Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. június 24. 5 Nyílt Vita Vitázni a szegénységről? Ugyan ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy ilyesmi nálunk is megeshet? A sze­génységről mindeddig csak múlt időben beszéltünk; úgy tudtuk, társadalmi fejlődésünk jelenlegi fokán ez a fogalom kiszorult a szótárunkból. Sajnos, nem ez tör­tént. Mostanra egyértelműen kiderült: Magyarország jó néhány lakosa a létminimumon (vagy alatta) él, igen sokan a napi megélhetés gondjaival küszködnek. Sza- bolcs-Szatmárban különösen súlyos a helyzet, a megyé­re több szempontból is jellemző elmaradottság, — ha úgy tetszik szegénység — az itt élőket az átlagosnál jobban sújtja. A SZEGÉNYSÉGRŐL Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Barta Tibor­ral, a Nyíregyházi Városi Ta­nács szociális és egészség- ügyi osztályának vezetőjével, Bereczki Józseffel, a tanár­képző főiskola társadalom- politikai tanszékének adjunk­tusával, Gégény Bélánéval. a nagycsaládosok megyei egye­sületének vezetőjével, vala­mint Mónus Albertnéval, a megyei tanács szociálpoliti­kai csoportvezetőjével. La­punkat Kovács Éva képvi­selte. ' Bereczki J.: Szegénység mindig volt, legfeljebb más­más formában. Sajnos, az or­szág jelenlegi helyzetében fel­erősödése egyszerűen kikü- szöbölhetetlen, legfeljebb a nyomor az, amit száműzhe­tünk. Az ok igen egyszerű, hiszen társadalmi egyenlőt­lenség mindig is létezett, s létezik. Legfeljebb azon le­het vitatkozni, kinek, mi a szegénység? Barta T.: A szegénység ed­dig is létezett, legfeljebb nem neveztük nevén. Hátrányos helyzetű emberekről, csalá­dokról, országrészekről be­széltünk, mert úgy gondol­tuk, a szocialista társadalom­ban megszűnik a szegénység, ezt a problémát, a társadal­mi fejlődés önmagában meg­oldja. Már csak azért is hi­hettük ezt, mert a 60-as, 70-es években a tömegek életnívó­ja alapos mértékben javult. Ez a látványos fejlődés a 70-es évek végéig tartott, azó­ta a magyar gazdaság stag­náló, illetve jelentősen visz- szaeső folyamatra váltott. Így történhetett, hogy a fellendü­lés idején kialakult jómódú réteg még meg sem erősödött, máris visszaesett, miközben a korábban is nehezen élők még lejjebb csúsztak. K. M.: A statisztika sze­rint 1987-ben a lakosság 20 százaléka, Szabolcs-Szat- márban 25 százaléka élt a létminimum alatt, ami gya­korlatilag azt jelentette, hogy országosan minden ötödik, nálunk minden ne­gyedik ember nevezhető szegénynek. Bár a szakem­berektől ennél frissebb ada­tokat nem sikerült szerez­nem, gondolom, egyikünk előtt sem titok, hogy ezek a számok mostanra csak to­vább növekedtek. Barta T.: Pontosan erről van szó. Nem hallgatható el közben az sem, hogy az előbb említett, jó színvonalon élő emberek versenyt futnak a növekvő árakkal. Emiatt nemcsak a szegénység ténye fenyegető veszély. Az embe­rek ragaszkodnak korábban elért életnívójukhoz, s hogy ezt megtehessék, jóval többet kell dolgozniuk. Túlóráznak, mellékállásokat vállalnak, s ezzel a szerzett javakért fel­áldozzák egészségüket. Szegénységnek nevezhetjük azt is. ha a korábban elért életszínvonalról kell lemon­dani, ha eddig színes tévét néztünk, de mostanra csak fekete-fehérre futja, ha ad­dig öt újságot járattunk rendszeresen, s most be keil érnünk eggyel. Gégény B.: Az áremelkedé­sek a nagy családokat érintik a legjobban. A három vagy több gyermeket nevelők má­ra igen nehéz körülmények közé jutottak, s ezen nem javít a megemelt családi pót­lék sem. Egv-egv bevásárlás, tanévkezdés ijesztő teher. Bár kapunk támogatást, jobb érzés lenne, ha nem szorul­nánk rá. K. M.: Több adattal is bi­zonyítható, hogy szerzett ja­vainkról, eltért életnívónk­ról nem egykönnyen mon­dunk le. A lakosság eladó­sodása mára elképzelhetet­len mértéket öltött. A hite­lek nagy részét lakásépítés­re veszik fel az emberek, de részletre vesznek szinte minden jelentősebb dolgot. Szabolcs-Szatmárban külö­nösen így van ez. Barta T.: Ezt nevezem én a családok és egyének mes­terséges elszegénvesítésének, ami abból is következett, hogy a 70-es évekre olyan fo­gyasztói társadalom alakult ki, amelyben a javak meg­szerzése volt a cél. Sajnos a több munkához több szenve­délybetegség is járult. Az al­koholfogyasztás, a kábítószer­fogyasztás, a dohányzás, a káros szokások elterjedése is erre az időre esik. ami való­jában érthető is. A több mun­ka, a nagyobb leterheltség több feszültséggel járt. ame­lyeknek oldásához a fentiek szükségesek. Mónus A.-né: Ezzel együtt járt. hogy alaposan megválto­zott a családok struktúrája is. A gyermekek már nem akartak szüleikkel élni, önálló lakást, önálló egzisz­tenciát szerettek volna ma­guknak. így az idős emberek magukra maradtak, az öreg­ség nyűgjeit, megélhetési gondjait ma nincs kivel meg­osztaniuk. Megyénkre külö­nösen jellemző — a történel­mi hagyományok, a fejletlen ipar miatt — az egyedül élő öregek nagy száma, mivel az ipar. munkahely hiánya miatt a fiatalok az ország 100:169 Az országban koráb­ban száz forint betétre száz forintnál kevesebb hitel jutott. Megyénkben viszont száz forint betét­re százhatvan forint hitel esik. is megél. Főképp akkor, ha igényeiket a lehetőségekhez igazítják, s nem akarnak hal- szobás lakásokban lakni, mert annak rezsijét nem bírják fi­zetni. Mi. nagycsaládosok ar­ra rendezkedtünk be. hogy ennyi van, ennyiből kell meg­élni, mivel többet dolgozni a több pénz reményében sem bírunk. Nekünk a főorvos úr által említett megalkuvás nem a színes, vagy fekete­fehér tévé problémájánál, ha­nem ott kezdődik, hogy egy nyolc tagú család ma már nem bírja a naponta szoká­sos tíz liter tejet megvenni, csak hét-nvolc litert vá­sárol. A tudatosan vál­lalt több gyermek mellé tudatosan vállalt lemondás is tartozik, s az. hogy ezek az Mi ér a forint? Alaposan leértékelődött áremelkedés elsősorban a a forint, így sem a nyug- nélküiözhetetten, alapvető dijak, nem pedig a csala- .... y di pótlékok reáltértékét cíeírrusserefceí, cikkeket, nem sikerült megőrizni, ruházati termékeket érin- miközben a folyamatos tette. más részein keresnek megél­hetést maguknak. Az átlagos­nál gyakoribb az is, hogy a házaspárok közül csak az egyiknek van rendszeres jö­vedelme, mivel munkahelye is csak egyiküknek volt. Köz­tudott, hogy megyénkben a legalacsonyabb a nyugdíjak átlaga is. A megye 120 ezer nyugdíjasa közül 22 százalék­nak 3000 forint alatt van a havi járandósága. liana T.: Nem mindegy az sem. hányán élnek ebből a pénzből. Á 3500 fölötti nyug­díjakban ugyanis többnyire az önálló jövedelemmel nem rendelkező házastársak után járó pótlék is benne van ... Mónus A.-né: A szegények kategóriájába tartozik az az egyedül élő 5600 ember is, aki munkaviszony hiányában önálló nyugdíjjal nem ren­delkezik, ezért megélhetésük­höz segélyt kapnak. Számuk­ra 1988-ban 140 millió forin­tot fizettek ki a tanácsok, s ez a pénz csak épp a létfenn­tartáshoz volt elegendő. Gégény B.-né: Sok nagy­családosra is ugyanez jellem­ző. bár a nagycsalád és a szegénység nem azonos fo­galmak. nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Már csak azért sem. mert sok nagycsaládos, ha nem is jó­módban. de középszinten ma anyák rendre megtanulnak varrni, kötni, s nem szégyen az egymás közti cserebere sem. Mégis szeretném meg­kérdezni: miért nincs még ma sem családi jövedelem- adó ... ? hiszen a nagyobb családban nemcsak élelmi­szerből kell az átlagosnál több, nagyobb a villanyszám­la, a fűtési díj is. Barta T.: Egyetértek. Nem­csak a családi adó bevezeté­sét szorgalmazom, elképzel­hetőnek tartanám azt is, hogy a gyermekeit tisztességesen nevelő családok adókedvez­ményben részesüljenek, hi­szen a mosópor árának emel­kedése is csak azokat az asz- szonyokat sújtja, akik napon­ta tiszta ruhát adnak gyer­mekeikre, s hiába nő a csa­ládi pótlék összege, ha a gyermek továbbra is az utcán csavarog, netán kukázik ... — Fontosnak tartanám ezt azért is. mert ma már egyre erőteljesebb a kritikai hang egyes néprétegek életmódját, illetve központi támogatását illetően. Mondjuk ki. a cigá­nyokról van szó, akik me­gyénkben az átlagosnál töb­ben vannak, s akiknek köré­ben jócskán akadnak olya­nok, akik munka nélkül jut­nak rendszeres jövedelemhez, különféle jogcímeken jutta­tott segélyekhez, amelyeket a legtöbben kocsmára költenek. Azt hiszem, ilyen esetekben igazuk van a felháborodók- nak. K. M:. A társadalom ille­tékesei egyre inkább han­goztatják egy úgynevezett szociális védőháló kiter jesz­tését, amely abban segítene, hogy a rászoruló családok, az elszegényedő rétegek ne csússzanak tovább __ Bereczki J.: Márpedig én úgy gondolom, jó szociálpoli­tika, azaz jó szegénypolitika nincs. Mert már a fogalom értelmezésekor ott a kérdés: kik a rászoruló, érdemes, il­letve érdemtelen szegények? S hogy valaki miért érdem­telen a társadalom segítségé­re? Barta T.: Én sem azt aka­rom. hogy diszkrimináció le­gyen, azt azonban továbbra is fenntartom, hogy különb­séget kell tenni az alanyi jo­gon járó, illetve a társadalmi juttatások között, s nem árta­na jobban figyelni arra is, mire fordítják egyesek a ka­pott pénzeket? Bereczki J.: A szegénység­politika tűzoltópolitika, hi­szen valamennyi probléma megoldására soha nincs ele­gendő pénz. A gondokon csak dinamikus és reális társada­lompolitika segíthet, csak egy jól működő gazdaság képes elérni, hogy mind kevesebb szegény, „termelődjön”. A szegénység ugyanakkor nem­csak gazdasági, hanem politi­kai probléma is, hiszen a mostanra összegyűlt 2—3 mil­lió szegény embernek egészen mások az érdekei, mint a gazdaság egészének. A to­vábblépéshez gazdasági re­formok, hosszú távú intézke­dések, az egyenlösdi megszű­nése, a vállalkozások támo­gatása kell. Ha viszont a re­form igazából megindul, a különbségek tovább nőnek, az elszegényedés folytatódik. Mónus A.-né: Arra viszont mégiscsak figyelni kell, hogy a leginkább rászorulók segít­séghez jussanak. Az öregek gondjainak megoldása nem­csak a jelen, a jövő szem­pontjából is fontos feladat. Hogy nagy a baj, azt a sok hozzánk érkező, egyre türel­metlenebb hangú panaszos levél is bizonyítja. K. M.: A konkrét felada­tok megoldásait a legutóbbi országgyűlésen a képviselők elé tárt csomagterv is tar­talmazza. Eszerint az élet­Ami emelkedik Az ígéret szerint július tozó rokkantak ellátása, 1-jétöl 100 forinttal emel- továbbá a házastársi pót-' kedik valamennyi jogosult lék, valamint a gyes. nyugdíj, s 200-zal az öt- Szeptembertől pedig 150 ezer forint alatti nyugdi- forinttal nő a gyermeken- jak összege, valamint az kénti családi pótlék ösz- első két kategóriába tar- szege is. körülmények javítására szánt 6,6 milliárd forintból 4,1 milliárd a társadalom­biztosítás feladatainak kö­rébe tartozik. így biztosít­ható a nyugdíjak, a családi pótlék, valamint a járadé­kok és jövedelempótlékok emelése. Barta T.: Ez is bizonyítja, hogy már.a középtávú fel­adatok megoldásához is mek­kora összegű pénz szükséges. Épp ezért úgy gondolom —, s nem csak azért, mert orvos vagyok —, hogy e téren is jóval olcsóbb lenne a megelő­zés, és már most tisztázni kellene, mi jár alanyi jogon, mi pedig az egyedi szempon­tok szerint. Tudom, egyre nagyobb az a réteg, amelynek ma nem tudnak munkát ad­ni. Mégis azt mondom, hiba volt annak idején elfogadni, hogy a munkanélküli-segély annak is jár, aki maga mond fel vállalatának. Mert egyese­ket mire ösztönöz ez? Kez­detben előfordult, hogy 4500 forintban állapították meg a minimális munkanélküli-se­gélyt akkor, amikor a három műszakban dolgozó kórházi ápolónők 3500 forintot keres­tek. Kelet-M.: Ha az országos fórumokon a szegénységről esik szó, akkor Szabolcs- Szatmár az elsők között ke­rül szóba. A Nyíregyházán május 29-én megtartott tün­tetésen egyenesen gyarmat­nak nevezték a megyét, s követelték, hogy a vezetők tegyenek többet a felemel­kedésért. Mit gondolnak önök, mi vezetett oda, hogy az évek során ily mérték­ben megnövekedtek Sza- bolcs-Szatmár gondjai? Barta T.: Ez mezőgazdasági megye, ahol viszonylag későn kezdődött az ipartelepítés. A hetvenes évek elején végbe­ment változások nem voltak az igaziak, hiszen korszerűt­len technikát, függőségi vi­Lyukak a hálón... Mára kiderült, hogy a képzeletbeli szociális vé­dőhálón igencsak nagyok a lyukak ... E tény el­ismerését. felismerését je­lenti az is, hogy Németh Miklós miniszterelnök a legutóbbi országgyűlésen kijelentette: „Olyan szo­ciális biztonsági hálót akarunk kiépíteni, ami megakadályozza a problé­mák további elmélyülései, illetve újrateremtödését, tehát ha úgy tetszik, meg­előzni és nem elfogadni akarjuk a szegénységet." szonyban lévő gyáregységeket telepítettek ide. s ráadásul mindezekhez még sajátos ideológiát is kreáltak: azt mondták, a szabolcsi iparhoz, gépekhez ném szokott embe­rek kvalitásának ez is megfe­lel. Bereczki J.: Az alacsony technikai színvonalhoz ala­csony bérek is járultak, ame­lyek évről évre öröklődtek. A bérfejlesztéseket a már meglévő bértömeg után álla­pították meg, így aztán az országosnál alacsonyabb bé­rek rendre öröklődtek. Mónus A.-né: Ugyancsak öröklődött az ingázás is, ami ­nek ma isszuk a levét. Az emberek jelentős része más­hol keresett munkát, otthagy­ta erejét, ott teremtett érté­ket is, s most, amikor idős korára megbetegedett, vagy még fiatalon munka nélkül maradt, idejön vissza, több­nyire alacsony nyugdíjjal, vagy éppen rokkantsági jára­dékkal. Bereczki J.: Lemaradá­sunknak történelmi okai van­nak, a hátrány évről évre nőtt. Igaz, voltak törekvések, azt azonban nagy hibának tartom, hogy jó ideig a cse­kély eredmények felnagyítá­sa, a gondok elhallgatása volt a divat. Ne vegye rossz néven, de ehhez a tömegkom­munikáció is hozzájárult. Sokkal erőteljesebben kellett volna reprezentálnunk a sze­génységet, a gondokat, veze­tőink ebben sajnos elmulasz­tottak egy-két évtizedet. Gégény B.-né: Hiba volt az is, hogy nemcsak magunkkal, másokkal is elhitettük, hogy az itt élő emberek igénytele­nek, mindegy, hogy milyen munka, csak rendszeres jöve­delem legyen. Barta T.: Az eddigi hibák elkerülése, helyzetünk reális felmérése és erőteljes képvi­selete a vezetők feladata. El kell érnünk, hogy a helyi sa­játosságok figyelembevételé­vel ebbe a megyébe végre több pénz jusson, hogy az itt élő ember is egyenlő állam­polgár lehessen! Kelet-M.: A szabolcsi ember lehet türelmes, hi­szen az volt eddig is. Poli­tikai képviselői azonban most már ne legyenek azok! Sem megyei, sem pedig vá­rosi szinten ne érjék he a bajok felismerésével, igye­kezzenek az eddiginél ered­ményesebben gyógyítani azokat! y Kelet a Inagyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Bereczki József „ Mónus Albertné Barta Tibor Kovács Éva Gégény Béláné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents