Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1 Kel« t- Magy aronsác 1989. július 13. Ma véget ér a nyári egyetem Óvakodni a kalmárszellemtől Egy héten át adott otthont a tiszadobi Andrássy-kas­tély az idei — a sorban immár tizenkettedik — művelődés- történeti nyári egyetemnek. Priszter Andrea, az ELTE fel­sőoktatási művelődés-közéleti tanácsadó szolgálatának veze­tője, a nyári egyetem titkára elmondta, hogy az idei prog­ram a korábbiaknál is több érdeklődőt vonzott. A bekül­dött pályamunkák közül 120-at fogadott el a bírálóbizottság. Ez a 120 egyetemista, főis­kolás, fiatal értelmiségi (köz­tük nyolc külföldi, az NSZK- ból, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból) vehetett az­tán részt a nyári egyetemen, amely július 1-jén Budapes­ten kezdődött, 6-tól Tiszado- bon folytatódott, hogy aztán ma, az uolsó napon Nyíregy­házán fejeződjön be. Társadalmi élményszerzés — Egy „vetésforgó" része­ként jöttünk ide, a megyébe — magyarázza Priszter And­rea. — Az első években min­dig Zsámbékon voltunk, majd úgy döntöttünk, elin­dulunk. így települtünk meg tavalyelőtt az Ormánságban, tavaly pedig a Békés megyei Szabadkígyóson. Jövőre vala­hová Nyugat-Magyarország- ra készülünk. Ezzel valószí­nűleg ' vége is lesz vándorlá­sunknak. A jövőben folya­matos nyitott egyetemet sze­retnénk, úgy, hogy az évkö­zi munkára helyezzük a hangsúlyt. Véleményünk sze­rint mindig olyat kell nyúj­tanunk, ami a' felsőoktatás­ból nagyon hiányzik. A tár­sadalmi élményszerzésre, a különféle szakterületek együttműködésére gondolok, hogy a hallgatók, a fiatal ér­telmiségiek ne csak a „saját fészekaljával” tudjanak szót érteni. Itt az agráregyetemis- tától az orvosig mindenki együtt van, és az utóbbi há­rom évben mind komolyabb elmélyülést, szakmai elhiva­tottságot tapasztalok a nyári egyetem résztvevői között. Tószegi Zsuzsa a 20—25 emberből álló „veterángár­da” tagja, ö sem pusztán ud­varias gesztusnak szánja a helybeliek szívélyességének, lelkiismeretességének hang- súlyozását, amiről a nyári egyetem titkára is elismerő­en szólt. Itt az emberele törődnek a másikkal — Az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozom, ötöd­ször veszek részt ezen a nyá­ri egyetemen, ami számomra a „szellemi karbantartás” miatt fontos. A tiszadobi fo­gadtatás messze a legjobb volt... Az itteniek állandó ügyeletet tartottak, szinte lesték a kívánságainkat. Erre­felé még törődnek a* embe­rek a másikkal. Azt is na- gvon jónak tartom, hogy nem akarnak az itteni élettől ide­gen módon élni, őrzik a ha­gyományaikat. A cigánykér­dés sem olyan súlyos problé- úrta, mint sajnos máshol ta­pasztaltam: Nincs olyan szakadék a cigányság és á többiek között. De a fizeté­sek — hát az tragédia! Csak a saját szakmámban vagy harminc százalékkal keres­nek kevesebbet az itteniek... És azt is láttuk, milyen nagy az egzisztenciális ki­szolgáltatottság, mennyire függnek az emberek attól az egyetlen munkahelytől. Az idegenforgalom esélyeit latolgatva Tószegi Zsuzsa úgy ítéli meg, hogy az „elképesz­tően szép” vidék igenis na­gyon vonzó lehet azoknak, akik nem akarnak „hering módjára” — ráadásul méreg­drágán — a Balaton mellett nyaralni. Feltéve, hogy egy kicsit kényelmesebbé tudjuk tenni a hozzánk ellátogatok életét. — Én úgy gondolom, a vi­dék vonzereje elsődlegesen a már említett hagyományok­ban rejlik — csatlakozik a beszélgetéshez Péchy László, a Soproni Erdészeti Egye­tem negyedéves hallgatója. — Ez részben az itteni embe­rek lelkületének, részben pe­dig annak köszönhető, hogy ide még nem tört be a fo­gyasztói társadalom, az a faj­ta turizmus, amelynek jel­lemzője egyfelől minél több hamburgert eladni, másfelől kipipálni, lefotózni a neveze­tességeket ... Megőrizni az igazi értékeket — Tavaly jártam Nyugat- Európában, és ezt a fajta tu­rizmust ott is megkülönböz­tetik a minőségi turizmus­tól. Ez utóbbit kellene eb­ben a megyében meghonosí­tani, mert itt igazi értékek vannak, és ezek megőrzésé­nek szándékát kell erősíteni az emberekben. Történel­münk, eredetünk feltárásá­hoz még rengeteget tudna adni ez a vidék. Akár szelle­mi központ lehetne tudomá­nyos tanácskozások, népraj­zos, régészeti táborok hely­színe. Ezért is örülök, hogy az Andrássy-kastélyt, ahol voltunk, végül nem adják el, hanem ilyen célokra fog­ják hasznosítani. — Én Végh Antal Erdőhá­ton, Nyíren című könyvének megjelenése óta érdeklődöm a megye iránt — teszi még hozzá Tószegi Zsuzsa —, az­óta vagyok szerelmes ebbe a vidékbe. És nagyon tetszik, amit Laci mond, valóban az lenne a legfontosabb, hogy megóvják magukat az itte­niek a kalmárszellemtől, amikor csak az számít, meny­nyi pénzed van. Úgy érzem, „alulértékelik” magukat az itteniek, pedig ebben a me­gyében ugyanolyan, vagy még nagyobb értékek van­nak, mint máshol, ha szegé­nyebben, szerényebben élnek is az emberek. Gönczi Mária Ma indulnak útra Petőfit keresik Szibériában Vajai muzeológus az expedícióban Ma, csütörtökön, azaz jú­lius 13-án kel útra a távoli Szibériába az az expedíció, amely Petőfi vélt sírját szándékozik feltárni egv ot­tani településen, Barguzin- ban. Mint arról annak idején lapunkban is beszámoltunk, a munkacsoportnak tagja Varga Béla, a vajai Vay Ádám Múzeum igazgatója is. Elutazása előtt kérdeztük a részletekről: — Repülőgéppel indulunk Budapestről Moszkvába, majd Irkutszkba és tovább, Ulan Udéba, ahonnan to­vább megyünk Barguzinba. Expedíciónknak 22 tagja van. Magyar részről lesz egy ant­ropológus, Kiszely István, to­vábbá két régész, hat filmes, két újságíró, aztán orosz, an­gol tolmácsok és még né­hány ember, aki segítsé­günkre lehet. Egy szovjet történész, két amerikai, egy angol és szovjet antropológus szintén tagja az expedíció­nak. Részt vesz a feltárásban Morvay Ferenc is, aki körül­belül 10 millióval támogatja az expedíció munkáját. (Ere­detileg 6—7 millióra számí­tottak, de közben növeked­tek a kiadások, hiszen pél­A kánikulai forróság ellenére jó ütemben haladnak a csengerl költségvetési üzem dolgozói a szolgáltatóház kivitelezésével a városközpontban. A 20 millió forintos költséggel lé­tesülő szolgáltatóház földszintjén a Hungária Biztosító, a Porcsalmai Takarékszövetke­zet fiókja, a fényképészszövetkezet műterme és a TIGÁZ kirendeltsége áll hamarosan a lakosság szolgálatára. Az emeleten hét szociális bérlakásba költözhetnek a kijelölt bérlők. Az 1990. május 31-i határidő előtt is avathatnák a létesítményt, ha a befejezéshez több pénze lenne a tanácsnak. Cím—jogkör nélkül Patthelyzetet alakított ki a megyei tanács appa­rátusa — saját maga szá­mára. Manapság ugyanis a legnagyobb úrnak min­denképpen az osztályve­zető-helyettesek számíta*- nak. Az átszervezés eredmé­nyeként ugyanis július elsejétől a főosztályveze­tőket már kinevezték, megszüntették a korábbi osztályokat, annak vezető­it felmentették, s az új szervezeti formára szep­tember elsejére állnak át. Csakhogy a tanácsi élet addig sem bénulhat meg (mégha úgy is érzékeli va­laki). Intézkedni kell, ügyiratok születnek, nem­egyszer ennek hatására millió forintok sorsa vál­tozhat. Jobb híjján pedig a megmaradt osztályveze­tő-helyettesek azok, akik felelősséget vállalhatnak, ugyanis jelenleg csak ne­kik van aláírási joguk. db) Válasz cikkünkre Még nem kerékpárút A tábláikat is leszedik A Kelet-Magyarország 1989. •július 11-én kelt szá­mában megjelent „Biciklis bosszantó” című cikkére a Nyíregyházi Közúti Igazgató­ság az alábbi választ adja: A kérdéses Sóstói úti ke­rékpárút és kerékpársáv mű­szaki átadása-átvételóre ez év »- július 4-én került sor. A Stadion utcától a Tölgyes csárdáig gyalogos és kerék­párforgalom figyelembe véte­lével készült el az útszakasz a régi meglévő járda toldá­sával, ami egyértelműen nem lehet olyan minőségű, mint egy teljesen új útszakasz. Ennek forgalomba helyezése jogszabályszerű volt. A Tölgyes csárdától a fe­lüljáróig terjedő szakaszon kerékpársáv épi|lt, de ennek kopórétege nem valósult meg. Ennek álca, hogy az igazgatóság világbanki hitel­ből el tudja végeztetni a tel­jes felület újra aszfaltozását és így nem lett volna gazda­ságos külön a kerékpársáv kopórétegének elkészítése. A világbanki hitel csak ez év augusztus elseje után áll ren­delkezésre, így a munkák megkezdése augusztus végé­re, szeptember elejére húzó­dik el. Ä fent jelzett szakaszon a kerékpársáv ideiglenes forga­lomba helyezése az engedé­lyező hatóság részéről nem volt indokolt. Valószínűsít­hető, hogy a közvélemény nyomására történt ilyen in­tézkedés. A hivatkozott új­ságcikk az igazgatóságot ar­ról győzte meg, hogy az en­gedélyező hatóság intézkedé­sének ellenére a kerékpársá- vot jelző táblákat beszedje, valamint az ezzel kapcsolatos más jelzéseket is és a teljes­körű kopóréteg elkészültéig a kerékpársávot ne üzemel­tesse. Erre vonatkozó intézkedést az újságcikk megjelenésének napján megtettem. Bodó Barna műszaki osztályvezető dául száz százalékkal felment a repülőjegyek ára.) Hozzá­járul a költségekhez a Mű­velődési Minisztérium is — a néhány napja megtartott tá­jékoztatón még nem derült ki, pontosan mennyivel —, továbbá a banguzini tanács, amely maximális segítséget ígért. — Az expedíciót 20 napos­ra tervezzük, ha minden a legjobban alakul. Legkésőbb szeptember elején azonban mindenképpen visszatérünk, mert az időjárás miatt csak addig dolgozhatunk. De re­méljük, hogy ennél rövidebb idő alatt sikerül eleget ten­ni küldetésünknek. A fel­adatunk az. hogy a sírt fel­tárjuk, s elvégezzük, ami a régészekre tartozik, azonosít­suk a csontokat. Utána átad­juk a földi maradványokat az antropológusoknak. Egyéb­ként azért is hívtuk meg a külföldi tudósokat, hogy minden kételyt kizárhassunk, ne érhessen bennünket az elfogultság vádja. Meghívtuk a helyszínre a feltáráshoz azt a vegyészprofesszornőt is. aki állítólag Petőfi leszármazott­ja, és akivel eddig még nem sikerült találkozni. Varga Béla elmondta még, hogy a kapott tájékoztatás szerint megvan az 1849-ben az orosz seregek által elvitt foglyok listája. Ezen 1714 név szerepel, köztük egy Alek-^ szandr Petrovics nevű férfié' is. Tudnak továbbá egy idős, most Moszkvában élő bácsi­ról, aki leutazott Barguzin­ba. és ott megmutatta, hol van a nagyapja eltemetve, mert úgy hallotta, hogy köz­vetlenül mellette található Petrovics, a helybeliek emlé­kezete szerint „a nagy ma­gyar költő” sírja. Egy egészen fantasztikus­nak tetsző információt is kap­tunk a vajai múzeum igazga­tójától: egy magát megne­vezni nem kívánó neves ma­gyar grafológusnak megmu­tatták azt az aláírást, ame­lyet Petőfi, azaz Petrovics kézjegyének tulajdonítanak. Ez az aláírás egy, a múlt században kinyomtatott és egyesek szerint magyarról oroszra fordított vers alatt olvasható. Nos, az említett írásszakértő azt állítja, hogy ez az aláírás, valamint Petőfi hiteles kezeírása minden két­séget kizáróan ugyanattól az embertől származik ... Mi több, a grafológus véleménye szerint állítólag még azt is meg lehet belőle állapítani, hogy az illetőnek lőtt sebe volt, tuberkulózisban szenve­dett, valamint, hogy ez az aláírás egy megtört, az'élet­ről lemondó ember kézje­gye ... Nos, most már heteken be­lül kiderül, hogy mindez csak a véletlenek játéka, vagy pedig — és ezt a legnehezebb elképzelni — csakugyan fel kell adnunk a Petőfi seges­vári halálához fűződő legen­dát. (gm) MEGVEIUPOKBAN OLVASTUK KIVÁLTSÁGLEVÉL HELYETT: ALAPÍTVÁNY Eddigi érdemekért és a jövő­ben szerzendö érdemekben biza­kodva alapítvány született a Sze­ged városáért munkálkodók ja­vára. A Szegedért Alapítvány létrehozóinak szándéka, hogy a díjak révén elismerésben része­süljenek azok, akik élenjártak a város szellemiségének alakításá­ban. tudományos, kulturális, mű­vészeti és társadalmi életének gazdagításában, a hagyományok megőrzésében, a város hírnevé­nek ápolásában, értékei meg­óvásában, akik kimagaslottak ál­lampolgári helytállásukkal, kik­nek alkotásai fémjelzik Szeged városának az országban elfoga­dott helyét. Ugyanakkor szeret­nének utat nyitni az e területe­ken munkálkodó fiatal tehetsé­geknek. Három kuratórium: a tudományos, a művészeti, vala­mint a társadalmi, állampolgári dönt majd a mindenkori dijak odaítéléséről. Létrehozzák az ösz­töndíjrendszert, a tartós finan­szírozási rendszert, továbbá cél­jellegű. egyszeri támogatást is nyújtanak. Évente három kura­tóriumi és egy födíjat adnak ki. amelyeknek összegeit a kama­tokból — megközelítőleg 2 és félmillió forint — fedezik. (Dél- Magyarország) MELÓ­DIÁK ISKOLASZÖVETKEZET Tavasszal Budapesten vállal­kozó szeUemű egyetemisták Me­ló-diák néven iskolaszövetkezetét alakítottak, melynek egyik le­ányvállalata Debrecenben kezdi meg munkáját július elsején. Az alapszabály szerint az iskolaszö­vetkezetbe beléphet minden egyetemista, főiskolás, fiatal ok­tató és tizenhat évnél idősebb középiskolás. A tagoknak rész­jegyet kell váltaniuk 500 forint értékben, melyet aztán a tagsági viszony megszűntekor visszakap­nak. A tagoknak körülbelül ha­vi tíz—harminc órát kell majd dolgozni. Ha valamelyikük mun­kájának minősége kívánnivalót hagy maga után, vagyis rontja a szövetkezet hitelét, azt jelentős bérmegvonásban részesítik, eset­leg ki is zárják maguk közül. Kezdetben főleg délutáni és éj­szakai fizikai munkát vállalnak. (Hajdú-Bihari Napiól TANFOLYAM ERDÉLYI GYEREKEKNEK A Magyar Demokrata Fórum győri szervezetének Szellem- és müveltségfejlesztési munkacso­portja, a Magyarországra áttele­pült erdélyi, közép- és általános iskolás gyermekek számára, is­kolai tanulmányaik és beillesz­kedésük megkönnyítésére, szak­tanárok vezetésével felzárkóztató tanfolyamot szervez Győrött. • A jelentkezők számától függően több csoportot indítanak. A fel­ső tagozatosok és a középiskolá­sok számára magyar nyelv és irodalomból, történelemből, ma­tematikából, biológiából, kémi­ából, földrajzból és honismeret­ből, az alsó tagozatosoknak: be­szélgetésből, írásból, olvasásból, számtanból, hon- és környezet­ismeretből. A tanfolyam időtar­tama 6 hét. hetente három alka­lommal délutánonként. (Kis­alföld) HALASTAVAK ÉS SZIKI PUSZTÁK Már csak a formaságok van­nak hátra, s ha a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságának felterjesztése alapján megszüle­tik a miniszteri rendelet, akkor az őszön kitűzik a táblát Bihar- ugrán, amely jelzi majd, hogy a biharugrai halastavak és sziki puszták mintegy 8 ezer hektár­nyi — nem összefüggő — terüle-. te immáron tájvédelmi körzet. A vidék természeti értéke első­sorban madártani szempontból kap külön hangsúlyt, ilyeténkép­pen értékei kiemelkedők: fész­kelő faunája gazdag és változa­tos. A vonuló madarak közül pedig az úszómadarak tömeges gyülekezőhelye ez a terület. Megtalálható itt például a vörös­nyakú vöcsök, az üstökös gém, a bölömbika, a dankasirály, ál­landó költőhelye 50—60 pár nyá- rilúdnak és 8—10 túzoknak, az erdőkben népes kékvércsekoló- niák alakultak ki. (Békés Me­gyei Népújság) A tárgyalóteremből A felháborodott család A kisvárdai harisnya- és rö­vidáruboltban tavaly június 6- án megjelent a P. család: anya, 16 éves fia és az egyik kislány. Válogattak, nézegettek — de gya­núsan viselkedhettek, mert ami­kor kiléptek az utcára, két el­adónő utánuk ment. Meggyanú­sították őket, hogy valamit el­loptak. A vádból szóváltás lett, a fiú, P. István önérzetében annyira sértve érezte magát, hogy ráta madt az egyik eladónő­re, többször is megütötte az asz- szony felsőtestét. Anyja ,,jó pél­dával” járt elöl, mert ő meg a másik boltosnak esett neki: meg­szorongatta a nyakát. P. István egy augusztusi este a kisvárdai Gyár utcai lakótele­pen összetalálkozott egy motoros fiúval. Kedvet kapott ö is a mo­torozáshoz. ezért odament a fiúhóz és kérte, adja kölcsön egy kicsit a járművét. Mivel ké­rését nem teljesítette, gorombább módszerhez folyamodott: ököl­lel gyomorszájon vágta a motor gazdáját. s megszorongatta a kezét. Ez már hatott, a fiú le­szállt a motorról, ő pedig felpat­tant rá. és elhajtott a lakótelep­ről. A járművet a rendőrség szolgáltatta vissza jogos tulajdo­nosának. A büntetlen előéletű, fiatalko­rú P. Istvánt a nyíregyházi bíró­ság jármű önkényes elvétele és könnyű testi sértés miatt halma­zati büntetésül 6 hónapi fiatal­korúak fogházéra ítélte. Anyját könnyű testi sértés miatt 2 évre próbára bocsátották. Az ítélet jogerős. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents