meg, mint a szabadel­vűség, az erőszakmentesség, a demokrácia, a szociális igazságosság. Legfontosabb célja a jogállam. Tagjai vallják, hogy a társadalom, az ember problémáit csak gondolkodás útján lehet meg­oldani. Kiemelkedőnek tart­ják a demokrácia megterem­tését. Az Üj Márciusi Front Budapesten és vidéken po­litikai klubok létrejöttét kívánja segíteni, valamint befolyásolni a társadalmat és a hatalmat. — E megnyerő koncepciót mi módon akarja realizálni a mozgalom? — Céljai megvalósulása érdekében az Űj Márciusi Front az alábbi tevékenysé­geket végzi: létrehoz szelle­mi, tudományos, politikai műhelyeket; e műhelyekben lehetőséget biztosít olyan dokumentumok létrehozásá­ra, amelyek a jelenlegi helyzet feltárását, elemzését szolgálják. Tudományos és politikai módszereket dolgoz ki arra, hogy elősegítse, ösz­tönözze a vélemények for­málódását és kinyilvánítá­sát a civil társadalomban; megszervezi az ehhez szüksé­ges nyilvánosságot. Tudomá­nyos és politikai ismeretter­jesztést folytat. Kulturális, tudományos, politikai kér­dések megtárgyalása, állás- ponttok kialakítása érdekében klubszerű programokat szer­vez. Kiadói tevékenységet végez, valamint kiadói szol­gáltatást nyújt. — Jelenleg mennyi tagot számlál a mozgalom? — Legutóbb Budapesten mintegy ötszázan lehettünk. A tagság jelenlegi létszáma meghaladja a hatszázat. — Hogyan profitálhat e szellemi mozgalomhoz való tartozásból egy szabolcsi ember? — Meggyőződésem, hogy Szabolcs-Szatmár megye egyik fő baja az: itt nincs tudományos élet, nincs olyan szellemi műhely, amely ki­sugárzó erő lenne. Ez a me­gye sok mindenben le van maradva az ország tehető­sebb vidékeitől. Ügy vélem, egy dologban nem szaibad lemaradni: a gondolkodás­ban. Aki az Űj Márciusi Fronthoz tartozik, lehetősé­ge van a munkára, előadó­kat hívni, egyszóval bekap­csolódni az ország szellemi vérkeringésébe. A közgyűlé­sen Vitányi Iván a társada­lom erkölcsi megújulását sürgette. Az Űj Márciusi Front a morális züllés do­kumentálását is fontosnak tartja. Ügy gondolja, hogy első dolgunk a morális zül­lés megállítása, hiszen csak ezen keresztül vezet út a politikai-gazdasági válság felszámolásához. Karádi Zsolt — Ha lehet a tranzitra még nagyobb figyelmet fordítunk — emeli ki Kovács József —, hiszen ezek valutás üzletek. Azok az idők már rég elmúl­tak, amikor a MÁV csak a szállításra összpontosíthatott. Ma már nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Kereskedünk, területet adunk bérbe a hozzánk érkező áru előzetes feldolgozására, ami azon túl, hogy újabb munka­helyeket teremt a város von­záskörzetében, növeli a MÁ V bevételét is. Megemlítendő az AGROTEK Vállalat műtrá­gyafogadó bázisa Eperjes- kén, ahol 20 ezer tonna kar- bamidot képesek tárolni. Tu- zsér és Komoró között fa­lerakatok tornyosulnak. Ez is vállalkozás, hiszen az oszt­rák partnerek közel 2 millió schillinget fizetnek már eb­ben az évben tárolási díj cí­mén. És azokról az üzleti vál­lalkozásainkról még nem is szóltam, amelyek most van­nak alakulóban .... Július elején a hálózat kar­bantartása miatt vágányzár lesz Eperjeske állomáson, napi 10 óra időtartamra meg­áll a forgalom. Körültekintő szervezéssel megpróbálják enyhíteni a fennakadást. Tor­lódástól egyelőre nem kell tartani. És ősszel? — majd