Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
1989. június 22. Kelet-Magyaromat 3 Jöjjön újra a maszek világ? A gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatnál — amely tagja az INTERROBOT nemzetközi szervezetének — több mint tíz éve foglalkoznak ipari1 robotok fejlesztésével és gyártásával. Ez idő alatt tizennégy féle berendezésből ezer készült el, nagyrészt szovjet, lengyel, NDK megrendelők számára. A vállalat az elkövetkező években a műszaki fejlesztéssel, a tőkés kooperációk kiszélesítésével és az új piaci lehetőségek felkutatásával tervezik eredményességét növelni. Vélemények a KB-ülés előtt Nemcsak a párt tekintélye forog kockán Az ötvenes évek derekát leszámítva .talán sohasem volt annyira megosztott hazánk kormányzó pártja, mint napjainkban. A Politikai Bizottság ülésein is mind hevesebbek a viták, biztató perspektívát alig- alig látni. Holnap összeül az MSZMP Központi Bizottsága, ahol a hírek szerint arról esik majd szó, hogyan lehetne megteremteni újból a párt cselekvési egységét. Csak a vak nem látja a különbséget az egykor vállalat, vagy szövetkezet kezében lévő üzlet, vállalkozás illetve a maszek által vezetett bolt között. Utóbbi érdekes módon kedvébe jár a vevőnek, lehetőség szerint mindennel ellátja. A vevőkből pedig törzsvendégek lesznek, akik továbbadják jóhírét a boltosnak és így bővül a kör. Most akkor adjunk vissza mindent maszekba? Hivatalos kifejezéssel élve jöjjön a reprivatizálás, az államosított vállalatok újbóli eladása _ magánkézbe? Üjabban úton’ útfélen arról folyik a vita, hol legyen a határ. Vegyes vállalat alapításánál kedvező-e hazánknak, ha a nyugati fél 51 százalékkal részesül a vagyonból? Vagy netán az a kedvezőbb, ha a gyengén működő vállalatokat, szövetkezeteket kiadjuk gebinbe, divatos szóval élve vállalkozásba. Annyi biztos, egyértelmű határt nem lehet húzni állami vállalat és maszek között. Nehéz megállapítani, meddig kívánatos a magánvállalkozás és mettől coki a kisiparosnak, kiskereskedőnek. Nem véletlenül hajtogatja a gazdasági vezetés a kisvállalkozások jelentőségét, a mobilizálható tőke bevonását a gazdasági életbe. Ismerősöm panaszkodik, hogy a múlt évi teljesítmény alapján ötszáz valahány ezer forintot fizetett be adóba. Elismerően füttyentet- tem egyet, de csak legyintett. Ennek többszörösét is befizethetné az államkasszába, ha hagynák dolgozni. Próbálkozik vegyes vállalat alapításával, jelentős nyugati tőkét tudna behozni, de elveszik a minisztériumok papírhalmazai között. A másik a maszekvilág árnyoldalait boncolgatja. A könnyűnek hitt meggazdagodás sokakat csábít, a gyors haszonszerzésért mindenre képes az ember, főleg ha szorul a nyaka körül a hurok. A félbehagyott vállalkozás, a tetemes adósság azoknak a táborát növeli, akik megvetően ejtik ki a maszek szót, majd hozzáteszik, könnyű nekik, a párnaaljban is libatoll helyett ezreseket tartanak. Még mindig nem teszünk különbséget vállakózás és kalandorság között, nem ismerjük fel a kihasználatlan szellemi tőkében rejlő lehetőségeket. Féltjük magunkat a közvéleménytől, ha mindent maszek kézre adtuk, mi lesz akkor velünk? Nem hagyjuk, hogy a piac, a vevő döntse el. Szükség van- e a vállalkozásra vagy sem? Amerikában évente több tízezer vállalakozás alakul, aminek nagy része az első hónapok után tönkremegy, de a következőben megint ugyanannyit jegyeznek. Hol állunk mi Amerikától, felesleges az összehasonlítás, torkolt le barátom. Végül is igaza van, hiszen teljesen más a szemlélet. Ott támogatják a kisvállalkozásokat, nálunk meg folyamatosan tervezik. Nem azt várom, hogy árusítsuk ki az összes deficites vállalatot, — úgysem lenne rá vevő — hanem azt, hogy a gyengén muzsikáló üzemrészeket, boltokat, részlegeiket adjuk ki az ott dolgozóknak. Ez is egyfajta lehetőség a tulajdonosi érzet megteremtésére. Legyen az ő tőkéje is benne, érezze azt, hogy ez a Saját zsebre is megy. Apró példa, de a régi szép időkben reggelenként a tejet és a ropogós zsemlét az ajtó elé tették. Néhány fillérrel többe került, de a figyelmesség, a vevő Igényéhez való alkalmazkodás feledtette a többletköltséget. Azóta nem reggelizünk, rohanunk a munkahelyünkre, elcsípünk egy taxit, amiben felfedezzük egykori egyetemi oktatónkat, aki így próbál fizetést pótolni. Bent a cégnél letorkolnak, ha valami újat szeretnénk, később ezt az ötletet a főnök szájából halljuk vissza, mint követhető példát, munka után pedig mi is sietünk egy kicsit maszes- kölni, mert ugye valamiből meg kell élni. Párttagok, pártonkívüliek egyaránt érdeklődéssel várják az eseményt megyénkben is. Mire számítanak, miképp vélekednek jelenlegi helyzetünkről? — három helyszínen érdeklődtünk ezek után. Bennünket ki képvisel? Bravics János üzemmérnök, a Gáz- és Olajszállító Vállalat íényeslilkei üzemének diszpécsere, a pártalap- szervezet titkára: — Csak helyeselni tudom, hogy pártunk szakított a sztálinista módszerekkel. megpróbál szabadulni a bürokratikus irányítási formától, s arra törekszik, hogy a hatalom gyakorlásába más szervezeteket is bevonjon. Ám úgy vélem, rengeteg akadályon kell még átvergődnie, hogy teljes szívvel állíthassa, a lehető legdemokratikusabb szervezetté alakult át. — Hogy mást ne mondjak, itt van a párton belüli választási rendszer. Kisvárdán nemrég tartották a városi pártértekezletet. Mit gondol, a küldötteket hogyan választották? Bent megmondták, hogy ki legyen a küldött. Mi azt sem tudtuk, Hogy ott bennünket ki képvisel. De megtudná mondani, hogy magát ki képviseli a Központi Bizottságban? Divat manapság az alulról történő építkezésre hivatkozni. Bármennyire is elcsépelt azonban, én sem tudok mást javasolni: a több száz ezer párttag helyett ne az a néhány száz apparátusbeli döntsön, mert egyébként ugyanúgy járunk, mint a múltban. A vezetőknek halvány -fogalmuk sem lesz a nép helyzetéről. — Meggyőződésem, a pártnak sürgősen rendezni kell a sorait, mert ma még nincs olyan alternatív szervezet, mely átvehetné az ország irányítását. Nekünk kell tehát az asztal másik oldalán ülők javaslatait, tanácsait is hasznosítva egy olyan társadalompolitikai és gazdasági programot kidolgoznunk, mely megállítja a zuhanást, Sürgősen be kell fejezni a párt felső vezetői között dú- lú hatalmi harcot, mert annak nemcsak az MSZMP, de az ország látja kárát. Boka Sándor, a MÁV Záhonyi Gépesített Rakodási Főnöksége szérvizüzemének főművezetője, pártonkívüli: Mindenki gólt akar... — Én ugyan a Vasutas ifjúsági Szövetségen kívül nem vagyok egyetlen más szervezetnek sem a tagja sok más munkatársammal együtt, ám ez nem jelentig azt, hogy ne politizálnánk. Őszintén megvallva, értetlenül szemléljük az MSZMP-n belül most folyó háborúskodást. Felelősséget már alig-alig akar valaki vállalni, de tülekednek, hogy minél közelebb kerüljenek a húsosfazékhoz. Ám ugyanezt mondhatjuk el az alternatív szervezetek legtöbbjéről is, arra törekednek, hogy-minél nagyobb konchoz jussanak. Egész egyszerűen nevetséges, ahogy a zsákmányon marakodnak. Pártokat alapítanak, vezetőkké nevezik ki magukat, másokat lehurrognak, majd kettészakadnak, rég elmosódott alapszabályzatokat bányásznak elő... s közben az ország lassan úgy jár, mint a Csáki szalmája. — Mert a gazdasággal az égvilágon senki sem törődik. A kormány erőlködik, izzad. igyekszik valamit is helyrehozni a múlt hibáiból, de segítséget sehonnan sem kap. Olyan most az ország, mint egy rossz futballcsapat. Mindenki gólt akar rúgni, s mi kapjuk azokat számolatlanul. Kovács Imre, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat pékje, párttag: — Az MSZMP-nek 1965 óta vagyok a tagja, de ha most lennék fiatal, meggondolnám, hogy belépjek-e. Amilyen felhajtás van most a párt körül, ennek már semmi köze a józansághoz. Pedig most éppen erre lenne a legnagyobb szükség. Sajnos ezt kell mondanom. nem alaptalanul bírálnak bennünket. A gazdaságpolitikánkért is jogosan éri szó a házunk elejét, ám ezt még meg is bocsátanák az emberek, de sok pártvezető magatartását, harácsolását nem. Különösen most, hogy mind több korrupcióra derül fény. Rendezni sorainkat — Ám én itt megállnák egy szóra. Ügy gondolom, hogy a zavarosban halászga- tó párt- és tanácsi vezetők nagy részétől már sikerült megszabadulnunk. De mikor penderítik már ki állásukból a tehetetlen, hozzáneni- értő vállalatigazgatókat, szövetkezeti elnököket, kórház- igazgatókat, minisztériumi osztályvezetőket...? Hát az egész egyszerűen fizikai lehetetlenség, hogy itt minden baj forrása az MSZMP. . — Az ország szekerét sokan tolták. Azok is, akik most háborognak. Pedig mikor felborult a szekér, a porba hullott javakból ők is becsületes zsákkal kapkodtak össze, s vittek haza szó nélkül. Nagyon rossz érzéseim vannak. Én megéltem ötvenhatot, ismerem az előzményeit. A mostani széthúzás sokszorosan túltesz azon. S éppen ezért félek, párttagokkal, pártonkívüliekkel egyaránt. Elcsépeltnek tűnnek talán a most következő szavak, de aligha mondhatunk mást: nagy felelősség terheli a pénteki KB- ülés résztvevőit, kiktől sokat vár a tagság, de a párton kívüliek is, hiszen tudják, nemcsak a párt tekintélye, egysége forog kockán. Nagyobb annál a tét. Balogh Géza Pontszám és ami mögötte vél A nagykállói Nyírség Szövetkezet az elmúlt évek alapján Kiváló Szövetkezeti címet ért el. A kéllósemjéni Űj Élet Szövetkezet, amit mi nagyon nagyra becsülünk, Dicsérő Oklevélben részesült. Ezzel kapcsolatban merült fel olyan kérdés, hogy lehetséges-e 152 ponttal a kiváló minősítés? Megemlíteni kívánom, hogy a Mezőgazdasági Értesítő 11. számában közölt adatok szerint nem egyedi eset, hogy alacsonyabb pontszámmal magasabb kitüntetésben részesült a gazdaság. E mondat tartalmára szeretnék néhány gondolattal rávilágítani. Egy üzem megítélésem szerint akkor gazdálkodik jól, ha folyamatosan tudja növelni a nominál- jövedelmet, javítani a munkakörülményeket és ezt úgy teszi, hogy a termelésszerkezet korszerűsítésével a piaci követelményekhez alkalmazkodik. Ezt termeléstechnológiai fejlesztéssel és korszerűsítéssel alátámasztja. Köztudott, hogy gazdaságunk évek óta a legnagyobb volumenű eredménnyel zár a megyében, és ezek mellett állandóan növeli a dolgozók jövedelmét, új tevékenységekkel bővíti a termelést és a legkorszerűbb eszközöket állítja termelésbe. Ezek után fel lehet tenni a kérdést, a pontszám hogyan ismeri ezt el? Ha egy gazdaság folyamatosan jó eredményt ér el, és ezt a piacon realizálható termékkel teszi, abban az esetben hároméves átlaghoz viszonyított fejlődési üteme alacsony pontszámot eredményez. Az országos adatokhoz viszonyítva viszont ez a pontszám jelentős. Az a gazdaság, amely eszközrendszerét nem újítja meg, nem bővíti a termelést, de három éven keresztül nyereséges, úgy az időjárástól függően kedvező termés, és ennek piaci realizálása egy évben jelentős eredménynövekedést tesz lehetővé, és ennek alapján az önmagához viszonyított fejlődése magas pontszám elérését biztosítja. Meg kívánom említeni, hogy a pontszám összeadására szolgáló munkalápon kívül még három munkalap is alapját képezi az értékelésnek. Ezek a munkalapok tartalmazzák azokat az adatokat, amellyel reálisan elbírálható a szövetkezet teljesítménye. A pontrendszer a tartósan jó teljesítményt nem hozza felszínre, emiatt több olyan gazdaság nem jutott elismeréshez, amely a megítélésünk szerint már korábban rászolgált. Ezek között van véleményünk szerint a kálló- samjéni Új Élet Termelőszövetkezet is. Csík László tsz-elnök (A szerk. megjegyzése: Természetesen közöljük a nagykállóiak reagálását a Tüntető kitüntetett cikkünkre, de bevalljuk, hogy mi elsősorban nem az ő magyarázatukat vártuk arra, miért nem az eredeti sorrendnek megfelelően kapta minden szövetkezet a kitüntetést? Az illetékesek válaszára várunk ...) Nem biztos, hogy ez a követendő példa. Máthé Csaba Kétszáz féle féket és kétszáz féle tengelykapcsoló-betétet gyártanak a hazai járműparkhoz a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárban Kisvárdán. Export termékeiket leginkább Nyugat-Európában, Észak-Afrikában és Kanadában vásárolják. Képünk: Sajtos Géza fékbetétcsiszoló a tengelykapcsoló-betétet készíti elő. Ebből műszakonként 224 darabot tud kifúrni. (Suri)