Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
1989. július 22. 0 Hajdútarsoly. Zimányi Alajos (Ara- i) szitanyomata. Pákolitz István: Elárvult Ölhetett kézzel üldögélve órákon át sétáltatja elárvult- hágyatag tekintetét a kilincs meg a telefon között A szerteszét szaladt gyerekek eleddig még csak-csak de újabban már szentidóben se igen Legalább a bérházbeli szentfazék a leskelődö-hallgatózó pletykafészek rányithatná az ajtót Nagy kő esik le szívéről ha valaki — a Tudakozót kajtatva — mellétárcsázik s megkérdezi: Mikor megy reggel Babarcra a busz Hogyan óvjuk nemzeti Ifi! éstársak kerestetnek Beszélgetés Czagány Kálmánnal, ai OMF felügyelőjével a műemlékvédelemről O A legfrissebb műemléki leltár szerint megyénkben hetven műemléket és kétszázötven műemléki jellegű, illetve városképi, faluképi szempontból jellegzetes épületet jegyeznek; templomokat, kastélyokat, lakóházakat. Sok ez egy megyének, vagy kevés? — Ezek nagyon szép számok, e tekintetben gazdag ez a megye. Persze, ha belegondolunk, egy kicsit furcsa ez a „gazdagság”. Azért maradt meg elég sok védendő épület, mert itt nem volt elég p’énz arra, hogy hozzányúljanak, átalaikítgas- sák. így lett a szegénységből — erény ... O Azt is lehetett hallani egy időben, jó pár éve, milyen ostobaságot követtek el a megye illetékesei: nem fogadták cl az Országos Műemléki Felügyelőség több száz ezer forintját egyik műemlékünk felújítására. mert nem tudtunk ugyanannyit hozzátenni, márpedig ez volt a pénz átutalásának feltétele — odaadták Békés megyének. Igaz volt ez? — Előfordulhatott, hogy nem éltek az így felkínált lehetőséggel, ez elképzelhető, de nagy összegről nem lehet szó. Konkrétan azért nem tudom, mert csák másfél éve a munkaköröm a megye műemléki felügyelete. O Érdekelne, hogy „kiutalták" önnek ezt a megyét, vagy Ön kért*» hogy ezt választhassa? — Egyik sem. Ez a megye volt éppen „szabad”, felügyelő nélkül. O És hogyan látja most? Jó gazdája a megye a kincseinek? — Most az. A megye indított templom-programot az egyház és a műemléki felügyelőség mellett, amire komoly pénzeket áldoz. A felügyelőség 4 milliójához tavaly közel 10 milliót tett rekonstrukcióra, (sajnos idén ennek csak a feA napokban kezdődik meg egy könyv nyomtatása, mely talán minden eddiginél szebben mutatja be megyénk műemlékeit. Ebből az alkalomból beszélgetett lapunk munkatársa Czagány Kálmán építészmérnök vezetőtervezővel, Szabolcs-Szatmár-Bereg műemléki felügyelővel. lére telik) és 2C millió volt a műemlékek és közösségi hasznosítású védett épületek fenntartásának összege. O Milyen nagyobb beruházásokat emelne ki? — A közelmúlt munkálataiból a tiszacsécsei, a táikosd és a nagyszekeresi felújításokat, a folyamatban lévők közül a nyírderzsi görög katolikus és a piricsei református templomnál végzendő munkákat. O Sajnos, sok értékes épület pusztul el a szemünk előtt, és tehetetlenek vagyunk, ha az illetékesek közömbösek. Konkrétan rákérdeznék: mi lesz a sóstói kádfürdővel, valamint a nagyari kúriákkal? — Bárcsak ennyi gondunk lenne, dehát sorolhatnám tovább, mert a kastélyokkal még rosszabb a helyzet, mint a templomokkal. A templommal a gyülekezetek anyagi erejük szerint mégiscsak törődnek, viszont a kastélyokat boldogboldogtalan csak „lehasználta”. Most elkészült a kastély- program is, aminek az a lényege, hogy koncentrálják az anyagi és szakmai erőket. A megyei tanács ajánló gyűjteményt készített az idegenforgalmi célokra is hasznosítható kastélyokról, és ezt a prospektust a külföldi kapcsolatok révén is terjesztik. Valaki kellene, aki tőkét fektet be a mű- emlélgvédelembe. Sürgősen kellene pl. egy tőkéstárs a tuzsé- ri Lónyay kastély felújításához, hasznosításhoz. Közel a TiÄa, ideális turistaszálló lehetne a kastély. Nagyaron a Luby- kúria, az úgynevezett Petőfi-ház, ahol a költő megszállt, a Zichy Galéria tulajdona, megkezdték a felújítását, de abbahagyták — gondolom pénz hiányában. A másik, a Kendekúria magánkézben van, úgy tudom, vevőt és hasznosítót keresnek rá. A kádfürdő sorsa most jó irányba fordul, megindul az állagmegóvó helyreállítása, hasznosítási program készül a működéséhez. \ O Bár