meglátjuk, mindenesetre Zá­honyban bizakodóak va­gyunk — így az üzemigazga- tó-helyettes. Fedett vagonbil rakodás kézzel Csapon a gépesített rako­dókörzet főnökségén Viktor Petrovics Tokarjev főmér­nök fogad és készséggel fejti ki véleményét a visszatérő problémáról. — Rakodókapacitásunk ke­vésnek bizonyul a csúcs ide­jén — kezdi önkritikusan —, hiszen Csapon naponta 500 vagont tudunk átrakni és Bá­tyúban sem sokkal többet. Folyamatban van a bátyúi ál­lomás bővítése, amely új konténerrakodóval egészül majd ki. Másik visszatérő gondunk, hogy meglehetősen lerobbant műszaki állapotú a vagonparkunk, így sok időt és energiát kell a javításokra fordítanunk. Három irányból érkezik az áru Csapra: Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból és Ma­gyarországról. A körzet foga­dókapacitását elsősorban a gépesítettség határozza meg, hiszen nem lehet közömbös, mennyi idő alatt végeznek egy vasúti kocsi átrakásá­val. — Rakodókörzetünkben a gépesítettség 82 százalékos — büszkélkedik a fiatal mérnök —, mégsem lehet okunk a di­csekvésre, mert a zárt vago­nokban érkező áru 60 száza­lékát kézzel rakjuk át. — Sokszor az is gondot jelent — vág közbe Penczkó József a csapi rakodórészleg vezetője —, hogy baj van a magyar küldemények köte­gelésével, csomagolásával. Itt van például a makaróni, ami­ből 35 ezer doboz érkezik egy vagonban, az átrakása 3,5 órát vesz igénybe. Ha ugyanez raklapon érkezne 20 perc alatt végezhetnénk vele. Említhető a sertés- és marhahús is, amelyet szintén csak kézi erővel tudunk át­rakni és nagyon időigényes Nincsenek tehát irigylésre méltó helyzetben a szovjet átrakómunkások, akik kőke­ményen megdolgoznak azért a 400—450 rubelért. Tavaly ősszel 42 ezer órái tett ki az egyenetlen szállí tások miatt az állás. A gépe­sített rakodókörzet 15 állo­más munkáját öleli fel. Fo­lyamatos a korszerűsítés, a bővítés, melynek üteme le­hetne gyorsabb is. Jónak mi­nősíthető a két vasút együtt­működése a naponta je­lentkező gondok orvoslásá­ban, amely segít(het) a torló­dások áthidalásában, ehhez azonban nélkülözhetetlen, a további műszaki fejlesztés Csonka Zsolt PáifoszÉk Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a szovjet átrakómun­kások, hiszen kőkeményen meg kell dolgozniuk a havi 400— 450 rubelért. — Már megint Szeged­ről indult az új gondolat. — ízetlen az összehason­lításod. — Miért, jól mutatna Vastagh Pál fehér lovon, amint bevonul Budapestre a Per :r Házba. A lovas párttitkár... — Csak ne adjál lovat alá ja! ★ — Ez az új kormány re­ményteljes. Szécsényi van benne. — Széchenyi István? — Nem, Hütter Csaba, szécsényi tsz-elnök. ★ — Beiratkoztam egy te­nisztanfolyamra. — Miért? — Ki akarom hívni egy partira Németh Mikit és Mark Fáimért. — Azelőtt sakkozni ta­nultál? Vagy vadászni? ★ — Telefonos callgirl-há- lózatot szervezek, de van egy kis baj. — Mi légyen az? — Lányok vannak, de nincs telefon. — Csináld meg szocia­lista változatban: K-tele- fonos callgirlszolgálat. ★ — A Mester, az Aczél, a Baló, a Sugár, az Ipper, meg a többi mind elbúj­hat mellettem. — Hogyhogy? — Én már 56 decembe­rében leírtam, hogy „rusz- kik haza”. — Melyik lapban? — A sufniajtóra, belül­ről. Krétával és nagy be­tűkkel. Akkor voltam el­sős. Majláth László

Next

/
Thumbnails
Contents