Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

1989. július 20. Kelet-Magyarorszás? — Nyíregyházi Siet NYÍREGYHÁZI ÉLET Főesperes díszpolgár Szolgálni a közjót Díszpolgár címet adományozott Csépányi Ferenc római katolikus prépostnak a közel­múltban a sokéves munkássága elismerése­ként a nyíregyházi városi tanács. A plébános úr — aki egyben az egyházmegye főespere­se — 70 éves. Már-már csodálatra méltó az a munkabírás, amellyel szolgálni igyekszik egyházát, egyúttal' a közjót, amely számára, első számú parancsolat. Elnézést kér, ha egy kicsit halkabban, fá­radtabban beszél, de még nem egészen tudta kipihenni magát mondta szinte védekezőén, holott inkább az őt beszélgetésre kérő kró­nikásnak lehetett egy kis lelkifurdalása. Egy sor hazai és külföldi fárasztó utazás után kért találkozót a plébános úrtól. Papi otthon Előző nap még Kárpátalján, Munkácson és környékén járt Csépányi Ferenc, előtte a budapesti országos békekonferencián vett részt, közvetlenül azelőtt pedig az NSZK-' ban, Frankfurtban találkozott a német egy­ház vezetőivel, s tovább ápolta az egyházak közötti kapcsolatokat. Hazatérve is jócskán akadtak teendői ... A társadalomban végbemenő változások hatással vannak az egyházi életre is. Olyan dolgokat _ sikerült megoldani, amelyekre, a korábbi években nem kerülhetett sor. Nem­rég kapták vissza — s ebben úgy érzi még az előző tanácselnök, Gyuricsku Kálmán ke­ze is benne van — a Ferenees-rendházat, amelyet idős papok otthonának szeretnénk berendezni. Nekik nincsenek gyerekeik, akik öreg korukban gondoskodnának róluk, a szüleik i.s már meghaltak, így nagyon rászo­rulnak az egyházi otthonra. A főesperes úr közbenjárása mozdította ki a holt pontról a tanácsi kezelésben lévő épü­let-sorsát, amely újra az egyházhoz kerül, s már hozzá is láttak az átalakításhoz, ötven­hat cell'aszerű kis szoba van az ódon épü­letben, amelyek kiválóan alkalmasak az idős papok elhelyezésére, a lelkigyakorlatra. S mivel hely is van, akár tovább-is bővíthe­tő az épület, később nemcsak az idős papok, hanem az egyedülálló, rászoruló idős hívek elhelyezésére is lehetőség nyílhat. Örömmel említi a plébános úr a borbányai templom megépítését is, amelynek költségeihez csak­úgy, mint a közelében épülő plébánia meg­építéséhez, a nyugatnémet hívek adományai is hozzá járulnak ... A prépost elgondolkodva folytatja, hogy eleinte idegenkedtek a hívek a talán mo­dernnek tetsző templomtól, most pedig na­gyon megszerették. Talán azért is, mert az üléseket úgy képezték ki, hogy mindenki jól látja az oltárt, fokozatosan magasodnak a padsorok. S az is érdekes — folytatja — hogy a kis templom mintha a környezetére is hatással lenne. Szép, modern házak, új házsorok épültek körülötte, bár valamikor ide üzemet terveztek ... Az egyház belső életéről beszélgetünk, amely közvetve, de kapcsolódik a város bel­ső és külső . arculatának formálódásához, melynek a plébános úr egyik fáradhatatlan munkása. ö nem politizál, nem azzal foglalkozik, milyen pártok küzdenek egymással, vagy ki tölt be valamely tanácsi, állami tisztséget. Az ő dolga az egyházon belüli szolgálat mel­lett a vatikáni zsinat által is elfogadott tár­sadalmi szolgálat, s nemcsak az egyének se­gítése, hanem az egész közösség, a közjó szolgálata. Legyen ez egy kórház, szociális otthon, vagy más olyan létesítmény kezde­ményezése, támogatása, amely sok ember szolgálatát jelenti. Említi egyháza alaptaní­tását, az önzetlen szeretet, amely nem vár viszonzásra, melyet nem valamely’ érdek — az egyház erősítése — hanem önmagában a szeretet vezérel. Így kerül-szóba újra a város gyorsan fejlődő negyede, Borbánya-... Templomturizmus Egy ravatalozóházat építenének ott, ami megkímélné a híveket és nemhívőket attól, hogy három-négy kilométert