Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-12 / 136. szám
s 1989. június 12. Lelkész írja a lelkésznek Protestáns esanny-e a kiscsalád-niodell? A Kelet-Magyarország 1989. június 3-i számában megjelent Páll Géza újságíró „Bol- dogság-e a gyermek?” c. írása, melyben Horváth Lajos gávai református lelkésszel való beszélgetés alapján a kiscsalád-modellt nevezi protestáns családeszménynek. Ezt az állítást nem lehet szó nélkül hagyni, mert ez a vélemény nem a protestáns családeszményt fejezi ki, hanem csupán egy emberét, még ha az illető lelkipásztor is. A protestáns, azaz a reformációi egyházaknak legfőbb közös jellemzőjük, hogy egyedül a Bibliát fogadják el hit és erkölcs, azaz az élet zsinórmértékéül. A reformá- tori tanítás a Szentírás tanításán tájékozódik. A Biblia pedig ezt tanítja: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet.” Még akkor is, mikor az Ószövetség népe nagy nyomorúságban, a babiloni fogságban volt, egyebek között ezt írta a próféta nekik: .......Szüljetek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesedjetek.” A Biblia szemlélete szerint a gyermek áldás. Isten ajándéka, a jövendő ígérete, akit ha nincs, imádságban kell Istentől kérni, hálaadással elfogadni, és felnevelni. Nem véletlen az, hogy ma is hívő embereknek, közöttük protestáns és görög katolikus lelkészeknek az átlagosnál jóval több gyermekük van. Abban igaza van a cikknek. illetve Horváth Lajos lelkésznek, hogy hitből kell a gyermeket fogadni, annyit, amennyit egy házaspár hittel el tud fogadni és felelősséggel felnevelni. A felelőtlenül vállalt gyermekekre csakugyan áll, hogy jobb lenne, ha meg sem születnének. A felelőtlenül világra hozott gyermekek közül sokan valóban terhére vannak a társadalomnak. Viszont gazdasági okokra hivatkozva elvetni a nagycsalád-modellt és helyére tenni a kicsit — szerintem — óriási tévedés. Történelmi példák mutatják, hogy sok értékes ember, aki a haza és nép ügyét előbbre vitte, nagy családból származott. Dávid, Izrael legnagyobb királya 8. gyermek volt. Luther Márton, a reformáció elindítója 7., Arany János szintén 7. volt stb ... Szakemberek már sokszor és több helyen kifejtették, de az élet is bizonyítja, hogy a nagy családból jövő gyermekek mennyivel több pozitív tulajdonságot hordoznak, mint az egykék! Mi talán a világ legöregebb népe vagyunk. Az is világos, hogy az a társadalom boldogul könnyebben, ahol a munkaképes fiatalok vannak nagyobb arányban, mint a nálunk oly magas létszámú nyugdíjasok. Azzal sem nyugtathatjuk magunkat, amivel Horváth L. lelkész nyugtatgat, hogy nincs nagy baj, hisz ez a nép még nem fogyott el. Bizony, ha meggondoljuk, hogy hajdanán a történelmi Magyarország lakosságának száma Angliáéval és Franciaországéval volt egyenlő, ma pedig e kis nép is évente — hírközlő eszközeink szerint — 20— 30 ezerrel fogy, megdöbbenünk. A kérdéses cikkben felhozott, a Református Egyház Zsinata által kiadott írás, mely gazdasági okokra hivatkozva a kiscsalád-modellt kívánatosnak tartja, nem a Magyarországi Református Egyház hivatalos álláspontját fejezi ki, hanem a szerző véleményét. Az az egyház mely az örök Igét, a feltámadott Jézus Krisztust, általa az életet hirdeti, nem az egyház és nép elsorvadását, hanem kiteljesedését és felvirágoztatását tekintheti feladatául, ezért nem lehet mostani helyzetünkben családeszménye a kiscsalád-mo- dell. Szabó Zoltán pátrohai református lelkipásztor A Püski-féle könyvesház Kiadó New'Yorkból ősz hajú, jó megjelenésű idős úr. Hetvennyolc éves, de tele energiával, elképzelésekkel. Ötven évvel ezelőtt kezdte el a kiadói tevékenységet, amelyet kisebb-nagyobb törésekkel többször újra kezdett. Néhány napja az érdeklődők Nyíregyházán is személyesen találkozhattak Püski Sándorral, sőt New Yorkban megjelentetett kiadványai közül az ünnepi könyvhéten jó néhányat meg is vásárolhattunk. A jogi karon 1935-ben doktorált ifjú jogász kissé rendhagyó módon nem az akkoriban szokásos karriert választja, hanem dése a könykiadás felé fordul és pontosan ötven évvel ezelőtt megalakítja a Magyar Élet Könyvkiadó Vállalatát. Származása és szellemi érdeklődése a népi írókhoz vonzotta, és szinte teljesen a magyar irodalom e legdinamikusabb vonulatának kiadójává vált. Az ő gondozásában jelentek meg például Erdélyi József, Féja Géza, Gulyás Pál, Kodolányi János, László Gyula, Németh László, Rideg Sándor, Sinka István, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc és Veres Péter művei. — A népies írók gyönyörű vonulata kezdődött el a harmincas években — kezdi a érdeklő- beszélgetést Püski Sándor. — Ügy gondoltuk, hogy ez a hatalmas szellemi erő a nemzeti megújulás eszköze lehet. Ezek az írók kiadót nemigen találtak akkoriban, pedig a magyar politikai élet színterén küzdeni csak úgy tudtak, ha megjelennek a könyveik. Arra gondoltam, segítem őket. Így aztán belecsöppentünk a magyar közéletbe. A háború végéig a nehéz körülmények ellenére mintegy nyolcvan könyvet ad ki. 1945 után ismét megnyitja könyvesboltját és ha lassan is, de újra indul kiadói tevékenysége. Ám kiadóját, majd boltját államosítják. (1946- ban Nyíregyházán is járt, Pácolt sonka, főtt sialonna ínyencségek sváb módra Ügy vagyunk mi a vállaji kolbásszal, sonkával, mint a franciák a szarvasgombával. Ehhez is, ahhoz is csak a szerencsésebbek juthatnak. Azaz... a szatmáriak, a nyírségiek most már hallgathatnak, hiszen nem kell heteket várniuk ahhoz, hogy az ínyenc falatok asztalukra kerüljenek. A történeit még nyolcvanötben kezdődött, három termelőszövetkezet, a nagyecse- di, a mérki és a vállaji ekkor alakította meg a húsfeldolgozó gazdasági társulást, s Mérken két évvel ezelőtt felépítette a korszerű üzemet, ahol 1987 második felében kezdődött meg a termelés. Évente tíz-tizenkétezer sertés feldolgozására képesek, s mintegy hetvenmillió forintos bevételre tesznek szert ugyanezen idő alatt. A termékskála gerincét a hagyományos sváb termékek adják, mint a különlegesen füstölt, pácolt kolbász, sonka, szalonna, ám készül itt hurka, sajt, császárszalonna is, mitegy két tucatnyi termék kerül ki az üzemből. Az alapanyagot is helyből biztosítják. Annak jó felét Nagy- ecsedről szerzik be, a többit a mérki, vállaji kistermelők hizlalják. A gazdasági társulás mellett a híres vállaji húsfeldolgozó üzem továbbra is működik, igaz, jóval kevesebb terméket bocsát ki, a fiatalabb, de nagyobbra nőtt öccsnél. Itt nyolcszáz sertést áldoznak fel éhségünk csillapítására, a malacok felnevelésében itt is jelentős szerepet játszanak a helybéli gazdák. Vállajon csak a már ismert sváb termékek készülnek, évente úgy hétmillió forintos értékben, (bg) Kiss Lajos, az akkori mú- xeumigazgató két könyvének kiadásáról tárgyalt.) Ekkor feleségével együtt kerá- miakészítéssel tartja el magát. ötvenhat körül szeretné újra indítani kiadói tevékenységét, de ez nem sikerül, sőt 1962-ben perbe fogják, és politikai okok miatt négy és fél évre börtönbe kerül. 