Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. június 10. Nyirmadai csatlakozás Erőszak nélkül —békességben A Magyar Demokrata Fórum tagjai és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt nagyközségi tagsága megbízásá­ból mélységes egyetértéssel és a támogatás őszinte szándékával csatlakozunk az MSZMP Szabolcs-Szat- már Megyei Bizottságának június 2-án kelt felhívásá­hoz. Egyben hívjuk megyénk minden MDF és MSZMP szervezetének tagjait közös elhatározásunk követésére. Valljuk, hogy az emberi hangú, minden megnyilvá­nulásban kulturált eszmecserére, politizálásra szólító felhívás nem késett el. Hisszük, hogy ha az általunk képviselt szervezetek útja, a politizálás lehetősége, némely kérdésben tag­jaink gondolkodása különböző is, közös célunk azo­nos: a demokratikus Magyarország megteremtése bé­kés úton, gondolatok, szavak és tettek egymást értő, bántó, kíméletlen ütköztetése nélkül. Biztosak vagyunk abban, hogy az Európába vivő út a múlt feltárásán, magyarságunk vállalásán, a kien­gesztelés őszinteségén, mértéktartó, józan emberségen át vezet, és csak így járható. Egyetértünk azzal, hogy minden, szóban vagy írásban nyilvánosságra hozott gondolatunk legyen tiszta, emberséges, és mellőzzön minden hátsó tartományt. A gondolatok megfogalma­zását hassa át a hit, hevítse szenvedély, de ne fűtse sehol soha indulat! Tiltakozunk az erőszak alkalma­zása ellen, bárki részéről, bármilyen formában jelent­kezne az. Elítéljük politikai vitában az erőszak gondo­latának csíráját is. Meggyőződésünk, hogy a felhívás elfogadása, szelle­méhez való igazodásunk nyugtatólag hat minden ta­gunk hangulatára, gondolkodására, teljes közérzetére. De békéssé, megértőbbé, emberibbé teszi egész életün­ket, minden közös törekvésünket is. Ezért támogatjuk az MSZMP megyei bizottságát ab­ban, hogy a felhívással az ország közvéleményéhez forduljon. Az MSZMP nagyközségi bizottsága Az MDF községi szervezete (A szerk. megjegyzése: több információnk van, hogy más szervezetek is csatlakoztak a felhíváshoz, ezt kü­lönböző szervekhez eljuttatták. Ezzel úgy érezzük, a felhívás valóban elérte célját, az ország békéjén mun­kálkodnak azok, akik egyetértenek vele.) Kínai helyzetkép Pekingben folytatódik a helyzet normalizálása, ami elsősorban azt jelenti, hogy a kínai főváros központjában és belső kerületeiben tartóz­kodó katonai erők megszilár­dították pozíciójukat, hatéko­nyan ellenőrzik a lakosságot. A katonai helyzet megszi­lárdításával párhuzamosan megkezdődött Pekingben a tömeges megtorlás azokkal a diákokkal, értelmiségiekkel, munkásokkal és kommunista párttagokkal szemben, akik részt vettek, szervező, vagy vezető szerepet játszottak a hat héten át tartó békés, ha­zafias és demokratikus moz­galomban. Törvényességi óvás a Nagy Imre- perben A Legfőbb Ügyészség be­fejezte a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügy rendelkezésére álló iratanya­gának vizsgálatát. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimesi Miklós, Tildy Zoltán, Maiéter Pál, Kovács Sándor, dr. Szi­lágyi József, dr. Jánosi Fe­renc és Vásárhelyi Miklós javára a Magyar Népköztár­saság Legfelsőbb Bíróságának elnökségi tanácsa előtt tör­vényességi óvást emelt, amelyben a törvénysértő íté­leti rendelkezések hatályon kívül helyezését és az ártat­lanul elítéltek felmentését in­dítványozza. Holttest a Marosban Sajtótájékoztatón jelentet­te be Barna Sándor ezredes, Csongrád megye rendőrfőka­pitánya pénteken, hogy'még június 4-én, vasárnap a haj­nali órákban lövések hallat­szottak a magyar—román ha­tár mellett lévő Nagylak tér­ségében. Az egyes és sorozat- lövések hangja a román ol­dalról szólt. Annyit láttak a történtekből, hogy román ha­tárőrök három civilruhás személyt üldöznek, majd kö­rülvették őket. Egy asszonyt, aki feltehetően Magyaror­szágra akart szökni, már a Maros homokszigetéről vitte vissze az egyik román határ­őr. A másik megdöbbentő ese­mény június 8-án, csütörtö­kön történt, amikor egy ma­gyar halász ugyanebben a térségben gyermekholttestet pillantot meg a Marosban. A kislány tetemét a legközeleb­bi homoikszigeten rögzítette, hogy a víz ne tudja elsodorni, majd értesítette a határőrsé­get. Később azonban kide­rült: a homoksziget már ro­mán terület, így a magyar rendőrség nem nyomozhatott az ügyben. A román szervek képviselői pénteken délelőtt a magyar határmegbízott je­lenlétében vizsgálták meg a holttestet. Lövésnyomot nem nem találtak, de ütés vagy ütődés miatti fejsérülés kö­vetkeztében vér folyt a gye­rek füléből. Tárgyalások küszöbén Történelmi vita Gorbacsiv összefoglalója a népi küldöttek kongresszusán A népi küldöttek első kongresszusa a szovjet állam történetének legnagyobb je­lentőségű eseménye volt — jelentette ki Mihail Gorba­csov, aki pénteken egyórás beszédben foglalta össze a vitában elhangzottakat. A vita eredményeként a szovjetunióbeli állapotokról reális kép rajzolódott ki, ami rendkívül fontos a továbbha­ladás szempontjából. A vé­lemények megmutatkozó plu­ralizmusa a politikai, társa­dalmi rend nagy tartalékait tárta fel. Sürgette a bírálatok, javas­latok, minden előremutató megjegyzés komoly tanulmá­nyozását, majd leszögezte, hogy gondolati áttörést kell végrehajtani mind a tudo­mányban, mind a gyakorlat­ban. Semilyen átalakításról sem lehet szó, ha gyökeresen nem javul a fogyasztás, a lakás- helyzet, a nyugdíjak rend­szere, az egészségügy, a szol­gáltatás — tért át gazdasági, szociális kérdésekre Gorba­csov. Mint utalt rá, voltak olyanok, akik mind az állam­fői, mind a miniszterelnöki beszámolót túlságosan föld­hözragadtnak, a minden­napok problémáinál meg­maradónak tartották. Nekik válaszul is mondta, •hogy a vita tanulságai sze­rint a sürgető feladatok már az egészen közeli jövőben is megoldhatók. Komolyan megfontolandó­nak nevezte Gorbacsov több szakember felszólalását a népgazdaság pénzügyeinek rendbe tételéről. Kitért az agrárkérdésre, a kongresszu­son erőteljesen felmerült élel­mezési gondokra. Támogat­ta az agrárküldöttek felhívá­sát, de hozzátette, hogy a szóbeli támogatásokból már így is több van a kelleténél. Arra van szükség, hogy va­lóban össznépi üggyé válja­nak a mezőgazdaság problé­mái. A paraszti életfeltételek radikális megváltoztatásával perspektivikussá kell tenni a falusi munkát. A problémák közül a leg­gyakrabban a nemzetiségi vi­szonyokról lehetett hallani. E kérdésekre átfogó megoldást kell találni, s megengedhe­tetlen, hogy egyes csoportok bűnös eszközökkel, aranchia veszélyét felidézve „rendez­zék” a problémákat. A meg­oldásoknak minden esetben szigorúan törvényes alapokon kell nyugodniuk — hangoz­tatta Gorbacsov. — Sokáig hirdettük, hogy a miénk a világ legjobb társa­dalmi rendje, s hittük, hogy egyetlen általános érvényű modell létezik. Ma már lát­juk azonban, hogy a szocia­lizmus fejlődése mennyire sokszínű lehet — folytatta. — A szocializmus történetében volt torzulás, dogmatizmus, önkény, törvénytelenség, de a fejlődés menete azt is meg­mutatta, hogy a szocializmus kimeríthetetlen gazdagságú az emberi értékek szolgálatá­ban. A szocializmus még is­meretlen sokszínűsége a gya­korlatban formálódik, s eb­ben az átalakulási folyamat­ban a legfőbb tényező az em­ber. Kategorikusan visszautasí­totta Gorbacsov a párt elleni támadásokat. Megerősítette, hogy a párt a nép szolgálatá­ban áll, nincs kritikán kívü­li, vagy felüli helyzetben. Végezetül a hatalom kér­déséről szólt. Üj elvek alap­ján folyik a néphatalom új­jászervezése. Ha a tanácsokat minden szinten hatékonnyá sikerül tenni, akkor a nép- képviseleti szervek bebizo­nyíthatják életrevalóságukat. Beszéde után a küldöttek Vagyim Medvegyev előter­jesztésében elfogadták a NKK határozatát a szovjet bel- és külpolitika irányairól. Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal szakértői megál­lapodtak az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről. Eszerint a tárgyalásokon há­rom egyenrangú fél vesz részt, az Ellenzéki Kerékasz­tal, a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint az alábbi társadalmi szervezetek és mozgalmak: a Baloldali Alternatív Egyesülés, a Ha­zafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Taná­csa, a Münnich Ferenc Tár­saság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös dele­gációja. Az Országos Sajtószolgálat közleményeiből MINDEN FELELŐS politi­kai tényező a nemzeti meg­békélés napjának tartja jú­nius 16-át. Ehhez felelősen csatlakozva, a Münnich Fe­renc Társaság hangsúlyozot­tan szólítja fel a szocializmus minden hívét, valamennyi jóakaratú hazánkfiát, hogy nemzetünk e nehéz időszaká­ban tartózkodjék minden olyan cselekedettől, mely ve­szélyeztethetné az óhajtott nemzeti megbékélést. A REPUBLIKÁNUS KÖR állásfoglalása szerint az 1956- os magyar forradalom és sza­badságharc leverését példát­lan méretű megtorlás és bosszúhadjárat követte, mely a Nagy Imre-perben és az 1958. június 16-án végrehaj­tott halálos ítéletekben tető­zött. A nemzetközi jogi nor­mák, politikai erkölcsök és az egyetemes emberi jogok ér­teimében az ilyen és ehhez hasonló cselekmények embe­riség és népellenes bűntett­nek minősülnek. Mindezek ismeretében el­várjuk, hogy a magyar kor­mány és az országgyűlés kü­lön nyilatkozatban határolja el magát az 1957 és 1962 kö­zött lefolytatott koholt pe­rektől és a közönséges politi­kai gyilkosságoktól. Új lehetőség MELLYEL BIZTOS ÉS ÉRTÉKÁLLÓ BEFEKTETÉST KÍNÁLUNK magánosnak és közületnek BEREGI RADIUS Rt. alapítója a Rádius Hungárius Rt, 40 év után elsők között — a klasszikus részvénytársasá­gok sorában — megjelent részvényeivel: — BEREGI RÁDIUS részvénnyel rövid távon Megtöbbszörözheti a pénzét! — Hosszú távon megalapozhatja gyermeke, unokája jövőjét! — Törzsrészvényét az RT napi árfolyamon bármikor visszavásárolja. — A névérték többszörözésén túl évenként osztalékra is jogosít. Ne feledje! BEREGI RÁDIUS RÉSZVÉNNYEL NEM VESZÍT, A NYERESÉG AZ ÖNÉ. írjon! vagy személyesen keressen! Részletes tájékoztatót és befizetési csekket küldünk. CÍMÜNK: BEREGI RÁDIUS Rt. Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 9. (Irodaház) I. emelet, telefon: 14-255, 12-340, telexen: 73-545. Részvényjegyzés: 1989. június 20-ig. A XIX r. terhelt emlékezik (5.) Mi, hogyan, miért? — Maradt az ön esetében a vádirat szerinti indoklás? — Szerencsére nem, a debreceni hadbíróság csupán szolgálati hatalommal való visszaélésnek minősítette az ügyemet. Amiről írást azóta se kaptam, se az ítéletről, se az indoklásról, de amely rengeteg hátránnyal járt a szá­momra. A jogi egyetem két évfolyamán voltam akkor már túl, azt nem folytathattam. Amikor a börtönből kijöttem, munka és állás nélkül maradtam. Kerestem én panaszom­mal vezetőket — korábbi ismerőseimet — többször is, de soha nem volt idejük fogadni... — Miből élt a családjával, már két gyermeke volt... — A feleségem dolgozott. És akadt egy jó barátom a vasnagykereskedelmi vállalat lerakatán&F. ő szólt, mehe­tek dolgozni hozzájuk segédmunkásként. Örömmel fo­gadtam ezt is, havi 850 forintért cipeltem a mázsás vas- köteget. öt éven keresztül vagonok kirakásával kerestem a kenyerem. Nem volt közben egy szabad szombatom, egy vasárnapom, esténként pedig túlóráztam, hogy felsrófol­hassam a pénzt úgy 1200—1300 forintra. — Azelőtt mennyit kapott a rendőrségen? — Kétezernégyszázat. — Később sem fellebbezett az ügyben, nem folyamodott újratárgyalásért, rehabilitációért? — Nem. És meg is mondom miért. Belenyugodtam a sorsomba, csak hagyjanak már békét. Azok a bizonyos hónapok ott bent nagyon hosszúak voltak. És a vagon­kirakással töltött öt év után megnyílt Nyíregyházán a Halértékesítő Vállalat lerakata. Mivel egy másik ismerő­söm tudta, hogy értek a halakhoz, elintézte, hogy kinevez­zenek oda dolgozni. Először a Rákóczi utcai boltban árul­tam a halat, azután a Hímesben dolgoztam, onnan is men­tem nyugdíjba. Tulajdonképpen el akartam felejteni az egészet. De persze nem sikerült. Különösen az utóbbi hó­napok felkavartak. Főképp, hogy nemrég megkaptam egy frissen megjelent könyvecskét Tények és képek a rendőr­tiszt-képzés történetéből címmel. Ez az én történetem volt, hiszen ennek az akadémiának én az első hallgatója vol­tam. Most április 14-én meghívtak az akadémia alakulá­sának 40. évfordulója ünnepségeire. — Milyen érzés volt? — Elképzelheti milyen lehetett most először 40 év után találkozni az akkor elsőnek felavatott tiszttársaim­mal. Köztük vezérőrnagy, altábornagy... És én? Roppant szégyelltem magam. Azóta is gondolkodom: — most már van időm gondolkodni — mi is volt, hogyan is volt, mi­ért is volt? Milyen is a dolgok logikája? Elkerülheti-e a sorsát az ember? Alakulhatott volna másképp is? Mostanában azon is eltűnődöm, hogy vajon hol rontot­tam el tulajdonképpen a dolgomat. Talán 1953-ban, azon a bizonyos április 4-én? Egy nagypénteki napon, amikor Nyírgyulaj és Nyírkárász szélének sok szalmatetős háza égett? Engem oda kivezényeltek abba a faluba, ahol olyan volt a por, hogy méterekre sem lehetett ellátni... Egy szalmatetős házba begyújtottak, a szabadkéményből az orkán átvitte a többi házra a szikrát. És illetékesek azt akarták, hogy találjam meg a tűz okozóját, a gyújtogató kulákokat. Én pedig tudtam, hogy szó sincs erről és han­got is adtam neki. Vagy az lehetett a baj, hogy a tiszadobi tsz elérte az egymillió forintos termelési értéket, ami alapján Rákosi Mátyás a legjobb tsz-nek titulálta. Nekem pedig épp akkor jött az információ: azért ilyen nagyon jó ez a gazdaság, mert vontatószámra megy be Nyíregy­házára a búza egyes megyei embereknek. Elkezdtem nyo­mozni, de nem engedték tovább, inkább áthelyezték az illető gyanúsítottat egy távoli megyébe. E miatt aztán éreztem, hogy illetékes helyeken bizony nem szerettek. Nem állítom, hogy ez befolyásolta volna az ellenem 1956- ban felhozott vádakat, mert azt nem tudom. Csupán el­mondtam, mi is jár az eszemben mostanában ... — S most, hogy megtette nehezebb lett, vagy könnyebb újra együtt élni ezekkel az emlékekkel? — Nem beszéltem volna, ha a szó nem lett volna szá­momra megkönnyebbülés. Hiszen még a hadbíróság előtt is csak azt mondhattam, amit ők hallani akartak. És el­hiszi, vagy nem, azóta sem kérdezett tőlem ezekről a dol­gokról senki. Pedig már 32 éve is elmúlt, hogy megtör­téntek. Tudja milyen sokáig nem mertem az emberek szemébe nézni?! Ha az ember előre tudná a sorsát, bizony sok mindent másképp csinálna ... — Nem csodálkozom, ha ön egy csalódott ember... — Emberekberi, pontosabban sok emberben csalódtam. De annak nagyon örülök, hogy a gyermekeimből becsü­letes embereket neveltem. Azzal együtt is, hogy mind a kettőnek lett ebből baja, hogy jó ideig sűrűn felemleget­ték nekik apjuk „viselt” dolgait. Most már 65 éves vagyok. Nem akarom magamat védeni, nem akarok semmi len­ni, nem szeretnék semmilyen funkciót. Azért egyet mégis kérnék: azt a jogomat, hogy felemelt fejjel mehessek az utcán. Annak ellenére, hogy nem vagyok párttag, én most is oda tartozom. Nagyon nagy az igényem, ha azt szeret­ném, hogy töröljék el azt a rám sütött szégyenbélyeget, amelyet nagyon is megszenvedtem, és amely felőrölte az idegeimet? (Vége) Feljegyezte: Kopka János

Next

/
Thumbnails
Contents