Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-09 / 134. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. június 9. A Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának állásfoglalása Ma, amikor hazánk a gazdasági, a politikai és a morális válság súlyos napjait éli át, a Hazafias Népfrontmozgalom felemeli szavát a nemzeti közmegegyezés, a társadalmi megbékélés, a politikai józanság érdekében. Nem először teszi ezt meg fél évszázados történelme során. Az már sokszor nem rajta múlott, hogy kevésnek bizonyult az ereje a társadalmi befolyásoláshoz. Ma a szövetségteremtő politika jegyében — gazdaságunk reformálásáért, társadalompolitikánk embert szolgáló intézkedéseiért és a szellemi és erkölcsi megújulásért száll síkra mozgalmunk. Napjainkban — meg vagyunk győződve, hogy őszinte jószándéktól vezérelve — politikusok és közösségek nyilatkoznak arról, a gazdasági, politikai és társadalmi kibontakozás csak belső békében, a múlt hibáinak kendőzetlen feltárásával, a kölcsönös jóakarat és a türelem légkörében valósítható meg. Megyénk népfrontmozgalma egyetért a társadalmi megbékélés szándékával, de garanciát is igényel a kormányzattól és politikai partnereitől a megújuló gazdaságra, a tisztességes eszközökkel folyó politikai vitára, az emberhez méltó életet garantáló társadalompolitikára, a szellemi és erkölcsi tisztaság igénylésére. Határozott, késlekedés nélküli tetteket vár, s ehhez saját eszközeit és programját is felhasználja. Ebben a szándékában — őszintén hisszük — mozgalmunk maga mögött tudhatja megyénk minden jószándékú, jelenünkért és jövőnkért felelősséget érző állampolgárának egyetértését és támogatását, a különböző világnézetű és politikai meggyőződésű csoportok együttmunkálkodását, az egyházak embert és társadalmat jobbító törekvéseit, léleképítő munkáját. Felhívjuk megyénk társadalmát, hogy június 16-át, Nagy Imre és sorstársai temetésének napját avassák a kegyelet és a nemzeti megbékélés napjává. A templomokban megszólaló harangok és a gyász őszinte érzése erősítse bennünk a felelős összefogás szándékát. A késlekedés súlyos hiba lenne, a bizalmatlanság a legjobb szándékokat kérdőjelezné meg, a harag és indulat pedig rossz tanácsadó. A jó szándékot már ma kövessék a tettek! A Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága Mit akar az ú| mozgalom ? Mindenki politizálhat A Demokratikus Magyar- országért Mozgalom előkészítő üléséről számoltunk be tegnapi lapunkban. A szervezők azt szeretnék, ha egy olyan nem pártszerűen működő egyesület jönne létre, amely bekapcsolja az állampolgárokat a társadalom demokratikus átalakításáért folyó küzdelmekbe. Az .előkészítő ülésen részt vett Kántor Csaba Áron, az Ifjúsági Szervezetek Szabolcsi Szövetségének alelnöke, akitől azt kérdeztük meg, miben látja a most alakuló, formálódó politikai mozgalom jelentőségét. — Az elmúlt hetekben, hónapokban létrejött haladó mozgalmak, politikai szervezetek inkább önazonosulásukkal vannak elfoglalva. Ezért a szövetségüket akaró összefogó törekvések ez idáig megbuktak. A közmegegyezés folyamata lelassult, a visszarendeződést óhajtó erők egyre dinamikusabban szerveződnek. Gondolok itt a Ri- bánszki-féle marxista körökre, melyek a régi sztálini modellhez ragaszkodnak. A SZABISZ szövetségi tanácsa, mely a KISZ megyei bizottságának utódszervezete, fontosnak érzi, hogy az ország radikális rendszerváltását akaró erők összefogjanak. Ezt szándékozik megvalósítani ez az új mozgalom. O Az előkészítő bizottság tagjai között szerepel állam- miniszter, egyetemi tanár, megyei tanácselnök, MSZMP megyei első titkár. Egy szellemi elit tömörülését jelenti az új mozgalom? — Ez a mozgalom nem lehet „elit” koalíció. A mostanáig névtelenségbe burko- lódzó többség akaratát kell képviselnie. A mozgalom értelmiségének történelmi hivatása az lehet, hogy a modellváltáshoz kapcsolatos gondolatokhoz és tettekhez megnyerje az egyszerű embereket. O Most még csak az igények felmérésénél tart a mozgalom. Itt a megyében, hogy lehet ebből hatékonyan működő politikai egyesület? — Javasoljuk, hogy a Sza- bolcs-Szatmárban létező, radikális modellváltás mellett elkötelezett erők — természetesen megőrizve a saját szuverenitásukat — fogjanak össze, csatlakozzanak a mozgalomhoz, amelynek munkájában a SZABISZ is aktívan részt kíván majd venni. (mml) II rendfirök a közbiztonságért vannak Csatlakozás Mi, a 9000 nyíregyházi párttagot képviselő testület tagjai egyetértünk az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának június 2-ai felhívásával, amelyben mértéktartásra és józanságra szólított fel minden felelősen gondolkodó embert. Ogy gondoljuk, hogy ez közös életünk alapkérdése, további fejlődésünk feltétele, ezért csatlakozunk hozzá. MSZMP Nyíregyházi Városi Végrehajtó Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Az értekezleten elhangzott: a felszabadulás óta Magyar- ország nem rendőrállam, hanem pártállam volt. A legfontosabb döntéseket a párt legfelsőbb szervei hozták. Szó esett a járőrállomány egyre roszabb szociális helyzetéről is. Részben emiatt csökkent a pálya presztízse. Eltökélt szándék, hogy a feladatokra alkalmatlan rendőröktől megválnak, mert Érmék, kisplasztikák (Folytatás az 1. oldalról) annak, hogy a művészet nem elválaszt — összeköt. A Sza- bolcs-Szatmárban élő emberek joggal lehetnek büafckék az Európa-szerte egyedülálló alkotótelepre csakúgy, mint például a Móricz Zsigmond Színházra vagy a nyíregyházi 4-es iskola kórusára. Az éremművészek számára azért is rendkívül fontos a sóstói művésztelep, mert csak ehhez tartozik olyan galéria, ahol a közönségnek is bemutathatják alkotásaikat a vendégművészek (most már több mint száz művész munkáit őrzik a nyíregyházi galériában.) Az is szerencsés, hogy a kortárs magyar plasztika élvonalát reprezentáló alkotók és a pályakezdők együtt dolgozhatnak ezen a művésztelepen, továbbá, hogy mostmár művészeti szakközépiskola is működik a megyeszékhelyen. Végezetül a megye és a város mecéná- si tevékenységét méltatta a művészettörténész, majd azzal zárta megnyitóját: a jelenlegi nehéz helyzetben is, az országnak ezen a keleti, érdes részén is szükség van a művészetre, amely a múltat őrizve táplálja a jövőt. nPHPni RADIUS rí alanttól a a RADIUS HUNGARSCU8 RT pályázatot hirdet a nyíregyházi központtal alakuló reazvénytámság SpwwM InipWI állásaira. Igazgatói állást kínálunk: — egészségügyi, — ipari, — kereskedelmi, — építőipari, — bank-, közgazdász, — jogi, — oktatási szakember részére. Pályázat tartalmazza a részletes, kézzel írott önéletrajzdt, diplomamásolatot és azt a saját programot, amit megvalósítana megyéjében saját területén, ha szabadon dönthetne. Döntéseinek semmi más korlátja nincs, csak az eredményes, nyereséges gazdálkodás. Benyújtási határidő: 1989. június 20. Pályázatokat á következő címre kérjük beküldeni: Beregi Rádiós BT. Nyíregyháza, Pf.: 2. Minden pályázatot bizalmasan kezelünk. (1596) A megnyitóünnepségen díjakat adtak át a sóstói alkotótelep művészeinek. A Képzőművészeti Alap díját Gáti Gábor, a Szabolcs-Szatmár Megyei tanács által adományozott elismerést Kiss György, a Nyíregyházi Városi Tanács díját E. Lakatos Aranka, a Képzőművészeti Szövetség területi szervezetének díját pedig Zsin Judit vehette át az idén. Az OTP megyei igazgatósága különdí- jat ajánlott fel, ezt Teraudar Alexie bolgár művész kapta. A sóstói alkotótelep tíz vendégművészének, valamint a művészeti vezető, Györfi Sándor munkáit július 30-ig tekintheti meg a közönség a Városi Galériában. (gm) kultúrált,. határozott és pro- fiszintű rendőrökre van szükség. A statisztikai szemlélettel szakítani kell. A fő cél továbbra is a bűncselekmények és a szabálysértések [megelőzése. Ezt követően járőrök mondták el véleményüket, többségük a sajtót és a rendőrség romló anyagi, technikai helyzetét bírálta. Demeter Mátyás, a Debreceni Katonai Ügyészség vezetője a rendőrök ellen érkezett feljelentésekkel kapcsolatban elmondta: évente általában 80—100 feljelentés alaptalan. De azt is tapasztalják, hogy a rendőrök egy része a szabályzatot nem ismeri eléggé, ezért hibásan intézkedik. A jogsértő rendőrökkel szemben szigorúan eljárnak. Megyénkben ez évben eddig 4 ilyen eset fordult elő. Túrós András belügymi- niszte-helyettes többek között kifejtette: úgy érzi, a szabolcsi rendőrök körében nincs akkora feszültség, mint az országosan tapasztalható. Elmondta: a kádermunkában korábban nagyfokú kontraszelekció alakult ki. A sajtót ért kifogásokkal kapcsolatban leszögezte: a rendőrségnek előbb a saját portáján kell sepemié, rendet teremtenie, hogy az országosan ismertté vált jogsértő esetek ne ismétlődhessenek meg. A rendőrségnek a klasz- szikus bűnmegelőző munkát kell erősítenie. (csgy) Az Országos Sajtószolgálat közleményeiből BALASSAGYARMAT UTÁN SALGÓTARJÁNBAN is megalakult az MSZMP Reformköre. Véleménye szerint a reformfolyamatok megakadtak a megyehatáron, ezért különösen súlyos politikai hibának tartják, hogy nem került sor salgótarjáni városi, illetve megyei pártértekezlet megtartására. A TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTÉTEL BIZOTTSÁGA közli, hogy a Kozma utcai újtemetőben Nagy Imre és mártírtársai eltemetésének napján, 1989. június 16-án reggeltől a temetői szertartás befejezéséig, körülbelül 17,00 óráig a 301-es parcellát és környékét a rendezők kordonnal zárják le. A kordonon belül a szertartás befejezéséig csak olyan személyek tartózkodhatnak, akik a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól kaptak belépőt. Bármilyen egyéb meghívóval — aznap — csak a gyászszertartás befejezése után lehet a 301-es parcella területére lépni. AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG Komárom megyei szervezete kéri az Elnöki Tanácstól, a Magyar Nép- köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről Bukarestben, az 1979. június 13. napján aláírt egyezmény, hatályon kívüli helyezését. A KAPOSVÁRI REFORMKÖRNEK változatlanul és határozottan az a véleménye, hogy a múlt hibáitól való éles elhatárolódás és a társadalmi pluralizmus Intézményes garanciái nélkül nincs kivezető út a jelenlegi válságból. Az MSZMP tagságának becsületes és tiszta szándékú többsége nem kompromittálódott a nép körében, s tetteivel képes lesz igazolni, hogy helye és szerepe van egy igazságosabb és hatékonyabb, Jólétet teremtő társadalmi berendezkedésben. A XIX. r. terhelt emlékezik (4.) Egymáshoz bilincselve Bizonyos jelekből és barátaim közléséből előre tudtam, mi fog velem történni. Egyik alkalommal, 1957 tavaszán — pontos dátumra nem emlékszem — megszólal a telefon és a vonal másik végén azt kérdezik: Petényi? Mondom hozzá .. . : elvtárs ... Azt mondja, azonnal menjek át a pártbizottságra, tegyem le a tagkönyvemet, ki vagyok zárva a pártból. Végeztünk! Csak annyit válaszoltam erre, hogy köszönöm. Átmentem, letettem a tagkönyvemet, és még megkérdeztem: miért? Mire roppant durva és kurta választ kaptam. (Ez az ember egy idő után olyan szíves lett velem, hogy egyszerűen nem tudtam mire vélni.) Visz- szamenve tájékoztattam az esetről a kapitányság vezetőjét, de hamar rádöbbentem: tudta ő jól az esetemet. Közölte is gyorsan, hogy adjam át a városi kapitányság vezetését és menjek haza. Aztán megjött Budapestről, a Belügyminisztériumból egy százados. Hosszú ideig vizsgálódott az ügyemben, de semmi kivetni valót nem talált. Javasolta a felettesemnek, hogy a hivatali fegyelmit (amiről nem is tudtam, hogy van) törölje el. Pedig ÁVH-s tiszt volt az illető és mégsem tudta elítélni a ténykedésemet .. . — S ezt követően eltörölték a fegyelmijét, visszavették az állományba? — Egy reggel behivatott a kapitányságvezető és a kezembe nyomta az elbocsátó levelemet. Igaz, nem fegyelmi úton, hanem létszámcsökkentés címén. Mind ezek előtt még elmentem Budapestre a párttagsági ügyemben a Központi Ellenőrző Bizottsághoz, ahová fellebbeztem. Ott egy illető két percet szánt rám, s mindössze annyit kérdezett: — az én ügyemben! — ki volt az a Szilágyi László? Elmondtam, hogy a megyei nemzeti bizottság elnöke volt. Mire száraz hangon közölte velem, hogy ők is helyben hagyták a pártból való kizárásomat. Ezzel a sorsom megpecsételődött. De még nem volt vége a megaláztatásomnak. 1957. július 21-én letartóztattak. — Hogyan? — Ennek külön története van. Horgászni szerettem, mert mint említettem az apám halász volt és gyermekkoromban sokat jártam vele. Csodák-csodája, egyszer, amikor horgászok „véletlenül” megjelent egy Pobeda személyautó négy emberrel. A gépkocsi vezetője bent maradt, hárman pedig hozzám jöttek és felszólítottak: le vagyok tartóztatva. Elővették a letartóztatási parancsot is, a volt főnököm aláírásával. A sóstói útra vittek az ÁVH központjába — oda, ahol most egy leánynevelő intézet van — három hónapig tartottak ott egy magánzárkában. Vallattak, a legkülönbözőbb dolgokról akartak meggyőzni, de én nem tudtam mást mondani nekik sem, mint ami volt. Azt akarták kicsalni belőlem, hogy közöm volt a korábbi megyei vezetők letartóztatásához, hogy fegyvereket adtam ki Tomasovszki Andrásnak (ő is a megyei nemzeti bizottság egyik vezetője volt). Egyáltalán azt, hogy átálltam az ellenforradalom oldalára. Pontosan három hónapig tartott ottlétem az egyesben. Egyszer rosszul is lettem. — Fizikailag bántották? — Nem, csak idegileg akartak összetörni. Képzelheti: rikító fehérrel a fogda ajtóra belülről rá volt rajzolva egy akasztófa, amelyre az volt aláírva, hogy innen csak ide vezet az út... Három hónap múlva átszállítottak a nyíregyházi börtönbe, ami a rendőrséggel, korábbi munkahelyemmel szemben volt. Mint utána megtudtam, sok régi munkatársam (különösen az ÁVH-sok) nézett ki az ablakon, kíváncsian, hogyan is mutat Barota Mihállyal — egy tanárral és volt újságíróval — összebilincselve Petényi százados. Volt aki megjegyezte: most hozzák a nagyvadat, aki hamarosan golyót kap a kobakjába ... A börtönbe kerülvén találkoztam letartóztatásom után először a feleségemmel egy beszélőn. Akkor általa kértem egy ügyvédet, aki a párt ügyvédje volt. Eljött, s gratulált, hogy a zavaros időkben is rendet tudtunk tartani. De őszintén elmondta, ő nem vállalhatja el az ügyemet. Így egy hivatalból kirendelt ügyvéd védett. Sarudi István mutatta meg a vádiratot is, amely a hírhedt 1946. 7. törvénycikk alapján, a demokratikus államrend megdöntésére irányúló szervezkedés bűntettével vádolt. „Megjelent a nemzeti bizottság ülésén és bejelentette, hogy a rendőrség átállott a forradalom mellé. Ekkor Szilágyi László többek javaslatára őt bízta meg a megyei rendőrkapitányság vezetésével. Ö ezt a megbízást elfogadta, visszament a kapitányságra és a rendőrséget beolvasztotta a nemzetőrségbe, illetve alávetette magát az úgynevezett Honvédelmi Bizottmány rendelkezéseinek. E magatartása lehetővé tette, hogy Szilágyi László és társai Nyíregyházán népi demokratikus államrendünk alapintézményeit teljes egészében felszámolják ... Elkövetkezett a per, amelyben huszónkat vádoltak együtt, s amelyben én voltam a 19. rendű terhelt. Húszónkat kettesével egymáshoz bilincselve kísértek át a bíróságra. Az ítélethirdetés 1957. december 13-án volt — soha nem felejtem el — Luca-napján, egy hónapig tartó per után. Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást halálra ítélték, Szentmártoni Szabó Sándort (ha jól emlékszem ő demecseri volt) 15 évre, dr. Lupkovics Györgyöt, égy korábbi törvényszéki bírót, aki a független kisgazdapárt megyei elnöke lett, ugyancsak 15 évre, Rácz István tanárt, a városi munkástanács elnökét 5 évre ítélték. Molnár Jenő, a megyei tanács volt elnökhelyettese 2 évet, File György rendőr százados és Hubicska Zoltán honvéd őrnagy, a helyőrség volt parancsnoka 1—1 évet kaptak, én 10 hónapot, Ormos László honvédtiszt pedig fél évet. (Folytatjuk)
