Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
1989. június 13. Kelet-Magyarország 3 A mottó marad... „az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.” József Attila Tagadhatatlan örömmel olvastam a Kelet-Magyarország június 7-i számában R. Kovács László Szükség van-e megyei szamizdatra?* c. cikkét a lap 4. oldalán. Örömömet az magyarázza, hogy a név a Nyírségi Vakond c. kiadvány szerkesztőjét rejti, aki végre úgy határozott, hogy a megyei napilapot választja publikációja szinteréül. Ez már csak azért is örömömre szolgál, mert így az első nyilvánosság előnyeit élvező Kelet- Magyarország is sokszínű, a közvéleményt árnyaltabban kifejező sajtóorgánum lehet. Szükség van-e megyei szamizdatra? — teszi fel a kérdést a cikkíró. Hogy — hogy nem választ nem kapunk, csak ígéretet a cikk végén: „Á »kis« Vakond egyelőre visszabújik a föld alá ... de ha szükség lesz rá, újra előjön ...” A kérdésre a válasz szerintem a következő: nem szamizdatra van szükség, hanem jól működő megyei tájékoztatásra, ha kell, akár új lapok indításával is. (Erre egyébként az időközben módosult sajtótörvény július elsején hatályba lépő rendelkezése is módot ad, amely többek közt megszünteti az időszaki kiadványok engedélyeztetését, kötelezettségét Ezután elegendő lesz azok bejegyeztetése.) Ez a jól működő tájékoztatás, amelyre valamennyien várunk, hiszen csakis ez biztosíthat bennünket arról, hogy nemcsak részigazságok részinformációi jutnak el a szamizdat- vásárlók korlátozott köréhez. A szamizdatnak amúgy is van egy nagy hátránya. Technikai és anyagi okok miatt túl tömör, túlzottan leegyszerűsít, ami már eleve magában hordja annak a veszélyét, hogy a dolgok, folyamatok, események összefüggéseit nem tudják az olvasók elé tárni. Ez a fajta szamiz- dat-stílus pedig esetenként többet árthat, mint amennyit használ. E stílus nagy veszélye ebben a cikkben is testet öltött. Nem szerencsés, ha egy dokumentumból (amelynek egyébként alacsony példányszáma is akadályozza a forrás elolvasását) néhány szót kiragadva, szövegkörnyezet nélkül idézünk. Lássuk hát az inkrini- mált részt — nem hozzáadásokkal, hanem egyéb, a mondanivalóhoz szervesen kapcsolódó kiegészítésekkel.. „Létezésük olyan jelenség (t. i. az alternatív szerveződéseké — KHL —), amelynek magyarázata a mélyebben zajló társadalmi folyamatokban rejlik. Ez azt jelenti, —hogyónóiunk tagolt érdekviszonyok, részben eltérő érdekű társadalmi érdekcsoportok-jötték létre. Eáek politikai' megjelenítésére az egyszereplős politikai rendszer nem bizonyult alkalmasnak. s ebből működési zavarok is támadtak. A szocializmus — minthogy nem tudta betölteni vállalt és hirdetett társadalmi küldetését — elfogadottsága gyengült, bizalmi válság jelei is mutatkoznak. Az okokat feltáró vizsgálat azt mutatja, hogy ezek a politikai rendszer egyközpontu jellegéből, a politikai irányítás és döntés társadalmi el- lenőrzöttségének gyengeségeiből következnek. Az önszerveződő csoportoknak tehát pozitív szerepük lehet a tekintetben, hogy részt vesznek a kormányzó MSZMP politikájának és működésének társadalmi ellenőrzésében, a legkedvezőbb döntési változatok megtalálásában. •Szamizdat (orosz eredetű szó): önálló kiadvány, a politikai szó- használatban az illegális irodalom megjelölésére szolgáló kifejezés. Ez természetesen nemcsak a központi, hanem a megyei politizálás szempontjából is igaz.” (A szövegben itt az eddig megalakult, illetve a dokumentum megírásakor alakulóban lévő szervezetek felsorolása következik. Csak ezután, külön bekezdésben írják az anyagban.) „Fel kell lépnünk a puszta tagadás, a politikai hangulat- keltés, a felelőtlen ígérgetés, a demagógia megnyilvánulásai ellen. Nem engedhetünk e politikai folyamatok siettetésére irányuló, zsákutcába vezető meggondolatlan sürgetéseknek, a „kiszorítósdinak.” Ez természetesen nemcsak az alternatívokkal, de az MSZMP-vel szemben is támasztott reális és fontos követelmény. Ügy gondolom, ez minden felelősen gondolkodó, társadalmunkat megújítani akaró ember véleménye is... Ezt a tájékoztatót minden városi és nagyközségi párt- bizottság megkapta, hogy aztán ennek szellemében tájékoztassák a pártalapszerve- zeteket. Nem tartom valószi nűnek, hogy ez a hangnem bárkire nézve is sértő lenne. Arról már csak a cikkíró ténytisztelete („Vita helyett tények”) miatt tesznek említést, hogy az „1 gépelt példányban készített” jelentések idézetkitétele mellett mindeu dokumentumon ott szerepel az a szám is, amely megjelöli, hány sokszorosított példányt készítenek róla. így a V. B./5/1989. számú jelentésen +20; a- V. B./7/1989-es számú beszámolón +30 sokszorosított példány van megjelölve. Így a szupertitkosnak feltüntetett anyagról is tüstént kiderül, hogy mégsem annyira az, különösen ha azt is tudjuk, hogy az idézett dokumentumokból többek közt a megyei sajtó és rádió is kap. ök pedig saját hatáskörükben döntenek a dokumentumok publikálásáról. Az imént már idéztem azt a bizonyos PB—2,/1989-es számú tájékoztatót, amelyben említés történik az alternatív- szervezetek pozitív szerepéről, pl. a „legkedvezőbb döntési változatok megtalálásában”. A törvényes lehetőségek működésükhöz már biztosítottak. Most már valóban az lenne jó, ha nemcsak a szervezeti tagság alternatíváját biztosítanák a társadalom tagjai számára, hanem alternatívát nyújtanának programjaikkal, javaslataikkal is. Ez az, amire valóban óriási szüksége lenne ennek az országnak, az itt élő embereknek. A széthúzás, a vádaskodás csak elodázza a problémák megoldását. Arra kell törekednünk — ha kell, vállt, vállhoz vetve — hogy ennek az országnak jobb. szebb jövőt biztosítsunk. Ezt pedig a gyanakvás, az egy- másramutogatás csak akadályozza. Csak az összefogás, az értelmes, építő szándékú vitatkozás, az alternatívák megtalálása segíthet nekünk. R. Kovács László egy nagymarosi párhuzammal fejezi be cikkét. Hadd tegyek én is így: Azok a károk, amelyeket ez a meggondolatlan, antidemokratikus úton elhatározott építkezés okozott és még okozna, nagyjából már fel- mérhetőek. Én azonban sokkal jobban félek attól, hogy. nem alakul ki konstruktív párbeszéd az Ellenzéki Kerékasztal és az MSZMP között. Ez lenne az ország társadalmi értelemben vett, mindent felülmúló „nagymarosi környezetrombolása”. .. K. Hordós László tanár HOTEL MINARET, EGERBEN. A holt tőkét mobilizálva 17 szobás kisszállodát és hét kereskedelmi illetve vendéglátó helyiséget építtetett Egerben az Állami Biztosító. A környezethez, illő épület- együttes szállodáját — stílszerűen — Hotel Minaretnek nevezték el, s a kor szelleméből adódóan ezt egy kisvállalkozó, Si- peki György üzemelteti. NEM A DIVAT DIKTÁLJA Koalíció—dolgozókkal Intézményi tanács, titkosan Ügy döntött az MSZMP-alapszervezet vezetősége, hogy bejelenti lemondását és kivonul a párt a munkahelyről. Ez most a legizgalmasabb politikai esemény a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban. Az előzmény: megalakult az intézményi tanács, amely a volt üzemi négyszög helyébe lépett... — Nem véletlen, hogy éppen egy ilyen nyitott intézményben történnek meg ezek a változások, mint a mienk — foglalja össze a pártvezetőség véleményét Berta Erzsébet, az alapszervezet titkára. — Itt csapódnak le a leghamarabb a társadalmi mozgások. Itt tartják megbeszéléseiket a különféle csoportok, szervezetek, az MDF. Úgy gondoljuk, mi nem a párt és nem a tanács intézménye vagyunk — bár a fizetést az utóbbitól kapjuk — hanem a városé, a közösségé, és ha a város polgárai szerveződnek, akkor nekünk helyet kell adnunk. Ez hatott a mi döntésünkre is ... A „négyszög" vége Nagy Ferenc, a művelődési központ igazgatója azt világítja meg, miért volt szükség erre az átszervezésre. — Az üzemi négyszög már nem működhetett hatékonyan. Korszerűtlen. A párt- szervezet jelenleg 18, azelőtt 21 tagja feljogosította a 3 tagú vezetőséget, hogy a nevükben dönthessenek mind a 128 dolgozónk ügyeiben. A KISZ-tagság 15—20 ember, tevékenységük jószerint a kirándulásokra korlátozódik, egyébként formális. Egyedül a szakszervezeti bizottság volt korábban és most is kemény ellenfél — az igazgatót pedig kinevezték. Az intézményi tanács megalakulásától az várható, hogy valóban demokratikus vezetést lehet kialakítani. A már megalakult intézményi tanácsnak „hivatalból” tagja az igazgató és az szb- titkár. További három tagját a dolgozók választották maguk közül, több fordulóban, titkos szavazással. Az egyik legnépszerűbb ember a választások szerint Kenyeres Imre népművelő. Vajon miért? — Azt gondolom, azért —, mondja Kenyeres Imre, — mert amikor a különböző értekezleteken, fórumokon szóvá tettem az intézményben tapasztalt hiányosságokat, sajnos, ritkán tévedtem ... És a munkatársaim azzal is tisztában vannak, hogy soha nem magamért szóltam, ha — akármilyen drasztikusan is kiálltam — hanem a közösségért. „Társadalom- ápoló" szakma Az intézményi tanács választott tagjainak az az alapállása: olyan „társadalomápoló” szakma a népművelőké, amelyben nagyon fontos, hogy mindenben „készen” legyenek a döntések előtt. És igaz, hogy a fontos kérdésekben ezután is az igazgató dönt, de az a véleményük: az igazgatót meg lehet óvni az esetleges hibás döntésektől — miután ők hárman a „nép” lelkületéhez közelebb állnak ... Üj vonás az intézmény demokratikus vezetésében, hogy ezután nem csak két személy dönti el például azt: mire költsék a pénzt. Igaz, az alapszabályban még úgy fogalmaztak: az egymillión felüli összegek esetében legyen véleményezési joga az intézményi tanácsnak, de a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal kevesebb pénz, akár 50 ezer forint kiadásánál is kell az alapos megfontolás. A tanács választott tagjai mondanak véleményt fontos személyi ügyekben, például kinevezés, fegyelmi, felmentés, továbbá átszervezés, beruházások megkezdése, munkahelyi kölcsön odaítélése előtt. A testület meghallgatása után születhet csak döntés a dolgozók minősítése, külföldi tanulmányút, jutalmazás stb. kérdésekben. Ez a tanács úgy működik, hogy nem csonkítja és nem veszi át a szakszervezeti érdekvédelmet. Felvetődik viszont a kérdés: mi történjék az MSZMP-szervezettel. miután a hatásköri listáján korábban szereplő fontos „jogosítványokat” a dolgozók közössége az intézményi tanács tagjaira testálta? Az előzményekhez tartozik, hogy a pártvezetőség és a párttagság már korábban is érzékelte a pártélet formális elemeit. Ügy érezték, annyit várnak el tőlük csupán a felettes tanácsi apparátusi pártbizottságban, hogy „rendszeresen és következtésen” tartsák meg az évi hat taggyűlést. Azokon viszont a témakörök gyakran átfedték a szakmai értekezletekét, olyasmit tűztek napirendre, amelynek megtárgyalására van belső szakmai fórum. Formális pártélet A formalitást érezték olyan esetben, ha a felettes párt- szervezet az intézményt érintő kérdésekben kikérte ugyan a művelődési ház pártvezetőségének véleményét, de számításba már nem vették javaslatukat. Nem kedvezett a hangulatnak az sem. hogy nem tudták, mi lett a sorsuk azoknak az ötleteknek, melyeket az információs jelentésekbe beírtak. Pl. körülbelül másfél éve folyamatosan jelezték, hogy a párttagságnak az a véleménye: jó volna, ha legfelsőbb szinten az idős, megfáradt, beteg vezetők nyugdíjba vonulnának. Visz- szajelzést csak a legutóbbi időben kaptak arról, hogy a magasabb pártfórumról egyáltalán továbbították-e ezeket a hangulatjelentéseket. Később koalíciós alapon Így aztán nagy lelki megrázkódtatást nemigen okoz majd senkinek, ha a pártvezetőség a napokban bejelenti a taggyűlésen feloszlási óhaját. A 21-ből eddig hárman léptek ki a pártból és egy jelzés érkezett további kilépési szándékról. Van. aki az SZDSZ vezetőségében talált magának közösségi munkát és van, aki bibliaórára jár... Találó viszont Kenyeres Imre megjegyzése: — A párt kivonulása a munkahelyen nem fog vákuumot okozni és ezt mint erényét tudom hangsúlyozni... Azzal viszont számolnunk kell — teszi hozzá —, igaz, hogy most az MSZMP kimegy, de amennyiben Magyarországon a munkahelyet nem lehet „párttalanítani” és bejöhet az SZDSZ, vagy a FIDESZ, vagy más pártok, akkor az intézményi tanácsot koalíciós alapon kell majd megszervezni... Itt még nem tartunk. Egyelőre az okoz gondot az MSZMP helyi alapszervezeti vezetőségének, a tagoknak, hogyan keresnek maguknak pártmunkát a lakóterületen. Nyár végére kiderül. — és akkor majd visszatérünk, folytatjuk ezt az írást... Baraksó Erzsébet J ó, jó, magam is tisztában vagyok azzal, hogy az utcán ujjal mutogatnak rám az emberek: „Ni-ni, ott megy Dio- genész, akinek nincs ki mind a négy kereke!” Gúnyolódnak rajtam, különcnek tartanak, mi több: cinikusnak. Mert fényes nappal lámpással a kezemben szaladgálok. Mert egy városszéli hordóban lakom. De miért lakom hosszú évek óta hordóban? Bezzeg ezt nem kérdezi tőlem senki! Pedig próbálnának meg ők magánerőből építkezni. Ráadásul filozófusi fizetésből! Hiszen tehetek én arról, hogy annak idején a szüleim értelmiségi pályát választottak nekem? Mert ha mondjuk, magánkereskedő volnék, már régen fölépült volna a saját palotám. így viszont örülhetek még annak a hordónak is... Hogy lámpással a kezemben rohangálok naphosszat? Naná, hogy rohangálok! Építési engedélyekért az athéni Vének Tanácsába, kölcsönökért az OTP-be, vagyis az Olimpo- szi Takarék Pénztárba; továbbá homokért, mészért, terméskövekért, fuvarosért ... Huhh! És akkor ott vannak még a mesteremberek! Ki bírja ezt idegekkel és főleg drachmával? Tegnap éjjel is azt álmodtam, hogy saját lakásomí van egy társaspalotában, aminek vételárát filozófusi fizetésemből spóroltam össze. Életkörülményeim rendezettek, s így nyugodtan dolgozhatok a köz javára. Lelkemben béke lakozik, és — ezer áldás Zeuszra! — tanítványaim szemeiben az értelem fénye csillog. Én büszkén, emelt fővel lépdelek közöttük, és tógámat nem szennyezik habarcsfoltok ... ... Sajnos ekkor felébredtem. Odakünn már a hordóm hasára sütött a nap, ide benn viszont még kellemes félhomály és dohszag terjengett. Szokásom szerint nagyot nyújtózkodtam, megropogtattam fájó csontjaimat. Majd tenyeremből kihúztam egy szálkát, lámpást gyújtottam, és kikászálódtam a hordóból. Kezemben a lámpással elindultam keresni egy elfogadható áron dolgozó kőművest. Egy igaz embert! Igaz, néhány lépés után megtorpantam, és vissqa- szaladtam a hordómhoz. Ugyanis megint elfelejtettem tógát húzni ... W. B. Diogenési meséli
