Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

1989. június 29. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Egyesülés, kft«, rt ••• Vállalkozni muszáj Képviselői „vallomás” Siker és kudarc Pregun István, a Görög Katolikus Hittu­dományi Főiskola rektora 1985-től képvise­li i Nyíregyháza 1-es számú választókörze­tének mintegy 40 ezer lakóját a magyar országgyűlésben. Az alábbiakban arról vall: hogyan élte meg ezt a közel 4 esztendőt. Amikor annak idején felkértek arra, hogy képviselőjelöltként induljak, úgy gon­doltam, hogy a görög katolikus egyház je­lenléte az országgyűlésben mindemképpen szükséges. Azt is hozzá kell tennem, hogy a pap sohasem magánember, hanem hivatá­sánál fogva közéletre van predesztinálva. Ilyen értelemben a közéleti szereplés egyet-' len paptól sem idegen, legkevésbé tőlem, aki ezt megelőzően 5 éven keresztül a városi tanács tagja is volt. Ha az elmúlt közel négy évre visszapil­lantok: volt benne siker is, kudarc is. Szép pillanatok voltak, amikor konkrétan tudtam embereken segíteni. Legtöbbször nem egy településen, vagy nagyobb embercsopor­ton, hanem az egyes embereken. Amikor egy-egy megoldhatatlannak látszó lakásügy, vagy egy fogyatékos gyermek elhelyezése, szociális juttatás kijárása sikerült, ezek mindig tiszta örömökkel ajándékoztak meg. Ez alatt az időszak alatt rengeteget tanul­tam. Sok értékes, igaz emberrel ismerked­tem meg. Magas, vagy közép beosztású tisztségviselőket is, akik elsősorban az em­bert és az ügyet nézték, amikor hozzájuk fordultam. Színes, sokrétű, izgalmas VQlt az elmúlt négy év. Egy bontakozó folyamot kiindulásánál lehettem jelen! Közvetlen tanúja például annak, hogyan cserélődik ki a kormány pozitív irányban, s ez a par­lament munkájának is eredménye. Mara­dandó élmény marad számos új törvé­nyünk, hiszen én is részese voltam a meg­alkotásnak. Az egyesületi törvény európai mértékkel mérve is megállja a helyét. Vol­tak és vannak persze törvények, amelyeket az ország jelenlegi szükséghelyzetéből ki­indulva kellett megalkotni. Az adótörvény­ről senki sem gondolja, hogy tökéletes. Egészen biztos, hogy néhány törvényt meg­alkotni a képviselőnek sem hálás dolog. Én eredetileg a szociális és egészségügyi bizottságban kaptam felkérést, mikor az adótörvény .vitája kapcsán forszíroztam, hogy alakuljon parlamenti bizottság az adó­törvény működését ellenőrizni, időnként korrigálni — tagja lettem az adóügyi ad hoc bizottságnak. E minőségemben is igyekez­tem nyomon követni a magyar családok sorsát. Hát ha valahol kudarcról keli be­szélnem képviselői munkám során, akkor épp ez a terület! Nem sikerült kivédeni a családokat érő nagyobb megterhelést, és úgy tűnik, hogy ez a folyamat szintén megállíthatatlan. Éppen a gyermekeket ne­velő családok helyzete romlik napról napra. Sajnos a nálunk érvényben lévő adórend­szer kimondva, vagy kimondatlanul meg­sarcolja a családokat, válik ezáltal .család- ellenessé ... A parlament ügyrendjét módosító bi­zottságba is bekerültem, itt az új „Ház”- szabályt próbáltuk kidolgozni több-kevesebb sikerrel. Most már nem évente, de olykor havonta 8 napot kell a képviselőnek a parlamentben munkával eltölteni. Jönnek a levelek, heten­te 20—30 levél biztosan. A legtöbb levél magánpanasz. Általában lakáskérdés, szo­ciális, családi ügyek, többnyire megoldha­tók. Kérdezhetik: akkor miért hozzám for­dulnak? Ügy gondolják, hogy a képviselő­nek nagyobb súlya, nagyobb szava van a hivataloknál. Ez igaz is. Elképzelhető, hogy néhány panaszos azért fordul a képviselő­höz, mert volt már az ügyintézéssel kap­csolatban negatív élménye, de szerintem a legtöbb esetben az állampolgár egyszerűen tájékozatlan, ki intézheti el ügyét-baját. A közérdekű panaszok? Például Sóstóhegy gázvezetéképítési kérelme. E téma is a fel­tétlen sikerélményekhez tjMtfoÉík. Bár hadd teszem hozzá: néha csak egy biztatás kel­lett, vagy csak egyszerűen egy telefon, hogy jó lenne ezt, vagy azt előbbre venni. Nagyon örülök, hogy sikerült személyesen jó kapcsolatot kialakítani a tanácsi dolgo­zókkal, vezetőkkel és azokkal, akik a konkrét ügyeket intézik. Láttam, nagyon sokszor az emberi türelmen, megértésen és jóindulaton múlik az ügy. Persze azt is, hogy a nyíregyházi tanácsi dolgozók rend­kívül túlterheltek. Kevesen is vannak, s az igények egyre nagyobbak velük szemben. Ami a választókkal való találkozásokat illeti? Kicsit keserű volt az első időkben, hogy az embereik szinte egyáltalán nem ér­deklődtek az úgynevezett képviselői fogadó­órák, beszámolók iránt. Megtörtént, hogy a Jósavárosban összegyűltünk heten-nyolcan, pedig előtte a Kelet-Magyarország, a rádió is meghirdették ezeket az alkalmakat. Azu­tán Sóstóhegyen kezdeményeztünk egy me­,.Profiszintű képviselői munkát kíván tő­lünk a jelen, az ehhez szükséges feltételek nélkül...” rész újítást. Régi jó barátom, az iskola- igazgató meghívott egyszer egy szülői érte­kezletre. Előadást tartottam a gyermekne­velésről, utána beszámoltam a képviselői munkámról. Rendkívül jó hangulatú estét töltötünk együtt a választóimmal. Záporoz­tak a kérdések, öröm volt látni, mennyire érdeklődnek e téma iránt. Ezt a módszert követtem az Örökösföldön is, ahol szintén jól fogadták ezt az ötletet. Pedig nagyon éles kérdések is elhangzottak Bős—Nagyma­rosról, az adótörvényről. Ilyen alkalmakkal tapasztaltam: az emberek nemegyszer azért fogalmaznak könnyedén és meggondolatla­nul, mert fogalmuk sincs arról, mi is a prob­léma gyökere. Sokan megkérdezték: én Bős —Nagymaros esetében hogyan szavaztam. Tartókodtam, s ennek két oka volt. Az egyik, hogy számos meggyőző érvet ismer­tem meg mellette, ugyanennyit ellene. A másik: méltatlannak és megalázónak tar­tottam azt a kormánygesztust, hogy egy államközi megállapodásokkal már régen alátámasztott beruházást az országgyűlési képviselők nyakába akasszanak. De menjünk egy kicsit közelebb. A minap kérdezték: választókerületem, Nyíregyháza profitált-e vajon az elmúlt évekből? A kér­désre elsősorban amiatt adok pozitív választ, hogy az emberek jobban magukénak érzik a várost ,a közéletet is, politizálóbbá váltak. Mint régen a keresztény ókorban, most a piacon is vitatkozunk politikai kérdéseken. Az emberek ma már nem passzívak, közöm­bösek, ne fogadják el azt, ami van. És ennek megvan az a haszna, hogy aki a napi politi­kával foglalkozik, azt egyre inkább érdekli szűkebb környezete! Ami az anyagi gyara­podást illeti, az én választókerületemben je­lentős méretű a fejlődés. Maradandó lakó­telepek épülnek — betonépületek és szép családi házak. Sportcsarnok —, amely óriási dolog —, városi galéria létesült, amely egy várost várossá tesz. Az ilyen létesítmények egy-egy város önbecsülését is jelentik! Ezek­hez tenném a közművesítést, a nagyméretű gázvezetékprogramot — különösen a perem­részeken. Választóim nagyrészt a nagy lakótelepe­ken, jelentős számban bérből és fizetésből élők, gyermekeiket ebből nevelő fiatal csa­ládok. Az ő helyzetük napról napra romlik. Biztos, hogy az igényeket itt-ott nekik is alább kell szállítani, meg kell tanulniuk he­lyesen és okosan bánni a pénzzel. Mindemel­lett, mint papot is elkeserít: nem tapasztal­tam az elmúlt négy évben javulást a gyer­mekek, a felnövekvő ifjúság nevelésében, oktatásában. E nagy lakótelepeken tinédzse­rekké serdült „kulcsos gyerekek” egész er­kölcsi felfogása aggasztó. Igaz, egyházi szempontból egyre újabb lehetőségek nyíl­nak e tekintetben. A kérdés, hogy tüdunk-e ezekkel élni. Sokan szólnak manapság arról a majd­csak divatos jelszóvá vált témáról: legitim-e a mai magyar országgyűlés, joggal ülnek-e a helyükön a képviselők? .Szerintem egy or­szággyűlés, képviselő legitimitását az dönti el, hogy megfelel-e a társadalom által tá­masztott igényeinek. Szerintem az ország- gyűlési képviselők túlnyomó többsége igenis felnőtt a feladathoz. Persze az a megállapí­tás is igaz, hogy profi szintű képviselői munkát kíván tőlünk a jelen, az ehhez szük­séges feltételrendszer nélkül. A legnagyobb gond az idő és a szaktudás. Nekem rengeteg energiámba került, amíg nagyjából sikerült egy megfelelő szakértői gárdát összehoznom rokonok, barátok, jó ismerősök köréből. Óhatatlan viszont a dilemma, hogy mi lesz a főállásommal, a hivatásommal. Valahol ol­vastam egy művésztől: ha egy napig nem gyakorol — észreveszi ő, ha egy hétig — észreveszik a szakemberek, s ha egy hónapig — észreveszi a közönség. Én most abban a stádiumban vagyok, hogy a szakemberek már észreveszik: nem gyakorolom eléggé az alapvető hivatásomat. A családomról nem is beszélve... Kopka János Az országban az utóbbi két évben az ipa­ri termelés növekedése nem a nagyüzemek révén valósult meg, egyedül az új, kisszer­vezeteknek, a vállalkozásoknak köszönhető a változás. S ami igaz a nagy egészet nézve, az vo­natkozik a megyére és Nyíregyházára is. mindössze annyit kell hozzátenni — sajnos —, hogy megfelelő késéssel ér el hozzánk az új, kisebbek a méretek, mint más vidéken. Néhány évvel ezelőtt a gazdasági munka- közösségek létrehozása volt a sláger. Mára viszont ennek a formának „befellegzett”. Pontosabban szólva, a későbbiekben más szervezeti formát kell találni, csak az év vé­géig tarható fenn ez a forma. Ugyanez vo­natkozik a gazdasági társaságokra, melyek­nek szintén az év végéig szabtak határt, utá­na más, önálló formát kell keresni, vagy visszaállítani az eredeti állapotot, meghagy­va a vállalatok közötti laza gyüttműködést. Hogy mégis felgyorsultak a változások, azt legjobban a friss számok mutatják. Az APEH, az adó és pénzügyi ellenőrző hivatal statisztikája szerint a megyében tavaly ösz- szesen 14, az idén csupán öt hónap alatt 45 önálló jogi személyiséggel rendelkező új gaz­dasági vállalkozást jegyeztek be, látták el úgynevezett adószámmal. Ezek többsége nyíregyházi székhelyű vállalkozás. Persze nem árt mindehhez egy kis ma­gyarázatot adni: az önálló jogi személyiség­gel rendelkező társaság elnevezés több for­mát takar. Létrejöhet vállalatok, szövetke­zetek elhatározásából az egyesülés, ugyan­csak ilyen alapon hozhatnak létre közös vál­lalatot, azonban sokkal kedveltebb forma a korlátolt felelősségű társaság. Az indoka is egyszerű: a kft.-nél csak a bevitt vagyon erejéig tart a felelősség (vagyis rossz gazdál­kodás esetén legfeljebb az úszik el), míg a társaság kötelezettségeiért a tag nem felel. Inkább nagyvállalati formának tartják, de a részvénytársaság még az a vállalkozási megoldás, amelynek a létrehozását az teszi lehetővé, hogy a tagok helyett részvényesek vannak, vagyis sok-sok tulajdonos pénzét összeszedve alakul ki az a tőke, amivel a vállalat gazdálkodhat. Az előbb említett formák természetesen nem kimondottan a gazdasági munkaközös­ségek átalakulását szolgálják. Nekik lehet választani a jogi személyiség nélküli gazda­sági társasági formák között, vagyis lehel belőlük közkereseti vagy betéti társaság. Meglehet, valaki szörnyülködik, de még egy magányos vállalkozónak sem igazán nagy összeg egymillió forint. Ugyanis ez az alsó határ, amennyivel egy kft.-nek rendel­keznie kell. S ilyen alapon ugyancsak sokan lehetnének akik akár „egyszemélyes” kft.-t hoznak létre. Hogy mégsem tolonganak min­den áron, annak nemcsak a vállalkozói kedv az okozója. Ugyanis kálváriát kell járnia an­nak, aki ilyesmire adja a fejét. Bár azt gon­dolhatná az ember, hogy későbbi működés szempontjából rengeteg fontos jogi előírás megtartásához elég, ha megfelelő tanácsost keres valaki, azonban éppen ők azok, akik egymás után sorolhatják bajaikat. Mindez kezdődik a lényeggel: egy korlátolt felelős­ségű társaság csak akkor működhet valójá­ban, ha bejegyzik a cégbíróságon. Nyíregyházán van cégbíróság, tehát első látásra nem okozhat gondot a bejegyzés. Azonban sokak véleménye, hogy még egy olyan nehézkes, a vállalkozási jogban já­ratlan intézményt nehéz találni, mint az itteni cégbíróság. Így esik meg, hogy még a minden körülményre kiterjedő előzetes szer­vezést jó felkészüléssel néhány hét alatt meg lehet tenni, addig hónapok kellenek, hogy a cégbíróság is megadja a végzést. S a külső szemlélő ebből csak annyit lát, hogy ülnek a papírokon, nem ismerik ki magukat a tennivalókban. Az új vállalkozási formák persze Nyíregyházán sem jelentik, hogy feltétlen új vállalatok jöttek létre. A jelenlegi tapaszta­lat szerint inkább meglévő szervezetek ala­kulnak át, a gazdálkodási kötöttségektől sze­retnének ezzel a formával szabadulni, vagy más, üzleti megfontolások vannak a háttér­ben, aminél a legnyomósabb az idegen tőke bevonásának lehetősége. A múlt évben egyébként kétfajta kény­szer volt az átalakulásoknál. Az egyik éppen a friss jogi szabályozás hiányát használta fel — ugyanis tavaly még egy múlt századi törvény alapján lehetett részvénytársaságot létrehozni. A másikat pedig a meglévő kö­töttségek gátolták, az országgyűlés csak a legutóbbi ülésén hagyta jóvá az átalakulási törvényt. Hogy helyi példát is említsünk: a Szabolcs Cipőgyár decemberben alig két hét alatt ho­zott tető alá egy részvénytársaságot nyír- bogdányi üzeméből. Az „üzlet” lényege, hogy ebben a formában a másik partner (részvényes) pénzét is be kellett vonni a vállalkozásba, az anyacég pedig lélegzethez jutott, elkerülte a veszteséget. Még az átala­kulási törvény előtt tucatnyi kft.-t hozott létre egységeiből a Nyírlugosi Állami Gazda­ság. Most aztán kereshetik, hogy a szanálás előtt álló vállalat (javarészt a túlzott beru­házások miatt), hogyan tud eleget tenni fi­zetési kötelezettségeinek, amikor csak né­hány emberből álló vagyonkezelő központ maradt, s a kft.-k önállóan, s minden bi­zonnyal eredményesen gazdálkodnak. Az átalakulás mottója a legtöbb esetben az eredményesebbé teendő gazdálkodás. Em­líthetjük a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat példáját Is, hiszen a koráb­bi vállalati rányítás mellett nehezen lehetett nyomon követni a költségek alakulását, ki­sebb volt az érdekeltség az egyes egységek­nél, míg a kft. formájában működő gyára* mór csak saját magukat okolhatják, ha eredménytelenül gazdálkodnak. Visszatérve az új vállalkozási formák sta­tisztikájához, nemcsak az az érdekes, hogy a bejegyzett 59 cég közül 46 a korlátolt fe­lelősségű társasági formáját választotta, ha­nem vannak ágazati saajátosságok is. Vezet az új formák között az ipar, hiszen 26 új tár­sasággal rendelkezik. Ezt követi a kereske­delmi ágazat a maga 23 társaságával, míg a mezőgazdaságban csak tízen vannak. (Hang­súlyozni kell, hogy ez a legutóbbi statiszti­ka, mert szinte naponta változnak a számok, újabb cégeket jegyeznek be.) Vannak vállalatok, amelyek egy új te­vékenység meghonosítására hoztak létre kft.- t. Példaként hozhatjuk mindkét nagy építő­ipari vállalatunkat, de ugyanezt tette a ga­bonaforgalmi és malomipari vállalat is, ame­lyik Nyírbátorban a durumliszt feldolgozá­sát szorgalmazza. A megnövekedett vállal­kozói kedvet pedig a nyíregyházi városi ta­nács is bizonyíthatja, hiszen részére egy kft.-nek, amely az UNIBER néven a városi beruházási célok megvalósításában működik közre, míg egy másikról a legutóbbi tanács­ülésen döntöttek a kiadványok menedzselé­sére. Hangzatos neveket találni, az üzleti koc­kázatot a jó hírveréssel is lehet csökkenteni. Ezért sorolhatunk fel mutatóban néhányat az szervezetek közül, amelyeket ugyan a me­gyeszékhelyen jegyeztek be, de nyilván más tájakra is kiterjesztik működésüket. lg£. ta­lálható Épület- és Villanyszerelő Kft., Nyír­építő Szak- és Szolgáltató Kft., Elfém Bú tor és Galván Kft., Portál Kereskedelmi Szolgáltató Kft., vagy Navigátor Műszaki Fejlesztési Kft. (S még azt is elmondhatjuk, hogy ugyancsak változatos helyeken találha­tók ezek az új cégek, nagyvállalati telep helytől egy jobb sorsra érdemes garázsig, vagy magánlakásig.) A vállalkozási kedv megélénkülése min­denképpen pozitív dolog. Befejezésül sem szeretnénk elriasztani, amikor lejegyezzük az adóhivatal figyelmeztetését: igen fontos a jól felkészült pénzügyi szakemberek ki­választása, mert a későbbi elszámolásoknál könnyen bajok lehetnek a jószándék ellené­re. Lányi Botond Sokan állítják, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átjutni, mint bejegyeztetni a nyíregy­házi cégbíróságnál...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents