Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
A menedzser - aki tsz-elnök Elképzelhetetlenül zsúfolt egy menedzser tí- dusú ember munkanapja. Mert sokat vállal. mert tudják róla, hogy gyorsan és határozottan, egyben eredményesen intézkedik, a napi 50—60 telefon, a 20—30 személyes megkeresés, az ügyek számát tekintve csak átlág. Mindezt győzni kell energiával, akarattal és szükséges a végtelen türelem, a jószándék, a szolgálatkészség. Iklódi László az a típusú ember, aki a terhek súlya alatt nem meggörnyed és nem erejét veszti, inkább erősödik. Kérdezem, hány hivatalos reszortja van és a felsorolás hosszú: elnöke a Vajai Rákóczi és a Ho- dászi Béke Termelőszövetkezeteknek, elnöke a TSZKER országos hálózatának, elnöke az Országos Almaegyesülésnek, az Országos Almaexport Társaságnak, tagja a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának, küldöttje a termelőszövetkezetek területi szövetségének* tagja az MSZMP megyei bizottságának és végrehajtó bizottságának. — Nem sok ez? — De sok. Ahogyan az ember korban előre halad, úgy csökken fizikai értelemben a teherbíró képessége. Ugyanakkor erősödik is tapasztalatokban, szakmai felkészültségben és ez némileg könnyíti a munkát. Egy biztos, kiszállni ebből a gazdasági és ■politikai közéletiségből most nem lehet. Megállni, pihenni is veszélyes hiszen aki megáll, az lemarad. A reform az élet minden területén gyors tempót diktál, a változásokat nem elég csak tudomásul venni, azokkal haladni kell és cselekedni szükséges. Aki a kor követelményeit a fentiek szerint megfogalmazta, Iklódi László 1932. ' július 20-án született Gyulaházán. Édesapja kerékgyártó volt, 1941-ben a nyírmadai Bohér uradalomba szegődött, így az Iklódi öt testvér Nyírmadán élt, tanult és dolgozott. Később László, a gödöllői mezőgazdasági akadémiára ment tanulni. Huszonévesen több gépállomáson is dolgozott* volt agronómus, főagronómus, majd igazgató. Később a bak- tai járási pártbizottságon a mezőgazdasági osztály vezetője lett. — Mire a mezőgazdasági átszervezés ideje elérkezett, már voltak tapasztalataim a „ földművelés nagyüzemi módjáról. Aktívan részt vettem az átszervezésben, hittem abban, hogy a mezőgazdaság jövője a nagyüzem. Ezért is vállaltam, hogy a vajai termelőszövetkezet elnöke legyek. A hatvanas évek sorsmeghatározója nagyon sok embernél nem az állandóság volt. A kádereket mozgatták. Néhány sikeres termelési év után Iklódi Lászlóból újra politikust, hivatali embert csináltak. Így 1965- től korábbi helyén mezőgazdasági titkár, majd amikor niggálakültak a termelőszövetkezetek területi szövetségei, megválasztották (kinevezték) a Nyírségi TESZÖV titkárává. Ez is csak három évig tartott. — 1970-ben, most már második alkalommal megint termelőszövetkezeti elnök lettem Vaján. Hívtak, jöttem. Pedig lett volna lehetőségem arra, mint mondták, hogy kényelmesebb, nyugodtább és jobban jövedelmező helyen dolgozzam. A vajai hívó szónak boldogan tettem eleget, hiszen csodáltam és nagyra értékeltem a vajai emberek gazdálkodását, munkaszeretetét. Amikor Vajára visszajöttem a nagyüzem gyengén gazdálkodott, de tudtam a megerősödéshez nem kell sok idő, csupán érdekeltté kell tenni 'az embereket a munkában. A vajai érdekeltségi formáknak országos (nem egyszer rossz) hírük volt. Kezdődött 1971-ben azzal, hogy a nagyüzemi gazdálkodás legjövedelmezőbb ágát, a szövetkezeti gazdálkodás biztos pénzügyi fedezetét, o téli almást az elnök kiadta családi részes művelésre. A megyében és másutt egyesek így fogalmaztak „Mit akar Vaján Iklódi? Kiárusítja, elherdálja a közöst, a tsz-tulajr dönt?” Az idő múlásával aztán kiderült, szó sincs a közös tulajdon, a közös érdek csorbításáról. Ellenkezőleg. Amilyen mértékben megvalósult a termelésben az egyéni érdekeltség, úgy nőtt a termelés mennyisége, javult a minőség, fegyelmezetté és szervezetté vált a munka. — Ami rosszul esett, az hogy pont azoktól a szervektől kaptam a legtöbb elmarasztalást, akiktől biztatást, támogatást vártam.-«.Sokan úgy vélték, hogy cselekedeteimet egyéni ambíciók motiválják, holott a közösség, a szövetkezeti tagság érdekeit néztem. Akkor ezt nehéz volt bizonyítani és senki más, csak én tudhattam, hogy mennyi álmatlan éjszakám, idegőrlő órám volt amiatt. hogy sikerüljön, hasznos legyen a sab■ Iontól eltérő termelési mód. Nem pátosz, de igaz, hogy ha a felügyeleti szervekben csalatkoztam is, a parasztságban soha... Az almáskertek részesművelését követte a lovas fogatok, majd az erőgépek a tehergép- • kocsik új érdekeltségi formája, kialakult a 1989. július 22. kolhoztípusú modelltől sarkalatosán eltérő jövedelemérdekeltségű rendszer. Ezt megye- és országszerte vajai modellként ismerték és akadtak kővetői mígnem a felügyeleti merevség is engedett és a vállalkozás, a részesművelés, a bérleti rendszer törvényes és kívánatos munka- és üzemszervezés lett. Közben a vajai termelőszövetkezet gyarapodott. Ügy is, hogy 1975-ben előbb a nyír- parasznyai, majd 1976-ban a rohodi tsz egyesült a sikeresen gazdálkodó szomszéddal. Ez az aktus a szó igazi értelmében egyesülés volt, nem egyesítés kényszerítette érdekközöségbe a leendő társakat. A „házasság” a hozományoktól függetlenül jónak bizonyult, öt kiváló termelőszövetkezeti cím és a termelési nagydíj igazolja a fel- sőbbség elismerését. Mindig volt nyereség, mindig volt a tsz tagjainak tisztességes jövedelme. holott a földnek, amit a nyírpa- rasznyaiak, rohodiak és vajaiak művelnek, csak 8,7 aranykorona az értéke. — Az idő tehát nem múlt el nyomtalanul. A 007-es ügynök és társai Az első James Bond-film Magyarországon! Így reklámozza a forgalmazó legújabb üzleti vállalkozását, A kém, aki szeretett engem-et. Nem tudom pontosan, mikor készülhetett Lewis Gilbert munkája (az új forgalmazók nem sietnek túlságosan azzal a téjákoztatással, amelyet a sokat szidott MOKÉP oly korrektül szolgáltat hosszú évek óta), de arra pontosan emlékszem, hogy már 1980 elején láttam itthon, zárt körű vetítésen. A legújabbat tehát így kell érteni, de amíg néhány világsiker esetében egyszerűen érthetetlen és megmagyarázhatatlan volt a késedelmes bemutató, addig e film kapcsán könnyen találhatunk mostanáig érvényes visszatartó okot. A tabuk ledöntésében kétségkívül a könyvkiadás jutott a legmesszebbre, s ennek még akkor is örülhetünk, ha a konjunkturalovagok ezen a területen is megjelentek, s a jobbról előzés manővere is előfordul (lásd a Gulag szigetcsoport kiadását!). Várható, hogy a filmforgalmazás rövidesen fölzárkózik, mert tulajdonképp ennek jeleként értékelhetjük Gilbert filmjének mozikba kerülését is egyensúlytartásra törekszik: a 007-es nemkülönben hasonlót cselekszik, amikor a modern technika munkára szólítja. Nem érdektelen megemlítenünk néhány olyan filmet, amely a már említett szemérmesség, politikai óvatoskodás áldozata lett. s nem kerülhetett a hazai mozikba nyilvánvaló értékek ellenére sem. Közülük egy az elmúlt hetekben kapott zöld utat: ez a Ninocska, Ernst Lubitsch 1939-es filmje, amely a Filmmúzeumban látható, s remélhetően a klubokban is hozzáférhető lesz. A címszerepet Greta Garbo játssza, s ez önmagában is komoly vonzerő, de ami ennél fontosabb, hogy a film rendkívüli szellemessége, humora • ma sokkal inkább érthető és értékelhető, mint egykori bemutatása idején, mert ma a kor szovjet viszonyairól sokkal több információ áll rendelkezésünkre, s leginkább azon csodálkozhatunk, honnan tudhattak az alkotók ennyi mindent az ábrázolt viszonyok lényegéről. — Felettem sem — mondja, és bár nem szívesen teszi, mégis megemlíti. — Az első komoly figyelmeztetést 1979-ben kaptam. Infarktus. A második figyelmeztetés, a második infarktus 88-ban jött. Tanácsolták, fogjam vissza a tempót. — Kik tanácsolták? — Többek között a szüleim. Az édesapám, már 80 éves, az édesanyám 77 éves. Rájuk mindig figyeltem, hallgattam, de most azt mondtam az édesapámnak: hát ki nevelt arra, hogy mindig szolgálatkész legyek, hogy az élet terheit viselni kell... Még bő két esztendő van a nyugdíjig. Nehéz évek, vár a gazdálkodós és a velejáró terhelés eddig sem volt könnyű. Most, hogy gondjaink szaporodtak, hogy a mezőgazdaság is válságágazattá vált, egy első számú vezetőnek sokszoros próbát kell kiállnia. Iklódi László mindezt vállalja, de azt is mondja, eddig csak a vasárnap délután volt a családé, az unokáé. Egyre jobban vágyik arra, hogy több szabad ideje legyen, hogy az unokákkal több időt tölthessen. Ma ez még lehetetlen. Azt a munkát, amit a kettős elnök, a különböző szervezetek elnöke vállalt félkézzel, tessék-lássék módra nem lehet csinálni. A feladat teljes embert igényel. Iklódi Lászlót 1984-ben Állami díjjal tüntették ki. Nemrégen a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét yehette át. Gratulálunk és erre ő szíve szerint mondja: „Ez a kitüntetés nem csak nekem szólt, de a termelőszövetkezet valamennyi tagjának, vezetőtársaimnak, akik a munkában segítettek, segítenek.” Seres Ernő Korábbi műsorpolitikánk sarkalatos alapelve volt. hogy a bemutatott filmek még véletlenül se sértsék a barátinak nevezett országok érzékenységét, hiúságát, vélt vagy valós érdekeit. S ha egy Nyugaton készült alkotásban szovjetek is előfordultak, ez elegendő oknak bizonyult az elutasításra, mert lehet ugyan, hogy szerepük az adott filmben politikailag és minden egyéb, lehetséges szempontból előjelmentes volt, mégsem látszott célszerűnek bemutatni, mert ki tudja, hátha ott másként értik. Barbara Bach igazán bájos szovjet kém, s az a legtermészetesebb, hogy az általa képviselt titkosszolgálat ugyanúgy érdeklődik az eltűnt tengeralattjárók iránt, ahogy az amerikaiaké, de a szigorúbb erkölcsűek számára talán kivetnivalót jelent (jelentett volna korábban?), ha valaki a szocialista etikán felnőve éppen szeretkezés közben kapja a parancsot. A film egyébként e tekintetben Remélhetően bemutatható lesz majd Stanley Kubrick dr. Strangelove-ja is. amely műfajilag a sci-fi szatíra körébe utalható, s az atomháború veszélyeire figyelmez- te. Peter Sellers talán legpa- rádésabb alakítása látható a címszerepben, s bár a dolog természeténél fogva a szovjet fél is szerepel a filmben, nincs ennek semmiféle bántó éle, annál több a fanyar angol humor benne. És hát a Szarvasvadász! Mélyen fájlalom, hogy Michael Cimino méltán híres filmje is fennakadt azon a bizonyos rostán, holott háborúellenessége tagadhatalan. De hősei az USA-ban élő orosz emigránsok, akik közül eljutnak a vietnami háborúba is, s ez bőven elég ok volt arra, hogy elutasítás legyen a sorsa nálunk is. Visszakanyarodva Lewis Gilbert filmjére: azért ajánlom a nyári szórakoztató dömpingből, mert elegáns szellemességével, humorával mindenképp kiemelkedik az átlagból, és Roger Moore mindig is népszerű volt a magyar nézők körében. (A 007-es szerepét ő Sean Connery tői örökölte, a James Bond-töriénetek ugyanis sorozatban jelentek meg a Könyvespolcunk Adonyi Sztancs János: Kőmagos hógolyó Első kötetes költőről írni mindig felelősség. hiszen a pályán való megindulás jelentőségéhez nem férhet kétség. A sokáig nyomdafestékre váró versekről megfogalmazott ítéletek lehetnek ösztökélők, vagy elmarasztalók egyaránt. Abonyi Sztancs János, a most 30 esztendős újságíró a nyiradonyi születésű fiatalember, aki közgazdász diplomával a zsebében néhány évig a Kelet-Magyarország munkatársa is volt. 37 költeményt tartalmazó füzettel lépett az olvasók elé. Harminchét alkotás öt ciklusban: ahhoz semmiképpen nem elég, hogy teljes világképet közvetítsen: ahhoz azonban igen. hogy kirajzoljon egy markáns, a létezés kérdéseivel vívódó, a magánynyal gyakorta szembe néző férfiarcot. Adonyi Sztancs lírája nem egyköny- nyen lopja magát szivünkbe. Szikár, már-már puritán ez a stílus, semmi cicoma: a nyelv egyszerűsége, szándékolt dísztelensége szembetűnő. Ironikus világlátása kikezdi a hagyományos lírai pozíciókat: mi sem áll tőle távolabb, mint a költőszerep e tájon gyakrabban tapasztalt íölmagasz- tosítása. Nála a vers nem ünnep, nem a lélek kivételezett állapota-, vérző felmutatása, hanem a mindennapiság és a gondolkodás szükségszerű velejárója. Megpróbálja Adonyi Sztancs János mindazt lírájába emelni, amit megél. Mégsem kifejezetten élménylíra az övé. Megóvja attól, a groteszkhez való vonzódása, a (árgvától történő szándékos eltávolítás gesztusa. Pőrén villannak elő kötetének lapjain a családi múlthoz, a tájhoz, emberekhez kötődés fokozatai, a személyes lét ap- róbb-nagyobb élményforgácsai. Alapvető gondolati érzékenység, az ellentmondásos embersors nehéz és próbáló állomásai, a szerelem, az együtt- lét. a halál szorongásos pillanatai, a boldogságkeresés oiykor reménytelennek látszó fájdalmai ihletik. Ami ellenben Adonyi Sztancs lírájában nehezen vállalható, az a szemlélet következtében (gyakran és némileg indokolatlanul) fel-feltűnő hasonlatanyag: „Mint íogkő a fogam- hoz/űgy tartozol hozzám” (Kő) ..Olyan hűlő melegsége (van már az időnek) mint disznóbontáskor (a belsőségnek)” (ősz); „Bármihez nyúlok, valamennyire, mindig piszkos, mint a fülkürtő” (Magyar kocsma). E formák legszemléletesebbike: „...másnaposán olyan a szám/mint a panell- házunk közös szemétledobója/Sötét és szagos” (Rácsok). Némely vers kimondottan halványnak tűnik, erőtlennek (Fölös szám: Egymásba békülésig; öreg Mercutio; Az érintettség fokozatai). Adonyi Sztancsnak van érzéke a forma iránt, noha az efféle költeményeket még finomítani kéne (Puszta széllel. Halottházas cigánysoron). Ittott bizonyos József Attila áthallások kísértenek: Sírjon az— (A hetedik); Atokszórö (Magány) stb. A fiatal lírikus ellenben néhány művében sikeresen közelíti meg a költészettől elvárható katarzist: (Családi ereklye; Rákos gyermek.) Kár azonban, hogy ezekre a valóban szép strófákra rátelepszik a kevésbé kimunkált, vagy esetleg túlzottan is kimódolt versek tömege. (Angyalhaj; Csuklószorító; A Mester és az idő). A Kőmagos hógolyó végül is megcsillantja egy furcsa, abszurdoid képzetekkel terhes, még nem eléggé kiforrott költői világ készülődéseit. Az idő dönti majd el, mennyire képes kiteljesedni. K. Zs. filmvásznon.) A technikai trükköket igazán elkészültük idején lehetett volna értékelni, mert ezek akkoriban még valódi újdonságnak számítottak, a bűnügyi tematikába többnyire az utóbbi évtizedben épült be ez az eszköz. Hamar Péter Nyílt levél hivatali levelezőpartnereimhez Kedves Levelezőtársam! Tudom, hogy amiről szólok, nem egetrengető kérdés, jelentőségében hozzá sem mérhető a reformfolyamat fontosságához, de hozzátartozik a közélet tisztességéhez, hogy miként létesítünk egymással írásban hivatali kapcsolatot, milyen írásbeli munkákat hagyunk magunk után azoknak, akik számára a mi életünk már történelem lesz. Sorra kapom a hivatali „bikfanyelven” fogalmazott leveleket. Ezekhez már hozzászoktam. Már azon sem gondolkodom el, hogyan lehetne szebben elmondani, leírni ugyanazt a gondolatot. A hivatali nyelvhez sokszor valóban hozzátartozik az éktelen mennyiségű hivatkozás, iktatás és tárgymegjelölés — ezek szükségesek hát. De, kedves Partnerem, ön elfelejt megszólítani engem. Nem vagyok sem kedves, sem tisztelt, sem úr, sem címzett, sem ügyfél, sem elvtárs, és még az sem akarja ismerni a nevemet, aki személy szerint nekem címezte a levelét. Ennyire elvadultunk volna egymástól? Az élet nagyon sok területén kedvesebbek, barátok akarunk lenni. így például a közlekedésben. A hivatali kapcsolataink során miért nem természetes az emberi kedvesség? Miért vagyunk e téren egymással ilyen mo- dortalanok? Hiszen tudatlanok nem lehetünk. Derne László és Grétsy László szerkesztésében 1987- ben jelent meg az Irat- szerkesztési és fogalmazási tanácsadó. Az enyémhez hasonló gondolatokat tartalmaz a kérdésről éz a könyv is. Aztán az fáj, kedves hivatali levelezőtársam, hogy a levél végén ön elfelejt elköszönni tőlem. (Az sk-ról már ne is beszéljünk !) Nem búcsúzik sem szívélyes, sem „egyszerű” üdvözlettel. Pedig mibe telne odaírni — uram bocsá’ — még egy további mondatot is a levél végére, amelyben az alkalomnak megfelelő jókívánságainkat rejtenénk el. Hol van az megtiltva, hogy a hivatali levélben (is) kívánjunk egymásnak, egymás munkatársainak boldog újévet, kellemes karácsonyt, boldog ünnepeket, akár egyéni szakmai sikereket is. Legyünk egymáshoz kedvesebbek! A hivatali kedvesség — nem túlzók — termelőerő. És egészen biztosan meghosszabbítja az életünket. Köszönöm a kedves figyelmét. Szívélyes üdvözlettel: Drótos András II Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE jTHm A KM vendége 10 mmmmm
