Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. június 10 5 I Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE A vita réntvcTÓi: Székely Gábor, Vass Lajosné, Nagy Ferenc. A NYELVOKTATASROL Ma már egyetlen fórumon sem kell bizonygatni, milyen elengedhetetlenül szükséges egy magát európainak tudni akaró nemzet számára az idegen nyelvek ismerete. Egy negyvenéves szűkkeblű kultúrpolitikai koncepció eredményeként százezreket tanítottak oroszul, és százezrek nem tudtak oroszul. Mostanra jutottunk el annak felismeréséhez, hogy a nyelvoktatást is pluralizálni kell. De hogyan? Mennyire adottak az anyagi-szellemi lehetőségek ehhez? S főleg milyenek az esélyek megyénkben, ahol köztudottan alacsony a diplomások száma? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Székely Gáborral, a tanárképző főigazgató-helyettesével, az orosz tanszék vezetőjével, Vass Lajosnéval, a megyei tanács művelődési osztályának tanácsosával, és Nagy Ferenccel, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatójával. Lapunkat Karádi Zsolt képviselte. V. L.-né: — A nyelvoktatás személyi feltételei a megye alap- és középfokú intézményeiben ma csak orosz nyelvből vannak meg. Azt, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, az egész oktatásügy, az egész társadalom érzi. Szabolcs- Szatmárban a pedagógushiány és a pedagógusfelesleg együtt jelentkezik. A városokban, a nagyközségekben fölösleg alakult ki, a kisközségekben ellenben égető a hiány. Ügy tűnik, ez soha nem fog kiegyenlítődni. Az oktatásügy érdeke az, hogy a minőségi gárdát tartsa meg a pályán. Ez viszont csak úgy történhet meg, ha olyan átképzési-továbbképzési feltételeket termtünk, amelyek új muWkakör betöltését is lehe- tővé"'í eszik. Ezért szorgal- niak>'ük:-az' új formák beiktatását az átképzési rendszerbe. A programunk 1987- ben indult: azóta 220 pedagógus vállalta benne a részvételt. A tanárok szívesen kapcsolódnak be a minőségi átképzési formákba, s az iskolák is ösztönzik őket a tanulásra. N. F.: — Minden művelődési központ kulturális és pénzügyi okokból foglalkozik a nyelvoktatással. Ennek nálunk is hagyományai vannak. Jelenleg 18 csoportunk van, melyeknek nem tudunk helyet adni a házban, így őket a tanárképző főiskolán, a Zrínyi gimnáziumban oktatjuk. Tavaly úgy Ítéltük meg. hogy a megyében minőségi nyelvoktatás nincs. A társadalmi igény viszont nagy. Azt gondoltuk, hogy. tennünk kell valamit. A művelődési központnak volt elképzelése, amely találkozott a tanács koncepciójával. A tervünk az, hogy megpróbáljuk felvenni a budapesti nemzetközi nyelviskolával a kapcsolatot. Először a német nyelvi szakból jelentkező hiányt akarjuk csökkenteni. S mivel 1992—93-tól túlképzés lesz oroszból, az első fázisban átképezzük az orosz szakos tanárokat, illetve azokat, akik valamilyen alapképzettséggel rendelkeznek angolból vagy németből. A második szakaszban a 3—4 fős nyelviskor lai stáb segítségévei bárkit képezhet az intézmény. A cél az, hogy megéljen a nyelviskola. A tanárképző főiskola ehhez a rendszerhez ott kapcsolódik, hogy a pedagógus, képzettségű, hallgató, a nálunk elvégzett 150 illetve 300 órás tanfolyam után a főiskolán 3 éves képzés keretében másoddiplomát szerezhessen. Ez ennek a kezdeményezésnek a lényege. Ugyanis, ha megállnánk ott, hogy a középfokú nyelvvizsgára készítünk fel, akkor csak félmunkát végeznénk. — így ma két célt kell kitűzni: egyrészt azt, hogy a tanárképzést olyan mértékben fejlesszük, amennyire lehetséges, másrészt azt, hogy minél több pedagógusnak lehetővé kell tenni a felsőfokú nyelvvizsga megszerzését. Itt elsősorban az orosz szakosoknak van nagyobb esélyük, hiszen ők már rendelkeznek egy idegen nyelv tanításához szükséges módszertani tudással. K. M.: — Mit tesz ebben a korántsem könnyű helyzetben a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, amely, úgy hírlik, sok szempontból megelőzte a többi hasonló profilú intézményt? Sz. G.: — 1984-ben már megkezdtük két nyelvi tanszék kifejlesztését, s a harmadik, az angol tanszék kialakítása is folyamatban van. öt éven belül megteremtődnek azok a feltételek, amelyeket a megye, s az intézmény vonzáskörzete joggal elvárhat.-A következő stádiumban az orosz szakos képzés számszerű Kifejezi az értelmet „Az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy nyelveket hozzon létre, amelyek segítségével kifejezhet bármely értelmet, anélkül, hogy sejtelme lenne arról, miként és mit jelent minden egyes szó. Aminthogy az emberek beszélnek, habár nem ismerik az egyes hangok előállításának mikéntjét." (Wittgenstein) A szellemi élet fejlesztése A Szabolcs-Szatmár megyei nyelviskola olyan, „szakmailag önálló, nyitott nyelviskola, amely homogén értek- és normarendszerre épülő magas szintű ismeret nyújtással, gazdag tevékenységrendszerű szolgáltatással járul hozzá a speciális rétegigények kielégítéséhez. a megye szellemi életének fejlesztéséhez’’ — olvasható A nyelvoktatás Szabolcs-Szatmár megyei koncepciójában. Sz. G.: — Manapság arról beszélni, hogy az orosz kötelező legyen-e vagy sem, anakronizmus. A minisztérium álláspontja is világos: a magyar iskolákban egy, illetve két nyelv oktatása kötelező, a világnyelvek bármelyike. Sőt a legújabb információk szerint a minisztériumnak olyan tervei is vannak, hogy már a 7—8. osztályban is két nyelvet kell oktatni. Máskülönben azt is látni kell: negyven év után most jutottunk el oda, hogy egyetlen nyelvből, az oroszból biztosítani tudjuk a személyi feltételeket. Ez a tény is utal arra. hogy a nyelvtanárképzés kérdése összetett dolog. A minőségi nyelvtanítással kapcsolatban hangsúlyozni kell: a középfokú nyelvvizsga nem elegendő ahhoz, hogy általános vagy középiskolában tanítson valaki. Különösen az alsófokon van ennek nagy jelentősége, hiszen ott lehet igazán elrontani a készségfejlesztési folyamatokat, a kiejtést, az artikulációt. Ezért helyeselhető az a minisztériumi állásfoglalás, amely szerint idegen nyelvet az taníthat, aki nyelvszakos diplomával rendelkezik, vagy abból a nyelvből, amelyből nincs diplomája, felsőfokú nyelvvizsgája van. csökkentését tervezzük. Büszkék vagyunk arra, hogy főiskolánkon országszerte elismert orosz tanszék működik. Ennek szellemi kapacitását nem kihasználni hiba lenne. A jövőben majd olyan képzési formát alakítunk ki, hogy az angolhoz,* a némethez, a franciához, illetve a magyarhoz s a matematikához kapcsoljuk az orosz nyelvet. Az első öt-hat év tapasztalatai döntik el, hogy a továbbiakban miképpen módosuljanak a felvételi keretszámok. K. M.: — A mostani válságos helyzet hogyan érinti a rendkívül költségigényes nyelvi képzést-továbbképzést? Sz. G.: — Azt a szakemberek megértik, hogy a társadalom bizonyos követelményeket .ámaszt a nyelvszakos képzéssel szemben; azt viszont nem, hogy ehhez semmiféle anyagi támogatást nem ad. Ugyanis a négy nyelvi tanszékhez négy lektort kell fogadni: ez négy lakást jelent. Négyfelé kell küldeni a hallgatókat tanulmányi útra. Meg kell oldani a könyvtári háttért: az angol— német—francia könyvek lényegesen drágábbak, mint az orosz kiadványok. A minisztérium csak az oktatói státusokat adja. Gond, hogy a főiskola már kinőtte helyiségeit; a fejlesztés oktatói szobákat, tantermeket igényel. Mindenképpen várhatnánk a megyétől, a várostól azt a segítséget. hogy a most felszabaduló intézményekből a tanárképző is részesedjen néhány helyiséggel. Az állami irányítástól pedig azt várjuk, hogy végre az angol és a francia részképzést is olyan kedvező feltételek között oldja meg. mint a német esetéNyehrizsga A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Tudományos Koordinációs Bizottsága 1986-tól a tudományos fokozatok megszerzésére törekvő szakemberek számára segítséget kíván nyújtani a kötelező nyelvvizsga megszerzéséhez. A bizottság által szervezett tanfolyam 66 hallgatója közül eddig negyvenketten (a résztvevők 63,6 százaléka) tett sikeres nyelvvizsgát. Angolból tíz alap- és tizenegy középfokú, ni netből két alap-, hét középfokú, oroszból öt alap- és hét középfokú nyelvvizsgát tettek a jelöltek. A kedvező tapasztalatok alapján a művelődési osztály meghirdette a nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamot pedagógusok számára. Alapvető célként a nyelvvizsgával rendelkező tanárok számának növelése, a tanerő felesleg átképzésének előkészítése, a nyelvtanári képzés kísérleti indítása (másoddiploma-szerzés) fogalmazódott meg. A program objektív háttere: a demográfiai mozgás, az egyes szakokon tapasztalt túlképzés, az óraszámok átrendezése, az orosz nyelv oktatásában várható változások miatt felszabaduló tanerőfelesleg. A tanfolyamra, a várható átképzésre 1987-ben hatvannégyen, 1988. szeptember 30-ig 156-an jelenkeztek. (A nyelvoktatás Szabolcs-Szatmár megyei koncepciója.) ben. A francia részképzést a minisztérium anyagi támogatásával főiskolánk dolgozta ki. Az azonban elgondolkodtató, hogy a hallgatóknak még így is 10—15 ezer forintot kell fizetni azért, hogy kikerülhessenek három hétre Franciaországba, szemben azzal, hogy a német szakosok fél évre mehetnek anyanyelvi környezetbe az NDK- ba. Ezen kívül a legjobbak közül hárman az NSZK-ba is kijuthatnak öt hónapra. Halvány reményeink vannak az angliai képzéssel kapcsolatban is. V. L.-né: — A bér-munkaügyi hivatalnak is pénzt kellene beinvesztálni a képzés- be-továbbképzésbe, ha a minőséget komolyan vesz- szük. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a megye ebben a kérdésben magára marad, mert az átképzésre vonatkozó ÁBMH-rendelet csak a fizikai munkára vonatkozik, a szellemire nem. De szólni kell még arról a „szabadrablásról” is, ami a nyelvtanárok körül zajlik. Ki kell mondani, hogy ez miért nem csak az ágazat ügye. S van etikailag megkérdőjelezhető része is. Az iskolaigazgatók lehetetlen helyzetbe kerülnek, hiszen ma a 20—30 éve a pályán lévő, tehetséges, kiváló pedagógusok keresnek any- nyit, mint egy kezdő nyelvtanár. Si G.: — A tanárképző ebből a szempontból még kedvezőtlenebb helyzetben van. Hiába kapja meg a státusokat, a bérszínvonal alacsonyabb egy átlagos általános és középiskolai bérszínvonalnál. Ügy kialakítani nyelvi tanszéket, hogy nem az országosan legjobb tanárokat keressük meg — ez óriási hátrány az egész oktatásügy számára. V. L.-né: A főiskola és a középfokú intézmények vezetői hallatlanul nehéz időszakot élnek meg ezzel kapcsolatban ... Sz. G.: — Ez a tanárképzőn úgy jelentkezik, hogy csodálkozunk, amikor valaki két-három ezer forinttal kevesebbért eljön hozzánk... Ha viszont azt mondhatnánk, hogy öt-hat év múlva ötven vagy száz százalékkal többet adunk neki, ha olyan minőségi munkát végez ... Jelenleg viszont a legelismertebb professzorok fizetése sem éri el a velük egykorú általános vagy középiskolai kollégák bérét... K. M.: — Térjünk vissza a megyei nyelviskolához. Kérem, vázolják fel, hogyan szerveződik, hogyan működik ez az intézmény? N. F.: — Elképzeléseink szerint még ebben az esztendőben a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban két-három fős stáb alakul. Közülük egy középiskolai tanár függetlenített oktatóként fog dolgozni. A csapat önelszámoló egység. Egy év múlva már három nyelvtanárral számolunk. Az itteni pedagógusok feladata többek között: saját csoportjaik oktatása, nyelvi programok kidolgozása stb. Ez a néhány fős egység válik később önálló intézménnyé. A működés feltételeinek megteremtéséhez a város segítségét kérjük. Jó a kapcsolatunk a Budapesti Nemzetközi Nyelviskolával: az ottani módszereket szeretnénk itt meghonositani. Az általuk kiadott tankönyvekből dolgozunk mi is. Beszereztünk Sharp komputereket, amelyek az angoloktatást segítik a nemzetközi módszer szerint. Főállású tanárainkat elküldjük Pestre a nyelviskola tanfolyamára; az itt letett vizsgával a világon bárhol taníthatnak. V. L.-né: — A fő gond az, hogy pillanatnyilag Szabolcs- Szatmár megyében zömmel nyelvvizsgások oktatják a nyugati nyelveket, őket akarjuk „kiváltani” minőségi nyelvtanárokkal. Elképzeléseinkkel megelőztünk más régiókat. A megyei tanács vezetése — megtárgyalva szakmabeliek javaslatait —, az első alkalommal kész volt elképzeléseink támogatására.. Ezek szerint — miközben a TIT-ben tovább folytatódik a lakossági nyelvoktatás — a pedagógiai diplomával rendelkező nevelőket várjuk elsősorban. Minden nyelvtanulási előzmény nélkül is részt lehet venni a programban: ebben az esetben egy százötven órás alapozó tanfolyamot kell elvégezni. Erre épül a háromszáz órás intenzív képzés. Ezután lehet megszerezni a középfokú nyelvvizsgát. Ha ezt követően sikeres felvételi vizsgát tesz a főiskolán, amely az egész átképzés bázisa, a kolléga másoddiplomát szerezhet. K. M.: — Ki vállalkozhat az ilyen átképzésre? V. L.-né: — Az a pedagógus, aki a megyében dolgozik, a felvételi vizsga követelményeinek megfelel, a munkáltatója támogatja, s lehetővé teszi a részvételét. _ Nyílt Vita _ __________
