Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-09 / 134. szám
1989. június 9. 3 BÖS—NAGYMAROSRÓL Mibe kerül a vízlépcső? Hazánkban bárhol beszéljen két ember, netalán egy társaság, már a második mondat után az ország jelenlegi nehéz helyzetéről esálk -ázó. S ezekben a beszélgetésekben helyet kap a bős—nagymarosa vízlépcső építésének ügye. Erről kérdeztük Bokros Lajost, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatóját; aki a napokban járt megyénkben, ? tartott e témáról előadást. — Milyen pénzügyi következményei lehetnek a vízlépcsőépítés leállításának? — Mint közgazdász szigorúan maradok a tényéknél. A nagymarosi gát elhagyása költségmegtakarítást jelent, bár el kell ismerni, hogy nem ebben az évben, hanem elsősorban a 90-es évek elején, illetve az üzembelépés előtti időszakban. Ez azért jó dolog, mert éppen ebben az időszakban fognak a külföldi törlesztési kötelezettségeink tetőzni. Ami a vállal kozás gazdaságosságát illeti, itt is jobbnak minősíthető, hogyha azokat az áramtermelési igényeket — melyeket a nagymarosi vízlépcsővel óhajtottunk volna kielégíteni — a hagyományos erőművek rekonstrukciójával oldjuk meg. Ezek még akkor is hatékonyabb alternatívát képeznek, ha mindenképpen teljesíteni kell azokat az áramszolgáltatási feltételeket, amelyeket vállalatunk egyrészt az osztrákok hiteltörlesztése fejében, másrészt mint kártérítés jelentkezik a csehszlovákoknak. Az erőműkorszerűsítési program az Energiagazdálkodási Intézet számításai szerint még konvertibilis valutameg- takaritást is jelentene. — És a sokat emlegetett járulékos környezetvédelmi bemutatások? A nagymarosi erőmű elkészültéig ma már semmiképpen nem lehetne megépíteni azokat a szennyvíztisztító műveket, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy a Duna vízminősége ne romolj ék. Vagy ha ez nem valósulna meg, akkor úgysem lehetne a nagymarosi erőművet üzembe helyezni. Ehhez a kárhoz képest mindenféleképpen jobb az, ha sem a szennyvíztisztítókat, sem a gátat nem építjük meg. — Csakhogy az eredeti állapot visszaállítása is pénzbe kerül. — Azonban a leállítás költségmegtakarítása jóval nagyobb, mint a pluszköltség. Kétségtelen, hogy a nagymaros—visegrádi Duna térben bizonyos helyreállítási munkára feltétlenül szükség van. Elsősorban az ideiglenes meder, a gátak elbontása és a Duna visz- szavezetése az eredeti mederbe szükséges. Miután még nem kezdődött el a vízlépcső alapozása, hanem kizárólag a szikla altalaj-robbantási munkálatai folynak, így nem sok károsodás történt. — Mit jelent forintban az építkezés leállítása? — összességében — úgy 5 —10 éves távlatban prognosztizálva — és az összes hatást figyelembe véve mintegy 20—30 milliárd forintos megtakarítással lehet számolni. Ez akkor is pozitív dolog, amikor az egész beruházásnak lényegében már több mint a fele elkészült. Hiszen a bősi erőmű majdnem teljesen kész, a hozzá vezető üzemi vízi csatornával együtt. De nekünk mindenféleképpen be kell fejezni a dunaikiliíti duzzasztóművet, ami szükséges ahhoz, hogy ezt a víztározót használni lehessen. — Eddig mennyibe került az építkezés? — Érre pontos számokat nem tudok mondani, mert objektumokként ez nem mutatható ki, de azt el lehet mondani, hogy mintegy 60— 70 milliárdot már erre költöttünk. Vincze Péter Az adóról kérdezik... — hogy idén melyik az az összeghatár, ameddig a nyugdíjas adómentességet élvez. A személyi jövedelemadóról szóló törvény úgy módosult, hogy január 1-jétől a nyugdíj, az öregségi és munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék és az idén szerzett egyéb jövedelmek együttes összege 108 ezer forintig adómentes. A Pénzügyminisztérium értelmezése szerint ha a magán- személy az év során bármilyen rövid ideig is nyugdíjas volt, abban az évben a nyugdíjasra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ugyanígy kell eljárni, ha a nyugdíj az adott naptári évben, vagy annak egy része alatt szünetel. (csornai) Indulatok Láttam a minap a terünket díszítő egyik portócsában verekedni két verebet. Nekik fürdő ez a tócsa, vitájuk érdektelen lett volna, hiszen süt a nap, természetes, hogy a verebek verekednek. Mondom, érdektelen lett volna az egész, ha néhány percen belül nincs ott másik két, aztán háromszor két verekedő veréb. Ebbe a csodálatos egyszínű, roppantul hangos és egyformán szürke kavalkád- ban, no lám milyen az ember, szerettem volna kinyomozni, hogy melyikőjük- nek lehet igaza. Történt, hogy odajött egy hetedik magányos veréb is, borzas, csúnya, de éppolyan szürke, mint a többi. Olyan volt mint egy nyugdíjas, aki főnök lehetett valamikor. Beleszólt ő is a vitába. Most már nagyon fontos volt, hogy kinek van igaza. Kavargott a por, homoktócsákról homoktócsákra szálltak és odalent az ablakom alatt elszabadultak az indulatok. Ha ugyanezt egy pinceablakból látom, akkor fogalmazhatnék pontosabban is. Felettem ugyanis elszabadultak a parányi tollgomolyagok indulatai. És még mindig nem tudtam, hogy melyiknek van igaza. Nem vagyok ornitológus, kikövetkeztetni se tudom tehát, hogy egy szambád csatornavégért, egy elhagyott fecskefészekért, egy veréb kisasszonyért, vagy pusztán a hatalomért való volt ez a verekedés. Mindenki ütött, ütközött, csap- dosott a szárnyaival, próbálta a másikat túlkiabálni. Ekkor jött a kukás autó. A verebek sokfelé repültek, de bennem ottmaradt egy kérdés. Mennyivel vagyunk mi náluk jobbak? Bennük a tavasz váltja ki az indulatokat, nekünk az indulatok se hoznak mostanában tavaszt. Jobb lenne a veréb, mint az ember? Honnan tudjam? Egy biztos: a verebek közül egyik se sérült meg komolyabban. Ezt kellene tőlük eltanulnunk! Bartha Gábor Kelet-Magyarország Építőink túl a határon TÉGLÁT TÉGLÁRA — Az elején, tavaly nyáron jöttem, s végig szeretnék maradni. Ami baj, a család kissé távol van. Nagyhalászban lakom, a nagyobbik fiam most készül a 110-es szakmunkásképzőbe, festő tanulónak, ő is idejön, a vállalathoz, segítettek az elhelyezkedésben. Az épülő kórház. (Paál László felvételei) Minisztérium megrendelésére hungarológiai központnak építünk át. A két ország, a magyar nemzetség közötti kapcsolat ápolásának erősödését jelzi ez az építkezés. S van mit csinálnia Horváth János villanyszerelőnek, mert mindeÉppen a liftaknákat zsaluzzák, látszik, hogy összehangolt csapat dolgozik együtt. Pokareczki István pedig az építők napjára kiváló dolgozó kitüntetéssel is büszkélkedhet. Ám az építő öröme másként is igaz: Kovács Ernő. Pokareczki István irányítja a darut. mindenben eltérőek, a Szovjetunióban szokásos kisméretű téglákat kell egymásra rakni. — Ez most már az igazi kőműves munka — jegyzi meg Kovács Ernő, fent, a harmadik emelet magasságában. A homlokzati falat rakja a brigád, beregszászi segédmunka sókkal (akik szinte kizárólag magyarok) megerősítve igyekeznek, hogy télére meglegyen a külső falazás, a cudarabb időben bent tudjanak dolgozni; Kórház Beregszászon Korábban megírtuk, hogy magyarok építenek magyaroknak, a szomszédos Kárpátalján. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat a kivitelezője a beregszászi kórház bővítésének, ami tulajdonképpen teljesen új Igazából — miután Nyíregyházától sincsenek nyolcvan kilométernél távolabb — alig érezni, hogy külföldön vállaltak munkát. Vagy mégis? Hiányzik a család — Azért mások a külföldi munka feltételei — folytatja Kovács Ernő. — Többéi kell dolgozni, más a munkarendünk, bár az is igaz, hogy többet keresünk. Az ellátással nem vagyunk elégedettek, mert jobb körülményekre számítottunk. Gyenge a kaja, pótolni kell otthonról, de a szállás sem a legjobb. Nem kellett nyolc hónapnál több, hogy egy nyolc lakásos házat is felépítsenek az építők, az itt nem ismert korszerű alagútzsalus technológiával. A külső szemléTucatnyi kőműves rakja a falat, de kétszer ennyi iß elkelne az építkezésen. A váz- szerkezet szépen mutat, azonban a neheze most következik: válaszfalakat kell fölhúzni, sok apró helyiséget kialakítani, hogy egy modem kórház épüljön fel Beregszászon a szabolcsi építők keze nyomán. A feltételek sok épületegyüttes kialakítását jelenti. A határidő sürget, mert jövő novemberre — tehát két év alatt — szeretnének elkészülni az építkezéssel. S a javarészt magyarok lakta járásban ugyancsak bíznak a magyarországi építőkben, reménykednek, hogy megszűnik az áldatlan zsúfoltság a kórházban. lók már azon törik a fejüket, kik lesznek azok a szerencsések, akik ebben lakhatnak. Egyelőre viszont a magyar építők negyven tagú csoportja (a teljes létszám majdnem fele) költözik ide be, használja munkásszállóként az épületet. — Mikor jött, meddig marad? — szól a kérdés Poka- reczki Istvánhoz, aki ács és hegesztő egy személyben. — Természetes, hogy büszke leszek erre az épületre — mondja. — Már bejártam Beregszászt, de a környéken sem lesz ilyen szép épület. Hungarológiai központ Egy várossal odébb Ungvá- ron már kisebb a SZÁÉV-es csapat — A munkarendünk ugyanaz — tíz nap munka egyfolytában, utána otthon négy nap pihenő — világosít fel Kéri István export-ügyintéző. — Húszán vagyunk, de nem is férnénk többen. Jól haladunk. Bródi-villának hívják ezt az épületet, amelyet a magyar Művelődési nütt új vezetékeket helyeznek el. —- Ez az első külföldi munkám, bár legutóbb külföldieknek dolgoztunk Pesten, az amerikai iskola építésénél — mondja. — S ahogy ott volt mit tanulnunk az osztrákoktól, úgy hiszem, az ittenieknek mi tudunk mutatni néhányat a jó munkaszervezésből. Mindenesetre Gyulaházán a családnak, a kéf gyereknek már nemcsak a budapesti újdonságokkal fog büszkélkedni, hanem az Ungváron látottakkal is. A hungarológiai központ körvonalai szépen bontakoznak ki, minden bizonnyal a város egyik ékessége lesz. Lányi Botond Hungarológiai központot alakítanak ki egy villából Ungváron.
