Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. július 24. Huszonhat gyermek számára jelent szórakoztató kellemes időtöltést a húsipari vállalat közösségi házában július 17-1 kezdettel nyílt nyári napközis tábor. A változékony idő változatos programkínálatot igényel. Szép napos időben a csemeték vadasparkot, játszóteret látogatnak, még a zsúfolt piacra is kiviszik őket nevelőik. Ha viszont borongós, rossz az időjárás, videón mesefilmek, számítógépen játékos programok szórakoztatják őket, de még múzeumlátogatásra is sort kerítenek. A rajzolás is játékos kikapcsolódást jelent számukra, a tábor zárásakor (július 28-a) rendezett zsúron a legszebb képek kiállításra kerülnek. Bár kellemetlen anyagi dolgokról beszélni — ez a tábdr kísérleti — egyben a szakszervezeti bizottság anyagi támogatását is élvezi. Akiknek a gyermekek ezt az örömökben gazdag vakációzást köszönhetik: az Élelmiszer Gazdasági Falusi Ifjúsági Szövetség tettrekész fiataljai. 1. kép: Rajzoló gyermekek a táborban. 2. kép: Testedzés az óvó nénivel. (Suri Attila) Üzletek a kistelepüléseken A városban élő ember természetesnek veszi, hogy bemegy az egész nap nyitva tartó ABC-be, s a pultokon, a hűtővitrinekben szinte mindent megtalál, ami „szem-szájnak ingere”. Mindezzel sajnos nem dicsekedhetnek a kistelepüléseken lakók. A Tisza gátjának tövében búvik meg szerényen Domb- rádtól nem messze Kistisza- hát. A műút nem vezet már onnan tovább, hirtelen megszakad. Idegen még tévedésből sem jár erre, mintha valahol a világ végén lennénk. Néhány ház, s az előttük lévő virágoskertek gondos kezekről árulkodnak, de a legtöbb épület már megkopott, romos állapotban van, elhagyottan áll. Hetente egyezer — Amit éppen keresünk, ; az nincs soha a boltban — ! mondja az ellátásról, két háziasszony, akik a nevüket nem hajlandók elárulni. Félnek, hogy a 40—50 lelket számláló településen hátrányban lesz részük szókimondásuk miatt. — A boltossal nem lehet szót érteni. Nem rendel zöldségárut, húsfélét, az idén még nem is láttunk szódabikarbónát, sza- lalkálit. A törzsvendégeknek, barátoknak mindent ad. nekünk meg semmit. Kenyér minden második nap érkezik, de az is olyan, hogy rá sem szeretünk nézni. Azt hiszik, ennek a népnek ez is jó. A kistiszaháti boltot a Dombrádi Áfész üzemelteti, az üzletvezető Főczén Mária. — Kenyérből és tejből inkább többet rendelek, mint kevesebbet — magyarázza. — Ilyenkor számítani kell a nyaralókra és a mezőgazda- sági munkásokra. Az igaz, hogy a kenyér minősége gyenge, de arról nem én tehetek. Felvágottat eddig hetente kétszer szállítottak, de mivel kicsi az igény, csökkentettük heti egyszeri szállításra. Ezen a településen jobbára nyugdíjasok élnek, s igyekeznek beosztani pénzüket. Baromfit szintén nem rendelek, mert szárnyast minden udvaron tartanak. Ez vonatkozik a zöldségre is, az emberek mindent megtermelnek kertjükben, amit tudnak. Ha valami hiányzik a boltból; beszólok a központ- nák, adnak kocsit, s megyek Űjhelyre, Patakra áruért. Ami nálam hiánycikk, az országosan is az. Kert e a szárazáru Gyulatanya földrajzilag kedvezőbb helyzetben van, hiszen csak 15 kilométer választja el a megyeszékhelytől. Bár Fábián Józsefné másfél hónapja vezeti a Nyíregyházi Afész 97. sz. vegyesboltját, tapasztalatokkal már bőven rendelkezik. — Hiába rendelünk háztartási vattát, patront, citrompótlót, nem kapunk. Tejjel, kenyérrel nincs probléma, mindennap hozzák a friss árut. Igényesek itt az emberek. Tegnapról megmaradt 20 darab kenyér, az már nem kell nekik, megvárják a következő szállítást. Felvágott minden héten szerdán jön: parizer, olasz szalámi, zalai, lecsókolbász. Csak any- nyit rendelek, amennyi két nap alatt elfogy, ugyanis a nyitott hűtőpultban nem lehet sokáig tartani, s a légy is beszállja. Ezért lenne jó minél több szárazáru, de az alig érkezik, talán havonta egyszer. A vevők is azt keresik jobban, mert tovább eláll. Még egyszer újra megrendelem á szárazárut, de ha akkor sem hoznak többet, nem tudom, mit tegyek. A polcokon katonás rendben petróleumlámpák is sorakoznak. Mint kiderül, a 80 lámpához csak 19 üveg érkezett, s a AMFÓRA nyíregyházi raktárában sincs több. Így aztán senkinek sem adnak el petróleumlámpát, mert abból csak baj származna, ha az egyik vásárlónak jutna rá üveg, a másiknak pedig nem. meg, kénytelenek beutazni Nyíregyházára az emberek. Szabolcs-Szatmár megyében az 1500 lélekszám alatti kis- és tanyai települések száma 159, s ezekben a helységekben közel 400 kiskereskedelmi egység működik. Báf néhány helyen az utóbbi időben javult az ellátás, a legtöbb üzlet azonban hasonló problémákkal küzd. A vevő a boltost hibáztatja, az eladó a szállítókat, a szállítók pedig arra hivatkoznak, hogy nem kapták meg a megrendelést. Ördögi kör ez, amelynek végül is egyedüli vesztese a vevő. Mindez azonban elkerülhető lenne jobb szervezéssel, nagyobb felelősséggel, hiszen csak azért, mert az ott élők kevesen vannak, s a forgalmasabb utaktól távolabb laknak, ngm lehet hiány az ellátásban. M. Magyar László Paprika csak díszdobozban Belegrádon szintén kis áfész-üzlet próbálja kielégíteni az ott élők igényeit. — Nem kapunk pirospaprikát, pedig megrendeltük — fakad ki Kanyuk Jánosné kereskedő. — A városban annyi van, hogy majd leszakad alatta a polc. A papír- zacskós kell az asszonyoknak, nem ez a díszdobozos 60 forintért. Cigarettára is várunk, a szállítók azt üzenték, hogy nem érkezett meg hozzájuk a megrendelő. A tej, kenyér mindennap érkezik. Sajnos baromfiból ide mindig csak farhátot és egész csirkét hoznak, pedig sokan keresik az aprólékot, a szárnyat. S mivel itt nem kapják ^ SORSOLÁS NOVEMBERBEN Véradóink megbecsülése Magyarországon harminc éve térítésmentes a véradás. Ebben a formában nyeri az egészségügy a gyógyításhoz szükséges vérmennyiséget. A Vöröskereszt sza- bolcs-szatmári vezetősége úgy látja, nem minden esetben övezi a véradókat az a megkülönböztetett tisztelet és elismerés, amelyet megérdemelnek. Az egyének nehezedő gazdasági helyzetével egyenes arányban növekszik az önzetlen társadalmi feladatok vállalása iránti közömbösség, és félő, hogy a jövőben ez a térítésmentes véradásra is rányomja a bélyegét. Ezt elkerülendő, a Vöröskereszt felhívással fordult a különböző társadalmi és gazdasági szervekhez, hogy lehetőség szerint támogassák a véradómozgalmat. Egyebek között a Vörös- kereszt levélbén fordult a megye vállalataihoz, üzemeihez, társadalmi és politikai szervezeteihez, hogy az őszi „Véradók Napja” alkalmából ajánljanak fel ajándékokat a véradóknak. Mivel a 28 ezer nyilvántartott véradó nagyobb értékű ajándékkal való megtisztelése anyagi nehézségekbe ütközik, a Vöröskereszt sorsjegyet bocsátott ki, melyet az önkéntes véradó minden véradás alkalmával kézhez kap. Ebben az évben számítások szerint húsz-huszonkét ezer véradó közül sorsolják ki a szerencsés nyerteseket. A felajánlásokból a sorsolás alkalmával kiállítást rendeznek, a nyertesekhez való eljuttatásáról a Vöröskereszt gondoskodik. A felajánlások folyamatosak, ezért az alábbiakban csak a teljesség igénye nélkül tudjuk az érkező nyereményeket felsorolni. Többek között az Iparcikk Kisker, az MHSZ, a Centrum Áruház, a Palermo szálló, az MSZMP, a Nyírfa Áruház, az Autó- ker, a Bizományi Áruház, a Bútoripari Szövetkezet, a Compack Kereskedelmi Vállalat, a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, a Határ- Szél, a Bíróság, a VasviU Debó 42. szaküzlete, a megyei tanács vb. ellátó szervezete, az ÉPÍTEK padlóvázát, hollóházi plakettet, különböző összegű készpénzt, ajándékutalványt ajánl fel a szerencsés véradóknak. Hazaiak és külföldiek egyaránt kedvelik a kempinget Kisvárdán. (V. P.) Esküszöm, nem értem, miféle mánia az nálunk, hogy elkészül végre egy út, aztán elkezdenek mindenféle csöveket fektetni — természetesen az út alá. Aztán persze panaszkodunk, hogy nincs pénz. Ha egy utat kétszer csinálunk, ne is várjuk. Itt van például az örökösföldi bekötőút. Szinte még egy éve sincs, hogy leaszfaltozták, de már gödröznek rajta. Mint a hiénák! Mintha csak arra várnának, hogy legyen mit feltörni. Nem is néztem, ki fúr, mit fúr, nem is érdekel. Az érdekel, hogy egy évre sem tudunk előre gondolkodni. Hisz évekig ott állt a földút, öröm lett volna kiásni a gödröt azoknak az átkozott csöveknek. Csak úgy túl egyszerű lett volna! S most mi lesz? Az árkot betemetik, a gödröket újra aszfaltozzák, télen megsüllyed, fölrepedezik, kátyús lesz, nem is sorolom tovább. Akkor aztán majd ösz- szecsapjuk a kezünket, és azt mondjuk: „jé, ez az út járhatatlan! Hát, most mit csináljunk? Űjra kéne aszfaltozni, de pénz au sajnos nincs.” Mert nálunk soha semmire nincs pénz. Csak butaságra. (csk) Kertbarátklub Kedves vendégsereg érkezett- a hét elején Dunaföld- várról a nyíregyházi központi kertbarátklub meghívására. Az autóbusszal érkező vendégeket a délutáni órákban az úttörőház nagytermében fogadták a szabolcsi kertbarátok. Rövid ismerkedés után először Arató István, a klub ügyvezető titkára beszélt a 15 éve alakult klub eddigi munkájáról. A patronáló Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ tevékenységéről Illés Balázs munkatárs beszélt, majd rövid eszmecserét követően Kovács Gyula szépen gondozott Orosi úti almáskertjébe invitálták a dunaföldvári vendégeket. (M. Takács F.) ölt az indulat Apja a temetőben, anyja előzetes letartóztatásban. Egyik nővére értelmi fogyatékos, a másikat, a családfenntartót néhány napja megerőszalkolták. A nyolcgyermekes család hatodik szülötte mindezt tényként fogja fel, tizemhhárom évének összes bölcsességével érzi az események megváltoztathatatlanságát. Legidősebb bátyjával ellentétben. aki kelletlenül, röstellked- ve válaszol a kérdésekre, tárgyilagosan, készségesen felelget. Lábait .keresztbe teszi, úgy ül a fotelben, mint egy felnőtt. Pedig kislány még. szeplős arca, vékony teste ráadásul a koránál sakkal fiatalabbnak mutatja. — Január 14-én éjszaíka történt. Mi, kisebbek az esti mese után le szoktunk feküldni, így aztán csak reggel tudtuk meg a doLgot. Már nem is láttuk aput, csak a virrasztásnál. A nagyfiú többnyire a cige- rettát szívja, időnként azonban akadozva, idegesen közbeszól: — Nem volt itt semmi veszekedés, az okot nem ismerjük. Apu sosem szerette, ha valaki idejön hozzánk, akkor, a disznóöléskor pedig átjöttek a szomszédok segíteni. Talán ez volt a baj, ezért haragudott meg anyura, ezért vágta meg a kezét. — Anyu nem emlékszik, utána mi történt, hogy szúrta meg aput, még azt sem tudja, melyik konyhakéssel — veszi visz- sza a szót a kislány. Szájából idegenül hangzik a folytatás: — Az „előzetesben” ilyesmiről nem beszélhetünk, őrök vannak ott, amikor bemegyünk hozzá. Nem tudjuk. mennyit fog ezért kapni, az egyik őr azt mondta, szerinte három évet. Még a tárgyalásról sem tudunk semmit, hogy mikor lesz. — Apu rossz ember volt. Mindennap ivott. reggelente pálinkával kezdte. Nem vert minket, csak a feje tetejére állította a házat, ha részeg volt. meg anyuval veszekedett. Any- nyi pénzt adott haza, amennyit akart, a fizetési céduláját sosem mutatta meg. Amikor ösz- szepakoltunk a szekrényében, leltünk benne egy ezrest. Szegény anyu meg úgy takarékoskodott, ahogy tudott, beosztotta a pénzt, hogy mindenkinek jusson. — Azért a temetőbe majdnem mindennap kimegyünk — mondja a bátyja. — Igen, beültettük virágokkal, azokat locsolni kell, ki ne száradjanak. Munka van itt bőven — sóhajt fel öregesen a kislány —■, jószágot tartunk, még a szőlőbe is ki kell járni. Az volt jó, mikor anyuval ketten mentünk ki biciklivel, apu meg a kisöcsómmel, gyalog. Nehéz nélkül; . most mindannyian kimegyünk, mindenki kap egy sort és azt meg kell csinálnia. Lelkesen végigmutatja a házat, az udvart. Még a disznót is kiengedné az óljából, de a fiú rászól. A nyulakat, kacsákat, kiscsirkéket hozzáértő kézzel fogja meg. — Anyunak mindene a jószág, havonta egyszer, ha látogatjuk, egyre csak azt kérdezi, mi van az állatokkal. Szegény anyu, a szíve beteg, sokat fogyott bent. Mindig kér. hogy írjunk neki levelet, mi van itthon, hogy boldogulunk. — Nekem már családom van, nem lakom itt, de azért mindennap átjövök — jegyzi meg a báty. — Megszerelem, ami elromlik a ház körül. Az egyik nővérem, aki most odavan dolgozni, mindennap kifőz a családnak munka után. A másik vigyáz a gyerekekre. Állami gondozásba akarták őket venni, de nem engedtük. Megvagyunk így, az árvaellátásból, családi pótlókból, két keresetből. • Húga veszi a kerékpárt, ahogy látja, a vendég távozni készül, önkéntes kalauzul szegődik a faluban, közben beszél, beszél. — Minden reggel bevásárolunk a kisöcsómmel, a nővérem felírja cetlire, mi kell. Aztán kapálunk, ellátjuk az állatokat. Jó, hogy nincs iskola, így azért könnyebb. Persze nem tudom, milyen lesz egy év múlva, ha kijárom a nyolcadikat, és megyek a nővéremmel a gyárba? — De jó lenne, ha anyu nem lenne sokáig börtönben! Azért hiányzik otthonról, nem is látjuk minden hónapban, mert felváltva mehetünk be hózzá. Én vele alszom a nagy, négy személy es rekamén. Hogy nincs itthon, elférek rajta, anélkül, hogy kihúznánk. De nagyon rossz egyedül aludni. . . Bariha Andrea •* ■ m - •• * * «ti p „n kenyér olyan, rá sem szeretünk nézni“ Ha elkészült felijük! Szóváltás késsel Ki az igazi áldozat?
