Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
1989. június 1. Ke I«t-Magyarország 3 DOLLÄRBOLT, HORGÁSZCIKKEK SZAKÜZLETE, fotó- és gázüngyújtó szerviz, ékszerész, virágkereskedés, ruházati és divatárusok, híradástechnikai bolt, Patyolat-felvevő kap helyet többek közt a most Nyíregyházán épülő kiskereskedők házában. A korábbi viták elcsitultak, a telket a 21 cég másfél millió forintért megvette a tanácstól és az építőközösség által létrehozott üzletek is magántulajdonba kerülnek. Az ÉPSZER 22 millió forintért hozza tető alá az épületet. Sajnos a kétszintes, magastetős kereskedők házának eredetileg ez év szeptember 30-ára tervezet átadása némiképp csúszik. A földszinten 45 ezer, az emeleten 40 ezer forintba kerül egy négyzetméter a tulajdonosoknak. A képen: Nyíregyházán a kiskörúton már formálódik a kiskereskedők háza. (EE) Értékelemzéssel gazdaságosabban Józan ész, csoportosan „Elég bajunk van nekünk enélkül is, nincs szükségünk arra, hogy a felszínre került hibákat elemezgessék, azután kipellengérezzenek bennünket.” A legtöbb helyen egyelőre így fogadják a nyíregyházi Számítás- technikai és ügyvitelszervező Vállalat értékelemzőit. Adóellenőrzésre gyanakodnak, kellemetlenkedő szakemberekre, akik hátráltatják munkájukat. Acsarkodás Sok szó esik manapság a tisztánlátás szükségességéről. A jó szándékú, munkájukból tudásukból európai módon megélni kívánó, szabadon lélegezni vágyó emberek mind tisztábban szeretnék látni a múltat és a jövőt, szeretnének biztonsággal eligazodni a jelenben. Az egyre tisztábban látókkal együtt azonban itt vannak a látnokok és — olykor az elvakultak is. Nagyon egyoldalú beállítás például az, hogy a jogállamba való átmenet békéjét veszélyeztető szélsőségesek, rövidlátók és elvakultak, gyű- lölködők és provokátorok csak a „rendpártiak”, „fundamentalisták” közül kerülnek ki. Sokat hallunk a „balosok” türelmetlenségéről; olykor még fenyegetőzéséről is. (Sajnos, nem mindig alaptalanul. Az MSZMP megyei Reformkörének alakuló ösz- szejövetelén pl. elhangzott a panasz az egyik pártonkívü- li érdeklődő részéről — aki azután saját kiadványában a Nyírségi Vakondban újra napirendre tűzte ezt a témát —, hogy a munkásőrök folyóirata „az alternatív szervezetek fegyveres szétverésére biztatja az »önkéntes« vitézeket”. Eltekintve a „független kiadványban” közölt tendenciózusan összeállított idézettől, a vers eredetijét olvasva én is úgy látom, hogy az a kemény vonalat képviseli, igaz, a sértegető hordószónokot, a gúnyos kíbicet és a böfögő lumpot nevezve meg veszélyforrásként. Nem szerencsés, ha az alternatív szervezetek nevében ezt bárki is magára veszi.) Arról azonban szemérmesen hallgatni szokás, hogy milyen meggondolatlan, mértéktévesztő, szélsőséges vádakkal, kívánságokkal illetnek olykor embereket pusztán azért, mert az MSZMP- hez vagy valamely etnikai csoporthoz tartoznak. 40 éves technikus írja: „Az MSZMP-t megsemmisíteni! Legyen itt is egy falurombolás, amely átvitt értelemben a szocialista ideológiát tünteti el.” Szóval a buldózertechnikára szükség van, csak megfelelőbb célpontra kell irányítani? Netán a könyvégetés is alkalmas eszköze az ideológiai munkának, ha új szempontok szerint hordják össze az égetnivalót? Az 1956-os eseményeket így jellemzi az egyik 40 éves államigazgatási dolgozó: „A magyar nép szabadságharca a kommunizmust rákénysze- rítő szovjet ármádia ellen! Harc a fajgyűlölő és hazaáruló kommunisták ellen!” Holott a fajgyűlölet nem a kommunistákat jellemzi: „A zsidók tűnjenek Magyarországról” — szól az egyik pár- tonkívüli „jóakaró”, még időben. Időben szeretnék szólni én is: a józan vitapartnerek vegyék elejét a durva, észérveket nélkülöző, a megegyezés esélyeit kockáztató acsarko- dásnak. Ugyanakkor különbséget kell tenni a sérelmek miatti végletes szubjektivitás, a tudatosan ártó szándékú elvakultság és a vakondéhoz hasonló, rossz szándék nélküli gyengénlátás között. Marosi Lajos Pedig korántsem erről van szó. Bár az értékelemzés fogalma nem újkeletű, a KSH- SZÜV-nél Nyíregyházán 1987 óta jegyzik e szakma művelőit. Azok a vállalatok, amelyek jól működnek, fejlesztésbe kezdtek és egy ponton megakadtak, szívesen fogadják az értékelemzőket, akik az innovációs tevékenységükben átsegítik őket 4 holtponton. Öt-húsz százalékos megtakarítás A csoportos, józan ész alkalmazása az értékelemzés, adta meg a rövid, frappáns meghatározást Husztiné Szőke Mária, az értékelemző iroda munkatársa. — öt-húsz százalékos költségmegtakarítást garantálunk — mondta Lévai Bertalan, az értékelemző iroda vezetője. — Azt kutatjuk, hogy egy adott termék azonos értékű-e funkciójával. Ez a vizsgálat a ml részünkről bizalmat feltételez, hiszen a gazdálkodó szervezet valamennyi adatát meg kell ismernünk. Persze hiába kötjük meg a szerződést, néhányszor előfordult, hogy megpróbáltak információkat eltitkolni. A teammunkát viszont ez lehetetlenné teszi. „Mi ebben az új, ezt eddig én is tudtam?” Kérdeznek vissza a vállalatok vezetői egy-egy értékelemzés után. Csakhogy a megoldáshoz javaslatokat is kapnak, amely nem abból indul ki, hogy mit nem lehet megvalósítani, hanem abból, hogyan lehet. A kockázat végül a vállalatvezetésé. amely dönt arról, hogy érdemes-e megfogadni a tanácsot. Any- nyit azért tegyünk hozzá, hogy eddig az irodának nem volt sikertelen munkája. Bár az emberi tényezők gátolták a megvalósítást, néha 30—40 százalékos költségmegtakarítást is elértek. Hogyan lehet? A tanulmány elkészítéséig az adott vállalattól 14 dolgozó és az értékelemző megtanul együtt gondolkodni, ami fokozatosan viszi közelebb a team-et a megoldáshoz. Ezáltal a dolgozók nem függnek attól, hogy a vezetőik újításként elfogadják-e vagy nem a javaslatokat és azt milyen módon honorálják. A SZÜV az árbevétel 15—20 százalékát juttatja vissza a team-ben résztvevőknek. Osztozni a nyereségen A vállalatokkal a szerződéseket nem fix összegben kötik meg, hanem általában kisebb összegű alapdíj mellett a várható nyereség bizonyos százaléka a díj. A helyzetfelismerés, a kombinálókészség elengedhetetlen feltétele az értékelemzőnek, aki párhuzamosan több munkát is futtathat. Amerikában egy-két értékelemző akár húsz vállalattal is foglalkozhat egy időben. A cél mindenképpen az eredményesség és annak a gazdaságos szemléletnek a továbbfolytatása, amelyet az értékelemző team megkezdett. Ruttkai Éva kedvenc bútorait és személyes tárgyait bemutató kiállítás nyílt a napokban a színésznő Budapest IL kerületi Keselyű utcai nyaralójában. (máthé) Jó és rossz * kisiskolás lányunk haji za hozta a fogalma- * zást, amit az iskolában írt. Meglepődve olvastam: „Nálunk nagyon sok galamb van. Ezek piszkos madarak, az ember betegséget kaphat tőlük. Ez rossz dolog. Nálunk sok macska is van, ők kergetik a galambokat. Ez jó dolog. A macskák piszkos állatok, néha vadak is. Meg tudják karmolni a gyerekeket. A szemétben turkálnak, és így betegségeket terjesztenek. Ez rossz dolog. Nálunk sok kutya is van, ók kergetik a macskákat. Ez jó dolog. A kutyák éjjel-nappal vo- nyítanak és ugatnak. Bele- kakálnak és belepisilnek a homokozóba. Ez rossz dolog. Sok ember is van, aki kergeti a kutyákat. Ez jó dolog. Az emberek piszkosak, kidobálják az ablakból a száraz kenyeret és a szemetet. Ez rossz dolog. Viszont a galambok odarepülnek és felszedegetik a kenyérmorzsákat. Ez jó dolog. De a galambok piszkosak ...” A fogalmazás alatt ott volt a tanító néni megjegyzése: „Kedves szülők kérem jöjjenek be az iskolába, beszélni szeretnék önökkel." A tanító néni ezt mondta nekem: — Az önök gyereke nagyon gyors felfogású, dialektikusán gondolkodik. Az ilyen gyerekekből rendszerint idővel értelmiségiek lesznek. Ez jó dolog. De az értelmiségiek mindig elégedetlenek. Ez rossz dolog. Azóta, hogy a tanító nénivel beszéltem, nagy kétségek között élek. Ha a gyerek okos, az rossz dolog, ha buta, az jó dolog. De az is lehet, hogy ez éppen fordítva van. Ez jó, de az is lehet, hogy egyúttal rossz is. Borivoj Pepe Válaszol Gyuricsku Kálmán Tétlen-e a megyei vezetés? Bár a nyilvánosság csatornáin folyamatos információt kap a megye lakossága arról, mi történik Sza- bolcs-Szatmár sorsának jobbításáért, a közvélemény egy hangosabb része erőteljesen ismételgeti elégedetlenségét, s ezt főként az MSZMP megyei vezetésének címezi, amely — úgymond — tétlenül nézi a terület egy helyben topogását. — Igazuk van-e a kemény hangot megütő csoportoknak? — kértük a választ Gyuricsku Kálmántól, az MSZMP megyei első titkárától. — Az élet keserű valósága, hogy a társadalmi és gazdasági folyamatokban csodák és radikális fordulatok nincsenek. A december 3-án megválasztott pártbizottság és szervei legcélszerűbb erőfeszítései és legjobb tudása alapján sem törekedhetett totális változtatásra. Munkánkat nem tudjuk függetleníteni a tágabb környezet hatásaitól, az országos folyamatoktól, amelyek kedvezőnek — különösen az utóbbi időben — nem mondhatók. Nem lehet hasonlítani a korábban megszabott értékrendek szerint sem. Alig féléves tevékenységünk elmélyült értékelésére azért sem vállalkozom, mert az testületi feladat, amire a közeljövőben sort kerítünk. Megpróbálok tehát személyes véleményt mondani e munkánk lényegéről. Kemény vitában formálódik a párttestület, amelynek majd háromnegyede cserélődött ki. Nem kevés a módszerbeni gondunk, ugyanakkor nagy előny a megszokás, a kötöttségek, a beidegződések hiánya, a kételkedés, amely a vezetést is állandó próbának veti alá. Megszüntettük a pártmunka titokzatosságát, üléseink többsége nyilvános. Általánossá váltak a döntéseket előkészítő pártviták. Igyekszünk korszerűen és korrekten kezelni minden jobbító javaslatot. Erőteljes lépéseket tettünk azért, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen a megye lakóival, a párttagsággal, amely