Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. június 22. A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (Folytatás az 1. oldalról) európai politikai kultúrának és a XX. századi tapasztalatoknak megfelelően az MSZMP ezen állampolgári akarat kifejezésére egyik alkalmas formaként elfogadja a szabad választási rendszert, amely pártok küzdelmében fejezi ki ezt az állampolgári akaratot, szándékot. Ennek összes konzekvenciáját, saját eddigi politikai gyakorlatára nézve is, levonja. Legfőképpen azt, ami már az első tárgyaláson is a szándéknyilatkozatban elhangzott: felhagy a pártállam és az állampárt összefonódásából származó monopolisztikus hatalomgyakorlási móddal. Az MSZMP a plurális politikai berendezkedés szellemében, alkotmányosan intézményesített formái között vállalja a politikai küzdelmet az állampolgárok jóindulatának elnyeréséért, — korrekt, a nemzet érdekeit szem előtt tartó program és ennek megfelelő személyzeti politika alapján. Pozsgay Imre után Szabad Györgyöt illette a szó. Mindenekelőtt új választási rendszer kidolgozását javasoljuk, mondotta az Ellenzéki Kerekasztal szóvivője. Elkerülhetetlennek tartjuk, hogy felcseréltessék a jelenlegi alkotmánynak az egypár- ti hegemóniát megállapító tétele a többpárlrencfszer működésének törvényesítésével. Harmadikként azt tartjuk szükségesnek, hogy' a többpártrendszernek államjogunkba való újra beiktatásával járion együtt a pártok megalapításának, működésük politikai, jogi és anyagi feltételeinek törvényes szabályozása. Nélkülözhetetlennek tartjuk új tájékoztatási, illetve információs törvény megalkotását annak érdekében is, hogy a választók ne vaktában, hanem a demagóg befolyásolási kísérletekkel szemben is a lehetséges mértékig felvérteződve, felismert érdekeik tényleges képviselőire Szavazhassanak. Végül, mellőzhetetlennek tartjuk olyan törvények megalkotását, amelyek az erőszak alkalmazásának még a lehetőségét is kizárják a közéletből. A harmadik tárgyalófél nevében Kukorelli István egyebek között kijelentette, az egykamarás politikai képviselet híve. Leszögezhető: a jelölési rendszer pártpolitikai legyen, de megőrizve a választások komolyságát, ne zárja ki az állampolgárokat és a közösségeiket megszervezni képes társadalmi szervezeteket és mozgalmakat. A választókerületi rendszer az ország valós településszerkezetén alapuló vegyes, átmeneti megoldás legyen. A vidéki Magyarországon, ahol a politikai tagoltság még mindig érezhető, maradjon meg a többségi elvet felhasználható egymandátumos választókerületi rendszer. A lényeg; ki kell egyensúlyozni a két választási rendszer hátrányait. A nyilatkozatok után rövid szünet következett, majd megkezdődött a válaszadás az elhangzott szándéknyilatkozatokra. Szűrös Mátyás a második plenáris ülést lezárva megjegyezte: a szerdán elhangzott nyilatkozatokból, válaszokból a kölcsönös jószándékot, az együttműködésre irányuló törekvést, az alkotó szellemiséget érezte ki. Üdvözölte Szabad György meg- fogalmázását, miszerint valamennyi tárgyaló fél végső soron akkor jár el helyesen, ha úgy munkálkodik, hogy ezeknek a megbeszéléseknek a nép, a magyar nemzet legyen a nyertese. Bejelentette azt is, hogy a legközelebbi plenáris ülés időpontjának kitűzéséről a szakértők döntenek. Végezetül az Ország- gyűlés nevében Ígéretet tett arra, hogy a tárgyalásokhoz biztosítják a megfelelő technikai és egyéb feltételeket. Lemond a DEMISZ alelnöke Gyurcsány Ferenc le kíván mondani a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség alelnöki tisztéről — jelentette be Nagy Imre, a DEMISZ elnöke a Szövetségi Tanács szerdai ülésén, s egyben javasolta, hogy ezt a kérdést a következő, július 1-jei tanácsülésen tárgyalják meg, amikor a DEMISZ helyzete kerül napirendre. Gyurcsány Ferenc elmondotta: ő és támogatói a KISZ XII. kongresszusát követően arra a