Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
1989. június 24. IC iifc'lMü r-------------------------------------------------------------------------- ------------------------------f II Kelet , 1 a Bapporszag Um ------------------------------------------------HÉTVÉGI MELLÉKLETE A lélek pásztorai Ráébredtünk, hogy az embereknek nem elég a kenyérkereső foglalkozás, a gyermekeknek az iskola, valami többre, másra is vágynak. A mi térségünkben kétszer olyan nehéz az élet, mint a Dunántúlon. Aki itt született, mégis makacs szívóssággal ragaszkodik a tájhoz és apái örökén keresi a boldogulás útját, amihez az anyagiakon kívül kell az érzelmi, erkölcsi tartás a hétköznapok nehézségeivel szemben. Ebben a nehéz küzdelemben a lélek pásztorai pénzben ki nem fejezhető segítséget nyújthatnak a hozzájuk fordulókhoz. A templom mellett gondozott kert veszi körül a parókiát, a háziasszony épp végzett a takarítással. Szabadkozik, máskor nem marad ez szombat délelőttre, de egy hétig lelkésztovábbképzésen jártak a férjével Berekfürdőn. A gyerekeket a nagymama vette addig gondjaiba. A csengeri református lelkészpárnál járunk, Bartha Gyulát a közelmúltban iktatták be a gyülekezetbe. Felesége. Bartháné Szántó Ágnes is lelkipásztor, Szamosangyaloson teljesít szolgálatot. A két kislány közül, a hatéves Lilla csetlik-botlik anyja körül, még soha nem töltöttek egy egész hetet egymás nélkül. A kilencéves Eszter Nagyszekeresen vendégeskedik, egy lelkész barátjuk kislányánál. Próbatétel a csengeri református gyülekezetben a szolgálatot elvállalni. Ugyanis a nemrégiben nyugdíjba ment lelkipásztor, Pótor Sámuel közel fél évszázadon át állt a gyülekezet élén. Apjától vette át a hivatalt. Pótor Elemér szintén annyi éven át szolgálta a csengerieket. Az 5600 lelkes ifjú városban 1200 református családot számlál a gyülekezet, s errefelé a férj, feleség mellett a gyerekek is rendszeresen látogatják az istentiszteleteket. Életükben tehát a papnak fontos szerep jut. A házaspár családi indíttatása törvényszerűen vezetett az egyházi szolgálathoz. Ágnes édesapja Fülpösdarócon volt református lelkész. Az emlékezetes árvíz idején menekítette Jármiba a víz fogságába került embereket. de az ő szíve már nem bírta a megpróbáltatást: 49 évesen a harmadik infarktus pünkösd szombatján vitte el. Ágnes nővére a debreceni református kollégiumban nevelő tanár, a fivére agrármérnök. Anyja a református szeretetotthont vezeti Erdőbé- nyén. így nem volt meglepő, hogy Ágnes is a debreceni kollégiumban érettségizett és a teológiát válásztotta. A férj családjában is volt pap. Még a teológián elhatározták: összekötik a sorsukat. A vőlegény Tyúkodra, a menyasz- szony Szamosangyalosra került. Kedves emlékként idézi fel a házaspár az április 30-i beiktatást. Csenger társadalmi, közéleti vezetői is részt vettek a nagyszabású ünnepségen, de még a párttitkár is eljött. Püspököt 61 esztendeje nem láttak a csengeri templom falai és most dr. Kocsis Elemér, a tiszántúli egyházkerület püspöke, a magyar református egyház zsinati elnöke szintén ide, látogatott. A zuhogó eső ellenére zsúfolásig megtelt a gyönyörű templom. Papíron ezren, a valóságban jóval többen szorongtak benne, hogy lássák Bartha Gyula beiktatását. A háromórás szertartást videóra vették, s még ma is emlegetik Molnár Jó- zsefné köszöntőjét. Az idős asszony — noha senki nem kérte fel —, olyan ragyogóan összefoglalta, mit várnak el a hívek a papjuktól, hogy a házaspár még nagyobb örömmel és felelősséggel végzi a szertartásokat. — Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de ha édesapám élt volna az érettségim idején, bizonyára minden erejével megpróbál lebeszélni az egyházi tisztségről — emlékezik visz- sza Bartháné. — Az elmúlt évtizedekben nem volt egyszerű a lelkész élete, sokan megtűrt embernek érezték magukat a közéletben. Hiába jöttek a hívek a templomba, ha körülnéztek, mielőtt bementek, s a gyerekeiket nem merték hitoktatásra beíratni. A továbbtanulásnál a gyerekeink sokszoros hátránnyal indultak, hiába megalapozott tudással vágtak neki a felvételinek. Az akadályok ellenére mégis amellett döntöttem, mint a családunk majdnem minden tagja