Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-07 / 132. szám
2-.“j,'»1 'r‘11 ■■ '■* ■' Kelet-Magyarország Meleg reggeli és nyaralás H dolgozik többel is érdemelnek... Közömbös tanácstagok Vihar a vár és az emlékmű körül A vár és környéke a várszínház! esték szezonnyltása előtt. Ktevárda város tanácsának legutóbbi, május 25-i ülése sem zajlott le minden „vihar” nélkül. Ám előtte egy megjegyzés; a decemberi tanácsülésen 30, a márciusin 25, míg ezen az ülésen a 45 tanácstagból szintén 25 vett részt. A „vihar” akkor kezdődött el, amikor a tanácstagi interpellációkra adott választ a népiront városi titkára nem fogadta el. Ő ugyanis a márciusi tanácsülésen javaslatot tett az I. és II. világháborús áldozatokat és a mártírokat elismerő emlékmű felállítására, és ehhez kérte a tanács anyagi támogatását. Ezzel szemben a tanács elé egy olyan javaslat került, hogy a temetőben elhelyezendő emlékmű helyett a város főterén — a mostani helyén — állítsanak fel monumentális emlékművet. Ez országos pályázat kiírásával, a lakosság véleményezésével együtt valósuljon meg. A városszépítő egyesület titkára az emlékhely felállítását javasolta a temetőben, további anyagi támogatást ígért. A tanács jelenlévő tagsága — a lakossági véleményre hivatkozva (?) — elvetette a főtéri emlékmű építését és a temetői emlékhelyre szavazott. A tanács ezt követően tájékoztatót hallgatott meg a vár felújítási koncepciójáról. A NYIRTERV már 1988 augusztusában elkészítette a szükséges „Költségbecslés és megvalósítási ütemterv javaslatát.” S ezt csak most, minden előzetes véleményezés nélkül a tervezők jelenlétében, s azok közreműködésével terjesztették elő. A koncepció a vár teljes felújítását, újraépítését tervezi 1993-as befejezéssel, s mintegy 65 milliós beruházással. A tanácselnök a terv végrehajtását oly módon javasolta megvalósítani, hogy az állagmegóvást elvégezve, a várszínház működéséhez szükséges feltételek biztosításán túl a tanács ne vállaljon többet. Ez mintegy 10—12 millió forintos költség volna. Ha mégis vállal, mondta, akkor ő lemond. S itt jött a VIHAR. A résztvevők az elnök ilyen jellegű kinyilatkoztatását zsarolásnak nevezték, s kérték annak visszavonását, — mely nem történt meg — s egyértelműen a várfelújítási koncepció végrehajtására szavaztak. Mi lehet a lakosság véleménye? Amikor nem tudnak a városban egymillió forintot fordítani arra, hogy a Rétközi Múzeumban elkészült fűtést rákapcsolják a városi fűtőműre. Vagy nem volt ennek a tanácsnak 2—3 milliója a benzinkút felújításához, bővítéséhez. Amikor a tanács- tagság nem vállalta fel az új általános iskola építését. Viagy nem építenek újabb lakásokat, pedig az igénylők száma 375. Már egy éve húzódik a városi újság ügye is. A tanács legutóbbi ülésén már meghívott volt a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete. Az MDF ideiglenes intézőbizottságának korelnöke, Kiss Gyula olvasta fel a szervezet nyilatkozatát, mely többek között az alábbiakat tartalmazza: A furcsa döntések sorozata személyek közötti visz- szásságokat takar. Nem volna ezt egyszerűbb az érintettek legszűkebb körében rendezBizony mindenkit kellemetlenül érint, ha váratlanul olyan határozatot kap, mely szerint közműfejlesztési hozzájárulást kell fizetni. Hát még akkor, ha kiderül, hogy több ezer forintról van szó? De végül is mit tehet az ember: vagy fizet, vagy fellebbez. Ám az utóbbit többnyiAz MDF helyi szervezete figyelemmel kíséri a felüljáró építését, sürgeti a telefon és a távközlés mielőbb kiépítését, s az igazságosabb elosztást. ... „ a hatalom általában a lalkossággal való előzetes kommunikáció nélkül, annak feje felett és nélküle intézkedik, kiemelten sürgetjük a kábeltelevízió kiépítését és egy helyi újság mielőbbi megjelentetését...” Továbbá a szükséges lépéseket már megtéve kezdeményezték egy szálloda építését, magántőke bevonásával, nyilvános pályázattal. Szorgalmazzák és ellenőrzik az új könyvtár építését. Kiemelten követelik nyilatkozatukban az oktatás korszerűsítését, a pedagógusok megbecsülését. Támogatják azt a tervet, hogy a felüljáró megépítésével, a város főutcája sétálóutca legyen. A város múltjának megbecsülését, új utcaneveket és új városi címert kérnek nyilatkozatukban, mely a város ősi jellegét tükrözi. Be kívánnak kapcsolódni a város szellemi, társadalmi, oktatási, gazdasági és politikai életébe. Olyan képviselőket kívánnak — a tanácsban is —, akik az egész város javán, jólétén, fejlődésén, békességén munkálkodnak. ni? S azt követően vállvetve küzdeni a város és a lakosság közérzetét lelkesítő célokért. Vincze Péter re hiába teszi. Fizetésre felszólító értesítést meglehetősen sokan kaptak az utóbbi években, 1986-tól mostanáig 323 határozatot hozott a tanács, ezeknek pontosan a felét megfellebbezték. Mint a városgazdálkodási osztály vezetőjétől megtudtuk, a tanács teljesen jogszerűen jár el egy 1985-ös tanácsrendelet alapján, mely szerint az út- és járdaépítés, továbbá a közművesítés költségeit az építtetőkre át kell hárítani. A rendelet pontosan meghatározza a kivethető hozzájárulás öszegét is. Tagadhatatlan épül-szépül a város, amit nem adnak ingyen. A tanács sem tudja az utakat, járdákat, játszótereket, villanyvezetéket, a víz- és szennyvízelvezetést, tehát mindazt, ami komfortosabb, életünk kelléke, elkészíteni, ha nincs rá pénze és egyre kevesebb támogatást kap. Egyébként sem árt tudnunk, hogy a lakosságtól befolyt hozzájáruláshoz a költségek nagyobb hányadát többnyire a tanács fizeti. A sok dolog közül csak egyet emeljünk ki: tanácsi kezelésben 36 kilométer hosszúságú út található Kisvárdán. Ennek a felét az utóbbi években építették. Nem kis összegbe kerül ennek fenntartása sem. Az érintett lakosság viszont azt mondja: a tanács a lakosságra kívánja hárítani a terheket, a beruházások előtt a lakossággal nem egyeztetett a tanács, és gyakran baj van a létesített utak, járdák minőségével is. Meg kell szoknunk, hogy manapság semmit sem adnak ingyen. Pénz nélkül a tanács sem tud villany- vagy vízvezetéket, vagy utat építeni. A összeállította: BODNÁR ISTVÁN A Kisvárdai Hunniacoop- nál kiemelt figyelmet fordítanak a szociálpolitikára. Ügy tartják: a juttatások nem ajándékok, hanem természetesek. Munkásszállításra az elmúlt évben csaknem ötmillió forintot költöttek, mivel a vállalat dolgozóinak jelentős része vidékről jár be. S hogy miért az átlagosnál jóval magasabb utazási költség? A műszakkezdés időpontja speciális, jelentősen eltér a szokásostól, így a vidékiek bejárása az úgynevezett polgári járatokkal nem oldható meg. Az első szalag 4 óra 50 perckor indul, s ezt az időpontot annak idején maguk a dolgozók szervezték meg. Amíg korábban saját, jelenleg már bérelt buszok hozzák-viszik az asszonyokat. Munka- és védőruhákra, azok rendben tartására 3 millió 66 ezer forintot fordítottak. A szigorú higiéniás szabályok maradéktalan betartása érdekében saját mosodát üzemeltetnek, amelyben hat asszony mossa, vasalja a hófehér köpenyeket. Magasan kvalifikált, jól képzett szakemberekre a kisvárdai Hunniacoopnál is egyre nagyobb szükség van. Ezért is költenek évente átlagosan százezer forintot, terveik szerint ez évtől ennél is lényegesen többet a dolgozók oktatására, továbbképzésére. A nappali oktatás megtanulság talán annyi, hogy minden közműépítés előtt meg kell kérdezni a lakosságot, igényt tart-e arra akkor is, ha a költségek egy részét neki kell fedezni. A jobb tájékoztatást hiányoló panaszok jogosságát egyébként a tanács is elismeri és változtatni kíván ezen. Tumultus az utcákon, tumultus az üzletekben. Autó autó hátán. Sorbanállás az üzletek előtt, idegen szavak a pénztárnál. Tagadhatatlanul nehéz napokat élt át a város az utóbbi napokban. Az idegenforgalom nem várt nyitása most a keleti végeken lepte meg hazánk lakosságát. Kisvárdának is jutott bőven a vendégekből. Március óta, mióta megnyitották az újabb határátkelőket, az április . elejei hegyeshalmi csúcshoz hasonló helyzet alakult ki megyénkben. Kisvárdán kiderült, amit eddig indításával is számolnak, melyhez már a konkrét lépéseket is megtették: felvették a kapcsolatot a nyíregyházi élelmiszeripari szakmunkásképző intézettel, így remény van arra, hogy betá- nítatt munkások helyett mind nagyobb számban fiatal szakmunkások állhatnak majd a szalagok mögé. A felnőtt szakmunkásképzésre szintén nagy figyelmet fordítanak. Szeretnék elérni, hogy a vállalatnál dolgozó, érettségi bizonyítvánnyal rendelkező munkások közül többen techf nikusminősítő vizsgát tegyenek. Népszerűek á targoncavezető tanfolyamok is, tavaly húszán tettek vizsgát. Szorgalmazzák német nyelv- tanfolyamok indítását, melynek hallgatói a javarészt holland gépek szerelőiveli valamint a szállítókkal is megérthetik magukat. Az üzemegészségügyre, rendelő fenntartására 32Ö ezer forint jutott, önálló táp- pénzrevételi joggal rendelkező üzemorvosuk munkáját, a dolgozók gyógyítását^ két asszisztens segíti. Rend-’ szeresek a szűrővizsgálatok, mind nagyobb teret *kap a gondozás is. Az étkeztetésre fordított 899 ezer forint fel- használását szintén a dolgozók igényeihez igazították. Ennek köszönhető, hogy ma már ebédenként harminc százalékot térítenek, igaz, saját kérésre egyesek a reggelihez kapják e támogatást, A délelőttös műszak ajäszo-i nyai ugyanis azt kérték a vállalat vezetőitől, hogy ne az ebédet, hanem meleg reggelit adjanak inkább számukra. Üdültetésre 260 ezer forintot költöttek, segélyezésre pedig ma már nemcsak a nagycsaládosok, hanem a kétgyermekesek is számíthatnak. Az e célra szánt 160 ezer forintból hatvanezer a nyugdíjasoknak jutott. • Kovács Éva is tudtunk, hogy szűkek-az utcák, kicsik a boltok. A konkrét tényekről: a csúcs májusban tetőzött. A három kisvárdai pénzbeváltó helyen (OTP, Posta, Hitelbank) mintegy harmincezer szovjet állampolgár váltotta át májusban rubeljét forintra. Ha a családtagokat hozzászámoljuk, ez legalább 50 ezer- személyt jelent. Az üzletek forgalma jelentősen megnőtt. Csupán a Szabolcs áruházban egy hónap alatt 17 millió forint értékű árut adtak el a kereskedők. A forgalom 60 százalékkal volt nagyobb, azaz 6 millió forinttal több itt, mint tavaly. A Teho fejfájára Véget ért a tanácsnak egy olyan zsebünkbe nyúló vállalkozása, amely igazából senkinek sem szerzett örömet. A TEHO, azaz a településfejlesztési hozzájárulás három és fél éves szenvedés után kihunyt. 1986 óta fizettük, s bár állítólag megszavaztuk, lelkesedésünk már az elején sem volt az igazi, de mostanra aztán végleg elapadt. A városi tanács a legutóbbi, májusi ülésén a városatyák határozatot hoztak, mely szerint „a lakosság és a tanács érdekei azonosak. Kisvárda város tanácsának nem érdeke, hogy a lakosság zsebéből olyan pénzt vegyen ki, ami nem feltétlenül kötelező. így 1989. július 1-jétől a TEHO-t fizetni nem kell". Az indoklás kézenfekvő, bár ha minket az elején megkérdeztek volna, rögtön meg tudtuk volna mondani. Ám félre az ízetlen viccelődéssel, azért lássuk be, nem fizettünk hiába. A három és fél év alatt mintegy 5,5 millió forint érkezett be a tanácshoz, amelyet félretett, és amely alapját képezi a várva várt korszerű rendelőintézet felépítésének. (A tanács ehhez még legalább háromszorosát teszi hozzá.) És mi lesz azokkal, akik már a második félévi TEHO-t is befizették? Nos a hír megnyugtató. Annak a néhány embernek, ha más tartozása nincs, legkésőbb augusztusban visszaküldik a pénzt. Az MDF hallatja hangját Legyen sétálóutca A lakosság megkérdezése nélkül? „Megszánták“ a várost Roham a boltokban A szovjet rendszámú kocsik a tanács előtt. 1989. június 7.
