Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
♦ 6 1989. június 3. Fiatalokról Fiataloknak PRODUKCIÓ százötven forintból || Kelet a Inaonarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Visalapitás - Ifl-raia A z elmúlt vasárnap közel négyszáz néző előtt mutatta be új műsorát a KFT zenekar a sóstói ifjúsági parkban, amelynek címe: Vallás kezdőknek. Írásunkban a vallásalapítás körülményeivel és a parancsolatok bemutatásával próbáljuk visszaadni a koncert hangulatát. Esti szürkületben, dörgedelmes hangon maga az Isten szól a színpadon álló négy csuháshoz. — Ügy vettem észre, az emberek nem tudják betartani a régi parancsolataimat. Ezért tíz új parancsolatot adok a régi tíz helyébe. Mert parancsolatok nélkül az ember csak, mint bikfic él. Első parancsolat: Ne legyenek néked idegen zenekaraid énelőttem. Én a KFT zenekar vagyok. (Hófehér az arcom . . .) Második parancsolat, és hozzá a magyarázat: Ne paráználkodj ! De te nem fogadod meg a parancsolatomat és paráználkodsz barátod barátnőjével. És a barátod is a te barátnőddel. Éppen ezért új parancsolat szükségeltetett: Ha te paráználkodsz, akkor másnak is lehessen. Ha te nem. akkor is. Mert mindenki parázna — még te is! (O, milyen kegyetlen a szerelem . . .) Példajáték I.: Megmondatott a régiek, hogy ne lopj! De ezt nem sikerült betartani, mert mindenki lop. így aztán ne találd te meg más pénztárcáját, mert nem biztos, hogy a másik azt elveszítette. (Ezután pantomimes játék következett egy mesélő távoli hangjával. A példajáték rövid története: Egy BKV-ellenőr rendszeresen lopkodja az emberek pénztárcáját a villamoson. Az összelopott pénzből rágógumit vett, majd Isten ítéletére a kapzsisága és a gonoszsága miatt neki is rágógumivá kellett változnia. Az új törvényhez és a példajátékhoz kapcsolódó dal: Elvesztettem a pénztárcámat. . .) Annak idején megíratott: Ne ölj! Sajnos, mára új parancsolat kellett. Egy kis kérés, egy kis könyörgés: Hagyj ÜJságMr: „Még nincs Itt • nyár, de már van halálos áldozata a tiltott helyen való fürdőzésnek. Május 20-án, szombaton délben egy tizenegy éves kisfiú Demecserben, a Lónyai-csatornában lelte halálát. Hasonló korú társát szerencsére sikerült kimenteni a vízből.” Egy héttel a tragikus esemény után indulok a helyszínre. Lassan beér a vonat De- mecserbe. A Lónyai-csator- na partján most két horgász ül, ahogy látom. Egy héttel ezelőtt itt fulladt a vízbe Lacika. Gyorsan elfordítom a fejem. A túloldalon a temető tűnik fel. A nagyközségbe látogatót ez a két helyszín fogadja... Május 20^án jó idő volt. Kellemes, friss szellő borzolta hajnali háromkor T.-ék házéit. Lassan ébredt a család. János, a családfő és Mária asszony nemsokára izgatottan várták a hentest. Disznóölés lesz ma náluk. A négy testvér közül Lacika és Feri nem kelt fel. Hadd aludjanak — gondolták a szülők. Elegen lesznek így is: ők ketten, Árpi a hentes, Mária bátyja Feri és a két fiú, Robi és Csabi. Jól haladtak a vágással. Amikor az apa, János látta már, hogy itt nincs rá szükség, elment a húga házát kőporozni. Lacika fél tízkor kelt. Nem érdekelte a disznóvágás különösebben, hiszen náluk többször is volt már ilyen. Zsíros kenyeret evett egy szelet hússal. Nemsokára átjött a kispajtása, István. Igazi jó barátok voltak. Mária asszony azzal bízta meg a két gyereket, hogy vigyenek a disznóvágásból kóstolót István szüleinek. örült a két fiú, hogy nem kellett otthon ülni, és egy kicsit Istvánéknál is játszhattak. békén! (Adódtak bizonyos gondok . . .) Tiszteld apádat és anyádat! De te nem tiszteled apádat, miként ő sem tiszteié az ö apját. Sőt az ő apja sem tiszteié az ő apját. Üj parancsolat kell hát, de ezt most már tartsátok be! Twistelj apáddal! (Vlzhétfő, babszerda, nokedli kedd . . .) írva vagyon: Tiszteld a szombatot! De te nem tiszteled a szombatot: kommunistaműszakba jársz, taxizni és a hétvégi telkedre. Enyhüljön hát a parancsolat: Érj reá! (Ezt a parancsolatot a második példajáték támasztotta alá. Ez arról szólt, hogy nem ment el a randevúra Vegetáld János Csillája a Dembinszky utcába, pedig az virággal várta, és hogy szép legyen, még a fülét és az orrát is megnövesztette. Csilla randevú helyett a pedikűröshöz ment. Ott aztán a kontár pedikűrösök nemcsak Csilla körmét vágták le. hanem szép lassan mind a két lábát a nagy igyekezetben. Csilla pedig szomorúan mondta: Jobb lett volna, ha ráérek, és elmegyek a randevúra a Dem- binszki utcába.) A példajáték után hirdetés, örömhír bejelentése következett: Van már védőszentje az új vallásnak. Neve: Valéria. (száraz) Mária nem haragszik, almikor elmondom, miért jöttem. Ügy látom, kicsit meg is könnyebbül, hogy a tragédiáról beszélhet valakivel. A baleset óta nyugtátokon él. Hellyel kínál, majd maga is leül. Zsebkendőjét gyünköli kezében, sírását visszatartva mondja: — Tizenegy órára jöttek vissza. A kocsonya főtt, ez volt a kedvenc étele. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, hogy hirtelen, egyik percről a másikra eltűnt. A kis barátjának, Istvánnak itt lakik a nagymamája majdnem szemben, azt hittem, ott játszanak. Almomban sem mertem volna gondolni, hogy elmentek fürödni. Amikor fél egykor vittem vissza a hentesnek a felszerelését, akkor kérdezték meg tőlem az utcán: — Tényleg vízbe fúlt a fiad? Rögtön összeestem. Amúgy is baj van a vérnyomásommal és a sziveimmel, azóta szinte injekciókon élek. Egyébre arról a napra nem is emlékszem. A temetésig Mrozek-bemutatóra invi- ’tálta a plakát a nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatóit a közelmúltban. A Piotr Ohey mártíromságát azonban nem valamiféle profi együttes adta elő, hanem az intézmény nemrégiben alakult Zsebtársulata. Hét lány és öt fiú hozta létre az előadást, amely, úgy tűnik, az első tétova lépés volt egy még jobbára ismeretlen úton. Mert miként Venyige Sándor, a csapat egyik „szellemi vezére” megfogalmazta: „.Végre akartunk csinálni valamit.” — A Zsebtársulat elődje tavaly a XX. századi színjátszó kör volt — mondja Menyhárt Zsolt. — Hajnó- czyt és Chistopher Hamptont játszottunk. Szeptember táján azonban néhány színjátszást kedvelő főiskolai hallgató meghívta Mátrai Tamást, hogy foglalkozzon velük. Azonban a jól induló együttes munka csakhamar alábbhagyott; Az ország pénzügyi szakközépiskolái közül a nyíregyházi Széchenyi István Köz- gazdasági Szakközépiskolát a legjobbak között tartják számon. Ezt az elismerést nem volt könnyű kivívni, értékes munka eredménye. Áz iskola jó hírnevét öregbítették azok a diákok is, akik az országos sziaktantárgyi versenyen vettek részt. A pénzügyi ismeretek tantárgyban az első tíz helyezés felét, köztük az elsőt is a széchenyis diákok szerezték meg. naponta kijártam, hogy nézzem. Csák nézni akartaim. Tudtam, hogy fel nem támaszthatom, de vele akartam lenni. Eleven, bátor fiú volt Lacika, de mindig tudta, hol a határ. Egyebet nem tudok mondani. Lacika testvére, a 14 éves Csaba így mesélte el a baleset történetét: — ök előbb elmentek, de aztán én is utánuk mentem. Fél órát fürödtünk a vasúti híd alatt a Lónyai-csatomá- ban. Mondtam nekik, hogy ne menjenek bele a mélybe, meg inkább jöjjenek kifelé ők is. Ezzel én ki is mentem szárítkozni. Amikor visszanéztem, akkor vettem észre, hogy sodródnak a mély víz felé. Rögtön visszaugrot- tam, de nem tudtam kimenteni őket. Hiába csimpaszkodtak belém, hiába szorították a nyakamat — nem bírtam velük. Amikor éreztem, hogy nem tudók rajtuk segíteni, nagy keservesen kiszabadítottam magam az ölelésükből, és a partról kiabáltam segítségért. Volt ott két fiatalember, de az a fiatal színész elmaradt a csoporttól. Ekkor határozták el, hogy megmutatják: csak azért is képesek lesznek nélküle is boldogulni! Ekkor kezdték el a Mrozek-művet színpadra állítani. — Ez a premier számunkra mindennél fontosabb lett — állítja Bajzáth Péter, életünket ennek rendeltük alá. S úgy látszik, munkájukat siker koronázta: már a főpróbára is annyian jöttek el, hogy nem fértek be a terembe. A társulat tagjai valami olyat akartak csinálni, ami nem direkten politizál, de mégis aktuális: ami mindenkihez közel áll. Az előadást ' a közönség nagy tetszéssel fogadta; a nyáron valószínűleg szerepelnek a Margitszigeten, az egykori víztoronyból kialakított kultúrcent- rumban. őszre két-három új dráma színrevitelét tervezik, előtte két hétig maguknak szeretnének színjátszótábort szervezni. Akiké a fix 30 pont Az első helyet Lakatos Judit, a harmadikat Szána Ágnes, a negyediket Csonka Ildikó, a kilencediket Petics Andrea, a tizediket Nagy Ildikó szerezte meg. Velük beszélgettem kiváló eredményeikről. — Ügy tudom, azzal, hogy bejutottatok az első tízbe, sóik előnyt szereztetek magatoknak ... — Igen — mondja Lakatos Judit, az első helyezett —, pénzügyből sem érettségizegyilk csak mosolygott a szenvedésünkön. Igaz, később beleugrott a vízbe, de a társa visszahívta: „A végén még te is ottmaradsz!” Háromszor bukott le a mélybe Lacika és István. Mire a kiáltozásra Csadek János megérkezett, már csak a testvérem holttestét tudta kihozni a partra. Istvánt Ecsedi Tibornak sikerült kimenteni. — Korábban is kijártunk fürdeni, nem volt bennünk félelem. Igaz, nincs kitéve a tiltó tábla, de tudtuk, hogy tilos itt fürdeni, de hát ide sokan járnak a községből. Csaba a baleset után nem mert hazamenni. Egy ideig önkívületi állapotban futott a sínek között. Rossz rágondolni, mi történik akkor, ha történetesen jön éppen egy vonat. Később a nagynéniéhez ment. Amikor estefelé hazavitték, még mindig sírt. Szerette az öccsét, nagyon bántotta a lelki ismeretét a halála. Fájt neki, hogy tétlenül kellett végignéznie a vízbefulladását. István, a kis barát, aki szerencsésen megúszta az esetet, azóta szintén nyugtátokat szed (még csak tízéves!). Éjszakánként felriad, kapá- lódzik. Újraéli azt a néhány percet. Nagyon szerette Lacikát, pajtásiasan megosztottak mindent. Nagyon nagy árat fizettek egy hirtelen jött közös ötletért. Búcsúzáskor Mária zokogva mondja: — Ebbe csak beletörődni lehet, de megnyugodni soha. Ne élje át egyetlen anya sem, amit most én érzek! Jövök haza a vonattal. Az ablakból látom, hogy a Ló- nyai közepén egy fiatal gyerek áll, arrébb horgászok. Ugyanúgy, mintha mi sem történt volna ... Száraz Attila Honnan ez a nagy elszá- nás? — Néhány hónapja itt járt a főiskolán Paál István, az egyikori TJniversitás együttes országos hírű vezetője, a későbbi pécsi, szolnoki, veszprémi profi rendező — meséli Alex (Venyige Sándor). — Paál azt mondta: adtam lehetőséget magamnak 25 éves koromig ... Ekkor egymásra néztünk Bajzáth Péterrel, s úgy éreztük: eldőlt a sorsunk. Az egész egyórás Mrozek- produkció százötven forintba, egy kazetta árába került ... (A főiskola közművelődési titkársága fölajánlotta a pénzügyi támogatást. A tagok viszont mindent maguk csináltak.) — A nyáron színjátszó rendezői táborba is megyek. Az alapismereteket akarom elsajátítani. Sokat kell olvasnom: meg akarom tanulni a szákmát. nünk, sem felvételiznünk nem kell . — Érettségire megkapjuk az ötöst, felvételire pedig a maximális 30 pontot — folytatja Petics Andrea. — A felkészülés bizonyára sok időt és energiát vett igénybe. Mi volt a legnagyobb segítség ebben számotokra? — A felkészítő tanárok, Kissné Magyar Katalin, Nagy Judit és Nagy Vilmos- né már harmadiktól tudatosan foglalkoztak velünk a szakkörök keretében. A verseny előtti hetekben pedig felváltva, szinte minden délután igyekezett felkészíteni bennünket valaki — mondja Nagy Ildikó. — De az egész tanári kar segített nekünk. A kritikus Beszélgetésünk során elárulja, hogy részben Paál István nyomán, a Grótows- ki-módszer izgatja őket legjobban, Az „őszinte színház”. — Mivel úgy nem tudunk élni, ahogy Grotowskiék — fűzi hozzá Menyhárt Zsolt — akkor sokkal inkább játsz- szuk azt, amik mi vagyunk. A jövőre bemutatandó darabok között tervként szerepelt Jarry, Albee, Ionesco, Mrozek. Végül valószínűleg Alibee-től a Mese az állatkertről című játékot tűzik műsorrá először. Bizonyára ez a kötődés, tartja össze a Zsebtársulatot, amelynek tagjai — Zudor Judit, Lengyel Beáta, Erdei Mária, Kecskeméti János, Gargya Tamás, Ertner Imola, Bíró Anikó, Szabó Klára, Szabó Andrea, Bajzáth Péter, Menyhárt Zsolt és Venyige Sándor — úgy érzik, csak arról szabad a színpadon beszélni, hogy „kik vagyunk mi”. (Karádi) napokon nem feleltettek, nem dolgoztattak minket, megadva a lehetőséget, hogy csak a pénzügyre koncentráljunk — egészítette ki Szána lÁgnes. — És mi volt a legnehe zebb? — A folytonos változásokat követni. Dönteni a több információs csatornából ia áramló változatok közül, melyiket alkalmazzuk a különböző adók esetében — mondja Csonka Ildikó. — Volt olyan, ami nem sokkal a verseny előtt változott, és gyorsan újra kellett tanulnunk — toldja meg Lakatos Judit. Férfiúi önérzetemet csak az bántja, hogy nincs köztük egy fiú sem ... (gégény) Slágerlista A hazad listánk élmezőnye ezen a héten sem változott, az újdonságot Vincze Lilla és Vikidálék jelentik a tizes listán. A külföldieknél visszakerült Enya az élre és előbbre lépett ismét Edelweiss és Madonna. HAZAIAK 1. Első Emelet: Minden oké (1) 2. Bikini + B. Tóth László: Jó reggelt Magyarország (2) 3. Bikini: Legyek jó (3) 4. Napoleon Bid.: Európa visszavár (5) 5. Step: Túl szép, hogy igaz legyen (—) 6. Anita Életem a tánc (6) 7. Vincze Lilla: Öngyilkos szerelem (—) 8. Első Emelet: Boldog névnapot (7) 9. Menyhárt—Homonylk— Vikidéi: Álmodj királylány (—) 10. Bonanza Banzai: Induljon a banzáj (10) KÜLFÖLDIEK 1. Enya: Orinoco Flow (l) 2. Edelweiss: Bring Me Edelweiss (8) 3. Madonna: Like a Prayer (10) 4. Sam Brown: Stop (2) 5. Phill Collins: Two Hearts (4) 6. Sandra: Secret Land (—) 7. U2: Angel of Harlem (5) 8. Rick Astley: Hold Me In Your Arms (6) 9. Bros: Cat Among The Pigeons (3) 10. Kim Wilde: You Came (9) 150 forintos könyvutalványt nyertek: Kerekes Klára Gesz- teréd, Pankotai Ferenc Kocsord, Szőke Edit Nagykálló. Továbbra is várjuk tippjeiteket — három-három hazai, illetve külföldi dalra —, beküldési határidő: június 10. Címünk: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3—5. 4401. A levelezőlapra feltétlenül írjátok rá: KM-Slágeriista. A slágerlista vasárnap a nyíregyházi rádióban hallható. Elhozták a díjak felét Játék közben jött a balál Csabika azt a helyet mutatja, ahol aa öccse vízbe fulladt. A legjobb tiz közé Jutott tanulók, balról: Széna Ágnes, Petics Andrea, Csonka Ildikó, Lakatos Judit és Nagy Ildikó.