számunkra szilárd hátteret, tájékozódást, haladásunk irányához az alapot adja. Minden alkalmat megragadunk, hogy mozgalmi párt legyünk, hogy a vezetők a munkahelyi-lakóhelyi közösségekben hallassák a hangjukat, s e beszélgetések váltsák fel a látványos nagygyűléseket, szónoklatokat, hogy a merev és hierarchikus irányítási rendszert felbontsuk. Lényegesen kisebb létszámú politikai állomány végzi ma a munkát, mint az év elején. Kiiktattunk közbülső lépcsőket. ígéretesen elkezdődött a folyamat, melynek célja, hogy tehetséges, saját szakmájukban is hiteles emberek társadalmi munkában irányítsanak pártszervezeteket. Egyik legelső feladatunk volt, hogy áttekintsük a hatáskörünkbe tartozó funkciókat és 22 esetben tettünk javaslatot a megért cserére. Idő közben a hatásköri listáról lemondtunk, de arról a célunkról, hogy mindenütt korszerű vezető dolgozzon — nem. A megye elmaradását megállító intézkedésekre, azok összehangolására összpontosítottunk a gazdaságban. Állandóan napirendünkön szerepel: a kormány és az illetékes megyei szervek teljesítsék a gazdaságilag elmaradt térségekről hozott ismert határozatot. Dolgozunk a különleges gazdasági övezet létrehozásán a megye egészében, de legalábbis egy részében. A foglalkoztatáshoz és ipartelepítéshez nélkülözhetetlen infrastruktúra fejlesztésére nyugati vállalkozókkal vettük fel a kapcsolatot, s a kormányhoz fordultunk: segítsen a hazai monopolszervezetek ellenállása leküzdésében. A kishatármenti gazdasági együttműködés bővítésének révén immáron kirendeltsége van Ungváron a Trade Coop kereskedő háznak, s újabbak létrehozásán is munkálkodunk. Az árucsere, a vállalatok közvetlen kapcsolatai szélesednek. (Csak jelzésként: így sikerült eladnunk 50 ezer tonna burgonyát.) A megye leendő vezető értelmiségének segítésére vállalati összefogással tehetséggondozó kollégium létrehozását kezdeményeztük a fővárosban. Elmaradottságunk felszámolását célzó programjainkhoz kikérjük a Magyar Tudományos Akadémia és kutatóintézetei, valamint a Közgazdaságtudományi Egyetem, s más tudományos műhelyek véleményét. Eljártunk és eljárunk a megyénkben meghatározó gyáregységek technikai korszerűsítéséért, másrészt foglalkoztatási szin- tentartásáért — ami ugyancsak nehéz feladat. Bizalommal fogadtuk az új társadalmi-politikai szerveződések minden kezdeményezését. Együttműködési szándékunk őszinte, minden értékes, valóravált- ható ötletre szüksége van a megye lakosságának. A nyilvánosság erősítése feltett szándékunk, tabu témáink nincsenek. Jelentősnek tartom oktatási igazgatóságunk teljes fordulatváltását a megye speciális képzési szükségletei kielégítésére. Ebből a pártiskolából mára olyan oktatási központ lett, amelyben a pénzügyi és számviteli főiskola 200 mérnököt üzemgazdásszá képez. Fontos műhelye ez a vállalatvezetés szemléletformálásának, a marketingtevékenységnek, s otthona a hasznos népfőiskolái előadás-sorozatoknak, de hamarosan az ú] egészségügyi főiskolának is. Felsorolásom csupán jelzés: igenis az elmaradottság felszámolásán dolgozunk, s magunk köré barátságos környezetet akarunk létrehozni. Mindezt a tőlünk megkívánt politikai módszerekkel tesszük. Ügy, hogy elválasztódjon végre az állami, a gazdasági tevékenység és a pártmunka.
