Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
1989. június 14. Kelet-Magyarország 3 Reformtervek a megyeházán Minden mozog, de mi változik? A történelem alighanem leggyakorlottabb uralkodó osztálya, a brit, sorozatban termeli a pofonegyszerű, ám mélyértelmű aforizmákat. Ha nem is Churchill találta ki, többször is elmondta: ha nem tudsz valamit megakadályozni, állj az élére. Egy cinikus angol polgár alpáribb tanácsban fejezte ki ugyanezt, mondván, hogy ha már bizonyos, hogy megerőszakolnak, próbáld meg élvezni. A magyar társadalmat irányító MSZMP-vezetést manapság könnyű azzal gyanúsítani, hogy csak az általa előidézett válság és a mind elégedetlenebb közvélemény nyomása alatt szánta el magát a reformokra. Emögött egyszerűen a bizalmatlanság áll: négy évtizedes egypárti hatalom- gyakorlás után nem alaptalan a ,kétely, hogy ugyanazok tényleg akarják-e a .l,n>ást, s ha ,mégis, képesek-e másképp ? Változnak az idők, s az idővel együtt változunk mi is. Ma alighanem mindenki arra gondol, hogy miképpen alakulnak életkörülményei a következő Magyarországon, amely kétségtelenül más lesz, mint az előző évtizedekben volt. A minap még nagy rabecsült folyamatosság elvének helyébe ma már a tudatos útkeresés Gazdagok Egyre több az utakon a Mazda, a Mercedes, a Golf, a Nissan. Elnézem az embereket, akik vezetik e gépcsodákat. Vajon kik ők? Arcukon az önelégültség jóllakottsága. a birtoklás mámora. a ..van annak, aki el nem issza" fölényes mosolva. Korunk hősei. És eszembe jutnak az egyik új magyar film. az . .. Evilágból . .. szereplői, az egykori apácák, akik arról beszéltek, hogy nekik soha, semmilyen magántulajdonuk nem lehetett. Ilyen értelemben nincstelenek voltak. Szemükben fény, mosolyukban megbocsátás, lényük maga a szeretet. Gazdagok. Ügy hiszem, a Hondák, a Renaultok. a Fordok tulajdonosai nemigen váltanak jegyet efféle filmekre. Ha mégis. gyanítom, szégyellik magukat . V. lépett. Űj értékeket keresünk nemcsak a közeli, s távoli jövendőnek, hanem a múltnak is. A múlt új rostáján átszitálva gyarlósággá válhatnak eddigi erények, tévedéssé a megszokott igazságok, rögeszmékké a tegnapi elvek. Sok-sok tevékeny ember számára derülhet ki, hogy a tettem a dolgom, ahogy kellett elégedettsége szertefoszlik, helyébe a hol hibáztam? önvizsgálata lép. Kemény dolog. Az utólagos ítéletek kényszere legalább olyan veszélyesen torzíthatja el a gondolatmenetet, mint az előítélet. Tudjuk: még a legkisebb dologban sem könnyű belátnunk, hogy nem vofí igazunk. Az utóítélet, a megtettek felülvizsgálata során könnyen ragadnak el bennünket csüggedt vagy heves indulatok. Gyakori utóítélet — alighanem ma a legjellemzőbb —, hogy minden pont fordítva volt. Egyszerűen megfordítva a homokórát, csurogjon, ahogy eddig, csak éppen ami jó volt, az átértékelve biztos, hogy rossz, s amit elvetettünk, az lett Mint Papik Péter elmondta, a tematikát az óvónők, tanítók, tanárok észrevételeinek, javaslatainak figyelem- bevételével állították össze, hogy érdemi, a napi munkában közvetlenül is hasznosítható ismereteket nyújtsanak a pedagógusoknak. Az említett tájékoztatóban 65 tanfolyam szerepel, de ha valamelyik iskolának vagy óvodának speciális igénye van. illetve több intézmény is jelentkezik ugyanazzal a kéréssel, akkor ennek is igyekeznek megfelelni. Nem ragaszkodik a pedagógiai intézet az volna a jó. Sokan arra is hajlanak, hogy ők már akkor így gondolták, de hát nem szóltak. Aki nem hiszi — járjon utána. Mások elkeserednek, becsapottnak érzik magukat: úgy hitték, tisztes rendszerben, jó célért ügyködtek. Alighanem joggal mondják, hogy az irányítók tévedéseiért nem lehetnek felelősek. Mások dühösebbek: mint ama hibák ára, hogy kijavításuk költsége is a mi zsebünkre megy nem csak morálisan, anyagilag is mi fizetjük meg a vétkeket. Az utóítélet szigora ma a vétkesek iránt a legnagyobb. S bár kevesen lehetnek, akik a szocialista összeköttetések apró előnyeivel sose éltek, legtöbbünket azonban a józan arányérzék megóvott attól, hogy bűnösei legyünk a hatalom, a pozíció korántsem aprópénzre váltásának. Az ügyek árnyéka — főleg ha nem a tisztázás szándéka hozza őket a felszínre — viszont sokakra akkor is rávetődik, ha nem lépték át az akkori normák Rubikon ját. S hol ez a határ? Egy csomagtartóba dugott általa javasolt helyszínekhez sem — ahol a legtöbb érdeklődőt vonzza az adott tanfolyam. ott fogják megszervezni, ha csak egy mód van rá. Tehát mindenképpen igyekeznek az óvodák, iskolák igényeihez igazodni. A tanfolyamok tematikájának összeállításánál, arra összpontosítottak, hogy a továbbképzés segítse az iskolák önállósodását; ehhez elengedhetetlen, hogy mind az intézmény, mind pedig a pedagógus szembesüljön önmagával. munkájának eredményeivel, hiszen csak az adott helyzet elemzése után lehetséges a továbblépéshez szükséges program felvázolása. Igen fontosnak tartják, hogy szót értsenek a vezetőkkel. akik ma is kulcsfontosságú szerepet töltenek be egy-egy óvoda, iskola életében. Számukra speciális tanfolyamokat ajánlanak. Ilyen például a videós program, amely igen alkalmas önmagunk személyiségének megismerésére, fejlesztésére. A tervezett vezetői klubban a szakma legrangosabb. képviselőivel találkozhatnak a résztvevők. Az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó továbbképző tanfolyamok közül megemlíthetjük a biológiaszertár fejlesztői disznónál, a soron kívüli telefonnál? Ha az utóítélet általánosító előítéletbe csap, akkor nem erkölcsösebb normák alakulnak ki, hanem zavart növelő vagdalkozások. Még nagyobb a veszélye mindennek a közélet politikai sávjában. Hovatovább a pártállam legkisebb sarzsi- jának is magyarázkodnia kell, hogy ő nem nyúlt senkihez és semmihez, nem karrierizmusból vállalta feladatait. Elég egy apró csusszanás, máris kutyabőrös reformerrel van dolgunk: mi már a reformkörök előtt... stb., a hirtelen irányváltás nem le- hetelen, ám bizonyos: nincs hitele. Megint másokat éppen ez, ama bizonyos damaszkuszi út várható vádja rettent vissza annak közzétételétől, hogy ők már tényleg átgondolták, készek megváltozni és megváltoztatni. Ez a fő baj az elfogult utóítéletekkel. Kit így, kit úgy, de mindenképpen akadályoz a valós megtisztulásban. Az egyik a másikat taszítja félre, mind távolabb a tárgyilagosságtól. Megváltozni tehát nehéz. S ha önmagunk kényszerülünk rá — tanuljunk britül — legjobb, ha magunk állunk az élére. Szélsőségek nélkül, józan ésszel, hogy az erőszakra ácsingózóknak a leghalványabb reményük se legyen az élvezetre. téséhez, a matematikai mérésmetodikához, a számítógép, a video használatának elsajátításához gyakorlati ismereteket nyújtó kurzusokat. Annak is érdemes megfontolni a részvételt, akit történetesen a csillagászat, a néptánc. a néprajz, a népzene, a kórusvezetés érdekel. Mivel természetesen a pedagógiai intézet is tisztában van az iskolák helyzetével. egy-egy továbbképzést mindössze öt-hat alkalomra terveznek, ami azon a napon pár órás délelőtti elfoglaltságot jelent a résztvevőknek. A jelentkezési határidő július 10-én (illetve szeptember 10-én) jár le. A pedagógustársadalom ismeretes. súlyos gondjai miatt sajnos csökken az érdeklődés a továbbképzés iránt. Örvendetes, ugyanakkor tanulságos viszont, hogy a szakmai továbbképzést 6—800 forintos fizetésemeléssel méltányoló intenzív tanfolyamokra máris 190 jelentkező van — kétszer annyi, mint például tavaly. Évek óta nagy gondot fordít pedagógusainak ilyenfajta — szakmai és anyagi — előbbre jutására például a nyíregyházi 6-os iskola, a mátészalkai gépészeti szakközépiskola, vagy a papi körzeti óvoda. Miközben vannak olyan intézmények is, ahonnan régóta nem akadt egyetlen jelentkező sem a továbbképzésre. (gönczi) ELÖREGEDETT A MEGYEI HIERARCHIA, mint annyiszor a történelemben, túlnőtte az idő. Régen hangoztatják, hogy meg kell újítani! Korszerűsíteni kell. A mesebeli szegény legény, (a 600 ezer megyei állampolgár) aki több évtizede sikertelen harcot vív a bürokrácia sokfejű sárkányával, mintha belefáradt volna a kilátástalan küzdelembe. Kardját e sárkány kezébe adja, aki saját fejei levagdosá- sára szegődött el. Ügy tűnik, vállalkozása sikeres. Mert bár az belemart saját testébe, de a seb könnyű gyógyulást ígér. A levágott fejek helyébe újak nőnek, frissebbnek és maibbnak tűnnek. Hagyjuk a metaforikus beszédet. A kérdés az, hogy valóban megújul-e a megyei hierarchia? Ezt kérdezi az egyszerű állampolgár. Ezt kérdezem én is. Mint olyan ember, aki ennek a szervezetnek is ette a kenyerét. Jobbító szándékú, nehéz meditációmat talán az itt szerzett szerény tapasztalataimon túl is hitelesíti, hogy soha sem tudtam közömbösen nézni a megye sorsát befolyásoló eseményeket. Tudom, hogy most is gyötrelmes viták előzték meg a döntést, melyben a szándék kétségtelen tisztességes, reform- szellemben fogantatott. A gondolkodás azonban aligha tudott saját logikáján és racionalitásán túllépni. A végeredmény így lényegét tekintve nem más, mint a korábbi évtizedekben kialakult, tisztségviselői felügyeletre épített ágazatpolitikai apparátusi hatalmi struktúra legitimizá- lása. Annak a felemás helyzetnek feloldozására törekedve, amely egy apparátuson belül mesterségesen szétválasztotta a politikai és igazgatási döntésmechanizmust. Amely egyik oldalra a nép nevében történő hatalomgyakorlást, a másikra az engedelmes végrehajtást tette, amely fent túlhajtott proto- kollaritást és mindenhez értést, lent az igazgatási szakismeretet és szakmaiságot tételezte fel. AZ ÜJ STRUKTÚRÁNAK A MŰKÖDÉSÉBEN — mivel döntően e régi történelminek is nevezhető mechanizmusokra épül — nagy a veszélye annak, hogy ezek a beidegződések, tapasztalatok determinálják. Belső hierarchikus rendje ennek lehetőségét aligha zárja ki. Sőt erre csábít. E korábbi döntési struktúrát képes átmenteni, vagy újratermelni. Felerősíteni az apparátusok pszichéjében mindig tetten érhető hatalmi uralkodói attitűdöket. Ennek veszélyét növeli, hogy bár a cél az egyszerűbb könnyebben áttekinthető, kevesebb vezetőt kreáló szervezet kialakítása volt. Ez azonban aligha sikerül. Mert ha az ember számol, könnyen beláthatja, hogy a korábbi 14 szervezet (osztály) helyére 6 főosztály lép, természetesen élükön vezetőkkel. Igaz, nekik csak egy szűk körét (főosztályvezetőket) emlegetik vezetőként. De a hivatalnak van hétköznapi logikája is, eszerint az osztályvezető is vezető. Mégpedig nem is akármilyen. Rendelkezve tág horizontú érdekszervező és érdekérvényesítő erővel. No meg azzal a képességgel is, amely egész társadalmunkat oly mélységesen fertőzte, hogy a hatalom morzsáin is nagyra lehet nőni. Itt pedig nemcsak morzsákat osztogatnak, hanem tényleges és jól konvertálható hatalmi jogosítványokat is. AZ ÚJ STRUKTÚRA ezzel nem egyszerűbb, hanem bonyolultabbnak ígérkezik. A szakmaiságot pedig végérvényesen száműzte. Mert számomra pl. egy mezőgazdasági osztálynak (v. főosztálynak) egy olyan megyében, amelyben így vagy úgy az ágazathoz mindnyájan kötődünk, egy ilyen szervezetnek szimbolikus értéke is van. Ennél nagyobb a veszélye a szervezet erőteljes elbürokratizálódásának. A megnövekedett döntési szintek ezt hamarosan kitermelhetik, gondoljuk el, ha pl. egy iskolaigazgatónak e szervezettel dolga akad, akkor először a szakelőadóhoz, majd az osztályvezetőhöz, onnan a főosztályvezetőhöz fog kopogtatni, de lehet, hogy az elnökhelyettesi, ill. elnöki szintet is meg kell járnia. Nem beszélve az esetleges oldalirányú (más igazgatási egységek felé) történő terelés lehetőségéről. Amikor a tanács e szervezetre szavazott, azokban az órákban hangzott el az Országházban a miniszterelnök ígéretesen szép, okos beszéde, melyben az igazgatás erőteljes karcsúsítását is ígérte. Másrészt napjainkban a szakirodalom sem jutott egységes álláspontra a megyék sorsát illetően. A szakma alternatívában, önkormányzat típusú, vagy hivatal típusú szervezetekben gondolkodik. Hogy melyik lesz a befutó, azt aligha lehet ma még megjósolni. Megítélésem szerint a most létrehozott struktúra egyik alternatívának sem felel meg maradéktalanul, az önkormányzati típusnak túl centralizált, és hatalgmorien- tált, a hivataltípusnak 'erősen hierarchizált és túlsúlyos. Végezetül a folyamatokat vezérlők figyelmébe szeretném ajánlani, hogy egy struktúra átalakításában mindig nagy az olyan kontraszelekciós nyomás, amelynek eredménye az apparátusok legértékesebb elemeinek, a piacképes konvertálható szaktudás elfecsérlése. A kevésbé kvalifikált, de könnyen kezelhető munkaerő megtartása. Történelmi tapasztalatunk, hogy a közelmúlt hatalmi politikai struktúrái hogyan darálták be, vagy vetették ki magukból az átlag-, tói eltérő „nehéz” embere-, két. , 3 . . , . A struktúra, amely a megye vezetését, irányítását lesz hivatva ellátni, tehát nem elhanyagolható intézményszervezési szempont. Jó, vagy rossz megválasztása a megye jövőbeli — a többpártrendszer viszonyai közötti — működésének kulcskérdése. Ennek esetleges rugalmatlansága, merevsége újabb fáziskéséshez, lemaradáshoz vezethet. Egy rosszul működő struktúra hibáit jó személyzeti politikával sem lehet korrigálni, döntően azért, mert benne ilyen ki sem alakulhat. Jó szakapparátusok, magasan kvalifikált vezetők nélkül pedig aligha lesz működőképes a rendszer. ÍGY NÉZVE, AZT HISZEM, KÁR VOLT A SIETSÉG! Talán jobb lett volna az új tanácstörvényt megvárni. S vele, általa is jobban érzékelni a társadalomban végbemenő folyamatokat, az ezek által motivált, ellátandó funkciók körét. Akkor talán várakozásunkkal jobban összhangban levő szervezetet kaptunk volna. Egy struktúrájában egyszerűbb, címeiben szerényebb, kevésbé hierarchizált, „szolgálat típu- subb” menedzselésre, érettebb szervezet vállalhatta volna fel gondjainkat. S vele talán az apparátust sújtó indokolatlan feszültségeket is meg lehetett volna spórolni. Kuknyó János (kzs) A játék r gyeltem, hogyan játszik egy gyerekcsapat. A játék egyszerű volt, nem kellett hozzá semmilyen felszerelés, kellék, labda, a szabályok áttekinthetők voltak. Elég volt egy fadarabbal négyszöget rajzolni a földre, és azt két mezőre osztani. A középen állt egy játékos, a többiek átszaladtak egyik mezőből a másikba, és ilyenkor a középső játékosnak az volt a feladata, hogy minél több futót „elkapjon”. Akiket elkaptak, azok sorba álltak a középvonalon. így az a szabad tér, amelyen egyik mezőből a másikba át lehetett futni, egyre kisebb lett. A futkosok közül végül az nyert, akinek a legtovább sikerült változtatnia a mezőket anélkül, hogy „elkapták” volna. Ugye, milyen egyszerű? Csak egy dolog kellett hozza: elfogadni azt a szabályt, hogy akit elkapnak, annak azonnal ki kell esnie a játékból, és meg kell állnia a középvonalon, és hogy futni csak a felrajzolt mezőn belül szabad, vagyis ott, ahol a középső játékos őrködik. És mégis mi történt? Akik beléptek a játékba és elfogadták a játékszabályokat. azoknak legalább a fele nem játszott tisztességesen. Akiket a középső játékos „elkapott”, tovább futottak, arra számítottak, hátha nem veszi őket észre.. . Mások. hogy a középső játékos ne érhesse el őket, kikerülték. túlfutva a felrajzolt vonalon. Figyeltem ezt a játékot, amelynek olyan egyszerű, áttekinthető szabályai vannak, de amely mégis egy pillanat múlva fejetlen, értelmetlen fulkosássá változott. Ezt gondoltam magamban: „Milyen egyszerű ez a játék. milyen világosak a játékszabályok, amelyeket mindenki ismer, akkor honnan hát mégis ez a zűrzavar, ez a futkosás, miért képtelenek befejezni a játékot? Akiket „elkaptak”, úgy tesznek, mintha ez nem lenne igaz. akik kifutottak, úgy tesznek, mintha szabályosan szaladnának, a megizzadt középső játékos pedig nem tudja elérni őket. Futkos jobbra-balra, mégsem szaporodik segítőinek száma a középső vonalon.” Ej. gyerekek, gyerekek ... Jerzy Wilmanski Továbbképző tanfolyamok pedagógusoknak Ha tanul, többet keres Pedagógusok továbbképzésen (archív fotó) Az óvodák és az iskolák a napokban kapták meg azt a tájékoztatót, amelyben a következő tanév továbbképzési lehetőségeit ajánlja figyelmükbe a megyei pedagógiai intézet.
