Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
6 1989. június 24. falóságunk közelképben \ | Bibliai példával a sebeit cseréppel vakargató szerencsétlen Jóbhoz lehetne leginkább hasonlítani az elmúlt negyven esztendő hazai vallásoktatási gyakorlatát. Most hála Istennek, megint eggyel kevesebb lesz a tabu ... ★ Jelentősen növekedett az utóbbi években azoknak az általános és középiskolai tanulóknak a száma, akik hittanoktatásban részesülnek, egyes intézményekben elérte a 40—50 százalékot — olvashatjuk a Művelődési Minisztérium napokban kiadott sajtóközleményében. Ezzel indokolják azt á döntést, hogy véget vetnek a korábbi túlszabályozottságnak és megszüntetik azt a gyakorlatot, mely szerint csak az iskolában lehetett beiratkozni hitoktatásra. Mostantól kezdve a beíratás a plébániákon, parókiákon, lelkészi hivatalokban lesz, közvetlenül a lelkészek foglalkoznak hitoktatással és kívülről senki nem szólhat bele. Az Állami Egyházügyi Hivatalban úgy vélték, hogy ezt a lépést meg kell tenni még a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény megjelenése előtt. A megyei egyházügyi titkárt, Magyart Bélát arról kérdeztem, mi lesz ennek a változásnak a várható következménye ? — A katolikusok néhány rendet visszaállítanak, az egyházak több iskolát fognak működtetni, és látványosan növekedni -fog a vallásosság. „Divat” lesz vallásosnak lenni. Mert akinek valóban volt hite, az eddig is gyakorolta a vallást. Az állam semmiben nem tart igényt a beleszólásra és elkövetkezik az, hogy a párttagság és a vallásosság nem zárja ki egymást. ★ Szabolcs-Szatmárban az általános iskolás korú gyerekek átlagosan két százalékát íratták be hittanra, tavaly pontosan 1,78 százalék volt az arány. (E körül volt az országos átlag is.) Van néhány település, amelyik „kiugrik” az átlagból, zömmel a katolikusok ragaszkodtak a vallásoktatás fennmaradásához. A legfeltűnőbbek között van a 30 százalékos, vagy afölötti aránynyal Bököny, Máriapócs 32- vel, és országosan is kiemelkedik Ajak a 45 százalékkal. ★ Messziről uralja a vidéket a csodatévő kegyhelyként ismert máriapócsi bazilika légiesen csipkeszerű kettős tornya. Híres zarándokhely, augusztusban és szeptemberben jönnek ide a búcsúba akár száz kilométerről is gyalogosan, olykor 60 ezren is. Itt található az Istenszülő ikonja, amely a mai templomudvar helyén állott fatemplomban 1696. november 4-től tizenkilenc napon át könnyezett. Kihallgattak erről akkor 54 tanút, mind ugyanazt vallották. Az utolsó könnyezés 1905-ben történt meg, de a kép varázsos gyógyító erejében azóta is bíznak. A templom falára akasztott mankók sora jelzi, nyomorékul érkezett és gyógyultan távozott egykori tulajdonosuk. A meggyógyultak hálaadó márványtáblái beborítják a falat. Itt szabadult meg a köszvényétől az egyik Károlyi, aki ezer holdat adományozott ezért az egyháznak... Maga a falu paptisztelő, bár búcsú idején nem pó- csiafckal van tele a templom, inkább az idegenforgalomra rendezkedtek be. Ezt dr. Szavicskó János, görög katolikus esperestől hallom a bazilita szerzetesek egykori cellájában berendezett fogadószobában, ahol csak látszólagos az időtlen nyugalom. Szinte percenként cseng a telefon, igen nagy a forgalom. Arról érdeklődöm, milyen alapokon szervezték meg itt korábban a vallásoktatást, és milyen a gyerekek érdeklődése? — Minden évfolyamban, minden osztályban volt hitoktatás. A hetedik-nyolcadikosokkal speciális, az életre felkészítő kérdésekkel foglalkoztunk. Az oktatás erkölcsi alapon történt: a bűn, a lelkiismeretesség, az emberiesség, a törvénytisztelet fogalmait tisztáztuk, illetve az ószövetségből vett részletek segítségével szóltunk a boldogságról, a szülők tiszteletéről. Idős emberek játszották el a karácsonyi pásztorjátékot, felvettük videóra, úgy tanítottuk a fiataloknak ezt a szép népszokást. Száztíz gyerek járt hitoktatásra, az elsőáldozók most harminckilencen voltak. Hogy ez mennyire érdekli a gyerekeket? Amikor a templomhoz tartozó hittantermünkben videón nézhetik a vízözönről, meg a világ teremtéséről készült filmeket, akkor ámulnak és alig várják az újabb vetítést. Viszont a vasárnapi énekórán néha a pad szélére húzódnak, hogyha vége van, azonnal szétspriccelhessenek. ★ Szép, új iskolájuk van a pócsi gyermekeknek, sok virággal, az előtérben fő helyen felirat: „A leghatalmasabb nevelési eszköz a szeretet és a megértés”. Balázs Csaba igazgatótól halljuk a példákat, hogyan történtek a hittanbeíratások. Konkrét tiltás „fentről” soha nem érkezett, de volt agitáció, ellenpropaganda Azt mondják, egyszer egy nyírbátori agitátort meg is cibáltak. — Próbáltak „hatni” a szülőkre, hogy ne írassák be a gyerekeket. Ha a nagymama jelent meg, elküldték azzal: csak a szülő írathatja be, hozzon írásbeli meghatalmazást! Két fél napot kaptunk, a pedagógusok berzenkedtek, miért nekünk kell beírni a hittanosokat és az az igazgató volt a „szépfiú”, aki elsőnek szaladt be a főnökséghez, lehetőleg azzal, hogy nincs jelentkező. Szót váltunk arról is, hogyan lehetett korábban évtizedeken át a Biblia nélkül oktatni a történelmet, tanítani a művészetek történetét, vagy például Ady költészetét? Azután megkérdezem, szerinte hihető-e az a bizonyos két százalék, csak ennyien lettek volna hittanra beíratva? — Persze, mert ebben a statisztikában nem szerepelnek a többiek, akik nem az iskolában részesültek hitoktatásban. Sajnos, az köztudott, hogyan „pótolta” az úttörőszervezet az elvett vallást. De mit gondol, milyen alkalom van ma a családban és az iskolában arra, hogy a gyermek leikével foglalkozzanak? — Ezt nagyon fontosnak tartom, mert kell, hogy valamiben hinni tudjunk. Az iskola alkalmas lehet erre, például osztályfőnöki órán, vagy még az úttörőmozgalomban is, de sajnos az eí- laposult. A család? Most olvastam a statisztikát: a mai magyar családban egy nap a gyermekkel való ösz- szes foglalkozásra átlag 40 perc jut... A munka után rohan a szülő itt is a háztájiba, a gyermekek lelkére nincs idő, a gyermekek el- magányosodnak, az utca neveli őket és ez nem jó ... ★ Bökönyben szinte minden család tartja a vallását, minden esküvő egyértelműen egyházi esküvő, 100—120 gyerek állandóan jár hittanra — ám a lelkész nem elégedett a falu erkölcsével — hogyan is lehetne, amikor a napokban a pap ablaka elől az udvarból lopták el a kocsiját este fél kilenckor, a művelődési házból pedig ellopták a színes tévét. Beregi István görög katolikus esperes úgy fogalmaz : — Sajnos, túl nagy a lemaradás kulturális és intellektuális téren, gyakoriak a durva atrocitások, csizmaszárban a kés stb. Van ugyanis egy szűk réteg, amelyiknek ez a szokásmódja. Paptól lopni?! És itt a szemek nem nyíltak még ki igazából, az emberek ezt az állapotot tudomásul veszik, mondván más faluban is van rossz. Amellett szörnyű „bálványimádás” is tapasztalható, azzal a jelszóval: mindent el tudok intézni, ha van pénzem. Az a baj, hogy sokáig nem változott itt semmi, „feudális” állapotok voltak jellemzőek, vezetőik úgy tartották kordában a népet és konzerválódott ez a szemléletmód. Demokráciát kellene itt csinálni... ★ Nyíregyházán az evangélikus egyház rendelkezik a legjelentősebb kultúrtörténeti értékkel, szellemi hagyománnyal. Nemrégiben költözött új helyére a templom közvetlen szomszédságába a lelkészi hivatal, ahol egyszerű, de nemes környezetben fogadott Bozorády Zoltán igazgató-lelkész. Kevés ember él Nyíregyházán, aki nála többet tudna a város történetéről. Mindjárt ideérkezésük után igényük volt a tirpák telepeseknek 250 éve, hogy a közösségnek lelkésze és tanítója legyen. Itt kezdődik a város evangélikus egyházának kultúrhistóriá- ja. Majd következett a templom, azután az iskolák építése. A háború előtt több mint ötven tanyai általános iskolájuk volt, a városban a mai 4-esen kívül szintén több általános és két gimnázium, a mai Kossuth és a Vasvári helyén a Geduly. Az államosítás után a tiltás itt jobban érvényesült mint az ország más helyein, például Pest megyében, Nógrádban, ahol olyan települések is vannak, ahol a 90 százalékos arányt sikerült megtartani az iskolai hitoktatásban. — Csináltak egy szocialista társadalmat — foglalja össze véleményét tömören a lelkész — ahol az emberek egoistákká váltak. Semmi köze a közösséghez, noha az a jelszó. Fából vaskarika az, hogy „a munka az erkölcs alapja”. Nem az. A házasság sem, a hazaszeretet sem. Az erkölcs alapja a hit. Volt egy cél az államosítással: aranykort hoznak, aminek az az egyik bizonyítéka, hogy az emberek kiábrándulnak a vallásból. Nem így történt. Itt anyagi csőd van, lelki csőd is van. — Mi viszont tudunk valamit — folytatja Bozorády Zoltán — vannak ismereteink arra, hogy a botlások, nyomorúságok közepette és azok ellen hogyan lehet mégis talpon maradni. Minden nagy megrázkódtatást, ami az embereket éri, csak akkor lehet, akkor tudják elviselni, ha hisznek. Szinte változatlan a negyven év alatt az egyházközség élete a számok tükrében: évente kétszáz felett keresztelnek, száz-száz- nyolcvan a konfirmáló, hetven esküvőt tartanak. Minden vasárnap húsz istentiszteletet tartanak a tanyai iskolákban rendezettekkel együtt. Folyamatosak voltak az elmúlt évtizedekben is a foglalkozások a gyer- mek-bibliaórákon, a vasárnapi iskolákban és mindvégig törődtek a fiatalsággal. Jelenleg hat ifjúsági csoportba száznál többen járnak és sokszor kerülnek szóba aktuális politikai kér - dések is. Az evangélikusokat is erősen foglalkoztatja egy új nyíregyházi kezdeményezés, melyet a népfront koordinál: hitoktatásra épülő óvodát, vagy iskolát kívánnak létrehozni. Mi erről az igazgató-lelkész véleménye? — Bizonyára egy ökumenikus intézményről volna szó. Nem szeretném ha a hívő pedagógusgárda és a hívő ifjúság kivonulna az iskolából és „gettót”: hoznának létre. Az lenne a jó, hogy abban az esetben, ha a jelentkezők létszáma azt indokolja, kijelölnék, melyik felekezet hol tarthatja meg az óráit... ★ Ezreket tömörítenék a kisegyházak. Jellemző, hogy vallási elveik középpontjában az emberszemlélet áll, erős a missziós és karitatív tevékenység. Köztük találjuk meg azokat, akik nem fognak fegyvert, vagy más szigorú szabályok szerint élnek, például tiltják a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a válást. A legtöbbjüknél nincs gyermekke- resztség, hanem felnőtt korban, bemerítkezéssel válnak a közösség tagjaivá, addigra kell ismerniük hitük alapelveit. Megyénkben a baptisták,- a metodisták és a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet tagjai működnek elevenen. ★ Ajakon a római katolikus lelkész hivatalában egy különleges „tabló” fogadja a belépőt: tizenegy kép — ennyi papot adott a most 2800 lelkes egyházközösség, közülük nyolcán ma is élő, működő lelkészek. Dr. Békési Sándor apátplébánosnak az a meggyőződése, hogy a gének a hitet is viszik, örökítik tovább. És az ajaki nép mindig is mélységesen vallásos volt. Mária Terézia idején települtek be a faluba a tótajkú . családok. Különösen vigyáztak az összetartozásra, ma is visszajönnek párt választani Belgiumból, Kanadából, a távolba szakadt falubeliek. Nagy a szerepe a mindenkori papjuknak abban, hogy abortuszban az utolsók, gyermekáldásban az elsők között vannak: most is a háromgyermekes család a modell. — Az elmúlt tizennyolc évben, amit itt töltöttem Isten kegyelméből, rendszeresen hirdettem a gyermekáldást — halljuk a lelkésztől — kaptam is a figyelmeztetést a pártbizottságtól; megsértem az egészség- ügyi kormányzatot, ha azt reklámozom, hogy „El a pasztillával”. így tartotta kötelességének a hitoktatás fontosságáért- is szót emelni, ami miatt éppen elég kellemetlenség, zaklatás, akadályoztatás, eltiltás érte. Kékesén annak idején elérte a 70 százalékos beíratást, akkor félreállították. Kállósemjén- ben szintén egy fél évig nem taníthatott. Miközben egyezmény deklarálta a szabad vallásgyakorlást, a tanárok sorra beszélték le a szülőket: „Rosszat akar nekem? Elvonják a prémiumomat, ha sok gyereket írok be”. Vagy elhangzott a jó akaratú figyelmeztetés: „Nem használ a gyereknek a továbbtanulásnál...” Eközben folyt a „katakombakatolicizmus”: egyes párt- emberek gyermekeit éjszakánként, titokban készítette elő a pap az elsőáldozásra, és ugyancsak titokban, más községbe vitte el, hogy a gyerek mégis csak elsőal- dozó lehessen. Jelenleg az ajaki gyerekek 44,6 százaléka jár iskolai hittanra papíron. A statisztikában eleve nem szerepelnek a hetedik, nyolcadikosok — jövőjük érdekében. És mit tanulhatnak meg a tisztelendő úrtól Jézus életén kívül? Mindenekelőtt emberi tartást, humánumot, igaz úgy, hogy néha egy tenyeres is elcsattan. Továbbá: eligazítást kapnak káros szenvedélyek ügyében, meg a szép családról, vagy a munkaerkölcsről. Sokat tanulmányozzák a művészeteket, Sanyi bácsi — csak így szólítják — bejárta a fél világot, a Szentföldről is van videofelvétele; és szeretik a gyerekek a „történelemórákat” — kitűnő szemléltető- eszKözöket hozott erre a célra Rómából. Üjabban az orvosi egyetemre készülők közül megkeresték néhányan, segítsen latinból felkészülni. Boldogan vállalta és bevallja: „Bolondja vagyok a tanításnak, beteg vagyok, ha gyerekei nem látok”. Most három csoportban negjven gyereknek tanít németet. Az utóobi időszakban tíz ajaki és környékbeli fiatal szerzett tanítványai közül németből középfokú nyelvvizsgát. Korábban többször ajánlotta fel az illetékeseknek, hogy szívesen tanítana nyelveket, és nem a pénz miatt. Tanítványaitól sem kér pénzt, van aki év végén hoz pár száz forintot, mások egy doboz bonbont, egy szál virágot, és van, aki semmit sem ad. A hatvannyolc éves apátplébánosnak nemrég emelte az állam a fizetését. így kap most onnan havonta nyolcszáz forintot. Változás előtt áll a hitoktatás. Vajon milyen irányba fordítja a történelem kereke az egyházat? — Meggyőződésem, hogy a papság jól vizsgázott, az elmúlt negyven év alatt — halljuk Békési Sándortól. — Hogyan fog folytatódni ? Azt hiszem a gimnáziumba is be fogunk kerülni és úgy látom, annyira az ökumeni- záció jegyében él ma az egyház, hogy a négy és fél évszázados szakadást valószínűleg közeledéssel fogja folytatni. Problémát jelent jelenleg, hogy kevés az utánpótlás, viszont az egyház átélt már nehéz időket: a török idők után Szabolcsban két lelkész volt... ★ Sok embertársunk téve- lyeg a vak világban — az elvek elbizonytalanodása közben keresi a helyét, egy kapaszkodót, egy fix pontot — köztük vannak a gyermekeink is. Legalább a gyermekek lelkére, ha jobban tudnánk vigyázni. Az egyházaknak ebben több száz éves tapasztalatuk van, amiből a hasznosítha- tókat nem szégyen átvenni, megtanulni az ateistáknak sem. Mert az embernek szüksége van a hitre, önmagában, a másik emberben, a közösségben, a sze- retetben, a lélek békéjében, a saját gyerekében, vagy a jövőben — valamiben hinnie kell... £& Hit a lélek békéjében Bourges: Jézus születése
