Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
10 1989. június 10.- A KuA vendég Egy másik világban Milyen gyorsan fut az idő! Egyik nap telik a másik után, fogynak a hetek, múlnak a hónapok, az ember észre sem veszi, ismét idősebb lett egy évvel. Igaz, kinek ezért, kinek azért szalad az idő. Madarassá György festőművész tudja az önmagára érvényes magyarázatot. Erdélyből, Nagybányáról települt át Magyarországra, s maga is csodálkozva számolja, hogy annak bizony már több mint egy fél éve ... — Bizony, gyorsan megy az idő. Számomra nagyon is gyorsan. Mi az oka? Talán a másság, amit itt tapasztalok Tudja, nehéz ezt megmagyarázni .. . Az ember eljött egy országból, egy városból, egy közösségből, ahol mindenki ismerte, s ő is mindenkit ismert. Ahol nem csak személyekhez, hanem utcákhoz, terekhez, tárgyakhoz is kötődött. Eljöttem abba az országba, amely számomra nem idegen ugyan, de mégis teljesen más, mint az, ahol eddig éltem. Nem itt vagyok, ott voltam idegen ... Nagybányát, a híres „festővárost” minden művészetkedvelő ember ismeri. — Nagybánya nekem mindent jelentett. A hegyekhez csak keresem a helyem, a szemem nehezen igazodik a síksághoz, tgy persze nehéz élményeket gyűjteni, témát találni, ma még minden olyan szokatlan, olyan idegen. Művészembernek persze nagyon nehéz arról beszélnie, mi az, ami a megváltozott helyzetben foglalkoztatja. Ügy tűnik, nyugalmat talált, emberileg biztonságba került. Hihetné az ember, sorsa jóra fordult. — Nekem volt egy festői világom. Nem festettem Ceausescut, de ellene se tettem. Egyetlen célom volt, hogy mindenkor, minden körülmények között megőrizzem magyarságomat. Arra törekedtem, hogy György legyek, nem pedig Georgia. Ugyanakkor nem akarom elfelejteni, sem pedig megszakítani az ott eltöltött negyven évemet. A nagybányai tájat most már életem végéig megőrzőm emlékeimben, úgy érzem, azt tudom igazán, lélekből festeni. Ha az otthoni tájra gondolok, bennem a látvány rögtön képpé válik. A dombok, a hegyek, a sötét felhők, a szénaboglyák. Ami itt van, nagyon izgat, de egészen más. szokott a szemem, az életem. Nyáron, jó időben a kirándulások, télen a síelés adta a kikapcsolódást, az örömöt, a művészi élményeket. Itt még — Ott csak suttogva mertünk beszélni. Itt nyíltság, szokatlan szabadság van, nyüzsgés, ami nekem nagyon új, s ma még nagyon szokatlan. Idő kell, amíg Ludmilla és a tanács Indulatos Bodzás Erzsébet, a Nagyhalászi Nagyközségi Tanács titkára, mikor a házasságkötő terem megrendelt gobelinjéről kérdezem. A válaszadástól is elzárkózik. Pedig hát nem neki lenne oka erre, hanem a gobelin tervezőjének, Gál Ludmilla iparművésznek. A történet valamikor tavaly ősszel kezdődött, amikor a nagyhalászi tanács felkérte Gál Ludmillát, hogy készítsen a házasságkötő terembe egy 2,5X2 méteres gobelint. A szerződést a tervek elkészülte után, annak rendje-módja szerint meg is kötötték, 1988. december 20-án. Gál Ludmilla felkészült a megtisztelő feladatra, szövőszéket rendelt, valamint vásárolt 25 kiló tiszta gyapjút. A terveket egy neves gobelinművészekből álló zsűrinek kellett bemutatnia. A zsűri némi átdolgozást javasolt, de a kiválasztott tervet alkalmasnak találta arra, hogy a házasságkötő terem falait díszítse. A zsűrizésen részt vett a megrendelő tanács titkára is, aki az ott elhangzottakat aláírásával is hitelesítette. Néhány nap múlva aztán derült égből villámcsapás, Gál Ludmillát hivatták (?!) a nagyhalászi tanácshoz, ahol szóban közölték vele, hogy meggondolták magukat, és lemondják a hitelesített megrendelést. Az érvekből olyasmit vélt kihallani, hogy nem bíznak benne, és talán az anyagi fedezet sem biztosi?). Gál Ludmilla az utóbbit meg is értené, ám a következetlenség sehogyan sem fér a fejébe, hiszen anyagi nehézségekről mindeddig szó sem volt. Egyébként a gobelin kétszázezer forintba került volna. A tanácson tehát közölték Gál Ludmillával, hogy nem kémek a gobelinjéből. Ugyanezt néhány szóval bejelentették a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának is, amelynek tagja az iparművész. A művész mi mást tehetett volna, szomorúan tudomásul vette a döntést, csupán azt kérte, hogy a tervezői díjat fiz- zessék meg számára, ám a tanács ettől is elzárkózott. Ezek után a Művészeti Alap jogtanácsosát kérte, hogy segítsen. A jogtanácsos április 13-án felszólította a tanácsot, hogy a tervezői díjat fizessék meg. Gál Ludmilla szerint erre a mai napig sem válaszoltak. Elkedvetlenítő história. Megnéztük Gál Ludmilla terveit: meleg színekkel tervezett, gyönyörű életfa, ami valóban alkalmas egy házasságkötő terem díszítésére. De ezt már kimondta egy alkalmasabb szakzsűri. Vannak tehát egyfelől tervek, anyag, szövőszék, és kilátásban van egy esetleges per. Szegényebb lesz viszont egy házasságkötő terem egy szép gobelinnel. Hogy miért, ezt talán mégis megindokolják lapunkban a nagyhalásziak. , Bodnár István mindezeket emberileg, művészileg egyaránt megélem. Ami ott volt, s ami itt van, az két világ. Nemcsak az ország, a légkör más nálunk, mint a mostani Erdélyben, különböznek a hétköznapok is. A barátok, ismerősök java része azóta szintén Magyarországra jött, az ottani baráti kör alaposan szétszóródott. — Az az elviselhetetlen, hogy amit lehet a románnak, azt nem lehet a magyarnak, s ha kérdezed, miért, nincs válasz. Akkor háborodsz fel igazán, ha látod, három román festő bejárja a világot, s te még a szomszédba sem mehetsz. Tudja, nagyon dühös vagyok, amikor romániai menekültek azt nyilatkozzék, azért jöttek át, mert itt jobb az élet, van diszkó, meg video. Nem az anyagi jólét a legfontosabb, hanem a könyv, a színház, az újság. Az ember egy darabig reménykedik, s amikor látja, hogy nincs tovább, hosszas vívódás' után odébbáll. Nem könnyű ezt kimondani, hiszen az áttelepülés nem olyan, mint egy tanulmányút. hogy majd eltelik, egyszer ennek is vége lesz... Itt azt kell elfogadni, hogy további életünket új hazában éljük végig. Én magamban akkor döntöttem végleg, amikor rájöttem. az életem egyszerű vegetálás lett, ami számomra nagyon kevés. Beszélgetésünk alatt mindvégig hallgatónk a fekete szőrű, fénylő tekintetű tacskó, amely egyetlen pillanatra sem tágít gazdája öléből. Miután otthonosan elhelyezkedett, csak időnként pillant fel. Olyankor mintha szemével is mondaná: gazdája minden szavával egyetért. — Tudja, amikor az ember elhagyja szülőföldjét, bekalkulálja azt is. hogy azt soha, sehol a világon még egyszer nem kaphatja meg. Barátok, szülők, érzelmek kötik. s kár lenne tagadni, de negyven éves fejjel már nem lehet teljesen új életet kezdeni. Talán azért is volt igaza Melocco Miklósnak, amikor az erdélyi menekültekről szólva azt mondta, közöttük nemigen látott még egészséges lelkületű embert. Akkor rosszul esett, de ma már látom, igazat beszélt. Nyírbátorba barátok segítségével kerültem. Rajtuk kívül jóformán alig ismerek valakit. Naphosszat ki sern mozdulok a házból. Feleségem, gimnazista lányom is most szereznek újabb ismerősöket, barátokat, ismerkednek a várossal. Dolgozni kell, ha meg akarok élni. Ott könnyen festettem, itt a már elmondottak miatt nehezen haladok. Érzem, hiába akarom. egyelőre nem megy úgy, ahogy azt szeretném. Márpedig a festészet olyan műfaj, amit nem lehet kínlódva csinálni. Ha nem élményszerű- en dolgozik az ember, abból nem születik jó kép. Közben a megrendelők, a művészet kedvelői, a festmények szerelmesei várják az újabb Madarassy-képeket. A Debreceni Műhely, melynek Madarassy György is tagja, szeretne mind több alkotást kapni a festőtől. Október 5-én nyíregyházi bemutatón láthatók majd képei, s az őszi hónapok valamelyikén a nyírbátori múzeumban rendezendő kiállításon az ő műveire is számítanak a tárlatlátogatók. A legutóbbi békéscsabai tárlaton már indult, s a zsűri véleménye alapján bejutott a legjobbak közé. Nézze — mosolyog kávéját kavargatva — mondani bármit lehet, de egy művészt igazából csak munkáin keresztül lehet megismerni. Ezért várom nagyon első önálló kiállításomat, mert abból az is kiderülhet, milyen vagyok, mi az igazi lényem. Ha ezt jól mondom el. s a látogatók úgy olvassák, ahogy én mondani szeretném, akkor már nem jöttem, nem dolgoztam hiába. Kovács Éva II KeletF, - Manrarorszso m Hm HÉTVÉGI MELLÉKLETE Hunorral fűszerezve A krimi a legrégibb filmműfajok egyike. Érdekes ösz- szefüggés, hogy a mozgókép és a bűnügyi regény szinte egyidőben született, nem sokkal a századforduló előtt, s a két kifejezési mód rendkívül gyorsan egymásra talált. A filmforma népszerűvé válásában minden bizonnyal jelentős szerepet játszottak az irodalmi hatások, majd a televíziózás elterjedése újabb ösztönzést adott az alkotóknak. De mert a krimi egyedi változataiban és sorozatban is, képernyőn és mozivásznon egyaránt gyakori vendéggé vált, a variálható cselekményelemek száma viszont véges, egyre nehezebb ezen formák keretei között újat nyújtani. Ezért hálás a közönség, ha valakinek az alkotók közül sikerül valami újdonsággal előlépnie, miként Martin Brestnek legutóbbi filmjeiben. A Beverly Hills-i zsaru azáltal vált figyelemre méltóvá. hogy a humor elemeit vegyítette a bűnügyi filmek korábban is alkalmazott eszközei közé úgy, hogy világosan megőrizte a műfaji jelleget. nem váltott át bűnügyi komédiává. Ugyanezt a megoldást élvezhetjük most a rendező újabb filmjében, a nem túl szerencsésen kitalált című Éjszakai rohanásban. Azt gondolhatnánk, hogy Brest leleménye ezeknek a vígjátéki elemeknek a beépítésével a világ legegyszerűbb dolga, s a műfaj kedvelői bizonyára tudnának korábbi filmeket említeni, amelyekben már volt erre példa. De a megoldás minden látszat ellenére ennél sokkal bonyolultabb. Mint a íudyeszetPtHi mindig, itt is a mérték kérdése a döntő. A komikum megteremtésének eszközei a filmben is rendkívül változatosak. Nem mindegy, mikor, melyikhez folyamodik az alkotó, s végképp nem mindegy, milyen arányban adagolja ezeket. Az Éjszakai rohanás színtiszta krimi, amely végig fenntartja, sőt fokozni is tudja azt az izgalmat, amelyet a film elején megteremtett, s mellesleg jókat nevethetünk helyzeteken, figurákon és kiszólásokon. Brest azt is tudja, hogy ez a turmix csak akkor lesz igazán jó. ha igazi komédiást tud állítani a középpontba. s ahogy annak idején rátalált Eddie Mur- phyre. itt a nagy fogás Robert De Niro, akiről korábbi szerepeiből kevésbé derült ki, hogy komikus vénája is van. Hogy azért némiképp utaljunk a történetre is. annyi egy krimi esetében is elárulható, hogy a De Niro formálta exzsaru, aki éppen egy óvadékügynökség megbízásából magándetektívként ténykedik, egy szociális hajlamú bűnöző nyomába szegődik. Az illető ugyanis baga- tell 15 milliót sikkaszt, de ennek döntő többségét jótékony célokra utalja át. Ám a pénz az alvilág egyik vezéréé volt. így szabályos hajtóvadászat indul ellene: körözi az FBI. az óvadékügynökség és a megkárosított, ráadásul az ügynökségnek meghatározott időpontra kellene szállítania a tettest. Mostanában túl sok olyan filmmel találkozhattunk, amelyekben a cselekmény valósághitele erősen megkérdőjeleződik. ezért az ilyen hibákra egyre érzékenyebbé válunk. Nem mentes ezektől ez a film sem (a rendőrautók balesetei az üldözés során, a menekülés a tűzpárbaj idején stb.), mégis végig „él” a film, mert az alapötlet, a vezérszál bravúros, és a humor jótékonyan életre galvanizálja ott is. ahol a művi krinv- világ jelenik meg a maga kliséivel. Hogy a trágár szavak is részesei a neveltetésnek, az ilyen közegben elég természetes, bár e tekintetben a film mintha túlszaladna az illendő mértéken, s ebben — gyaníthatóan — a szinkron is ludas. Az Éjszakai rohanás a nagy bizonyosság arra, hogy a műfaj kezdi végképp elveszíteni azt a korábban kialakulta alapjellegel, amftyaeu a ntTO- v: mozó félelmetes logikájának és megfigyelőképességének volt köszönhető a siker. Az ilyen típusú detektívnek Co- lombóval leáldozott a napja, jöttek a Derrick-jellegű csapatok, s ezzel hozzáigazodott a műfaj a valósághoz, ahol sok ember együttes munkája vezet el a bűnöző leleplezéséhez. Ezzel viszont felborult az egy az egy ellen képlet, ■ ezt csak úgy lehetett visszacsempészni, ha — miként Brest mostani filmjében — a zsaru tökéletes műszaki ismeretekkel rendelkezik, s az elektronizált technikát hívja segítségül. Ki kell békülnünk azzal, hogy a krimikben a logikai attrakciók helyébe egyre inkább a látvány attrakciója lép. Hamar Péter Könyrespokunk Magyarország politikai évkönyve 1988 Ember legyen a talpán, aki manapság idővel, energiával és pénzzel tudja követni azt a politikai infor- mációözönt, amely az újságok, könyvek, rádió és tv jóvoltából mindennapi életünk részévé vált. A ma állampolgárának politikai véleménye nagymértékben befolyásolhatja országunk politikai jövőjét. A még tömegesen tapasztalható „a politika úri huncutság” beállítódás megváltoztatásához elengedhetetlen a politikai történések és az esetleg nem tetsző, de létező vélemények, nézetek és szervezetek főbb jellemzőinek valósághű ismerete. Szándékával és tartalmával ezt segíti elő a nemrég megjelent Magyarország politikai évkönyve 1988. című kézikönyv (az R-Forma Kiadói Kft. és a Reform hetilap szerkesztőségének közös kiadása, szerkesztette: Kúrán Sándor, Sándor Péter és Vass László), melyet főként a politika iránt nem érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlok. összefoglaló jellege és sokszínűén szerkesztett témái miatt az 1988-as, politikai rendezvényekben nem szűkölködő év történéseit figyelemmel kísérők számára is hasznos olvasmány ez a 840 oldal. A 43 rövid írást tartalmazó első részben a hazai társadalomtudomány jeles képviselői (többek között Bihari Mihály, Hankiss Elemér, Ferge Zsuzsa) szakterületük szemüvegén keresztül elemzik 1988 politikai folyamatait. A valóság és az azt hűen tükrözni kívánó kézikönyv sokféleségét jellemzi, hogy az MSZMP országos értekezletének tömör elemzése és az MDF, a FIDESZ vagy a Szabad Demokraták Szövetsége egy-egy vezetőjének szervezetük történetét bemutató írása szintén ebben a blokkban található. Az évkönyvtől joggal elvárt időrendi eseménysor mellett sajtószemle (a többpártrendszerről és tulajdonról) és statisztikai adatok (a társadalom és gazdaság 1988-ban) ismertetése szerepel a II. részben. Ügy vélem, hogy mindezek mellett az év politikai dokumentumait és az ország politikai vezető testületének krónikáját legalább olyan praktikus egy kötetben megjelentetni, mint a törvények, törvényerejű rendeletek, valamint a legfőbb hatalmi intézmények és vezetőinek pontos felsorolását. A főbb politikai kérdésekről. a gazdasági helyzet politikai jelentőségű vonatkozásairól alkotott lakossági véleményeket tartalmazza a III. rész. A Magyar Közvéleménykutató Intézet 26 reprezentatív vizsgálatának eredményei izgalmas visszajelzések olyan témákról, mint például „Általános közérzet és jövőkép”, „A Grósz-kor- mány tevékenységének megítélése” vagy „A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer”. Húsz „új politizáló szervezet” dokumentumait ismerteti a IV. rész, közöttük pl. a FIDESZ programnyilatkozatát. a MISZOT alapszabályát, vagy a Münnich Ferenc Társaság nyilatkozattervezetét. Az évkönyv utolsó lapjaira olyan miniszótárt állítottak össze a kötet szerkesztői, melynek címszavai (konszenzus, logokrácia, voluntariz- mus stb.) immár nemcsak politológiai tanulmányok, hanem a hétköznapok egyre gyakoribb kifejezései. Máris hasznát veszem a kézikönyv miniszótárának, mikor befejezésül azt hangsúlyozom, hogy a depoliti- zált („a politikától megfosztott, a politikai kifejeződés — képviselet, — részvétel lehetőségétől megfosztott egyén, csoport, társadalom”) társadalomból az aktívan politizáló társadalomba vezető úton fontos segítséget jelenthet a politikai életben való eligazodásban a „Magyarország politikai évkönyve 1988”. Murányi István