és a várható nehézségek sem térítettek el hitem szolgálatától. Arról nem beszélve, hogy a lelkész az emberek képzeletében rendszerint férfi. Még a nyelvhasználatban sem tudatosodott a lelkésznő, vagy papnő szó. Ám ma a teológiára járók fele a gyengébb nemhez tartozik és ugyanolyan gyülekezeti szolgálatot látnak el, mint férfi társaik. — Ma már egész más a helyzet — folytatja a gondolatsort a férj. — Épp ezért a beiktatáson a párttitkár jelenléte természetesnek tűnt mindenki előtt. Meglátásom szerint ugyanis a pap a település közéletének fontos szereplője. Sok ember véleményét ismeri, hatni tud a közösségre. Nem véletlen, hogy a szószékről elhangzó dolgok az emberek lelkére hatnak, míg esetleg egy felirat vagy röplap a szürke agysejteket mozgósítja. Hihetetlen öröm számunkra, hogy a várostervezésnél vagy más, a nagyobb közösséget érintő ügyekben is kikérik a város vezetői a lelkész véleményét. Ezt nem személyes sikernek tartjuk, hanem a gyülekezet elismerésének. Ugyanis egy ilyen nagy létszámú, összetartó közösség véleményét nem szabad figyelmen kívül hagyni. A papnak Isten előtt fogadott és lelkiismerete szerint vallott kötelezettsége van a gyermekek, a fiatalok, a dolgozó emberek és az idősek előtt. Talán nem véletlen, hogy 180 gyereket írattak be hittanra a szüleik és csak néhányan morzsolódtak le. Jönnek az óvodások is, már két órával kezdés előtt, és kijátsszák magukat a templomkertben a foglalkozás előtt. Vajon mi a titka a gyermekcsoportok sikerének? — Minden bizonnyal az — magyarázza Ágnes asszony —, hogy a gyermek élvezi a felnőtt érdeklődését. Ugyanis a szülő rohan, nincs idő beszélgetni. Az iskolában a pedagógust köti a tan terv, igyekszik „leadni” az anyagot. Nálunk nem baj, ha „csúszik” az óra. Itt nincs teljesítménykényszer, nincs iskolai értelemben vett követelmény. Nem fizikára. matematikára oktatjuk a gyerekeket, hanem arra, hogy szeresse a családját, a pozitív erkölcsi mintákat igyekszünk vonzóvá tenni a nyiladozó értelmű gyermek előtt. A közösségi normákat, az emberi tisztességet próbáljuk meg közvetíteni nekik. (Nemrégiben az egyik tanár szólt a lelkésznek: romlik az egyik gyermek eredménye, baj van vele otthon is, segítsen, ha tudna. S amibe a szülőnek és a pedagógusnak beletört a bicskája, az a lelkipásztornak sikerült ... Mint mondja, sok 14 éves ifjút kellene manapság megmenteni.) — Olyan a gyerekeknek ez a hely, mint halnak a víz — folytatta a feleség — és talán nem illúzió, hogy a középiskolában is lenne igény a hitoktatásra. Ha annyi más közösség, politikai nézet helyet kaphat a gimnáziumban, bizonyára nyilvánvaló, hogy tőlünk nem tanulnának rosszat. Mint már utaltak rá, öntipró rohanásunknak gyakorta csak egy betegség vet véget. De ki szól ahhoz, aki leesik a lábáról? Ki gondoskodik a magára maradt idősről, ha a családja — ha van egyáltalán — távol él? Nem véletlen, hogy a papok tevékenységének egyik legfontosabb színtere a család. Megnyugtató szavaikkal, tanácsaikkal talán akkor is segíthetnek, ha másutt hiába várt jó szóra valaki. Bizonyára szimbólumértékű, hogy Csengerben a pap és az orvos együtt dolgozik. Azon túl, hogy barátok, arról is szót váltanak, melyik betegnek van szüksége inkább egy beszélgetésre, mint egy tablettára. Az orvos a test, a pap a lélek bajait gyógyítja és a kettő csak együtt eredményes. Valószínű, ez a felismerés motiválta a június 11-én a megyében sorra kerülő lelkészorvos találkozót. Nemrégiben például Nyíregyházán hatvanfős tagsággal létrejött a keresztyén orvosok egyesülése. A református vallásúak közt Csengerben és a környéken csak szórványosan találni katolikusokat és más felekezetek követőit. Európában évszázadokon át rivalizáltak egymással az egyházak. Szerencsére, errefelé nem osztja meg erőiket ilyen torzsalkodás. Tyúkodon például együtt ünnepelt nagypénteken a református és a katolikus gyülekezet. Előbb az egyik templomban tartották meg az istentiszteletet, utána a másikban miséztek. Volt már rá példa Csengerben is. Ledőltek Jerikó falai — idézte a Bibliát Bartháné, — hiszen az egyházak közti ökumenikus kapcsolatot ők a valóságban gyakorolják. Mi végre vagyok itt Csengerben? — azt egy példabeszéddel világította meg a lelki- pásztor a beiktatásnál. Jézus két tanítványa, Péter és János a jerikói templom előtt találkozott egy koldussal, aki kéregetett. Péter azt mondta: aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, azt tiszta szívből adom nektek... Tóth Kornélia Nekem tetszik E filmjegyzet címét minden idők legjobb magyar filmkritikusától, B. Nagy Lászlótól vettem kölcsön, mert ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint ő annak idején, a 60-as években a Nápolyi látni és... című film bemutatója után. A Tanmesék a szexről nyomán csupa fanyalgó recenzió jelent meg az elmúlt hetekben, s most itt állok mélységes kétségek közepette, mert nekem tetszik. Egy pillanatig sem gondolom, hogy valami eredendően újat jelentene a magyar filmvígjáték történetében, mert ugyancsak hagyományos eszközökkel dolgozik, mégis igen jókat derültem rajta. Pedig némi fenntartással ültem be a moziba. Gyanús volt a cím. Elsőfilmes rendező (Siklósi Szilveszter), vígjáték, eszembe villant Woody Allen Amit tudni akarsz a szexről című filmje, s valami tisztelgésfélére gyanakodtam a komédia mestere előtt, olyan filmre, amely tele van áthallásokkal. De kellemesen csalódtam. Ha vannak jó magyar hagyományok a műfajban (valljuk be, igen kevés!), akkor azt folytatja ez a film. A feldolgozott téma igazán aktuális: hogyan lehet ma Magyarországon lakáshoz jutni, különösen akkor, ha fiatalokról van szó. Évekkel ezelőtt egy filmesztéta dolgozatot írt a lakás-film műfajáról, s példáit a hazai termésből vette. Megmosolyog- tatónak tartottam akkoriban. Ügy tűnik tel, hogy valóban igaz: egyetlen nemzedéket sem lehet megfosztani saját történetétől. történelmétől. Létezhet olyan hatalom, amelyik ezt megkísérli, de az idő helyükre rendezi a dolgokat „Habent sua fata libellJ” — tartja a latin mondás. Szolzse- nytcin könyve, az Ivan Gyenyi- szovics egy napja is igazolja ezt. hiszen először 1963-ban jelent meg Magyarországon. Szolzsenyi- cin a II. világháború kitörésekor katona lett. A háború után politikai bűncselekmény vádjával letartóztatták. Különböző büntetőtáborokban töltött nyolc évet. Itt szerzett benyomásait rögzítette első kisregényében, amely élénk vitát váltott ki a Szovjetunióban, hiszen tiltott témához nyúlt. A hivatalos politika ezeknek a táboroknak a létét is tagadta. Külföldön megjelent regényeit: Az első körben, 1968, A rákosok pavilonja, 1970. A Gulag szigetcsoport, 1973 szovjetellenesnek minősítették, ezért Szolzse- nyicint rendeletileg megfosztották állampolgárságától és kiutasították a Szovjetunióból. Az Ivan Gyeniszovics egy napja a XIX. századi orosz széppróza hagyományait folytatja. Realista látásmód, a valóság té- nyeinek, helyzeteinek pontos regisztrálása. a lélektani ábrázolásra való törekvés, mindemellett hogy önálló filmfajtaként különíti el ezeket a műveket, de a jövő nem engem igazolt. Ha végiggondolom az elmúlt negyven év filmtörténetét a Kiskrajcártól a Csendes otthonon át a Családi tűzfészekig és tovább, akkor olyan terjedelmes listához jutok, amely föltétien megérdemli, hogy elkülönült jelenségként foglalkozzunk vele. Óvnék azonban mindenkit attól, hogy kebelét nemzeti büszkeség töltse el amiatt, hogy új filmfajtával gyarapítottuk a mozgókép egyetemes történetét, mert az a társadalmi jelenség, amelyet tükröz, inkább adhat okot a szégyenkezésre, mint a lel- kendezésre. Siklósi Szilveszter két tanmesével szórakoztatja a nézőt. Az egyik történet esküvő előtt álló ifjú párról szól, a másikban pedig két olyan fiatallal találkozunk, akik túlestek már a formaságokon, s bár a két sztori független egymástól, annyi közös azért van bennük, hogy a lakáshoz jutás esélye mindkét páros számára meglehetősen csekély. Hogy mégis akad megoldás, az sokkal inkább következik a vígjáték műfaji sajátosságaiból, mint az élet realitásából. Valamikor a negyvenes . évek elején volt példa arra, hogy egy magyar film néhány jelenetét át kellett forgatni, mert a főszereplő nem makulátlan filmbeli apukája katonatiszt volt, s a hadsereg élénken tiltakozott, így az új változatban az illetőből tűzmélységes emberi melegség, szeretet — ezek a kisregény legfőbb értékei. Suhov egyetlen napjáról szól a történet. 1951 elején. Az ügyiratok szerint Suhovot hazaárulásért zárták be. Bevallotta, hogy csak azért adta meg magát az ellenségnek, mert -a hazát akarta elárulni, s a hadifogságból is csak azért szökött meg, hogy a német hírszerző szolgálattól kapott feladatot teljesítse. De hogy miféle feladatot, azt se Suhov, se pedig a vizsgálóbírója nem tudta kifundálni. így hát a végén egyszerűen odaírták: ..Feladat”. Suhov számítása az volt: ha ezt a jegyzőkönyvet nem írja alá, agyonverik, ha aláírja, akkor még élhet egy darabig. Az történt, hogy negyven- kettő februárjában bekerítették Suhov egységét. Elfogyott az élelmiszer. már összeszedték a döglött lovak patáját is. vízben megpuhították. és ették. A németek lassacskán összefogdosták őket. Suhov is hadifogságba került, de ötödmagával megszökött. Elvergődtek a saját vonalukig, ahol hármójukat egy géppisztolyos lelőtte. ketten baj nélkül célhoz értek. Őszintén elmondták, hogy német fogságból szöktek. Tízévi kényszermunkatábor lett a nyílt szó „eredménye”. A táborlakók életét a létért való küzdelem határozza meg. Ebből a küzdelemből csak az erőr oltótiszt lett. Nem csodálkoznék, ha a tiltakozások mai divatja idején a Tanmesék a szexről ellen emelné fel szavát a pedagógusok és a köz- alkalmazottak szakszervezete. Az első történet hőse ugyanis tanárnő (Eszenyi Enikő játssza, miként a második rész hősnőjét is, két különböző karaktert, így éppen elég alkalma van bizonyítani sokoldalúságát), akinek különös találkozásai esnek meg nutriatenyésztő, zord igazgatójával (Rajhona Ádám személyesíti meg sok színészi ötlettel). A véletlen ugyanis a nevelői munkánál sokkal könnyebb és kellemesebb „pályára” sodorja, ahol ráadásul a kereseti lehetőségek is jóval biztatóbbak, mint az iskolában. Egyébként: az esetleges tiltakozók szíves figyelmébe ajánlom, hogy a foglalkozásbeli össze nem illések esetében ne feledkezzenek meg az igazgatóról sem. A második történet a tanácsi hivatali viszonyok bo- hózati elemekkel vegyített szatírája. Mint minden szatíra, így ez a film is arra épít, hogy a megbírált társadalmi jelenséget kisarkítja, megnöveli, ezáltal teszi nevetségessé. Az ifjú pár berendezkedik egy szabadságon lévő tanácsi alkalmazott szobájában, hogy önálló lakás híján valahol mégis zavartalanul tudjanak örülni egymásnak. Zavartalanságuk azonban nem teljes, mert hivatalnoknak nézik őket. s ezt a szerepet kénytelenek vállalni. de olyan jól csinálják, hogy munkahelyi elismerésben részesülnek. Bevallom, jómagam e filmben a szatirikus elemeket véltem meghatározónak, de kénytelen vagyok elgondolkodni, mert az említett más vélemények sokkal inkább a bohózati elemeket hangsúlyozzák. így viszont olyan ördögi gondolataim támadnak, hogy talán a filmben ábrázolt élethelyzetek nincsenek is túlságosan kisarkítva. s a valóság szép lassan utoléri, túllicitálja a legmeredekebbnek tűnő vígjátéki ötleteket is. Hamar Péter sek kerülhetnek ki győztesen. De az erős oldaláról a legtöbbször hiányzik a becstelenség, mert a közösség kiveti magából az aljas embert. Ám a hatalom képviselői. az őrök korrumpálhatók, sőt el is várják, hogy megvesztegessék őket. Szigorú időjárási viszonyok, rossz, embertelen feltételek között dolgoznak a foglyok. Suhov este így foglalja össze a nap eseményeit: ..A mai nap sikeresen végződött. Nem ültették a szigorítottba, nem hajtották ki a brigádot a közszolgáltatási telep építéséhez, délben feketén szerzett egy különadag kását, a brigadé- ros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pengével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cézártól, és dohányt is vett. Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt. Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap.” A Világirodalmi kisenciklopédia (1976) Szolzsenyicinről szóló szócikkének szerzője az írót szovjetellenesnek, a legreakciósabb eszmék csószövének nevezi. Ügy hírlik, hogy Szolzsenyicin regényei magyarul is megjelennek, s akkor az olvasó eldöntheti, helytálló-e ma is ez a minősítés. (Európa Kiadó. 1989) Nagy István Attila Jelenet a filmből Könyvespolcunk -----------Egy lap - huszonöt öv múlva