fáradjanak az Észaiki-temetőbe, hogy kikísérjék utolsó út­jukra halottaikat. Ígéretet kaptunk á városi tanácstól, hogy bontási anyagot juttatnak erre a célra, a hívek pedig társadalmi mun­kával megépítik a ravatalozó házat. — foly­tatja a főesperes úr. A várps ékességének is beillő római kato­likus templomról is szívesen beszél: belül szépen kifestettek, rendbehozták. Ezekben a Már-már csodálatra méltó az a munkabírás, amellyel szolgálni igyekszik Nyíregyházát. hetekben tart a harminc váltós, gyönyörű hangú orgona felújítása. Sokat beszélnek manapság a templom­turizmusról és ez áz egyháznak is fontos — magyarázza. Szeretnénk több orgonahang­versenyt rendezni a templomban nyaran­ként. A bofbányai plébánián pedig kisebb közösségi helyiségéket is terveznek, ahol cserkészösszejöveteleket is tarthatnának a fiatalok. Még más terveik is vannak. Császárszál­lásra egy kis kápolnát építenének, Sóstóhe­gyen pedig . egy kis templomot, amihez a városi tanács telket is adott. Ezzel az épülettel is vannak elképzeléseik, ahol most beszélgettünk, s amely teljes- egé­szében az egyház tulajdona volt, s ahol ré­gen a földszinten lévő boltok bérlete is az egyházi célokat szolgálta. Lassan ez az épület is tatarozásra szorul ... Kincsek nyomában Érezhetően szívesen beszél a főesperes úr a külföldi — elsősorban a nyugatnémet és a francia egyházakkal meglévő — több éves, sőt több évtizedes gyümölcsöző kapcsolatok­ról, amelyek természetesen elsősorban a nyíregyházi római katolikus egyházközség­nek hoznak anyagi, szellemi, erkölcsi hasz­not. De igazából jól segítik a népek közötti megértést is. Az egyik testvérvárosi kapcso­lat létrehozásában is tevékenyen közremű- '-ködött dr. Csépányi Ferenc, de a már-már krimibe illő, kalandos úton hazatért nyí­regyházi tűzoltó ereklyék hazahozatalában is volt szerepe. A második világháború vége- felé Ausztriába került és ott elásott tűzoltó­ereklyék köztük egy Szent Flórián szobor — sokéves kutatómunka, az osztrák hatóságok­kal való levelezés, engedélyezés után került haza. Ezt segítette ő is,, az egyházi kapcso­latok útján. Elmondja, hogy amikor ’elkezd­ték az ásást — az „expedícióval” Ausztriá­ban ott’ volt a föperes úr is.— megjelent egy erdész, aki közölte, ez a terület egyházi tulajdon és nem lehet itt ásni. Bement a püspökségre és elmondta, mi járatban van­nak és minden gyorsan elrendeződött. A tűzoltó emlékek hazakerültek, ki is állították őket a múzeumban ... Természetesen nem az ilyen, vagy hasonló kuriózum-számba menő esetek jellemzik a főesperes mindennapos szolgálatát a hívek­ért és a városért, ahol huszonkilenc éve él. Húsz éve tanácstag; számos fontos, a közös­séget érintő kérdésben hallatta a hangját. Csendes emlékezéssel idézi a harminc évvel ezelőtti Nyíregyházát, amikor idekerült. „Bizony, akikor az egyetlen ipari üzem a dohányfermentáló volt. Harminc évvel eze­lőtt itt is nagy volt a szegénység, ha mond­juk Borbányán kellett házat szentelni, nemhogy honoráriumot adták vólha a hívek a papnak, hanem ők kértek, mert nem volt — különösen a nagycsaládosoknak, alkalmi munkásoknak — még kenyérre való sem. Tudom, hogy ma is sok a gond, a baj, de azt is tapasztalja az ember, hogy <w. eltelt idő alatt sokan emberibb élethez jutot­tak ...” A díszpolgári cím odaítélése, természete­sen, váratlanul érte, hisz mint említi, egyáP -talán nem ezért, hanem egyháza első szá- rhú parancsát követve szolgálja a közjót. Mostanában egyik | legfontosabb dolgának tartja — "a folyamatban lévő templomépíté­sek, plébánia, st-b. mellett —az erdélyi me­nekültek segítését, s a Kárpátaljával kiala­kult kapcsólatok ápolását, az ottani hívek­nek magyar nyelvű bibliát, egyházi kiad­ványokat küldenek. Páll Géza ...............' , Kepiil5tér-dosszfé . Lesz-e járat? Közelebb került a nagyvilág*Nyíregyházá- hoz, amikor városunk vezetői és képviselő­testülete az 1920-as években szorgalmazta a polgári repülés megindítását. Bölcs előrelá­tásról és hallatlan kompromisszumkészség­ről tettek tanúságot a szervezők, amikor az engedélyezési, pénzügyi, műszaki feltételek­nek igyekeztek eleget tenni. A nyíregyházi repülőtér története hűen ábrázolja egy kis­város hosszútávú fejlesztésének koncepció­ját, amikor a napi gondok megoldása mel­lett több évtizeddel tekintettek előre a vá­rosatyák. Az elmúlt bő hatvan év történetét Pokaraczki András, a repülőtér vezetője idézte fel. A nyíregyházi repülőtér létesítését 1927- ben határozta el a város vezetése. Körülte­kintésüket dicséri, -hogy a várostól kellő tá­volságra jelölték ki a helyét, de mégis elég közel ahhoz, hogy perceken belül a központ­ba juthasson az utas. A későbbi évek fej­lesztésének eredményeként körbeépüH a repülőtér. Régi dokumentumok bizonyítják, hogy Szarvassziget a terület neve és benne a Bikalkaszáló a dűlő elnevezése, ahol kije­lölték a majdani repteret. A bikatartás ugyanis állami monopóliumnak minősült, ezért hatalmas területen feküdt a kaszáló. Az elhatározást gyors tett követte és 1928. november 8-án átadták a füves repülőteret. Persze a kialakítás nem ment simán, mivel rendkívül mélyen fekszik a terület. Az év részében víz alatt állt. Lovaskordékkal hord­ták a környékbeli dombokról a homokot és ezzel teljesen átrajzolták a kubikosok a táj arculatát. Így alakult ki a 600 méter széles és 1200 méter hosszú repülőtér. A forgalom indítása miatt kapkodtak a kivitelezők, munkájukat nehezítette, hogy a telepített fű nehezen akart befoganni. Ezért a Királyi Légügyi Hivatal főfelügyelője többször, írás­ban szólította fel a parancsnokot a füvesítés ki javítására. Az erőfeszítések 'ellenére csak száraz időben használhatták -a repülőteret. A fejlesztés során a legsürgősebb -a talaj­víz kiküszöbölése volt. 1936-ban láttak hozzá a reptér teljes alagcsövezéséhezl Hatvan és százhúsz centiméter mélységben helyezték el a halszálkára emlékeztető formában az alag- csövéket. Szivattyúikkal emelték át a talaj­vizet az Érpatokba. Mind a mai napig üze­mel az a rendszer. 1942-re már a repeptér két­harmad részét alagesövezték. Egy repülőtér igazi avatása az első gép landolásával mérhető. Nyíregyházán 1931. június 15-én fogadták az első menetrend szeriinti járatot Budapestről. A Fokker típu­sú repülőgép fedélzetén érkezett Krúdy Gyula is, valamint Hohenlohe Ferenc, a Magyar Légiforgalmi RT. igazgatója. Üovag Walh Henrik, dr. Apáthy Jenő, Dalnoki Ernő, a Pester Lloyd szerkesztője, Tomcsányi, a stú­dió mérnöke szállt ki a gépből. Visszafelé Krúdy és Dalnoki helyett Szobor Pál' főjegy­ző és Izay Géza városi nyilvántartó utazott. Június 15-e és szeptember 15-e között na­ponta egyszer indult Nyíregyházáról Pestre és vissza repülőgép. Vasárnap kivételével közlekedett a járat. Á fővárosban 8,50 óra­kor szállt feh-és Nyíregyházán 10,40 órakor landolt a gép. Közvetlen csatlakozást talál­hatták az utasok a Bécs és Berlin felé köz­lekedő expressz járathoz. A jegy ára 35 pen­gő volt, nem haladta meg a gyorsvonat el­ső osztály árát. Július 15-e és augusztus 15-e között 22 pengőre csökkentették a repülő­jegy árát — ennek ellenére kevesen repül­tek Nyíregyházáról a fővárosba. Augusztus 11-én a járat 50 üzemnapja alatt 417 utast szállítottak. Ezek az adatok Beleznai Péter főszerelő kutatásaiból derülnek ki. Üjabb állomás a nyíregyházi repülőtér életében 1935, amikor idetelepült a Magyar Királyi Repülőgépvezető Iskola. Vadászpi­lótákat, repülőgép-rádiósokat és légi felderí- töket, valamint szerelőket képeztek ki ,a nyír­egyházi reptéren. Bár a háborúban harci cselekményeket nem kezdeményeztek a nyír­egyházi repülőtérről, a visszavonuló német csapatok mind a három hangárt, valamint az elektromos és a vízrendszert felrobban­tották. Évekig csend honolt a reptér környékén. Szerencsére nem sokáig hevert parlagon a szép terület. 1968-ban az akkori Repülőgé­pes Növényvédő Állomás (RNÁ) néhány re­pülőgép-oktatója és szerelője Nyíregyházá­ra jött és megszemlélte az oktatáshoz ren­delkezésre álló feltételeket. Nem kevesebb­ről volt szó, mint hogy a nyíregyházi mező- gazdasági iskolán az elméleti és a nyíregy­házi repülőtéren a gyakorlati feltételeket te­remthették meg a pilótaképzéshez. A Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyre nagyobb összegekkel támogatta áz RNÁ-t, így a műszaki fejlesztések nyomán iskolafunkciót kivállóan betöltő repülőtér jött létre. Az északkelet-magyarországi tér­ség repülőgépes növényvédelmi ellátását is Nyíregyházáról irányíthatták, szervezhették. A harmadik jelentős terület a repülőgépja­vítás. Mára ismét hárorh' hangár működik. Az egyikben a korszerű sportrepülőgépeket tárolják, a másikban történik az iskolagépek javítása és itt is helyezik el azokat. A har­madik hangárban az összes hazai AN—2-es repülőgép nagyjavítására kerül sor. A repü­lőgépjavítás egyes szakterületein a nyíregy­házi szerelők olyan magas szakmai szintet értek el, hogy a KGST-országokból érkező AN—2-esekihez egyes alkatrészeket itt sze­relnek be, vagy gyártanak helyettük telje- senújat. A pilótaképzésből a MALÉV is hasznot lát, hiszen hazánkban Nyíregyházán kapnak alapképzést a repülőgép-vezetők. Ezért szorgalmazta még 1981-ben a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium, hogy fejlesszék a, nyíregyházi repülőteret. A bővítéshez 50 millió forintot adott a KMP, 24 mii Hót a MÉM és a MÉM Repülőgépés Szolgálata kö­zel 30 milliót tett hozzá. 1981—1984 között a száz milliós fejlesztés meghatározó jelen­tőségű lett A pilótaképzés, a mezőgazdasági légi nö­vényvédelme és a színvonalas szerelés mellett újiabb igényt fogalmazhatott meg Nyíregyháza: napirendre kerülhetett a pol­gári közlekedés újjászervezése. Hiszen vál- toziaitlan a korábbi megállapítás, hogy Buda­pesttől és a világtól távol vagyunk, útjaink korszerutfenek, mindenképpen, indokolt a lé­gi közlekedés újraindítása. (Különösen fon­tos ez Szabolcs-Szatmárban, amely sokszo­ros hátránnyal küzd. A nyugati üzletembe­rek, a pénzvilág mozgósítása csak gyorsaság­gal, kényelemmel képzelhető el, s ehhez minden feltétel adott a nyíregyházi repülő­téren.) Szabolcs-Szatmár megyében a reálisan gondolkodó hivatalok és szervezetek jól lát­ják a repülésben rejlő hasznot. Közelebb kerülhetünk a világhoz, bekapcsolhatjuk a térséget a nemzetközi gazdasági, pénzügyi, idegenforgalmi vérkeringésbe. Ám addig a megye vezetőinek meg kell győzniük a Mi­nisztertanácsot, hogy döntsenek mielőbb a •nyíregyházi közforgalmú repülésről. A fő­városcentrikus Magyarországon ez létszük­séglete az egyes régióknak. A megyei és a városi tanács komoly pén­zeket adott a reptér fejlesztéséhez. Tavaly még csak 2,5 millió forintot juttattak a bőví­tésre, az idén várhatóan 10 millió forintot kap a repülőtér. Ám a fejlesztésnek korlá­tot szabnak a földrajzi . viszonyok is: 2400 méternél ugyanis nem lehet hosszabbra nö­velni a repülőterünket. A bővítést északi irányban végzik majd és ezzel jelentősen csökken a zaj a Ságvári kertvárosban. A repülőtér igazgatójának meggyőződése, hogy a mainál sokkal színvonalasabb szolgál­tatással állhatnak az utazóközönség rendel­kezésére, ha a bővítést, fejlesztést a tervek szerint valósítják meg. Tóth Kornélia Meg kell győzni a kormányt, hogy mielőbb döntsön a vidéki polgári repülésről. Képün­kön: egy harci gép városunk repülőterén 1935-ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents