Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
11 L989. június 10. * * 9 * f i ____Barangolás . Válik a felöltöztetett menyasszony. Így emlegetik Tuzséron a társközség, Komoró szárnypróbálgatásait. A másfél ezres lélekszámú település lakossága ugyanis egyhangúan az önálló tanács és a kettéválás mellett szavazott a falugyűlésen. Láttak maguk előtt jó példákat, hiszen az utóbbi hónapokban több társközség állt a saját lábára. Ügy gondolták, belevágnak, rosszabb biztosan nem lesz.. . Délidőben a falu határában „Békességgel legyen a maga ura” Perzsel a . nap. Délidőben alig találni valakit otthon. A közeli Erdérthez, a vasúthoz, vagy a téeszbe járnak el dolgozni. Aki akar, kap munkát. Errefelé még nem folyamodtak munkanélküli segélyért. Tősgyökeres, komoréival hoz összet */Szerencse a, falu leg- nagyqfctkoabpltjáhan- Báder Gáborné, .emlékezete szerint még a dédsatilők is itt látták meg a napvilágot. — Eszünk ágában sem volt elhagyni Komorót soha — magyaráz, miközben egy idős asszonynak olcsó mosóport keres. — Megvan itt mindenünk, bár nagyon nehezen él meg ma egy háromgyermekes család. Ez persze akkor sem változik, ha külön leszünk Tuzsértól. Ha tényleg megengedik az önállóságot, nem kocsmát, hanem egy tisztességes boltot kell építeni Olyat, amelyikben ruhát, cipőt, fonalat, zipzárat tarta- nakt hogy ne kelljen.'a filléres áruért' KUvársdáta vagy Záhonyba utazni.'" : A családra terelődik a szó. Az anya nyugodt szívvel nevelheti 15, 13 és 11 éves csemetéit, ugyanis a hagyományok szellemében ők is Komorón akarnak véglegesen letelepedni. De azt azért nem hallgatja el Báderné, hogy nekik komfortosabb életet szánna. Talán ebben hozhatna valamit az önállóság. — Élő lexikon Lajos bácsi! — állítják a nyugdíjas pedagógusról, Gergely Lajosról. — Ne menjgpL^l úgy, hogy vele ne h AE ióÖQBlálalftte hűvösében egy- raáííkirHHéebá csöppe- nünktóAsrlidősffitanár unitárius voltára emlékeztet, ősei 270 esztendővel ezelőtt Erdélyből, jöttek erre a vidékre és jóban, rosszában kitartottak. Nyakas magyarok voltak mindig, akik nem rejtették véka alá a véleményüket. Lehet, hogy azt szélsőségesnek vélték a többiek, lehet, hogy mondataik érdesebbre sikeredtek, mint ahogy szánták volna, egy biztos: a jobbítás szándéka vezérelte a Gergely-família tagjait. Ezt azért sem árt leszögezni, mert Lajos bácsira ma is azt mondják, beleszól mindenbe, más a véleménye, mint a többségnek. Pedagógus felesége rángatta is gyakran az ura kabátját az iskolai értekezleteken: ne osztozzon már mindig, még baja lesz belőle! De ő nem hallgatott az asszony intelmeire. Neveket, dátumokat idéz a feledés homályából. Ki tudja, hol van már ez meg az a fontos elvtárs, aki annak idején elkövette ezt vagy azt! Lajos bácsi homályos utalásaiból botladozó demokráciánkra, a rosszul értelmezett szocialista összeköttetésekre gondolhatok. Arra, hogy kitüntetést lehetett kapni azért is, ha valakiről „fent” azt mondták, hogy az illető amúgy jó elvtárs... A felelősséget, az áldozatvállalást magyarázza, ami persze igaz, de évtizedekkel ezelőtt elkövetett tettekért — amit akkor erénynek, ma hibának minősít a napi politika — hol találnánk meg a felelősöket?! Vagy örökre elmentek, vagy soha nem voltak igazán komoróiak. Csak egy példa Lajos bácsi magatartására. Valamikor régen, negyedszázada talán, az iskolaigazgató hozott egy rendeletet, hogy csak az ő en gedélyével hagyhatja el a pedagógus még délután is az épületet. A tudomásulvételt aláírásukkal kellett igazolni. Minden pedagógus odarótta a nevét, ám Gergely Lajos azzal egészítette ki: I. rabszolgatörvény, anno... Amikor 1973-ban egyesítették Tuzsért és Komorót, talán csak Gergely Lajos szavazott ellene. De mit számított akkoriban a különvélemény! Legfeljebb annyit, hogy magára vonta a messziről jött fontos elvtársak haragját, és megrótták az ellenszavazatért: neki igazán illene tudni, hogyan kell ilyen fontos kérdésben a közösség előtt véleményt formálni. Kint a szellős lugasban kétéves forma ikrek játszanak. Az unokák. Elfogódottan nézik az idegent, s közben azon tűnődöm, talán soha nem értik meg, vagy inkább nem érzik át a nagyapa szélmalomharcát. Gondolataimból Lajos bácsi hangja ráz fel, amely a korábbi érdesből most kedvesre vált, az unokáiról mondja: az egyik biztos pap lesz, a másik párt- titkár, mert az előbbi kér, a testvére pedig mindig követel ... Ki tudja, hová tűnnek ezek a beidegzett fogalmak, mire a két apró gyermek felnő? — tűnődve búcsúzom az idős tanártól. Jól esik sétálni a komorói utcákon. Nem libbennek meg a függönyök szárnyai, nem méregetik kíváncsi tekintetek a tudakozódásomat. Szívesen szóba áll Sándorné Bátori Piroska ' is, sétáltatja féléves kisbabáját. — Mechanikai műszerésznek tanultam a kisvárdai szakmunkásképzőben, még esztergályos is lehetnék, nő létemre — csöppnyi megbotránkozás a hangjában, de így folytatja: — számítógépkezelő lettem a MÁV üzemében Záhonyban, a férjem géplakatos Eperjeskén. Szerencsét próbáltunk Pesten mi is, akár a többi fiatal. Egy évig szorongtunk a rokonoknál, majd végleg hazajöttünk. Semmi pénzért nem élnék a fővárosban, összerakjuk a forintot, és Komoróban építkezünk. Azért örülnék neki, ha lenne itt egy cukrászda, húsbolt. A mi fiunk már az új iskolába fog járni. Komoró és Tuzsér egyesítését, 1973-at megelőzően 12 esztendőn át asszony igazgatta a tanácsot. Kovács Gyulá- né. Az egykori elnökasszony Horváth Tibor, i cigány kőműves Ilyen házat épít a családjának. Tóth Kornélia Falusi csendélet: az orvosi rendelő és a harangláb még ma is pontosan idézi, mi mindent építettek a falu önállósága idején, ötven kisgyermeket befogadó óvodát, kultúrházat, járdát, pinceklubot, de az intézmények mára elavultak, javításra szorulnak. Kovácsné lényegében vesztese volt az egyesítésnek, mert az újonnan alakult tanácsban nem lett elnök, hanem költségvetéssel foglalkozott. Más kérdés. hogy nemsokára a közeli Tiszabez- déden megválasztották tanácselnöknek. Most, nyugdíjasán természetesen Komoró ügyeiért szorgoskodik. A vízműtársulat adminisztrációját intézi. — Sokan indulatosan fogalmaznak most az akkori egyesítés miatt — magyarázza. — Pedig dőre dolog mai szemmel megítélni akkori tetteket. Most egy hónap alatt nagyobbat fordul a világ mifelénk, mint akkor évtizedek alatt. Szóval, jött az ukáz, hogy a legalább 3 ezres falvakat majd központi pénzekből fejlesztik, a többiek pedig megnézhetik magukat! KI merte volna vállalni a lakosság előtt a mindenáron való szembehelyezkedést?! Arról nem beszélve, hogy írott és íratlan következményei lettek volna, ha egy vezető „nem halad a korral” — ezt a címkét tüstént rásütötték — volna. Nekem az a véleményem, váljon el a két falu, de békességgel legyen a maga ura... Az emberek jó részét nem izgatja, hogy honnan intéz'k a falu sorsát, a megélhetés gondjai nagyobb súllyal nehezednek különösen a nők vállára. Sándor Erzsébet nyugdíjas kocsitakarító például büszke rá, hogy ő még sohase kért a tanácstól semmit, nem is kapott kérés nélkül jó szón kívül egyebet, így hát a hét gyermek felnevelése számára sokkal fontosabb. flWWtftan foglamazott Fáték magukénak a falut teljesen. Ez is táplálta a sérelmeket és a bizalmatlanságot. Pedig az itt élők igazán szorgalmasak, nézze meg például Horváth Tibor, a cigány kőműves házát. Mellette a testvére épít, az a ház se sokkal marad el mögötte ... — Valójában soha nem volt szoros kapcsolat Tuzsér és Komoró között — fejtegeti a tanács vb-titkára, Papik József. — A jegyzőség Fé- nyeslitkén volt, odajártak az emberek a hivatalba. Budapesti, vagy nyíregyházi íróasztalnál húzták meg a körzethatárt és így házasították össze a két falut. (Kísértetiesen emlékeztet ez az afrikai térképre, amikor a volt gyarmatosítók vonalzóval szabtak országhatárt, függetlenül a népek, nemzetségek, törzsek összetartozásától.) Saját erőből bizonyára nem fejlődhetett volna annyit Komoró, mint amikor a pénzeket közösen osztottuk el. Ur Albert tanácselnök tételesen sorolja, hogy közel 5 millióba került a modern orvosi rendelő és a szolgálati lakás, építenek téglából egy szép általános iskolát négy tanteremmel, tornateremmel, 300 adagos konyhával. A vízműhöz két évi fejkvótát használtak fel. összesen ezekre a fejlesztésekre hat évi fejkvótát áldoztak négy év alatt. Viszont a gyorsabb befejezéshez fel kellett venni 2,5 millió forint hitelt, amit a tanácsnak kell törleszteni. Az a kérdés, ha különválnak, ki fizesse vissza a hitelt? Ha ezt a komoróiaknak kell állniuk, évente félmillió lenne a törlesztés és a 768 ezer forintos fejkvótából alig maradna, öt esztendőn át. Szóval, ez még hosszas egyeztetést kíván. A tévedés is hozhát eredményt. Történt egyszer, hogy 35 ezer köbméter sódert rendeltek és valaki egy nullával többet írt a papírra. Jött helyette 350 ezer, de inkább kifizették, vett hozzá a tanács cementet és járdával burkoltak több utcát... A felöltöztetett menyasz- szony tehát válni akar. Tuzsér nemrégiben nagyközségi rangot kapott. Komoró pedig önálló községi tanácsot szeretne. Indulatok helyett a józan megfontolás azt mondatja a falubeliekkel: lábra állunk, csak legyen erőnk talpon maradni... bián Sándorné, aki teheráru- pérztáros a MAV-nál. A férje buszsofőr. Emeletes házat építettek Komorón és a két gyermek tisztességes útnak indítása adja a legtöbb gondot nekik. Fábiánné szerint biztos jobb lesz az önállóság, bár kitudja, ezt is meg kell tapasztalni. Az ebédszünetre jött haza Jászai Béla villanyszerelő, aki a helyi ipartestület megbízott vezetője. A felesége, az iskola igazgatója, most éppen kirándulni vitte a gyerekeket a Hortobágyra. — Az önállósághoz pénz kell, ez nyilvánvaló — beszélgetünk a bőrfotelekben a kellemesen hűvös hallban. — Tizennégyen vagyunk iparosok, kőműves, műköves, villanyszerelő, autóápoló, férfinői szabó, géplakatos, gépszerelő, fodrász. Gondolom, az adónk itt marad a helyi tanácsnál és ez számottevő összeg. Azért nem értem, miért bántják most sokan a tanácsiakat, mert ez a szegény falu soha nem fejlődött annyit, mint az elmúlt 4—5 év alatt. Vízvezeték, iskola, orvosi rendelő, hogy a legfontosabbakat említsem. Persze a korábbi sérelmeket most merjük elmondani és talán ez motiválja az embereket, hogy mindenáron önállóak legyünk. Szerintem az volt a baj, hogy Komoróba mindig máshonnan ingáztak a vezetők és nem érezM Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Asszonyok az Ungvári úton.
