Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. június 27. Á legtisztább forrásból merítenek Gyerünk a csűrbe! — hallatszik a kiáltás. Félreértés ne essék, nem holmi mezőgazdasági munkára invitálják a fiatalokat, s a csűr sem igazi. A megye mintegy 30 nyári táborának egyikében, a harangodi .áncha/,vezető-képző tanfolyam táborában vagyunk. A Makovecz-csoport által épített csűrbe hívják a fürgelábú fiúkat és lányokat. A hangulatos színhely: a Makovecz-csűr. A hangulat a nem éppen kedvező időjárás ellenére kitűnő, a környezet ideális. Az itt tanult, és a látogató előtt bemutatott méhkeréki és bonci'dai népi tánccal holnap már akár dobogóra is léphetnek. (bodnár) Fél 10 van, kezdődik a délelőtti foglalkozás. A mintegy 20 fiatal előkászálódik a sátrakból, az alkalmi kantinból. Bizony hűvös volt az éjszaka, jólesik a bemelegítő mozgás. A hangulatkeltő diszkózene magnóról szól, de néhány perc múlva stílusos népzenei szalag kerül az orsóra. A látványos méhkeréki táncot próbálják. A legtisztább forrásból merítenek: Méhkerékről jött el Papp László, hogy az ottani „adatközlőktől” gyűjtött tánclépésekre tanítsa a tábor résztvevőit, akik több megyéből érkeztek. Van közöttük egyetemista, tanár, katona és fizikai dolgozó is. Közös ismertetőjelük: mindannyian fiatalok és megszállottjai a népi táncnak. A megyei művelődési központ másfél éves tanfolyamára járnak és most a nyári táborba is eljöttek közülük jó néhányan. Hogy miért? Rónai Anikó, egyetemista a debreceni Forgórózsa együttes közlékeny táncosa: — Itt csak a tánccal foglalkozunk, napi 5—6 órán át, sőt még a magunk örömére is táncolunk esténként. Több idő jut a próbákra és arra is kiterjed a figyelem, hogy olykor okulásként videón táncfilmeket is megnézhessünk. Papp Judit tanár Üjfehér- tóról érkezett. A Ki mit tud? győztes Nyírség táncegyüttes tagja és mint kiderül, valóban megszállottja a népi táncnak, szinte mindennap próbál. Most különösen nagy szükség van erre, hiszen Franciaországba készül az együttes, a híres dijoni fesztiválra. Minél többet tud meg az ember, annál inkább ráébred arra, hogy még milyen sok a tanulnivaló — mondja. Ratkó Lujza, a tábor vezetője szerint az egy hétig tartó tábor célja, hogy itt intenzívebben tanuljanak a tanfolyam résztvevői. A legnehezebb táncokkal próbálkoznak és emellett néprajzi anyagokkal is ismerkednek a táncosok. Zenéről, népi szokásokról is hallgathatnak előadásokat. Egészségügyi központ Nállésemjénben Egészségügyi központot építenek Kállósemjénben. A terv szerint 1990 végéig akarták átadni a létesítményt, de anyagiak híján valószínűleg osak később kerülhet erre sor. A beruházásból eddig a fogorvosi rendelőben kezelhetik a betegeket. A kálló- semjéniek elégedettek a Romániából érkezett orvossal. Az egészségügyi központba még két körzeti orvosi rendelőt terveztek, de pénzhiány miatt egyelőre a két régebbi, már meglévő rendelőben gyógyítják a betegeket. Fillérekért - színes tv? Néhány fegyelmi ügy háttere Kósza hírek járnak fegyelmikről, selejtezési visszaélésekről, melyek a nyíregyházi Váci Mihály művelődési házban megtörténtek volna. Azt is beszélik: vezető beosztásúak fillérekért hozzájuthattak színes tévékhez. Hogy a rossz nyelvek senkit illetéktelenül be ne sá- rozzanak. megkérdeztük Nagy Ferencet, az intézmény igazgatóját, mi az igazság? Két-három évenként indokolt egy ilyen intézményben a rendes, szokásos selejtezés, amikor a hálózathoz tartozó hét kerületi házban és a három központi épületben az elhasználódott berendezéseket újakra cserélik. Legutóbb 1987 első felében történt meg ez, amikor a Bizományi Áruház műszaki osztályának közreműködésével selejteztek. az értéket a szakemberek állapították meg. Húsz dolgozó vásárolt különféle tárgyakat, pl. összetört bútorokat. A selejtezésről jegyzőkönyv készült, a vásárlásokról névjegyzék és lista. A vásárlók között vezetők nem voltak. Gyémántlakodalom előtt Nászajándék a nagyvilág Megsárgult az írás azon a házasságlevélén, amit Nagy László féltő gondossággal hajtogatott össze. Az alig húszesztendős fiú, — épp csak hogy pelyhedzett az álla, — de már pap elé vezette a fonóban megismert, szem- revaló Erzsikét. A nagykorúság halárán a fiatal lány asszony lett. Még szép, hogy fakul a papír, hiszep közel hatvan esztendeje áldotta meg Póto> Sámuel református lelkész a csodálatosan szép csengeri templomban a fiatalok egybekelését. S most, a gyémántlakodalomhoz közeledve úgy idézik a múltat, mintha tegnap történt volna. Ma kevesebb a forint... Takaros ház, virágzó udvar, a kerítés tövében a kacsáknak be nem áll a csőrük. A kutya megjuhászo- dott, csak a rend kedvéért vakkant időnként. A nyári konyhába húzódunk beszélgetni, Erzsiké néni a hokedlin pihenteti fájós lábát. Mi más is jöhetne szóba, mint az a hatvan esztendő, amely bőkezűen osztott jót, rosszat Nagyéknak. Két fix pont kormánjmzta életüket: soha nem jutott eszükbe, hogy megszegjék egymásnak tett fogadalmukat és eszük ágában sem volt elköltözni Csengerből. — Pedig gondolhatja, kedves — emlékszik a néni —, hogy lett vón okunk veszekedni. Ha kevesebb a forint, gyakoribb a súrlódás. Ügy kerültünk össze, mint az ujjam. Én szobalány voltam az uraságnál, a párom Komlód- tótfaluban a dohányosbari kapott állást. A nincsre mondtunk igent. S még utána, amikor három fiút indítottunk útnak, sem igen telt többre. Földi javak híján a nagyvilágot adjuk nektek, legyetek benne otthon valahol — ez volt a mi nászajándékunk. Nem azért, mert a szívünk nem diktált volna többet, nem telt a szűkös pézből. Még így is sokszor kérdezte az uram, hogy tudok félretenni, mikor minden olyan drága? Te megkeresed, én megspórolom, eny- nyi az egész... — de azért nagy jólesett a dicséret. Nagy Lászlóék az első gyermeknek, Sándornak az esküvő, 1930 után esztendőre Fiatalosan — -ycmántlakodalom előtt örülhettek. A legidősebb fiúk a katonatiszti pályát választotta, Miskolcon szolgál. A középső, László messzire sodródott, Orosházán az üveggyárban művezető. A legkisebb a szülők közelében maradt, ő vezeti a városközpont modern ABC-áruházát. Az unokák évente legalább egyszer felkeresik a nagyszülőket. Ritka jubileum Már az aranylakodalmat díszes vendégsereg előtt ünnepelték, ettől talán csak a a gyémántlakodalom Ígérkezik szebbnek. Ritka jubileum, nagyon készülnek rá. Jóval az ebédidő után érkezik haza a gazda, nem akarta félbehagyni a permetezést. Saját sorsuk alakulása mellett sokkal izgalmasabbnak tartja, hogy az akkor még falusi szintű Csengerről beszéljen. 1950-ben, amikor újjászervezték a közigazgatást, Nagy Lászlót megválasztották tanácselnöknek. Hatalmas lendülettel látott hozzá a közélet ügyeinek intézéséhez. — Amikor hallottam, hogy szervezik sí pártot, hoztam haza belépési kérelmet a feleségemnek és a fiamnak is. Másnap reggelre öt taggal gyarapodott a kommunista párt. A munkásőrségbe is az alapítók közt jelentkeztem Ne vegye dicsekvésnek, de megkaptam a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát és a Kiváló Termelőszövetkezeti dolgozó címet Manapság egyesek szégyellik a kitüntetésüket, de én ma is úgy érzem, teljes szívvel-lé- lekkel hajtottam. Nem az íróasztal mellett görbítettem a hátam. Én nagyon hittem benne, hogy mi, csizmás parasztemberek megforgatjuk a világot... De vajon sikerült-e nekik? Éjt nappallá tevő robotjuk kinek mit bizonyított? Nekik azt, hogy vége az uraság hatalmának, a gyerekeiknek becsületes szakmát adtak a kezükbe, de most, az unalomig ismételt megérdemelt pihenés újabb erőfeszítést követel tőlük: aki ugyanis majd húsz éve ment nyugdíjba, hideg vízre is nehezen tesz félre. A másik iránti felelősség — Elnézzük, hogy ma hány fiatal válik — tűnődik Erzsiké néni a gyémántlakodalomhoz vezető út buktatóin. — Nem tudnak alkalmazkodni, vagy hallgatni, ha kell. Nem attól nagyobbak, jobbak, hogy mindenáron bebizonyítják az igazukat. Más világban kerültünk mi össze. Olyan szemérmesek voltunk, hogy a láda két végén telepedtünk le, ha meglátogatott az udvarlóm. Lehet, hogy ezt sokan megmosolyogják, de a másik iránti felelősség, a tisztelet másként élt bennünk. Talán ezért röpült el a hatvan év együtt, békességben, szeretetben. A boldogság kék madara kísért a kapuig ... Tóth Kornélia Két Color Sztár tévét is kiszuperáltak akkor. Emlékezetes, hogy abban az időben döbbentek rá a gyártók: némelyik készülék ezek közül robbanhat — robbant is. Tűzbiztonsági szempontból írták elő. hogy ilyen készüléket ott ne tartsanak, ahol nagyobb tömegre lehet számítani. Akkor szabadultak meg a két veszélyes tévétől, melyeket már amúgy is ki lehetett volna selejtezni, eléggé elhasználódtak. Az egyiknek csak a keretét vette meg egy dolgozójuk, az alkatrészek nélkül vitte el. A fegyelmi ügy más lapra tartozik — ezúttal a szó szoros értelmében, mégpedig a munkalapokra. Nem egészen egy éve volt tavaly novemberben Nagy Ferenc a mű-. velődési ház igazgatója, amikorra megerősödött benne az az érzés: valami nincs rendben az anyaggazdálkodásban, az eszközhasználatban. Egyszerűbb nyelven: indokolatlanul nagy tételűnek találta azokat az összegeket, melyeket a berendezések javítására, karbantartására fordítottak, és pazarlónak a felhasználást. Bglső ellenőri speciális vizsgálatot rendelt el, melynek eredménye a feltételezéseit igazolta: adminisztrációs szabálytalanságot, hiányosságokat tapasztaltak, amiből bizonyos visszaélésekre lehetett következtetni. Négy személy ellen indított fegyelmi eljárást, majd ezt függőben hagyta, és felkért egy független könyv- szakértőt a javítási munkalapok tételes felülvizsgálatára. Bebizonyosodott, hogy valóban voltak hibák, mind az anyaggazdálkodásban, mind az eszközhasználatban, egyes személyeknél tételesen kimutatott a vizsgálat bizonyos károkozást. Végül is lezárult a fegyelmi, a büntetéseket kiszabták. Tizenháromezer forintot állapított meg a könyvszakértő, ami az éves 1 milliós anyagbeszerzési keretet nézve elenyésző — de mégis kár. Mint ahogy az is kár, hogy ez megtörténhetett. B. E. Tétlenség és névtelenség... A Kelet-Magyarország 1989. június 17-i, szombati számában „Képtelenség ez a névtelenség ...” címmel jelent meg Gönczi Mária cikke, melyben szóvá teszi, hogy iskoláink zöme csak számmal különbözteti meg magát a többitől. A névtelenség ellen mi is felléptünk. A „mi” a Nyíregyházi Városi KISZ Bizottság Pedagógus Ágazatát jelenti. Igaz, azóta nevünk már megváltozott, de amikor 1989 januárjában felhívással fordultunk a város iskoláihoz. „Nevezzük el az iskolákat” címszóval — még így neveztük magunkat. Felhívásunkat eljuttattuk a város minden („számos”) iskolájához, a városi tanács művelődési osztályához, s hogy a város lakossága is értesüljön akciónkról, megjelentettük a Kelet-Magyarország hasábjain is. Ebben megindokoltuk a névtelenségből adódó jel- legtelenség tarthatatlanságát, hiszen például úttörőcsapataink, ifjúsági közösségeink már választottak maguknak nevet, ezzel is kifejezve önálló arculatra törekvésüket. Azt a lehetőséget is felajánlottuk, hogy a névválasztást megkönnyítendő a helytörténetben jártas szakembereket az ügynek megnyerve segítünk ' az adott iskola jellegének, hagyományainak megfelelő, névadóként szóba jöhető személyiség kiválasztásában. Akciónkat a helyi ifjúsági szervezetek is támogatták, körkérdésünkre pedig kiderült, hogy az iskolák is szimpatizálnak ezen kezdeményezéssel. Az eredmény azonban a mai napig várat magára. Mindenesetre — optimista, ifjúsági szervezetről lévén szó — felhívásunkat továbbra is fenntartjuk, minden lehetőségünkkel támogatjuk az iskolai közösségeket, remélve, hogy a jövő tanévben már arról írhatunk. hogy „számtalan iskola számtalan”. Fábián Gergely Nem akart rendőrökkel találkozni Ittassága miatt nem akart rendőrökkel találkozni tavaly szeptember 25-én a nyírpazonyi Nyárádi Miklós. Ezért az általa okozott baleset sérültjét otthagyta az,/ űt mentén. A büntetlen előéletű Nyárádi azon a napon öt óra körül Kék belterületén alaposan berúgva vezette az autóját. Vele ült a kocsiban a szintén nyírpazonyi Gavallér József, akitől az ittas járművezetés nem áll távol, ugyanis kétszer is megbüntették már miatta. Éppen ezért minden fenntartás nélkül ült be a részeg sofőrhöz. Az úttest jobb szélén három férfi gyalogolt. Nyárádi ittassága és figyelmetlensége miatt nem vette őket észre, s kettőt közülük elgázolt. Látta, hogy bajt okozott, de anélkül, hogy kiszállt volna, továbbhajtott. A baleset következtében egyikük súlyos sérülést szenvedett, betört a koponyája, a másik kisebb horzsolással úszta meg a gá-. zolást. A baleset elkövetésekor Nyárádi vérében 4,42 ezrelék körüli alkoholkoncentráció lehetett, ami igen súlyos alkoholos állapotot eredményezett. Utasa sem hívta fel Nyárádi figyelmét arra, hogy meg kellene állni, ezért segítségnyújtás elmulasztása miatt a bíróságon őt is felelősségre vonták. A Nyíregyházi -Városi Bíróság egy rendbeli súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette és a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztása bűntette miatt egy év négyhónapi börtönre ítélte, és három évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. Gavallér Józsefet a segítségnyújtás elmulasztása miatt 7200 forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. (B. A.)