megállapításra jutottak, hogy a DEMISZ jelenlegi formájában a reformra alkalmatlan, gyökeresen szakítani kell tehát ezzel a szervezettel, és azon kívül szükséges létrehozni egy új politikai szerveződést, mozgalmat. Megbékélve, együtt haladunk tovább (Folytatás az 1. oldalról) — Tovább erősödött az a hitem, hogy képesek leszünk végigjárni azt az utat, amely a nemzeti adottságainkat figyelembe vevő, a demokrácia és a humanizmus értékein nyugvó szocialista társadalom felépítéséhez vezet. Továbbhaladásunk türelmet, önmérsékletet, a félelmet keltő, hangoskodó frázisok mellőzését igényli. A múltba- révedés, a cselekvést bénító önsanyargatás helyett most már vegyük számba a feladatokat és tekintsünk a jö- ivőba! — A világsajtóban valóban különböző vélemények, értékelések jelentek meg június 16-áról. Hogyan ítéli meg a külföld reagálását? — Többségében árnyalt, tárgyilagos beszámolók láttak napvilágot a külföldi sajtóban keleten és nyugaton egyaránt. Akadt néhány olyan külföldi vélemény, amely rosszalló, illetve elítélő volt. A környező országok érzékenysége érthető, mert az 1956-ban kirobbant népfelkelésnek közvetlen nemzetközi összefüggései és következményei voltak, és nem tagadható, hogy annak, ami Magyarországon napjainkban történik, szintén nem csekély nemzetközi hatása van. Természetesnek tartjuk, hogy az egyes országok értékelése 1956 Magyarországáról más és más. Ez viszont az ő bel- ügyük. — A temetés előtti napon tüntetésre került sor a szovjet nagykövetség előtt. A gyászszertartáson egyes szónokok a szovjet csapatok azonnali kivonását követelték. Mi a véleménye ezekről a megnyilvánulásokról? Meggyőződésem, hogy ezek a megnyilvánulások — a mai sokszínű magyar társadalomban — egy rendkívül szűk kisebbség véleményét tükrözik, nincs tömegbázisuk. A történelmi ismeretek és a politikai realitásérzék teljes hiányáról tesz tanúságot az, aki nem tesz különbséget'a mai szovjet reformpolitika és az 50-es évek szovjet nagyhatalmi politikája között. A Szovjetunióban megvalósuló poliÚj mottó „s rendezni végre közös dolgainkat ez a mi munkánk; és nem is kevés.” (József Attila) Sok érdekes felvetést tar-, talmaz K. Hordós Lászlónak a Kelet-Magyarország június 13-ai számában megjelent cikke, amely a megyei sza- mizdat (Nyírségi Vakond) létjogosultságát megkérdőjelezi A megyei MSZMP újdonsült munkatársa elismeri, hogy „jól működő megyei tájékoztatásra van szükség”. Meg kell jegyeznem, hogy az 1988. december. 3-ai megyei '‘párt- értekezleten a nyilvánosság reformját Ígérték .. . Sajnos a valódi reformokat a múltból visszamaradt „beidegződések”, elavult rendeletek késleltetik. Nem lehet felelősségre vonni (visszahívni) egy országgyűlési képviselőt azért, mert a megyei gazdasági válsághelyzetet feltáró „titkos” KSH-jelentést nem kapja meg, és így információk hiányában nem tudja választói érdekeit megfelelően képviselni. Megértem azoknak a párttag szamizdat vásárlóknak a felháborodását is, akik á Nyírségi Vakond „részinformációi” alapján szereznek tudomást saját pártjuk „Bizalmas” jelentéseiről. A megyei sajtó, rádió munkatársai sem tehetnek arról, hogy a „tömegtudat láthatatlan manipulátorai” miatt legjobb szándékuk ellenére sem tudják megfelelően tájékoztatni a közvéleményt. K. Hordós László az MSZMP és az alternatív szervezetek kapcsolatát is elemzi a 2 1989-es februári „Belső tájékoztató” alapján. Azóta eltelt 5 hónap: a politikai események felgyorsultak. A független szervezetek megerősödtek, az MSZMP reformszárnya pedig „katalizátor” szerepet tölt be a megújulásban. A „csendes többség”, akinek szavazata dönt majd a választásokon, egyelőre kivár... A lengyel választások eredménye bizonyítja, hogy: „a népet nem lehet leváltani" A kínai vérengzés pedig arra figyelmeztet: félteni kell eddig elért eredményeinket. Nagyon bízom abban, hogy a közeledő választások nem „fegyverek árnyékában” zajlanak. Hiszek egy szabad, választásban, ahol nem a demagóg ígérgetők, hanem a reális programok képviselői győznek. K. Hordós László konstruktív párbeszédet sürget a megyei Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP között. Erre valóban nagy szükség van. Különösen most, amikor a megye fejlesztési terve a kormány tervgazdasági bizottsága elé kerül. Az MDF áprilisi gyűlésén javasoltam egy olyan bizottság létrehozását, amelyben a független szervezetek vezetői és szakemberei is résztven- nének. A közvélemény elé kell tárni mit tett a megyei vezetés Szabolcs-Szatmár-Be- reg felzárkóztatásáért. Az egyenlő gazdasági versenyfeltételeket ki kell követelni a kormánytól! Programokat, javaslatokat kell egyeztetni meddő vitatkozás helyett, hogy megyénk megkülönböztetett adózási, hitelfelvételi, üzletkötési privilégiumokat kaphasson. írásomat „Vissz- hang”-nak szántam, de remélem vitaindító hatású lesz ... R. Kovács László tanár tikai reformok nélkülözhetetlen nemzetközi feltételét képezik annak, hogy a demok ratikus szocializmus megteremtésére irányuló törekvéseket siker koronázza. Meg vagyok győződve arról, hogy a Szovjetunió és Magyarország közti jóviszony sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, mintsem azt felelőtlen megnyilvánulások megzavarhatnák. Alapvető érdekünk a szomszédos országokkal való rendezett, a belső fejlődésünkre is jótékony hatást gyakorló viszony kialakítása és annak folyamatos ápolása. Nem segítik elő ezt sem a szélsőséges hazai megnyilatkozások, sem az előregyártott, hangulatkeltő, belügyeinkbe nyíltan beavatkozó fellépesek. A kegyeletet is sértő politikai demagógiától az ország vezetése és a józan közvélemény egyaránt elhatárolta magát. — Végül is tehát tud-e a nemzet együtt tovább menni június 16-a után? — Erre még most nincsenek garanciák, de egy, a múltunkban gyökerező, nagyon szorongató görcs oldásán túl vagyunk. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy több energiát fordítsunk a közös jövő felépítésére. A nemzeti megbékélés nem építkezhet másra, mint az őszintén bevallott múltra és a felvállalt jelem-e. A közeljövő számos olyan kérdést állít elénk, amelyet csak megegyezés útján, együtt tudunk megoldani. Ezért vitakészségből, kölcsönös türelemből, a demokrácia játékszabályainak minden fél részére kötelező betartásából, a nemzet érdekeinek mindenek fölé emeléséből mindannyiunknak nap mint nap vizsgáznunk kell. És, ha ez így történik, akkor óptimista vagyok. Csak nálunk! Hódfarkú VÁÉV-BRAMAC vörös betoncserép rendkívüli árengedménnyel, darabja 11,50 Ft-h ÁFA áron kapható a KELET-TÜZÉP nyíregyházi telephelyén és előfizethető minden állami TÜZÉP-telepen! (1673) ■■tóbusszal az északi sarkkörre (3.) II kétszázezer tó országa Amikor földrajzórán Finnországról tanultunk, ámulva hallgattuk, hogy ezt a Magyarországnál csaknem négyszer nagyobb, ötmilliót sem számláló országot az ezer tó országának hívják. Itt kiábrándítottak bennünket, mert bár a földrajzi irodalom 35 és 70 ezer közé teszi a finnországi tavak számát, náluk azt hallottuk: legutóbb 800 001 tavat számoltak meg. Ebben már a legkisebb tó is benne van. Vaalima közelében léptük át a határt, bár jóval korábban finn földön jártunk már. Viborg, a finn öböl jelentős kikötővárosa ugyanis 1939-ig Finnországhoz tartozott, ekkor foglalta el a Szovjetunió. A Salpausselka nevű híres morénavidéken keresztül jutottunk rokonaink földjére. Bár a többség felkészült erre az útra, mégis jó volt, hogy Kalotai Kálmán tanszékvezető tanár mondott néhány mondatot a sok viszályt, háborút megélt, de függetlenségét csak négy évtizede elnyert országról. A svédek, az oroszok, később a németek és szovjetek csatározásainak színhelye volt ez az ország, s másutt már véget ért a második világháború, amikor itt is megszülett a béke. Nyírfával