1970-ben települt át Amerikába, ahol magyar nyelvű könyveket kezdett árulni. Hamarosan könyveket is ad ki. — Mivel hazánkban könyvekkel nem foglalkozhattam, követtem 1956-ban eltávozott két fiamat. Feleségem háztartási munkát vállalt és részint ebből vettünk egy lerobbant könyvesboltot. Az ottaniak egyáltalán nem biztattak, mondták: a magyarok annyira szórványosan élnek Amerika-szerte és nem is nagyon olvasnak ^magyar nyelvű szépirodalmát, hogy nemigen fog sikerülni a vállalkozás, mégis újra belefogtam. A Püski-féle könyvesház hamarosan nemcsak az emigráns magyarok körében lett népszerű, hanem a hazához fűző kapcsolatok is megerősödtek. Püski több magyar írót meghív és népszerűsíti őket: Csoórit, Konrád Györgyöt, Kunszabó Ferencet, Fekete Gyulát. Püski Sándorról az utóbbi években újra hallhattunk. A Magyarországon tapasztalható szellemi és gazdasági pezsgés az ő figyelmét is ide vonzza. Nemrégiben az Eötvös Kiadóval vállalt közös tevékenységet, s nevét a Hitel című népszerű folyóirat szerkesztői között is megtalálhatjuk. Mindezt nem elégíti ki: tavaly decemberben önállóan bejegyzett magyar kiadót létesített. Egyik folyóiratban ezt nyilatkozta: „Sem jóvátételt, sem áldozatot nem kérek, sőt a magam módján ajándékot szeretnék hazavinni és osztozni a nemzet sorsában.” S hogy mi is ez az „ajándék?” Püski elsősorban olyan könyveket kíván kiadni, amelyek az utóbbi évtizedekben itthon nem jelenhettek meg. Hamarosan napvilágot lát műhelyéből például Ignácz Rózsa Szent Lászlóról szóló könyve. Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiája, aztán Németh László, Kodolányi, Sinka István egy-egy könyve. Bodnár István Elburjánzott bürokrácia Amikor egy lakásépítő több éves tortúra után eljut odáig, hogy megkéri a lakbatási engedélyt, nagyot lélegzik, mert azt hiszi: túl van mindenen. Eltelik néhány nap és kap egy levelet X. V.-né földmérőtől, aki felhívja figyelmét arra, hogy a használatba vett épületről 30 napon belül köteles egy megvalósulási térképet rendelni. Aztán ajánlatot tesz, hogy ő 700 forintért elkészíti ezt, mellékel csekket is hozzá, majd arról is tájékoztat, ha nem tőle rendeli meg az építtető a vázrajzot, akkor a földhivatal kétszeres áron csinálja ezt meg neki. Túl azon, hogy egy kicsit furcsa, hogyan juthat egy magánember azok névsorához, akik lakhatási engedélyt kértek, több kérdés fogalmazódik meg az emberben. Az első: meddig kér még a tanács olyan papírokat, amire az égvilágon semmi szüksége nincs? Hogyan zaklathatja azokat az állampolgárokat, akik építési engedélyt kértek, ehhez tervrajzot nyújtottak be, majd használatbavételi engedélyt kértek, s mielőtt azt megkapták volna, a műszaki osztály ellenőrizte is a „megvalósulást”. Miért nem lehet a bőségesen elegendő okmányok alapján elkészíteni azt a bizonyos megvalósulási térképet? ... és újból eltelik néhány nap, amikor a postás a pénzügyi osztály vaskos küldeményével csenget be. Egy idézést hoz, hogy „adótartozásának rendezése ügyében megjelenni szíveskedjen”. A melléklet hat ív kitöltésre váró papír és ennél is több kitöltési útmutató, mert külön kell tájékoztatni a hatóságot a nem lakás céljára szolgáló építményről, meg a házadóköteles lakásról. Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy új lakás után tíz évig nem kell adót fizetni, ez a „küldemény” sem magyarázható csak az állam- igazgatásban elburjánzott bürokráciával. A tanács műszaki osztályán ugyanis tudják, hogy ki, mit épített, így a pénzügyi osztálynak csak tőlük kellene beszerezni aZ iratokat, nem pedig az építtetőknek okozni komoly fejtörést: hogyan is kell aláhúzni a megfelelő szót. amikor csupán egyetlen példából áll a felsorolás. 1985-ben, amikor korszerűsítette az Országgyűlés a tanácstörvényt, Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke azzal indokolta a törvény módosításának fontosságát, hogy ezután nem kérhetnek a tanácsok az állampolgártól olyan adatokat, amelyek egy másik osztályon már megtalálhatók. Vajon azóta hány ilyen fölösleges papírt kelleti és kell még az állampolgároknak kitölteni, míg ez a négyéves rendelet eljut a tanácsokhoz is? Balogh József Éjszakai vérengzés a tanyán Elszaporodtak az idős emberek elleni rablótámadások. A napokban a Szabolcs-Szat- már megyei Bíróság is ilyen ügyben hirdetett ítéletet. Tavaly november 17-én J. Tibor, T. Gábor, valamint J. Elek (fiatalkorúak) tekintélyen mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. 