Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
1989. június 15. Kelet-Magyarország 3 Sikerülnie kell „a kiegyezésnek” A meghívott vendég a nyíregyházi értelmiségi klubban a hét elején Berecz János volt, aki az MSZMP KB titkára és a megye egyik választókerületének országgyűlési képviselője. Napjaink válságát elemezve a történelemből vett példákat idézett Berecz János: 1867-et, majd századunk húszas, illetve negyvenes éveit. A múlt századi kiegyezés sikerült. Sikerülnie kell ennek a mostani „kiegyezésnek" is! (Ez mindannyiunk érdeke, és ez komoly politikai helytállást kíván „az istenáldotta nép”-től.) A beszélgetésen a legélénkebb vita arról alakult ki, vajon az MSZMP-én belüli vagy külső kezdeményezésre történtek-e meg az országban az utóbbi 14 hónap eseményei az 1988 májusi pártértekezlettől napjainkig. Berecz János szerint belső és külső kezdeményezés egyaránt volt, a párton belül jelentkezett először nézeteivel például Gombár Csaba, vagy Bihari Mihály, de a pártvezetésnek nem kellett ez a szellemi kincs, ezért léptek fel később ellenzékiekként. A vitában felszólalók viszont azzal érveltek, a pártból kizárt hangadók már nem képviselhették a korábbi m n r~m r, yuti vtJVy uancui cl aajai cs^.cmélyes véleményüket hangoztatták. Végül is a pártértekezlet levezette az indulatokat, foglalta össze Berecz János, és ha mást nem, azt az egyet a pártvezetés javára írhatja az ellenzék, hogy a pártértekezlet megtartása mellett döntött a vezetőség. Ki fogja ezután, és hogyan fogja kivezetni az országot a válságból? Mindenki a bőrén érzi a kérdés fájdalmas aktualitását. De megkérdezték azt is Berecz Jánostól: hány MSZMP van ma Magyarországon? Milyen az egység a legfelsőbb körökben? Erről szó szerint a következőket mondta: Az MSZMP legfelsőbb vezetésében ma jellemző, hogy megszületnek a döntések, és azután mindenki megy a maga útján. Hosszú idő után a napokban kérte először alaposabb beszélgetésre a főtitkár, melynek végén Berecz János megkérdezte: és mi lesz holnap? Nem tudom — ez volt a válasz. A válság olyan nagymértékű most az országban, mondta, hogy a jövővel egyelőre szinte nem is tudnak foglalkozni a pártvezetésben, egyelőre az a tét, hogy a fordulatról hogyan döntenek: mi legyen a fordulat célja, tartalma, módja? Sokan a közelgő választásoktól remélnek változást. Ezzel kapcsolatban Berecz János elmondta: „Ha engem ez a folyamat el is sodor, akkor is elmondom; a tízezrek fontosak ebben az országban és nem tíz ember.” Viszont más kérdésre válaszolva kifejtette: „Aki azt képzeli, hogy a jövő tavasszal a választások útján létrejön a fordulat, az nem itt él.” Szerinte most nem érett a helyzet a fordulat véghezvitelére a 94— 95-ös évek látszanak reálisnak. Feltette a kérdést az egyik jelenlévő: megsaccol- ná-e, mennyi lesz az MSZMP esélye a választásokon? Erre azt válaszolta, jósolni nem lehet, arra fog a nép szavazni, aki a lét- biztonságot nagyobb mértékben tudja majd garantálni. Egy másik kérdező azt tudakolta, vajon nem húzódik-e túlságosan visz- sza, nem kellene-e mint vezetőnek jobban harcolni, mert így az látszik, inkább feladja ... Erre mondta el azt: „így is nehezen tudnak »lenyelni", néhány dolgot javasoltam, azt nem fogadták el, ott maradtam »szálkának" __ És ki tudom vonni mhgam egészen odáig, hogy leköltözöm Ibrányba, de nem adtam fel... ” E kivonatos „jegyzőkönyvi” beszámoló csupán a lényegét igyekezett megragadni egy érdekes beszélgetésnek, melynek végén azért sokunkban megválaszolatlanul maradtak további kérdések. Leginkább az: mi lesz velünk? Csak abban bízhatunk, hogy a hatalom jelenlegi birtokosa és az Ellenzéki Kerekasztal képviselői felelősséggel írták alá a megállapodást, melynek legelső tétele azt hangsúlyozza: legyen hazánkban minden párt felett legfontosabb a népfelség! Baraksó Erzsébet £ bbe megy tönkre az ország — mondta Sto- hanek — miközben az ABC-ben levett a gondoláról egy csomagocskát, nézte, forgatta, a doboz kinyílt és padlóra hullt a tartalma. — Nem tudunk csomagolni. Mit csomagolni? Nem tudunk eladni. Nem tudunk mi semmit szomszéd úr, csak sírni, panaszkodni, meg politizálni. Apropó, jöjjön ki velem holnap a piacra, van egy kis zöldpaprikám, gyO'r- san eladjuk, aztán elmegyünk horgászni. Másnap — miközben mentünk a piacra — kérdezem Stohaneket, honnan van neki paprikája. A telke egy homoksivatag, és abban a pajoron kívül semmi sem marad meg. — Vettem. Elmentem egy fóliáshoz és vettem 150 paprikát, darabját 7 forintért. Ha csak két forintot nyerek minden csövön, már megvan a napidíjam. — Erre befizetek — mondtam —, miközben néztem, hogy Stohanek mit művel. Kiszedte a paprikát a zsákból és három egyenlő kupacba rakta. Színre, nagyságra tök egyforma volt minden paprika, minden kupac, de a szomszéd így árazott. Extra 15 forint. Első osztály 12 forint, másod- osztály 10 forint. — Mit csinál — kérdeztem? — Rétegpolitikát. Extra a nagyfizetésű, kiemeli prémi- umos gyárigazgatóknak, első osztály a tehetősebb állampolgároknak és olcsó áru a kisnyugdíjasoknak. — De hát a paprika minden kupacban egy és ugyanaz. Semmi különbség. — Az árban van a különbség és az emberi kivagyiságban. Figyelje csak meg, hogy hányán vesznek majd ebből is, abból is. Figyeltem. Jött egy úr, ránézett az árakra és gondolkodás nélkül rámutatott az extrára. — Kérek belőle 15-öt. — Ha húszat vesz, tíz százalék árengedmény. — Jó, legyen húsz. Jött egy családanya. Kacsingatott az elsőosztályúra, az extrára rá se nézett, majd a másodosztályú kupacot turkálta. Szövetkezet a vágányok ölelésében Kauciónak egymillió schilling Ostromlott vár képét mutatja a záhonyi Lenin Termelőszövetkezet központja. Az udvar feltúrva, csatornákkal keresztülszabdalva, középen egy markoló próbálja eltüntetni a felfordulás maradványait. Szabó Ferenc elnök vakító fehér ingében, világos öltönyében olyan nyugodtan ül asztala mögött, mintha semmi sem történt volna. — Az élet nem állhat meg — adja magyarázatát a dolognak — a régi helyzetben viszont már élni alig lehetett — teszi hozzá. — Elhatároztuk, hogy a tsz valamennyi lehetséges helyén rendbe tesszük az épületeket, a környezetet. így aztán, ha máshová menne, ugyanezt találná. Cserebere Keletre, Nyugatra Elindulunk, bár kissé nehéz az építőgépek közül kilavírozni. Tiszaszentmárton- ba vezet utunk. Ott épül a megye egyik legjelentősebb tsz-beruházása, egy konzervüzem. — Miért éppen most létesítenek ilyen gyárat? Tudvalevő, hogy a keleti piac nehezen fizet, a nyugati pedig enyhén szólva telített. — Ezzel magunk is tisztában vagyunk — felel az elnök. — De nem ilyen egyszerű a képlet. A szovjeteket be kell vonni vegyesvállalat formájában az üzletbe, magunk is ezt tettük, és mindjárt viszik a terméket. Ez persze nagyon bonyolult együttműködés. — És a nyugati piac? — A tőkés országokba még nagyon sokáig minden mennyiségű konzervuborkát el lehet adni. Mi erre utazunk. Tarack lepi a határt Tegyük hozzá, a vasutasok segítségével. Amikor ugyani is az alapanyagháttérre kerül sor, kiderült: akár száz hektárt is ki lehet mérni a kör— Fonnyadt is, apró is. — Akkor vegyen extrát, annyira friss, hogy még harmatos. — Jó ez nekem, de adja kilencért. Stohanek amilyen jószívű, adta kilencért. Sőt, amikor a másodosztályú már nagyon fogyott, kiegészítette az extra kupacból. Volt úgy, hogy a táblákat is összecserélte, mondván, az a lényeg, hogy meglegyen a haszonkulcs. Az pedig meglett. Amikor kasszát csinált, minden 'egyes paprikán 5 forint volt a nyeresége. Ezek után változott a program. Nem mentünk horgászni. Sült halat és sört rendeltünk a sarki csehóban. mmolnap már én is árulok WW paprikát. Árukínálatom és választékom ötkupacos lesz. Különleges extra a milliomosoknak, és lesz egy harmadosztályú ár is a szegényeknek. Ez utóbbival semmit sem kockáztatok. mert a szegények még 7 forintért sem veszik a paprikát. így aztán kénytelen leszek a harmadosztályút menet közben extrára minősíteni. Nem hittem volna, hogy Stohanektöl is lehet valamit tanulni. Seres Ernő nyéken lakóknak, akik a vasútnál dolgoznak, s az uborkából pénzelnek. A szentmártoni telepen egy régi lóistállót meg egy ugyancsak nem fiatal tehénistállót (egymástól úgy húsz méterre) áthidalják és keletkezik egy hatalmas üzemi szín. Nem kevesebb, mint 105 millió forintba kerülő beruházás összehasonlítást lehetne tenni, hogy mi könnyebb: a pénzt egymás mellé tenni, vagy gyorsan építkezni... Szabó Ferenc szerint egyik sem egyszerű. Az építkezés mindenesetre gőzerővel halad. A MEZÉP-et nem is a határidő és a kötbér veszélye hajtja, hanem az, hogy tudja, melyik az a négymilliós építkezés, amitől késés esetén elesik. A sportcsarnoknyi üres téren a gépek helyén álldogálunk. — Egyelőre hatezer tonna kapacitással indulunk — ismerteti a műszaki jellemzők közül a legfontosabbakat az elnök. — Ennyiért azonban nem lenne érdemes hozzákezdeni. Felfuttatjuk tízezer tonna fölé, azzal pedig már jó nyereséget lehet fogni. A földtől hiába várnánk plusz péfizt.’» jgen;... Nem szabad elfeledkezni arról, hogy mező- gazdasági termelőszövetkezetben járunk. Szóvá is teszem a dolgot, a válasz azonban kissé lehűt. — Sajnos, elődeink nem bántak valami jól a 2800 hektáros területtel. A tarack ellepte a határt, beletelik néhány év, amire megszabadulunk tőle. így aztán ami nyereségünk van, azt a mellék- tevékenységtől húzzuk. Ahhoz, hogy a földjeink olyanok legyenek, mint, egy virágoskert, pénzt serí ki tői sem várhatunk, magunknak kell megtermelni. Bőr, vagonból kamionba Hogy miből? A közeli vasútállomáson például megtaláljuk az egyik jellegzetesen záhonyi bevételi forrást. Tucatnyi ember bőrt rakodik. Ez nem „az” a bőr, tisztázzuk mindenekelőtt, amire bizonyíték, hogy olaszok viszik tovább kamionban. Ez a konstrukció is vegyes vállalat és még nagyobb bűvészmutatvány, mint az előbbi. — Két olasz és egy osztrák céggel társultunk — árulja el a részleteket Szabó Ferenc. — Eddig tizenháromA* épülő konzervüzem. ezer tonnát raktunk ki a Szovjetunióból érkező vagonokból raklapra. Ezt pedig kamionnal viszik el a partnerek. Nagyon jó rajta a hasznunk. A kockázatot pedig azzal próbáltuk kiküszöbölni, hogy a nyugatiakkal egymillió schilling kauciót tétettünk le. Amint azonban jobban megismertük egymást, tisztázódott, hogy nagy részt felesleges az aggályoskodás. Az állomást mindenesetre kibérelte a tsz a MÁV-tól, mert további tervei is vannak. A legközelebbi például a nem messze levő Compack- telep mellett, ahol ugyancsak vegyes vállalat alakul. Az egyik résztvevő a Magyar Államvasutak, amely a széles és a normál sínt behozza arra a három-négy hektáros területre, amelyen egyelőre még rozsot ringat a szellő. A tsz ^dja a földet és raktárbázis lesz a homokon. Ilyen tehát egy termelő- szövetkezet a vágányok ölelésében. Nem titkolhatok még egy kérdést: — Nem sok egyszerre eny- nyi dologba fogni? — Kevésnek nem kevés — válaszol készségesen vendéglátóm, érzi aggályom okát. — Viszont egyszerűen halaszthatatlan. Ma nem lehet egy jobb partnert behozni a tsz- be. De ha rend lesz és tisztaság, tíz százalékkal többet lehet kérni bármiért) már induláskor. Esik Sándor Mi lesz az új főigazgató? A javaslathoz megszavaztatták az érintetteket Az utóbbi hetekben különös események tartották lázban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola dolgozóit és hallgatóit. Cservenyák Lászlónak —, aki egyben a történelem tanszék vezetője — az idén lejár a főigazgatói megbízatása, utódjára az illetékes testület a dolgozók, hallgatók szavazatai alapján tett javaslatot. — Hol tartanak most? — kérdeztük Szabó Gézát, a főiskola főtitkárát. Elmondta, hogy az oktatási törvény szerint a főigazgató kinevezése — a főiskolai tanács véleményezése alapján — a művelődési miniszter jogköre. A miniszter a jelöltet három—öt évre bízza meg, ez az idő egyszer meghosszabbítható. A tanács tagjai javaslatot tehetnek a főigazgató személyére. több pályázó esetén megállapíthatják a sorrendet is. A főiskolai tanács úgy döntött, hogy a felterjesztés előtt kikéri az intézmény oktatóinak, dolgozóinak, hallgatóinak véleményét. így aztán a főiskola pedagógusai, a gyakorlóiskola nevelői, az adminisztratív dolgozók és a hallgatók egyaránt szavazhattak. A minisztérium a főigazgatói szék betöltéséhez szigorú feltételeket szabott: szakmai- tudományos, vezetői, emberi kritériumoknak kellett megfelelni. Ketten nyújtottak be pályázatot: Székely Gábor főigazgató-helyettes, az orosz tanszék vezetője és Varecza Árpád, a matematika tanszék vezetője. A pályázók önéletrajzát és tervezett programját kifüggesztették 'a hirdetőtáblára, így ezek mindenki számára hozzáférhetővé váltak. — A módszerünk egyedi — tájékoztatott Szabó Géza — így egyetlen felsőoktatási intézményben sem csinálták még. A főiskolai tanács döntött az ügymenetről: a különböző egységek, társadalmi és érdekvédelmi szervezetek szavazatainak eredményét a' tanácsülés elé terjesztették. A jelöltekkel történt ismerkedés idején a főiskola kisebb-nagyobb közösségei kötetlen beszélgetésekre hívták meg a pályázókat, akik összesen 14—15 órányi konzultáción ismertették programjukat. E találkozókon minden, a felsőoktatás mai helyzetének feszültségeit okozó probléma szóba került a helyiségek zsúfoltságától, az új szakoktól, az idegen nyelvi képzéstől kezdve az új tanszékek létesítésének esélyéig. A rétegek szavazatait ösz- szesítették, és az eredményt azonnal nyilvánosságra hozták: a szám szerinti megoszlást ismertették a kábeltévében és a hirdetőtáblán is. A főiskolai tanács mindkét nevet eljuttatta a miniszterhez: Székely Gábor a szavazatok nagyobb hányadát szerezte meg, a főiskolai tanács is rá voksolt. A miniszter kinevezése a napokban várható. Az új főigazgató július 1-jén foglalja el hivatalát. Tisztaság és rend = 10 százalék felár