tarkított fenyőerdők zöldje ezüstösen Csillogó kék tavak, hegyek és völgyek váltották egymást, s egyre sűrűbben láttuk — már a Szovjetunió északi részein is láttunk ilyeneket — a hatalmas, több tonna súlyú gránit vándorköveket. Persze ez a vándorlás nem olyan gyakori. Egyszer hozta le őket a jég valamikor tízezer évvel ezelőtt, aztán a jég elolvadt, a kövek pedig ittmaradtak. Nem számítottak már újdonságnak a fából készített házak sem, hiszen láttunk belőlük sokat a Szovjetunióban is, legfeljebb a színük és méretük változott. Minél északabbra mentünk, annál inkább a vöröses, vörösesbarna volt a domináns, délebben a világoskék és a sárga fordult elő gyakrabban. Fáradtságunk indokolta, hogy a legrövidebb utat válasszuk, így a határtól körülbelül 650 kilométerre lévő Kajaaniig autópályán és a mi útjainkhoz hasonló széles, de kifogástalan minőségi úton buszoztunk. Este kilenc óra volt, mire vendéglátónkhoz, a kajaani főiskolára érkeztünk fáradtan, de jó kedvűén, mert az öt nap alatt megtett közel négyezer kilométeres út után tizenegy nap egyhelyben maradást vártunk. Vitányi Béla idézte ismét a nagyapját, aki nemcsak híres világutazó volt, hanem nagyon bölcs ember is, s azt mondta: Fiam a vízbe szabad bort önteni, mert az csak nemesíti, no de a borba vizet?... így aztán tisztán koccintottunk, mert már ekkor megtudtuk, hogy ilyesmire a precízen megtervezett szakmai programok miatt nem sok idő marad. Csak aludni nem sikerült. Leningrádban ugyan megtapasztaltuk már, milyen az, ha éjféltájt sötétedik, de Kajaaniban már egész éjszaka világos volt. És reggel elkezdődött a hivatalos tapasztalatcsere. Percre beosztották időnket és szombat-vasárnap kivételével minden nap gazdag programmal telt. Az olvasónak valószínű unalmas volna, ha ezt is leírnám, azokból az eseményekből viszont, amelyeket a kajaani főiskola rektorával, a gyakorló iskola igazgatójával, az ului egyetem természettudományi, illetve bölcsészkarának vezetőivel folytattunk, le kell írni néhány mondatot. A finnek oktatási rendszere eltér a mienktől. Náluk a hatodikos gyerek még alsótagozatosnak számít, s a kilencedik osztály után lehet középiskolába, szakmunkásképzőbe menni, vagy elvégezni a tizedik osztályt. Aki a kajaani főiskolán végez, a tanítói oklevél mellé neveléstudományi mesteri címet is kap, ekkora jelentőséget tulajdonítanak a pedagógiának. A szülőket jobban érdekelheti, hogy az óvodákban kilenckor kezdődik a „műszak”, az anya is ott tölti napját gyermekével. Teheti, mert a férj keresetéből is megélhetnek, de erről majd beszélünk még. Az iskolában az alsósok még gyermeknek érezhetik magukat, játszva tanulnak, s törvény tiltja, hogy naponta ötnél több órájuk legyen. Az elsősök szintén kilencre járnak, mert nekik reggel még aludni kell. Finnországban nincsenek nagy települések, a városok lélekszáma is kevés, így sok az olyan falu, ahol tíz-húsz gyerek jár iskolába. De van iskola, s ha felsőbe néhány helyről el is kell őket vinni a szomszéd faluba, vagy három kilométernél hosszabb az út az iskoláig, a falu busz- szal, vagy taxival viteti őket. A könyveket is ingyen kapják, év végén pedig visszaadják, s ebből tanul a következő évfolyam is. Pedig itt van a papír, mégsem engedik meg maguknak, hogy évente mindenki kezébe új könyvet adjanak. Finnországban ismeretlen a különóra, igaz megfizetik a tanárokat, így csak azokkal foglalkoznak a hivatalos órán kívül, akik hosszabb ideig betegeskedtek. A gyógyítás is ingyenes, csak a kórházi kezelésért kell fizetni egy kis összeget. Jellegzetes finn tájkép. Felszíni formáit a jégkorszak alakította ki tízezer évvel ezelőtt, de a föld belső erői még ma is mozognak. Az ország területe a tenger rovására ma is nő, no nem látványosan, százévenként ötven centivel nő a Vaasa és Oulu közötti partvidéken a terület. Következik: A finn csoda. Balogh József