21,30 óra körül J. Tibor felvetette társainak, hogy M. Imrééktől lopjanak libát. Meg is kísérelték. Ketten bemásztak M. Imre udvarára, de a kutyák heves ugatására a házigazda kiment, s felgyújtotta a villanyt, amire a fiatalemberek kimásztak. Ezután J. Tibor javasolta, hogy menjenek Vizkeleti Ba- lázsékhoz, mert azoknak van pénzük. Elhatározták, Vizke- letiéket megverik, a pénzüket pedig elveszik. Ügy is történt. Huszonkettő óra körül bementek a két idős férfi tiszadob-reje-ta- nyai portájára, ahol J. Tibor egy karóval a bejárati ajtó mögét állt, T. Gábor pedig — szintén hasonló eszközzel — az ajtóban szemben várakozott. J. Tibor tudta, hogy Vizke- letiéket T. Andrásné meg szokta látogatni, ezért elvál- toztatott hangon beszólt a házba: „Én vagyok, Bözsi — mondta, majd az ajtót megzörgette, illetve a magával vitt kerékpárkulccsal feszegette. Erre Vizkeletiék meggyújtották a szobai villanyt, ifjú Vizkeleti Balázs pedig egy kisbaltával kiment. Ettől T. Gábor meglepődve 2—3 lépést hátrált. Az idős férfi észrevette, hogy az ajtó mellett J. Tibor karóval áll, ezért a baltával védekezésképpen feléje csapott. Ezután J. Tibor elkapta a baltát, eldobta a botot és az öreggel dulakodott. T. Gábor a társa segítségére sietett, s a nála lévő karóval ifjú Vizkeleti Balázst nagy erővel fejen ütötte, aki ettől megsérült. Így J. Tibor a baltát megkaparinthatta, melynek élével Vizkeleti Balázs fejére 4—5 ütést mért. Idős Vizkeleti Balázs puszta kézzel sietett fia segítségére. Azonban T. Gábor a nála lévő karóval négyszer fejbe vágta, amitől idős Vizkeleti Balázs az ajtó előtt összeesett. J. Tibor bement a házba és a két idős ember ruházatában pénzt keresett. Ez idő alatt a társai várakoztak. Közben idős Vizkeleti Balázs magához tért, megpróbált felállni, de J. Elek egy seprűnyéllel megütötte, így az öreg ember fekve maradt. J. Tibor a szobában 7—800 forintot, valamint cigarettát talált, azokat kihozta, majd mindhárman Jónásék lakására mentek. A pénzt és a cigarettát eltulajdonították. Másnap T. Andrásné átment a testvéréhez, s látta, hogy a két férfi csupa vér, és nagyon rossz állapotban van, a fiatalabb Vizkeleti beszélni sem tudott. Kórházba szállították őket Idős Vízkeleti Balázs 1988. november 25-én hazamehetett a kórházból, azonban a zavart, elesett állapota miatt oda 1989. február 24-én visz- szavitték, ahol 4 nap múlva elhunyt. A halálát időskori légzési és keringési összeomlás okozta. Elhalálozása a rablóktól elszenvedett sérüléseivel nincs összefüggésben. A három fiatalembert a rendőrség — mint arról annak idején beszámoltunk — bravúros nyomozással, rövid idő alatt elfogta. A Szabolcs-Szatmár megyei Bíróság a vádlottak bűnösségét megállapította. A fiatalkorú J. Tibort nyereségvágyból elkövetett emberölés kísérletéért 8 év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte, valamint a közügyektől 6 évre eltiltotta, egyben elrendelte a korábban kiszabott 10 hónapi, de két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. T. Gábort az életveszélyt okozó testi sértésért, valamint a súlyos testi sértés kísérletéért, ez utóbbiban mint társtettest, továbbá csoportosan elkövetett rablásért, mint társtettest 5 évi fiatalkorúak börténében letöltendő szabadságvesztésre ítélték. J. Eleknek pedig a fiatalkorúak fogházában egy évet kell letöltenie. Az ítéletek nem jogerősek. Cselényi György ” *" “ m .......... Csobog* (8. A.)
