Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
1989. július 13. Kelet-Magy Írország 3 JV/S -»ri + árKar» ne7Í árna Az utóbbi két hétben az időjárás is kegyeibe IVICStJlai Ual I ö Q l fogadta az aratókat, sőt sok helyen már ott tartanak, hogy jóból is megárt a sok. A forróság következtében csökkent a szemek víztartalma, ahogy a szakemberek mondják: megszorult a búza. A megye egész területén befejezték az őszi árpa betakarítását, a gabonaforgalmi és malomipari vállalathoz közel ötezer tonna érkezett be ebből a kalászosból, ami a vártnál kicsivel több. A múlt hét végén megkezdődött a búza aratása is, a csúcs a következő szombatra, vasárnapra várható. A termésátlagok nagy szóródást mutatnak, van olyan terület, ahol a három és fél tonnát sem éri el hektáronként, Tiszavasvári környékén viszont meghaladja a 6 tonnát. A felvásárlóhoz, a gabonaforgalmihoz eddig közel hatezer tonna érkezett be, de ez érhető, hiszen ez még csak a kezdet. A szárazság meggyorsította a rozs betakarítását, Nyírmadán a Béke Tsz-ben egy táblával már végeztek is. A megyében eddig nem volt sehol komolyabb fennakadás, zökkenőmentes a munka. Problémát egyedül az okoz, hogy az NDK gyártmányú kombájnok ékszíjai nem mindenütt megfelelők, egy-két napig bírják csak a terhelést. (Sz. Zs.) Betétlapszemle Nemré« kerüli a kezembe egy gépkocsikár-bejelentö betétlap. Forgatom, nézegetem, milyen adatokra van szüksége a biztosítónak. Név, személyi szám, anyja neve .. . Meghökkenve tapasztalom viszont, hogy havi jövedelme, családi állapota, sőt még gyermekeinek száma is érdekli a biztosítót. „Mi közük hozzá?” — merül fel bennem a kérdés. Az Állami Biztosítónál érdeklődésemre elmondták hogy maga a betétlap rendőrségi kiadvány. Körülbelül 6—8 évvel ezelőtt gondolt arra — az akkor még monopol — biztosító, hogy a rendőrségi bírságoknál használt betétlapot hasznosítja saját adminisztrációjában is. Az említett adatokra a biztosítónak semmi szüksége sincs, azokat a rendőrségen használják fel. Ott ezt megerősítették, illetve elmondták, hogy a bírság kiszabásánál mérlegelik a körülményeket. (Több gyerek, alacsony fizetés, kisebb bírsággal jár, mint ezek fordítottja.) Megnyugtató hogy a rendőrség igyekszik csökkenteni a társadalmi különbségeket . . . CJy. Sz. Hallgatag többség? Elsősorban az MSZMP-n belüli szóhasználat emlegeti mostanában elég gyakran a hallgatag többséget, amelytől a politika sokat vár. Számít arra, hogy a viták, torzsalkodások, olykor áttekinthetetlen és szövevényes közéleti küzdelmek utáni kivárásra, a dolgok leülepedésére 'építő „hallgatag többség” megszólalása, állásfoglalása adja meg a hitelességét, a tör megbázisát az új politikának. S ebben sok az igazság. Az MSZMP-n belül — és azon kívül — az emberek döntő többségét évtizedekig hallgatásra, a fent kigondolt politika kritikát- lan végrehajtására ítélte az uralkodó pártpolitikai stílus és gyakorlat. De valóban hallgatag maradt — még azokban az időkben is — a párttagság többsége? Mert a tömeges némaságra késztetett párttagság nem vált krónikusan és véglegesen szótlanná, azaz gondolkodása, véleményalkotása mégsem szűnt meg. Igaz, nagyon sok esetben —- legyen szó a párt legfelsőbb köreiben dúló viszályról, az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről, a vezetői etikáról és más kérdésekről — nem a saját pártjától kapta az érdemi információkat. Hivatalosan az ország, az MSZMP legégetőbb gondjairól nem, alig, vagy megszépítve kapott úgynevezett információt. Igazában mégsem vált hallgataggá a párttagság zöme. Sőt, éppen a felsőbb vezetéstől való elzártság, az önálló vélemény-, ítéletalkotásban a magára maradottság késztetett arra, hogy megpróbáljon eligazodni, elválasztani a nemest a talmitól. Ennek bizonyítékait számos mostani beszélgetés, fórum, vagy nevezzük bárminek, nem csak sejteti, igazolja is. Nemrég a vásárosnamé- nyi értelmiségi klub politikai vitafórumán éreztem, hogy a hallgatag többség tulajdonképpen nem létezik. Alig van olyan ember — párttag, vagy pártonkí- vüli — akinek ne lenne saját véleménye, melyet természetesen nem csupán az országos, megyei, hanem a helyi politikai tapasztalatok, az általa észlelt, megélt kudarcok, zsákutcák is jócskán alakítottak. Az MSZMP tagságát talán leginkább az zavarja, hogy nem kevesen, egyenlőség! jelet tesznek a párt — vagy a párt által funkt dóba állított — egyes vezetők pártdzsentri magatartása és az ez esetben valóban a hallgatag többség között. Holott a többség nem is tudott ezekről a magatartásbeli, etikai vétségekről, mert azok a színfalak mögött játszódtak, nem hívtak oda statisztákat. Meg merném kockáztatni, hogy a hallgatag többség az MSZMP-n belül nem létezik, s nem is létezett, mert az emberek többsége gondolkodásra képes lény és a saját tapasztalatain is le tudja mérni, milyen helyzetet teremtett a pártállamszisztéma az élet minden területén, így a párton belül is. Miért illene hát a hallgatag jelző rá most, amikor az MSZMP számára szinte életkérdéssé vált az őszinteség, a tagság bizalmának megnyerése és megtartása különben a párt szétesése, összeomlása és perifériára sodródása csak idő kérdése. Márpedig azt szerintem pontosan és jól érzékeli a többség, akár beszél róla, akár nem. S itt megint kísért — a párf felsőbb vezetése részéről — egy régi beidegződés, amiről talán keveset beszélünk. Az úgynevezett „hallgatag többségre” a pártválasztáson és az országgyűlési képviselőválasztáson számít a vezetés, holott könnyen megeshet, hogy a személyi voksoknál nem mindig találja meg a többség az ügy számára legmegfelelőbb személyt és „le a régi arcokkal, új arcok kellenek” címszóval mond véleményt a jelöltekről. Teszi ezt éppen az előző, hosszú időszakban jellemzővé vált informálatlansá- ga, beavatatlansága miatt. De valószínű nem csak azért, hanem mert nem bízik az új politika sikerre vitelében a régi figurák vezényletével. S ebben teljesen igaza van. A többség jó érzékkel veszi észre — s ez méginkább így lesz a jövőben — ha az MSZMP, csak a portált, a cégért akarja átfesteni és vonakodik a teljes és igazi nagytakarítástól, akkor nem számíthat a többség támogatására. A közeli múlt egyik nagy figyelmeztetése éppen az: nem lehet büntetlenül kihagynia a politikai életből az igazi szereplőket — a többséget — különben néhány „játékos” előjogára válik a politika átalakítása. S ez már tudjuk, hová vezetett... Páll Géza Jubiláló határállomás A születésnapi tortán (ha lenne ilyen!) 25 szál gyertya égne, jelezvén, hogy a nem is olyan régen még bukdácsoló gyermek érett ifjúvá serkent — szülei nem kis büszkeségére. Az idei vasutasnap a szovjet—magyar határ innenső oldalán kicsit más volt, mint a többi. A vasutasok mellett ugyanis a háttérben Eperjeske rendezőpályaudvar is ünnepelt... Nem véletlenül, hiszen az állomás éppen negyedszázada szolgálja a honi vasút érdekeit és mégis érdemtelenül keveset tudunk róla. A 60-as évek derekán épült pályaudvar a záhonyi Tisza-hidat próbálja tehermentesíteni és ma már a „széles” vonatok 80 százaléka Eperjeske és Bátyú között lépi át az országhatárt. Az új híd avatása mérföldkövet jelentett a két ország áruszállításában. A távolinak tűnő kezdetekre már csak kevesen emlékeznek. 1964. május 2-án gördült be az első vonat a Szovjetunióból és ezen a napon hagyta el az első normál szerelvény a rendezőt. így emlékezik vissza a boldog békeidőkre Buczkó Ferenc, akit 1963 novemberében neveztek ki az akkor még nem létező teherpályaudvar vezetőjének. — Amikor elvállaltam a létesítendő állomás vezetését, nem tudtam, mire vállalkozom. Az üzemszervezés, az építkezés irányítása és koordinálása szakadt a nyakamba és bár öt évig Záhony állomás helyettes főnöke voltam, rengeteg új dologgal kellett megbirkóznom — idézi fel a ma már nyugdíjas vasutas. — Az állomás jelenlegi területe eperjeskei lakosok tulajdonában volt, innen ered a községgel azonos elnevezés. A földmunkálatokat és az épületek kivitelezését nyíregyházi építőipari vállalat végezte el. Az építkezéshez szükséges anyagokat, így külön a sódert, a cementet, a téglát is vasúton szállítottuk ide a korábban lefektetett „anyag- vágányon”. Naponta 60—70 vagon építőanyag érkezett, amit hamar elnyelt ez a monumentális építkezés — így az első főnök. A megépült pályaudvaron a Szovjetunióból érkező vonatokat fogadták és Záhony számára külön irányvonatokat állítottak össze a vagonokból. — 1967 augusztusában elkészült a gurítódomb is Eper- jeskén — emlékezik. — Akkoriban — túlzás nélkül állíthatom —, hogy ez volt az ország legmodernebb rendezőpályaudvara. Ma sem kell szégyenkeznie, hiszen a fogadói részen 9 széles és 2 normál nyomtávú vágány. míg a rendezőben 25 vágány képes fogadni a ki- és belépő vonatokat. Az állomás egyik büszkesége az automata hídmérleg, amit a gurítódomb aljára telepítettek. Elképzelhetetlen egy-egy miniszteri vagy vezérigazgatói látogatás anélkül, hogy a mérleget ne tekintsék meg a vendégek. A guruló vagonokat menet közben mérlegeli, azon nyomban kinyomtatja az eredményt. Persze kezdetben még nem volt túl sok dolga, hiszen naponta egy-két szerelvény érkezett csupán. A hetvenes évek elején már jóval nagyobb forgalommal kellett számolnia az eperjeskei vasutasoknak. Ahhoz, hogy az áruszállítást „felpörgessék”, szükségessé vált egy átrakópályaudvar építése. Végül is 1971-ben készült el Eperjeske átrakó. Az új főnök, Kosa József, hivatalba lépésekor az utolsó simításokat végezték az átrakón. Csaknem két évtizedes vasúti tapasztalattal a háta mögött került Eperjeskére. A forgalomnál eltöltött évek ellenére a kereskedelem, az átrakási tevékenység és a határforgalom új színt hozott életébe. — Mindvégig jó kapcsolatokra törekedtünk szovjet kollégáinkkal, ami sokszor túllendített bennünket a holtponton. Már akkor is jellemző volt a szállításoknál az egyenetlenség és a torlódás. Csúcsidőszakban napi 13 —14 széles vonatot és 10—12 normál vonatot fogadott a határállomás. — Nagyon oda kellett figyelnünk. hogy ne legyen fennakadás a szállításokban. Nem véletlen, hogy még a mezőgazdasági miniszter is felfigyelt a munkánkra és én, megszállott vasutas létemre megkaptam a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntető címet. Azt hiszem azonban, hogy ez nem is annyira nekem, mint inkább az állomásnak szólt — szerénykedik Kosa József, aki nyolc éve már, hogy nyugdíjas. A fiatalítás szele nem kerülte el az állomást sem, hiszen 1988. január 1-jétől a 35 éves Juhász Péter az új főnök. Személyében a fiatalos hév, a lendület és a szakmai tapasztalat ötvöződik. Régi vasutasdinasztia sarja. Végigjárta a szakmai ranglet; rát, volt naplózó, kocsifelíró, rendelkező, állomásirányító és négy évvel később állomásfőnök. — Amit az elődeim vallottak a vasútról, az már a múlté — kezdi e szokatlan bejelentéssel. — Ma már csak úgy lehetünk eredményesek, ha a fuvarozási eredményeinket növeljük, az igen drága eszközök jobb kihasználására törekszünk és csökkentjük általános költségeinket. És ami legalább ilyen fontos: a minőségre, a hitelünkre és a fuvaroztató felek maximális kiszolgálására kell'a hangsúlyt helyeznünk az elkövetkező 25 évben ... Csonka Zsolt Állomásfónökl csúcs! A múlt és a jelen ötvöződik felvételűnkön, ahol Kosa József, Buczkó Ferenc és középen Juhász Péter, a mostani állomásfőnök sorakozik fel a vasutasnapi ünnepségen. VÁLASZ Vizsgálták a népi ellenőrök A Kelet-Maigyairország 1989. május 26-i számában Vizsgálták a népi ellenőrök — Gépkocsigamitúra — csak papíron — Sorozatos szabálytalanságok a Bútoripari Kisszövetkezetben — című mű szenzációt 'keltő cikke nem mindenben reális megállapításokat közöl. Ügy ítélem meg: azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a kisszövetkezet a csőd szélén és a zűrzavar kellős közepén állna. A rólunk szóló cikkre a következő megállapításokat •kell közölnöm: először szólnék az említett 910 ezer forintos hiány, illetve a 410 ezer forintos többletről. Igaz, hogy az említett hiány és többlet valós. Ennek a hiánynak a nagyobb részét teszi ki a cikkben említett fenyő- fűrészáru-hiiámy, mely 1987— 88-ban keletkezett. Hivatali kötelességemnél fogva a fenyőfűrészáru-hiányt 1988. máraius 25-én bejelentettem a Nyíregyházi Városi Ügyészségnek. Ez ügyben a Nyíregyházi Városi Rendőrikapitányság vizsgálatot folytatott, amelynek eredménye következtében intézkedtem. Felelősségre vontam az ügyben vétkeseket. Meg kívánom említeni, hogy az újság 52 ezer 570 köbméter fenyőfűrészárut ír, holott a valóságban megközelítően 53 köbméterről van szó. A személygépkocsi-használattal kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy a saját gépkocsim után a vizsgált időszak alatt és előtte soha egy fillért fel nem vettem, annak ellenére, hogy sokszor használtam szolgálati ügyben. Az viszont igaz, hogy havi 8000 forint gépko- csiellármányt kapok, amely- lyel minden hónap végén menetlevél alapján számolok el, mint bármelyik gépkocsivezetőnk. Ez a szövetkezet gépkocsijára és nem a saját gépjárművemre vonatkozik. Igaz, hogy az áruforgalmi és kereskedelmi osztályvezetőnk is vezeti a hivatali gépkocsit, a váltott gépkocsi-vezetési rendszerrel egy személygépkocsi-vezető bérét takarítjuk meg a kisszövetkezetnek. „Valódi bőrt és szőrmét például hulladékként értékesítettek tavaly és tavalyelőtt.” — szerepel a cikkben. Az említett bőrt már több mint 15 évig tároltuk elfekvő készletként a raktáron, s az a veszély fenyegetett, hogy tönkremegy. Ezért elhatároztuk, hogy az elfekvő, csökikentértókű, kb. 39 kilogramm készletet értékesítjük. Ezt szövetkezetünk dolgozói vásárolták meg leértékelt áron, — igaz ez az eladási bizonylatból nem azonnal látható. A szőrméről pedig annyit, hogy szövetkezetünk soha nem használt szőrmét, csak műszőrmét, s ez mind minőségben, mind árban óriási különbséget jelent. Az említett cikkben az egyik helyen a következő olvasható: „S végül múlt év szeptember 5-én .késztermékként szerepel a kisszövetkezetben papíron 49 garnitúra gépkocsi-üléshuzat, a valóságban azonban ezt nem tudták bemutatni, sőt a raktáros szállítójeggyel igazolta a kiszállítást.” Piackutatásaink során az országban felkeressük a különböző üzleteket, partnereket, s ilyen esetekben kereskedelmi mintának egy-egy üléshuzatot juttatunk részűikre megismertetés, reklám céljára. Ezt a célt szolgálta a 49 említett üléshuzat is, amely nem egyetlen évnek a reklámeszköze, hanem 3—4 évi kiajánlás! Ez esetben a számvitelünk követte el a hibát, mert ezt le kellett volna könyvelnie reklámcélokra. Különben valamennyi kiszállítását igazolni tudjuk. Mikula János szövetkezet elnöke
