Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1989. június 29. A Tárosért Észrevétlen székcsere A számok világával jegyezte el magát Bay Ernő, a Nyírség Konzervipari Vállalat köz- gazdasági , igazgatója. A nyugdíjba készülő szakember azonban soha nem zárkózott a matematika, a statisztika, számvitel elefántcsonttornyába. Nagyon is aktív közösségi tevékenységet folytatott. Nyíregyházán 18 éven át dolgozott a lakáselosztási társadalmi bizottságban. Az MTESZ szervezési és vezetéstudományi társaságában egy évtizeden át nyíregyházi városi titkárként, mostanában pedig vezetőségi tagként működik. Számtalanszor vett részt olyan munkacsoportban, amely szakmai adatokkal, tendenciák felvillantásával segítette a nyíregyházi városi pártbizottságot egy-egy fontos döntés előtt. Bizonyára ezek a tények is hozzájárultak, hogy a megyei várossá avatás ünnepségén Bay Ernőt „A városért” kitüntetéssel jutalmazták. Tiszaladányban született, az akkor még divatos nyolcosztályos gimnáziumban kezdte a tanulást. 1940-ben került Nyíregyházára és ettől kezdve, bárhová hívták — nemet mondott. A háború után a kereskedelmiben érettségizett, ezután tíz évvel a köz- gazdasági technikumban ismét tett egy érettségit. (Akkor azt hitte, a politikai gazdaságtan egyes fogalmait akár el is felejtheti, most viszont ismét lefújhatják a feledés porát a tőzsde, részvény, váltó, kötvény, csődeljárás szavakról.) Ismereteit a mérlegképes tanfolyamokon gyarapította és felsőfokú szakképesítést szerzett. Még gyermekcipőben .járt a számítástechnika, amikor beiratkozott a SZÁMALK elődjének egyik tanfolyamára és már 1975-ben szervezői oklevelet kapott. Nehéz volt elhelyezkedni 1948-ban, amikor a kereskedelmi ajtaja végleg bezárult mögötte. Fél évig járta a lehetséges munkahelyeket, de nem sikerült állást találnia. Míg- • nem statisztikai adatgyűjtő lehetettt a FŰSZERT jogelődjénél. A napi kiszállításokat igazoló számlákat csoportosította. A legnehezebb az volt, hogy a délután 3 órai pénztárzárás után négykor postára kellett adnia a bevételt. Történt egyszer, hogy pár perces késésért 20 forintos büntetéssel sújtották. A 489 forintos fizetésből ez érzékenyen érintette. Mindenesetre ez jó iskolának bizonyult a későbbiekre, mert rendszeretetre, pontosságra nevelték. Ügyszeretetére, szorgalmára hamar felfigyeltek és ányagkönyvelési csoportvezetőnek nevezték ki az akkor már megyei vállai latnak minősített FÜSZÉRT-nél. Rövi0 ideig dolgozott könyvelési ellenőrként a 6-os számú mélyépítési vállalatnál, majd revizorként az útfenntartóknál. Akkoriban, az 1960-as évek elején szervezték a konzervgyárat és kecsegtető ajánlatot kapott: a..számvitel és a pénzügyi. osztály munkáját kellett megszerveznie. Egy személyben látta el ezt a területet. Egy induló üzemnél a munkatársak kiválasztása és a feladatok elhatározása, ellátása hárult rá. Bő két éve ment rá erre, addig szabadságot sem vett ki egyetlen napot sem. 1964 mérföldkő a konzervgyár és Bay Ernő életében: ekkor indultak a borsószezonnal. A számviteli munkát igyekeztek naprakésszé tenni. Mindent kézzel könyveltek, csak később vettek 5 könyvelőgépet és két automata számlázógépet. Lassan körvonalazódott a konzervgyár profilja, a hazai zöldség- és gyümölcskonzervek mellett jelentős mennyiséget exportáltak a szocialista országokba, elsősorban a Szovjetunióba. A termelés mennyisége fokozatosan növekedett, újabb állomás volt, amikor bevezették az előfeldolgozást. Nem kellett a munkásoknak beutazniuk a környékbeli falvakból Nyíregyházára, hanem ott helyben meghámozták az almát, előkészítették feldolgozásra. Még így is kinőtte a telepet a konzervgyár és a román határ közelében, Tyúkodon létesítetettek egy üzemet. Hamarosan kiépült itt egy korszerű konzervüzem, nagyobb, rpint több önálló hazai konzervgyár. Evés közben jön meg az étvágy, tíz év múltán újabb üzemet avattak, Vaján. Pár év múlva pedig korszerű vállalati szerkezetet hoztak létre, Nyírség Konzervipari Vállalat néven és a tyukodi, vajai telepekből gyáregység lett. Az 1968-ban útjára indított gazdasági mechanizmus hamarosan éreztette hatását a konzervgyárban. Mégpedig nem okozott osztatlan örömet, mert a 70-es évek elejére a nyereség lecsökkent, a költségek emelkedtek. Bay Ernő úgy fogalmazott, a mélypontra kerültek. Nagyszabású tényfeltáró munkába kezdtek, minden lehetséges hibaforrást számba akartak venni, s a jövedelmezőséget tűzték célul ismét. Rájöttek, hogy az információra és a számítástechnikára kell alapozniuk a konzervgyár felfuttatását. 1975-re kidolgoztak egy 15 évre szóló koncepciót. A rendszer lényege, hogy számítástechnikára alapoznak a nyereségtermeléstől kezdve az értékesítésig minden folyamatot. Ennek a részletes kidolgozásában fontos szerep jutott Bay Ernőnek. . Üj szellemet akartak meghonosítani a gyárban. Mégpedig a vezetőket akarták felMinden nehéz döntés előtt bejárta az igénylők otthonát. így találkozott a Kisteleki szőlő, a Borbánya, a Guszev nem kevés emberi nyomorával vértezni egy körültekintő, korszerű szemlélettel. A SZÁMALK egyik tanfolyamát a konzervgyárban rendezték meg és a legtöbb * vezető sikerrel végezte el a kurzust. Le kellett küzdeni azt idegenkedést, ami a komputerekkel szemben megnyilvánult. Hallottak olyan hangokat a dolgozóktól, hogy rájuk biztosan nincs szükség, ha gépet hoznak helyettük. A kétkedőket meg kellett győzni, hogy nem a gép hozza a döntést, hanem az ember, de a számítógép hasznos segítője a vezetőnek a jó döntés meghozatalában. 1982 újabb állomás a gyár életében: január elsejével nyerték el az önállóságukat. Szabadabban dönthettek a fontos ügyekben, nem kötötték többé őket a tröszt merev szabályai. A fejlett technikát és technológiát akarták mihamarabb meghonosítani. Nem voltak restek náluk előbbre járóktól tanulni, ezért 1983-ban svájci szervezőket hívtak a konzervgyárba, akik közül ma is dolgoznak itt. A technológiai folyamatokat, a költséggazdálkodást, a termelésirányítást, a szervezeti felépítést nézték át és véleményezték a svájciak, s mindezt számítás- technikára alapozva javasolták eredményesebbé tenni. Kidolgoztak egy újabb koncepciót, fölhasználták az előző eredményeit. Az utóbbi években egyre jobban érezték a gazdaságban végbemenő negtí.v tendenciákat a konzervgyárban. Minden forintot megfogtak és ha tudták, gyarapították a vállalat« vagyonát. így például beadtak egy pályázatot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsághoz a számítástechnikai géppark bővítésére. Ugyanis a meglévő gép kapacitása már 1981-ben elérte a maximális szintet. Az OMFB pályázatán 26,1 millió forintot kapott a konzervgyár, mégpedig úgy, hogy ebből csak 14 millió forintot kell visszafizetni a közeljövőben. Az új számítógépes-hálózat egyes alrendszereit már működtetik, illetve folyamatosan helyezik üzembe. Két éve a könyvvitelt a komputer futtatja, emellett a műszaki kalkuláció, a nyersanyagbeszerzés, a munkaügy és a személyzeti rendszer is a gép segítségével megy. A tervek szerint 1990. április 30- ára alakítják ki a teljes komputeres rendszert. A hazai szakemberek és intézetek érdeklődéssel figyelték a konzervgyár erőfeszítéseit és nem véletlenül jutalmazták Állami díjjal a számítógépes rendszer kidolgozóit. A konzervgyárból Rudi Béla vezérigazgató, Bay Ernő közgazdasági igazgató, valamint Mikecz Tamás tevékenységét ismerték el a magas kitüntetéssel. Bár azt hihetnénk, a számok világában otthonosan mozgó könyvelő az élet más területét kevéssé ismeri, Bay Ernőre ez szerencsére nem igaz. Maradt ideje arra is, hogy fáradhatatlanul munkálkodjon a várös ügyeiben. Mint a tanács lakásügyi társadalmi bizottságának tagja, szinte az egész Nyíregyházát úgy ismeri, mint a tenyerét. A bizottság tagjai felosztották maguk közt a várost és az igénylőket úgy keresték fel. Bay Ernő a Kisteleki szőlőt, Borbányát, a Gusze- vet, a Ságvári kertvárost, a Kossuth utca környékét, a Hímest látogatta a leggyakrab-. ban. Nagyon sok emberi sorsot látott, nem egyszer nyomorúságot tapasztalt és amikor még kevesebb elosztható lakás volt, mint ahányan igényeltek önálló otthont, sok nehéz döntést is hoztak. Bay Ernő fél év múlva nyeugdíjba készül. Mint mondta, annyi bepótolnivalója van, hogy negyven évre készített tervet. Elsősorban a szépirodalmi művek közül nem tudott mindent elolvasni amit fontosnak tartott volna. Érdekli a tudomány fejlődése. Sóstói kertjükben szeret kapálni, gyomlálni, virágot, gyümölcsöt nevelni. Mint elmondta, az az egyik legnagyobb gondja, hogy az utódjának úgy adja át az ügyeket, hogy a konzervgyár ne vegye észre a közgazdasági igazgatóváltást. A várostól azonban nem akar, de nem is tud nyugdíjba m^nni... • Tóth Kornélia Utak, lámpák, parkolók Közlekedési dugóban Diákok ülnék papírral, tollal a • kezükben az úticereziteződések közelében található ihővösben. Vonalakart; húznak, ha elmegy egy autó, néhány hét múlva pedig papírra kerül a végeredmény, amelyből nyilván csak egy következtetést lehet levonni. Nyíregyháza központjában valamennyi kereszteződésnek szűk az áteresztő-kapacitása, minden irányban növelni kellene a zöld- hullámot (már ahol ámpa van), mindenütt külön sávból kelliene startolni a balra, a egyenesen és a jobbra haladóknak. Ennyi óhaj után már csak megállapítást tehet majd a tapasztalatokat összegző szakosztály: nemhogy ennyi mindenre, még a legsürgősebbek megoldására sincs pénz. Pedig nagyon kellene, ment Nyíregyháza közlekedése dugóba került, már nemcsak csúcsidőben akoznak torlódást a járművek a város központjában, hanem vasárnap kivételével szinte állandóan. Azt mondja Kerekes Kálmán, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője, hogy tulajdonképpen két igazán nagy gond van. A Kiskörúttal az, hogy nincs kiskörút, a Nagykörúttal pedig, hogy nincs nagykörút. A Kiskörútnaik hiányzik a déli és keleti része, így aztán hiába vannak darabok készen belőle, mivel hiányzik a Síp és Egyház utcai, aztán a Szarvas, a Kereszt, az Eötvös, a Kossuth gimnázium mögötti szakasz — amelyik visszakanyarodna majd a művelődési háznál a meglévő szakaszba —, gyakorlatilag nem gyűjti össze és nem osztja szét a központba érkező, vagy innen induló járműveket. Mire ez elkészül, legalább harminc évbe kerül. így aztán a következő évezred húszas évéig sajnos toldozgatásokna, foltozga- tásokra lesz szükség, átmeneti megoldásokat kell tó találni. A mai útdarabok természetesen jók lesznek, de csak ha az egész körútrendszer kiépül. És addig a mai állapotokhoz kell igazítani a jelzőlámpák programjait is. Mivel az az igazán nagy baj, hogy a városközpontban nincsenek markáns irányok. A központból kifelé igyekvők éppúgy sorba állnak a Dózsa György útra vezető lámpánál, mint a Rákóczi út felé kanyarodénál, ha a Vay Ádám körúti csomópontot nézzülk, de a Marx téren sem különb a helyzet. Legfeljebb azért látszik rövidebbnek a jobbra, tehát a 4-es út, illetve a Bujtos felé kanyarodó kocsik sora, mert az a lámpa két hullámban zöld, így jobban elvezeti a forgalmat. Szó volt róla már, hogy létrehoznak egy lámpairányító központot és kiépítenek egy olyan rendszert, amelyben a lámpák jeleznék, ha elromlanák.- Ebbe a programba az -is-belefért ' volna, hogy hiba esetén vált»» - program és a forgalomnak megfelelően vezényelhette volna az autókat csúcsforgalmi időiben, majd utána, amikor már csökken a forgalom. A kivitelezés elmaradt, mert hovatovább a fenntartás is megoldhatatlan, feladatok elé állítja a várost. Nagyjából ákkor volt szó kerékpárutak kiépítéséről, sőt program is készült rá, aztán úgy tűnik, ez is abbamaradt. Hiába vezet ugyanis kerékpárút Orosra, vagy Kabaflásm, ha nincs út a kerékpárút kezdetéig. Nemcsak azoknak kell biztonság, akik a Tölgyes csárdától Sóstóig akarnak biciklizni, hanem akik az állomástól szeretnének eljutni mondjuk a Tölgyes csárdáig. Nyíregyháza még nem is nagy város, itt még csali harmincezer gépkocsi van, ezért kell már most olyan megoldásokat találni, hogy abban az esetben is el lehessen, jutni a város egyik pontjáról a másikra, ha duplájára emelkedik a járművek száma. Mit és hol lehet pénz nélkül tenni? Mindenekelőtt a csomópontok gondjain kell segíteni, mert ezeken a helyeken legnagyobb a környezetszennyezés," az álló autók itt engedik ki a legtöbb szénmonoxidot, az óimat és ezeken a helyeken legnagyobb a balesetveszély is. Az egyik legfeszítőbb gond a Marx téri csomópont közlekedésének megoldása. A Dózsa György út és a Korányi az elmúlt öitven, vagy száz évben sem változott. A Korányi út például arra a forgalomra épült, amit a szárad első felében a Sóstóra utazók jelentettek, ma pedig több mint húszezer ember él a temetőn túli területen, s ennek az útnak kell a Sóstói út segítségével be- és kivezetni a városból a forgalmat. Amíg nem jut pénz az út szélesítésére, addig is van megoldás. Tervezik, hogy a temető mögött összekötik a Korányi és a Pazo- nyi utat, így aki a 4-es út felől érkezik Nyíregyházára és Jósavárosba, vagy a város északi részébe tart, annak nem kell elmennie a Marx térig. Ugyancsak a városba vezető Dózsa György út forgalmának enyhítését segíti majd, ha megépül a Hunyadi utca, mert aki a város keleti félébe igyekszik, a Piazonyi útról egyenesen folytathatja útját a Hunyadi utcán és így jut el a művelődési központ előtt a Kisfcörútra, ez a város központja. Mór most is csokiként a város északi részében a közlekedési dugók száma attól az egyszerű intézkedéstől, hogy á Krúdy utcára csak Sóstó felől lehet ráfordulni és a Stadion utcára nem lehet balra kihajtani. Ebben a kereszteződésben nagyon sóik volt korábban .a baleset, nagy a gyalogosforgalom is, így a közlekedés rendjének módosításával már kedvezőbbé vált a helyzet. Még kedvezőbb lesz azonban, ha a temető Volán felőli oldalán megépítenek egy gyalogjárdát, s a temető melett a buszról leszálló tömeg azon jut el a Volán központjáig, s ott megy át a Krúdy utcára. Ma a gyalogosok az autósokat idegesítik, az autósok pedig a gyalogosokat veszélyeztetik, hiszen négy sávon kell autók elől és mögül felbukkanó, a buszról a túloldalra szaladó gyalogosokra számítani. A gomdoik alapvetően onnan erednek, hogy az új városrészek kialakításával, fejlesztésével nem jár együtt a közlekedés feltételeinek kialakítása. A közlekedési szakemberek úgy ítélik meg, hogy Nyíregyháza közlekedésének helyzete kedvezőbbé vált azzal, hogy az utak üzemeltetését, fenntartását átvette a Közte- rületfenmtartó Vállalat. De érezhető a változás albban, hogy felgyorsult a kisebb hibák jelzése és kijavítása, s ha elromlanák a jelzőlámpák, azokat órák alatt megjavítják. Segít majd az a most készülő jogszabály is a feltételek javításában, amely kimondja: aki nem rendeltetésszerűen használja az utat,, annak jelentős díjat, vagy büirvte-_ tést kell fizetni énte. A közlekedés föltételeinek jelentős javítását eredményezi majd, ha a Tokaji úti felüljáró megépül, ha elkezdődik az állomás rekonstrukciója, ahol először az utazás feltételeit javítják, s csak utána a vasút dolgozóinak körülményeit, mert így előzhetők meg a balesetek. Vannak azonban olyan sürgősen javításra érett ügyei is a megyeszékhelynek, mint amilyen a Szabolcs Szálloda előtt található, ahol a 4-es úton kell megállni egy vendégnek, ha ki akar szállni kocsijából, ahelyett, hogy átirányították volna — mint mindenütt az országban — a szálloda másik oldalára, vagy akár a belső udvarra. Valamikor Szabolcs-Szatmár megyében évente több mint száz kilométer aszfaltút épült. Ma két megyében sem épül még a tizede sem, mert olyan kevés a pénz, s olyan magasaik lettek az árak. Ezért kell minden fillér elköltéséről felelős döntést hozni, ezért kell hosszú távú programot kialakítani, így a hozzá képest jelentéktelenebbnek tűnő fejlesztések is ennek megvalósulását segítik. Balogh József Nyíregyháza valamennyi kereszteződésének szűk az áteresztő képessége. Minden irányból növelni kellene a zöldhullámot.,.
