Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22.

11

a világ vége

A mai út Vaismegyeren keresztül vezet, e helység központjában iaz elágazásnál a táblán két település neve áll: Tiszarád, Beszterec. Ök hárman 1970 óta közösen intézik ügyeiket, közülük a legnagyobb Vasmegyer, a későbbi beszélgetések során neve többször is felmerült. Ez érthető, hiszen minden közös, a tanács, a termelő- szövetkezet, az iskola, öt kilométerrel odébb talán már lélegezni sem tudnának nélküle. Folytatva az utat, szinte egybeolvad a határ. Először minden zöld, körös-körül kukoricatáblák, majd hirtelen mintha besárgult volna a vidék. Lágyan ring a napraforgó, ahogy fújja a szél.

Lassan feltűnnek az első házak, eszembe jut egy korábban hallott mondás: Besz- terecen van a világ vége. Még a múlt században a szomszédos községek lakói tartották ezt, mert innen a víz és a mocsár miatt nem lehetett száraz lábbal továbbmenni. Egyetlen bejárója volt, a kéki oldalon Az emberek csónakon közlekedtek, a tavakban, erekben sök volt a hal, néha eladni sem tudták, a disznókkal etették meg. Szabadkézzel lehetett fogni a vadludat, kacsát, volt bőven rák, tefcnősbékia, pióca. Erdeje a községnek nem volt, az első akácfát 1831-ben Porzsolt Gábor prédikátor ültette. Kevés búzát, árpát termeltek, főleg jószágitartássial foglakoztak, a rétből élt a lakosság.

A Tisza szabályozása, a Lón yay-csa torna megépítése után elfogyott a víz, megváltozott a község képe, az alacsony, bogárhátú, nádtetejű házak helyén megjelentek a cseréptetős vályogházak. Begurulunk egy apró térre, itt elágazik a kövesút, a sarkon kis ház, rajta a féirat: Beszterec község elöjárósága. Ide később még visszatérek, kíváncsi vagyok az „elöljáróra”.

Rövid séta után térképet rajzolok a fejemben. Olyan ez a falu, ha a kövesutat nézem, mint egy Y, csak minden szára girbe-gurba. A jobb oldali a temető mellett vezet el és Kék felé tart, a balon Tiszatelekre lehet továbbmenni. Kacsikaringós földutak szelük át a földeket, van amelyikről már azt hiszem, itt a vége, aztán hirtelen más irányba' folytatódik tovább. A főutcán a megszokott kép fogad. Vegyesbolt, nem messze tőle az italbolt. Az előbbiben asszonyok beszélgetnek, vannak vagy húszán, várják, hogy rájuik kerüljön a sor. Szóba elegyedünk, s elmondják, hogy van egy másik bolt is, de az gyakrabban van zárva, mint nyitva. A legtöbb gond a kenyérrel van. Reggel, amikor munkáiba indulnak még nincs, délután, miikor hazaérnek, már nincs. Pedig a két eladó mindent megtesz an- nák érdekében, hogy ne legyen fennakadás. Gyakran napközben *s autóba ülnek és irány kenyérért, ha elfogyott. Az emberek egy része Tiszatelekre karilkázik át, hogy ott vásároljon, köztük Bódi Józsefné is, akii magára vállalja a szószóló szerepét.

Sorra előkerülnek a gyerekek és nagy hirtelen kilencet számolok össze. Később megtudom, hogy most tizenegyen élnek az egy szoba, konyhás lakásban, tíz gyerek és az édesanyjuk. Apjuk három éve meghalt, nem volt állandó munkahelye, így nem kaphattak lakásépítési támogatást. Most segélyekből élnek, ahogy elnézem igen nyomorúságos körülmények között.

Végül álljon itt a szomszéd véleménye: Higgye el nekem, nem nyúlnak ezek soha a máséhoz. Itt áll a házam mellettük, de nekem még semmi kárt nem okoztak.

A szőke fiatalember So- morjai Béla, ő lesz itt a körzeti orvos.

— Nyíregyházán végeztem a Krúdy Gyula Gimnáziumban. Az orvosi egyetem elvégzése után az egri kórházba kerültem, mint sebész. Némi szakmai gyakorlatra van szükségem ahhoz, hogy a körzeti orvosi teendőket el tudjam látni. Erre két hónap áll rendelkezésemre, szeptember elsején szeretnék már kezdeni itt az új helyemen — hangzott el egy rövid bemutatkozás.

sonló szerepet tölt be, mint a karfiol, zöld színű virágzata fogyasztható. A vetőmagot a tsz-től kapják, ők nevelik a palántát, gép végzi a kiültetést, ők kapálják és leszedik a termést. Bizony, amikor egy éve idekerültek, nem gondolták, hogy ilyennel is fognak foglalkozni. A tsz egyébként jó áron átveszi tőlük. Mások a háztájiban állattartással is bajlódnak. Sajnos Istvánék azt látják, hogy a termelők nagy része, akik körülöttük dolgoznák, az idősebb korosztályhoz tartozik. Kevés a vállalkozó kedvű fiatal a falúban.

Akad új dolog is a faluban. Végig az út mentén kutak húzódnak és örömmel újságolják a beszterceiek, hogy nem is olyan régen vezették be a vizet. Igaz, ez sem ingyen volt, kemény ezreseket kellett érte fizetni, de most már legalább van. Nincs viszont szennyvízcsatorna. Pedig az is kellene már. A tanács is próbál segíteni, bár a kevésből épphogy esurran- eseppen. Bódi Józsefné egy bizonyos M-keretet emleget. Ez ugyan mi lehet? Veronka néni elmondja, hogy így nevezik azt a kölcsönt, amit a megyei tanács engedélye alapján utaltak ki lakásépítésre. Ez most megszűnt, pedig van egy pár olyan ház, amit fel lehetne újítani.

Délidőben minden elcsendesedik, sehol egy teremtett lélek. Mintha álom borult volna a falura és ez a csend az, ami hazáig elkísér. Amikor néhány nap múlva visz- szatérek ugyanez a kép fogad. Sehol semmi változás.

Szilágyi Zsuzsa

Ma már nem

Zeneszó hallatszik az udvarból, a sátor már áll. A lakodalom csak szombaton lesz, de az előkészületek már szerda óta tartanak. Mindenki végzi a dolgát, sül a tepertő, készül a csigatészta. Előkerül a vőlegény és a menyasszony is.

— Közel ötven vendéget várunk, itt esküszünk majd szemben a tanácsteremben, így nem kell messzire menni — mondja a menyasszony, Najzer Eszter, és örömmel mutatja az esküvői ruháját.

Düledező, ütött kopott ház áll az Arany János utcában. Kerítés nincs és a ház ajtaja is hiányzik. Ahogy elmegyek mellette tizenéves forma lány szegődik mellém és beszélni kezd.

— Tetszik tudni, mi tizenegyen vagyunk testvérek, de a legidősebb nővérem már nem lakik itthon. Most szabadságon van, és hazajött nyaralni. Ma én főzöm az ebédet, gulyáslevest és pörköltet. A húgomnak kellene kitakarítani, de nem akar, inkább játszik a többiekkel.

Ház épül a Kossuth utcán. Nem új, egy régi épület kerül felújításra. Korábban iskola volt, most itt lesz az orvosi rendelő, mellette a szolgálati lakás. Fiatal orvos költözik a faluba, lesz már állandó rendelés, saját doktor, nem kell Kékről átjárni az orvosnak. Amilyen szerencsém van épp most jött a leendő lakó is háznézőbe, kíváncsi volt rá, hol is tart az építkezés. Már egy éve elkezdődött, remény van arra, hogy szeptemberre el is készül.

Csendélet a besztereci főutcán.

y Kelet

a Magyarország

HÉTVÉGI MELLÉKLETE

— Mi lesz a menü?

— O, csak a szokásos. Csigaleves, töltött káposzta és sülthús — válaszol a vőlegény, Zámbor Géza.

ök azon kevesek közé tartoznak, akik esküvő után itt maradnak a faluban, Eszter a vasmegyeri varrodában dolgozik, leendő férje Nyíregyházára jár. már most is, ott van a munkahelye. Bejön a konyhából az örömanya is, s elmondja, lelkesen készülnek, remélik, bírják reggelig a táncot.

Mi a legkelendőbb? Az élelmiszer. A ruha, a tartós fogyasztási oilkk egyáltalán nem fogy, nincs pénze az embereknek.

A bolttal szemben, a dombon magasodik a felújított templom, frissen meszelve, de zárt ajtókkal. A pap, akárcsak a boltvezető és az orvos, Kékről jár át. Bizony szép ez a templom, de a falubeliek közül kevesen látogatják. A faluban 1290 előtt monostoros egyház volt a Megváltónak szentelve, ez ma már nincs meg. Kiss Lajos szerint, ez a mai református templom helyén állhatott.

Lassan visszaérek a kis házhoz, nyitva az ajtó, keresem az elöljárót. Kissé meglepődöm. Nem tudom miért, férfit vártam, helyette Tóth Balázsné, Veronka néni fogad. Éppen az egyetlen kis szobát teszi rendbe, terítő kerül az asztalra, szőnyeg a felmosott parkettára. Minden kész a másnapi esküvőre.

— Ritka itt a házasságkötés, az anyakönywezető is Vasmegyeiről jön — mondja, miközben letelepszünk az előtérbe. Ö 1959-től él itt, akikor nem gondolta, hogy meg is ragad. Most 1428-an laknak a faluban, ebiből közel hatszáz a oigánylakosök száma. Ami a legnagyobb probléma, hogy nem dolgoznak, a keresőképesek egyötödének van állandó munkahelye. Sokan alkalmi munkát vállalnák és a megkeresett pénzt már viszik is a „fabódéba”, (így keresztelték el a helyiek a bisztrót.) Kapnak szociális segélyt, támogatást és a gyerekeik, bár bukdácsolnak, de rendszeresen járnak iskolába.

A másik nagy gond, hogy ötszáz körül van a kereső- képtelenek száma, öregszik a település. Nyugdíjból, szociális segélyből élnek, aki bírja állatot tart, gazdálkodik, kell a mellékes a megélhetéshez. Néhányukon úgy próbálnak segíteni, hogy ebédet adnak

Takaros rend az udvaron, a

verandán gyerekek játszanak. A háziasszony, Sós Lászlóné beljebb invitál, négyéves kislánya a sarkában totyog. Ó az egyike annak az öt asz- szonynak, akik folytatták korábbi szakmájukat, de nem mentek vissza a munkahelyükre, bedolgozást vállaltak.

— Három gyerekem van, a legkisebb születése előtt Nyír- bogdányban dolgoztam az ottani cipőfelsőrész-készítő üzemben. Február óta vagyok bedolgozó, nagy előny, hogy keresek és itthon vagyok a gyerekekkel, el tudom látni a jószágot is. A munka nem könnyű, kézzel varróm a cipő felsőrészt a talpához, nagyon igénybe veszi a kezet.

— Hány párat lehet így na ponta elkészíteni?

— Ha reggeltől estig mási nem csinálok, akkor 7—8 férficipőt tudok egy nap összevarrni. De ez nem nagyon fordul elő, mindig akad munka a ház körül is. Szerdán leadom a kész mennyiséget, jön a kamion, ami elviszi, és hozza a talpat. A felsőrész itt készül Bogdányban.

— Mennyit keres ezzel a munkával?

— Attól függ, de a havi négyezer forintot azért megkeresem.

nekik, melyet az óvodában főznek. Erre azonban kevés a lehetőség.

Az asszonyok közül sokan nem vállalnak munkát, ellátják a családot, a jószágot. A faluban szinte nincs is munkalehetőség. Aki teheti eljár Demecserbe, Nyírbogdányba, Vasmegyerre. Ez utóbbi településen található a közös termelőszövetkezet központja. A besztereci 1974-ben egyesült a Micsurin Tsz-szel és a kiszolgáló létesítmények ezután fokozatosan leépülték Beszterecen, csak az állat- tenyésztő telep maradt meg. Közel 140 jószág van most a telepen, ebben- az évben elkészül a fejőház, jövőre pedig az új istálló építését tervezik.

Fiatal házaspárral találkozom az utcán, Kovács István és felesége pedagógusok, itt tanítanak a helyi iskolában. Éppen a kertből jönnek. Mint sokan mások, ők is háztájival. igyekeznek pótolni a fizetést. Ilyenkor nyáron jut idő a kerttel foglalkozni. Mit termelnek? Karfiolt és brokkolit. Ez utóbbit eddig kevesen ismerték, most kezdett elterjedni. Ez a különleges zöldségféle az étkezésben haHa valaki megkérdezi, miért éppen Beszterecet néztem ki magamnak, bizony nehezen tudnék elfogadható magyarázatot adni. Talán mert megtetszett a neve: Beszterec. Ha két utolsó betűjét felcserélem egyik kedvenc olvasmányom címe ugrik be: Beszterce ostroma. Nekilódulok, célom Beszterec bevétele. Talán a várostromnál kellene kezdenem az egészet, de sajnos a korábban mocsaraktól körülvett földvárnak ma már nyoma sincs. Az 1600-as évek elején a községtől északnyugatra, öt km-re állt ez a „faköpönyegnek” nevezett erődítmény, melyet aztán a tulajdonosa, Zólyomy Dávid röpített a levegőbe.