a kádfürdő nem műemlék, csak olyan jellegű, itt kell megkérdeznem: van-e a felügyelőség kezében olyan eszköz, mellyel a műemlékvédelemnek érvényt szerez, a rongálókat, az épület megóvását elmulasztókat büntetheti? — A műemléki felügyelőség hatósági feladatokat lát el, a műemlékvédelemről törvény van. Ennek értelmében mód van különböző büntető, vagy szabálysértési szankciók alkalmazására. O ön megbírságolt már valakit műemlékvédelmi vétség miatt? — Eddig erre szerencsére még nem került sor, viszont három alkalommal kilátásba helyeztem ilyen felelősségre- vonást — és jobb belátásra ■tértek. ‘ 'äi J '; O Mi a tapasztalata az úgynevezett hasznosított épületek funkcionálásával, ha pl. köz- intézmények kapnak helyet a műemlékekben? — Anyagilag talán elfogadható, hogy sok ilyen épületet hasznosítottak, talán többet törődik a helyi tanács ezekkel az épületekkel, hiszen külön építkezés nélkül működtethet bennük közintézményeket, viszont ezt én szükségmegoldásnak tartom. Ha óvoda, öregek napközi otthona, elmekórház, stb. található a műemléképületben, akkor az annak az épületnek nem az igazi funkciója, mert az volna a méltó, ha az épület nyitott lenne, hogy minél többen látogathassák. ami komfortosítható, felújít-, ható lett volna, most a helyén egy esztétikailag gyenge típusépület áll. Penészleken nagyon szép kis parasztházak vannak, de el fognak tűnni, és bele kell egyeznünk a bontásba mert nem tudunk hélyette mást adni, és végső soron az építtetőt is meg lehet érteni. A lényeg, hogy az egyének jóindulatától függ -a népi építészet megmentése. O Nem lehetne valamilyen formában (adó-, vagy kölcsön- kedvezménnyel) segíteni azt az építtetőt, aki eredeti állapotában állítja helyre, vagy korszerűsíti a házát? — El lehetne képzelniha van valakinek egy gyönyörű parasztháza és ahhoz építene, vagy öszkomfortosítaná, akkor ahhoz kapjon anyagi ösztönzést — viszont az OTP mindenkinek egyformán adja ” a kölcsönt. Az pedig nem volna szerencsés, ha a hagyományos építészeti elemeket, anyagokat a mai módon használnánk fel, vagyis ma építenénk műemléket... O Sok vita kísérte a múzeumi falvak, skanzenek építését, ahová a falvakból telepítettek át jellegzetes épületeket. Ön szerint hol kell inkább védeni; ahol állt, vagy múzeumban? — Mindkét i^lj(^n.eg3(k)rma értékű az épülőt, hásQPÖjosan a köztéri vagina, óiban látható szobrokhoz. Az egyedül járható út azonban nem lehet a múzeumőrzés, mért ha egy faluban ottmarad az az épület, bármilyen közösségi hely lesz Í6 belőle, azt használni fogják, élni fog, nem le6z múzeumi tárgy. O Végül kérem mutassa hi. a bevezetőben jelzett könyvet és a vele kapcsolatos kezdeményezést. — Fotóalbum készül a megye műemlékeiről 325 színes képpel, műemlékjegyzékkel, ismertetéssel. Használható útikönyvként, de külleme miatt ajándéknak is megfelel. Remél jtíkváfc éü^végééé-á 'tóitokban lesz.14 rtaaotenwrtloi lám Salamov; Csipkebogyó, áfonyabogyó Variam Tyihonovics Salamov (1907—1982) szovjet író. i sztálini megtorló intézkedések áldozataként tizenhét vet töltött a különböző börtönökben és munkatáborok- lan, így 1929-től 1932-ig az észak-urali, 1937-től 1951-ig a olimai lágerekben. Az alábbi írás főművéből, a Kolimai Ibeszélésekből való. Hősei életrajz nélküliek, múlt és jö- ő nélküliek. Jelenük is inkább hasonlít az állati, mint az mberi létezésre. 1 munkahelyünk körül ittmegmaradt fákra Szero- ika sárga és szürke száraz tői font „jeleket” aggatott, el körvonalazva a „tiltott iát”. irigádvezetőnk tüzet ra- t Szerosapkának a dom- i — mialatt dolgoztunk, k a kísérőnek dukált a — összehordott neki egy cás fát. 1 lehullott havat rég el- ■dta a szél. A hideg, deres csúszott a kezünkben és gváltoztatta a színét, int hozzáért az ember ke- A buckákon megdermedt csony hegyi csipkerózsa yott, sötétlila bogyóinak katlan íze volt. A csipke- iyónál még ízletesebb volt a fagyos áfonyabogyó. A fagycsípte, kékesszürke, túlérett piros áfonyabogyó még a csipkebogyónál is ízletesebb volt.., A rövidke, egyenes gallyacskákon csüngtek a ragyogó, kék. hamvas áfonyabogyók — ráncosak voltak, mint a bőrerszény, de megőrizték kimondhatalan ízű sötét, kékesfekete nedvüket. Ez idő tájt a jagy csípte bogyók egyáltalán nem hasonlítottak az őszidő érett, lédús bogyóira. Az ízük sokkalta finomabb. Ribakov, a társam, konzervdobozba gyűjtögette a bogyókat „cigarettaszünetünkben”, sőt azokban a percekben is, amikor Szerosapka nem figyelt oda. Ha Ribakov összegyűjt egy konzervdobozra valót, a biztosítóosztag szakácsa kenyeret ad neki érte. Ribakov vállalkozása egyszeriben fontos ügy lett. Nekem nem voltak ilyen megrendelőim, s magam ettem meg a bogyókat. Nyelvemmel gondosan és mohón ,minden egyes bogyót a szájpadlásomhoz préseltem — a szétnyomott bogyó édes, illatos leve egy pillanatra elhódított. Arra nem gondoltam, hogy segítek Ribakovnak, de ő se tartott volna igényt ilyen segítségre — akkor meg kellett volna osztania a kenyeret. Ribakob konzervdoboza igen lassan telt — mind ritkább és ritkább lett a bogyó, s miközben dolgoztunk és tallózgattuk á bogyót, észre sem vettük, hogy megközelítettük a „zónahatárt” — a jelek a fejünk felett csüngtek. — Vigyázz __ mondtam' Ribakovnak —, forduljunk vissza. De elöl csipkebogyós, hamvas áfonyás buckák voltak. .. Már régen észrevettük őket. Annak a fának, amelyikről a jel csüngött, két méterrel arrébb kellene állnia. Ribakov rámutatott a konzervdobozra, amely még nem volt tele, majd a szállófélben lévő napra, s lassan közeledni kezdett a bűbájos bogyókhoz. Ridegen csattant a lövés és Ribakov arccal a buckák közé bukott. — Hagyjátok ott, ne menjetek oda! — kiáltotta puskáját lábéivá Szerosapka. Hátrahúzta a reteszt és még egyszer lőtt. Tudtuk, mit jelent ez' a második lövés. Szerosapka is tudta. Két lövésnek kell lennie — az első figyelmeztető. Ribakov meglepően kicsi volt, ahogy a buckák közt feküdt. Az égbolt, a hegyek, a folyó — mind óriási volt, s az Isten tudja, hány embert lehetne ezekben a hegyekben, a buckák közötti ösvényekén lefektetni. Ribakov konzervdoboza messzire gurult. Sikerült felvennem és a zsebembe rejtenem. Lehet, hogy kenyeret kapok ezekért a bogyókért — hisz tudom, kinek szedte őket Ribakov. Szerosapka nyugodtan felsorakoztatta és megszámolta kis osztagunkat, majd vezényelt és hazakísért bennünket. Ütközben megbökte a Páliam a puskacsővel. Hátrafordultam. — Téged akartalak ,— mondta —, de nem mentél odáig, rohadék!... Ford. Antal Miklós O Neuralgikus pontja a műemlékvédelemnek a népi műemlékek sorsa is. mára azok közül is sok eltűnt, melyeket a megye műemléki topográfiája védettként jegyez. — Ennek egyik^ka az, hogy a megye műemléki topográfiája húsz év alatt készült el, öt-hat évet várt a kiadásra. Eközben sajnos, anyagi megfontolásból egy kampány során jóné- hány népi műemléket töröltek a listáról, azt rögtön lebontották. Most is eléggé bajban vagyunk: ezek támogatására az építészeti érték szerint két- és négyezer forint között adhatunk házanként, és ezekben a házakban főleg idős emberek Laknak, akiknek nincs pénzük. A népi építészet értékes alkotásai folyamatos pusztulásának másik oka az építtetők egy részének szellemi igénytelensége. Túri&tvándiban például elbontottak egy 6zép házat. — Ezzel kapcsolatos egy akció, ami azért kezdődött el, mert az államnak egyre kevesebb a pénze a műemlékvédelemre. Ezért az Országos Műemléki Felügyelőség és a Múzeumok Szabói cs-Szatmár megyei Igazgatósága gondozásában megjelenő könyv bevételének egy részét a műemléki alapra fizetjük be — a nagy- géci templom helyreállítása javára. Ugyancsak erre a célra a könyv szerzői felajánlják tiszteletdíjuk egy részét. 'A számlát az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál nyitottuk, és mint a tévében is elhangzott, akiket érdekelt az ügy, ott csatlakozhatnak a támogatókhoz. O önnek, mint az egyik szerzőnek és a nagygécieknek is kívánom, fogyjon el minél több majd a könyvből. Baraksó Erzsébet Makrai Zsuzsa; „Bátorl gótikus ablak”. Sgraffito zománc, réz. ii járás ■i. y Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE régi im- s épületté jházat anak ki fykálló- A számos ;s gyűjte- közül ki- ■edik a Jgye bőrén készí- faragott, >ól szár- kis fali íny. Itt íik el a szülöttjé- \mos Irn- több gra- munká- ■stményét. 5. E. felv.) • : í
