Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. június 13. Életmódreforni-tábor csaladoknak Tanuljunk talpmasszázst! Rendet teremteni önmagánkban Városaink életéből Ha én gyermekes család volnék, bizony elmennék az idén egy hétre Kácsárdra. (Mármint ha egyáltalán meg­engedhetném magamnak, hogy családostul nyaraljak.) Ott külön faházban laknék, az étkezésre sem lenne gon­dom, hiszen a részvételi díj fejében napi háromszori ét­kezéssel kecsegtetnek a szer­vezők. De nemcsak ez, vagy a hegyvidék vonzana a hely­színre, amely — ha valaki nem tudnák — Sátoraljaúj­hely és Károlyfalva között található. Hanem a program: Kácsárdon ugyanis sporttal, arc-, talp- és testmasszázs- zsal, relaxációval, autogén tréninggel, jógával múlathat­nám az időt. Mert hogy ott minderre megtanítanának, sőt, még többre is. Például arra, mire jók a gyógyvizek és gyógynövények, hogyan lehet ezeket hasznosítani a házipatikában, a szépségápo­lásban. Ellesném továbbá a korszerű táplálkozás forté­lyait. Igaz, kicsit aggódnék, mi lesz, ha tényleg megked­velem, ráadásul a családomat is sikerül rákapatni — a re­formkonyha nem a bérből és fizetésből, átlagos körülmé­nyek között élő családok mu­latsága ... Szóval így telné­nek a napok Kácsárdon. A dolog egyébként komoly: az életrevaló ötlettel a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Módszertani Központ rukkolt ki. Első íz­ben tavaly rendeztek ilyen életmódreform-tábort, s hogy nem vallottak kudarcot, jji- zonyság rá: az idén ismét Kácsárdra invitálják az ér­deklődőket. Ha jól meggon­doljuk, méltányos árat kér­nek a valóban nem minden­napi programot kínáló nya­ralásért: egy négytagú család részvételi díja összesen 9 ezer forint, amiben a programo­kon kívül a szállás, a napi háromszori étkezés is benne van. Egy egyhetes, hegyvidé­ki nyaralás ennél olcsóbban bajosan úszható meg. Ezzel együtt sem gondolom, hogy az ezernyi gonddal-bajjal küzdő családok meg fogják ostromolni az említett mis­kolci módszertani központot a kácsárdi életmódreform- táborért, amely ráadásul egy kicsit későn is van, közvet­lenül az iskolakezdés előtt, augusztus 22—29. között. Az értelmes, hasznos, ugyanakkor kellemes időtől­Kilenc nyárfa M egdöbbentő látványt nyújt Nyírtelek belte­rületén a Tokaji út mentén kilenc nyárfa. Levelei elszáradtak, mintha az őszi fagy szívta volna ki belőlük az életet. Szellő moz­gatta, zizegő ágak között nem találnak otthont a ma­darak. Mi történt velük? Különbö­ző szóbeszéd kelt szárnyra: kinek és miért voltak útjá­ban ezek a fák? A Közúti Igazgatóság ille­tékesei megvizsgálták a be­jelentést. Megállapították, hogy egy ottani lakos hulla­dékot és fanyesedéket égetett a fák tövében, és a hőhatás okozta a pusztulást. Tettét elismerte, ellene szabálysér­tési eljárást kezdeményeztek a helyi tanácson. Megbüntetik, de a kár sok­kal nagyobb, szegényebbek lettünk. Ezek a levelek már nem termelnek oxigént, s megszűnt egy élettér. Helyet­tük a csemetéket újra ülte­tik — bár a nyár gyorsan nő — évek telnek el míg te­kintélyes faóriások lesznek. D. tést ajánló lehetőségre mégis érdemes felhívni a figyelmet; erre mindenki rászolgál, aki — mint a miskolci módszer­tani központ — abban próbál segíteni, hogy ebben a zűrza­varos világban hogyan pró­báljunk rendet teremteni leg­alább önmagunkban. Ezért hadd álljon itt az is, hogy a kácsárdi életmódreform-tá- borba június 20-ig lehet je­lentkezni a következő címen (ahol részletes felvilágosítás­sal is szolgálnak): BAZ Me­gyei Közművelődési Módszer­tani Központ, 3525 Miskolc, Széchenyi u. 35. Telefon: Nagy Magdolna: Az a baj, hogy nincs szervezett prog­ram és a vezető (Poór Anikó — A szerk.) nem beszél meg velünk semmit. Pedig mi se­gítenénk neki programokat szervezni. Például május el­sején is csináltunk nonstop vetélkedőt, sportversenyeket és volt népitánc és bábszín­ház is. Lipcsei Attila: Hiába va-, gyök én Anikó helyettese, még egy kulcsom sincs. Ko­rábban volt, de elvették. Pe­dig aláírattak velem egy pa­pírt és ugyanolyan felelősség van rajtam, mint rajta. Mészáros József: Anikó há­rom hónappal ezelőtt úgy került ide vezetőnek Nagy- kállóból, hogy állítólag meg volt hirdetve az állás. Mi erről a hirdetésről és a pá­lyázatról semmit nem tu­dunk. Semjénben is lenne olyan, aki érettségivel elvál­lalta volna a ház vezetését. Nagy M.: Az a baj, hogy most sincs kivel vitatkoz­nunk. Nem jött el senki. A tanácson is csak Anikó vé­leménye számít, bennünket nem hallgat meg senki. Most is az ő panasza alapján zár­ták be a házat. Mészáros J.: Azért, mert dohányoztunk benne. Anikó barátainak persze lehet! Szalontai Csaba: Amikor megkaptuk a régi tűzoltó­szertárt, nagyon örültünk. Végre van hova mennünk és MÁTÉSZALKÁN a nagy forgalmú 49-es út és a Baj- csy-Zsilinszky utca kereszte­ződésében néhány napja rendőr irányítja a közleke­dést a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban. A gépjár­művezetők örülnek a meg­bízható forgalomirányítás­nak, a gyalogosok viszont gyakran értetlenül állnak a rendőr jelzései előtt. A vég­leges megoldás egy közleke­dési lámpa lenne, de a sok­milliós beruházásra egyelőre nincs lehetőség. ZÁHONYBAN új helyre költözik az állategészségügyi állomás. A napokban átadás­ra kerülő „babaházban” rendezkednek be. Egy má­sik záhonyi hírből az derül ki, hogy kirendeltséget nyit a MASPED a határ menti városban. A szállító vállalat a magyar és a szovjet áru­forgalom adminisztrációját a helyszínen intézi. KISVARDAn a Felszaba­dulás lakótelepen nagy nép­szerűségnek örvend a műhol­das tévéprogram. Bár a bő­senkinek sem kell attól fél­nie, hogy a kocsmában kö­tünk ki. Most aztán itt van az egész. Lipcsei Andrea: Rendez­tünk diszkót és ott szendvi­cseinket árultuk, hogy le­gyen valami pénzünk. Azt sem tudjuk, hova lett. Még folytathatnánk a pa­naszáradat felidézését, de in­nen már csak az előzőket is­mételték a hozzászólók. Köz­ben pedig hiába vártunk, nem jöttek az illetékesek. Nyolc óra körül, amikor átmentem Szolnoki József­hez, a községi tanács vb- titkárához, nagy munkában találtam: a kertjét gondozta. Elmondta, csodálkozik azon, hogy a fiatalok elmentek a gyűlésre, amikor ő megüzen­te, hogy elmarad. Az ifjúsá­gi házzal kapcsolatban kész­séggel fejtette ki a vélemé­nyét. — Háromszázötven ezer forintot költöttünk rá. hogy átalakítsuk, és a lehetősége­inkhez mérten fel is szerel­tük (színes tv, video, erősí­tő, székek stb.). Bérátcsopor­tosítással sikerült egy főállá­sú dolgozót az élére állíta­nunk, aki egyúttal a könyvtá­runkban is dolgozik. Az a baj, hogy a fiatalok és Ani­kó között nincs meg az össz­hang. Mi azt szeretnénk, ha a fiataljaink tisztességesen szórakoznának. Olyan prog­ramokat csinálnak, amilyet vítés pénzbe kerül, célszerű lenne legalább a Gyár utcai lakótelepen a műholdas vétel technikai feltételeit megte­remteni. FEHÉRGYARMATON meg­alakult a Cigány Kulturális Szövetség helyi tagozata. A városi és városkörzeti szer­vezet vezetővéjé Horváth Lászlót, a Metripond dolgo­zóját választották. A városi tanácson önáljó helyiséget kaptak és várják az érdek­lődőket munkavállalással, életmóddal, beilleszkedéssel és minden más, a cigányo­kat foglalkoztató témával kapcsolatban. A Cigány Kul­turális Szövetség helyi tago­zatának teendőit társadalmi megbízatásként látják el a választott tisztségviselők. CSENGÉKBEN a lakásgaz­dálkodás helyzetéről és fel­adatairól tanácskoznak a vá­rosi tanács vb-tagjai június 15-én. Szó lesz többek közt az állami lakásokról, a csa- ládiház-építésről és a telekkí­nálatról. akarnak — mi ebbe nem szó­lunk bele, támogatjuk őket. Az éjfélig tartó pingpongo­zást és az oda nem illő vi­selkedést azonban nem tűr­jük. Nagyon szívesen meg­mutatnám, hogy néz ki a ház belülről. — Két dolog elég élesen felmerült a gyerekekben: az egyik Anikó személye, a má­sik pedig az, hogy hová tűnik el a ház bevétele? —- A bevétel az ifjúságpo­litikai alapba kerül, amiből fenntartjuk a házat. Olyan még nem volt, hogy valami­lyen rendezvény pénzhiány miatt maradt volna el. Egyébként most igyekszünk megoldani az épületben a villanyfűtést, hogy télen is lehessen használni. — Pályázat nem volt, Ani­kó a nagykállói művelődési házban dolgozott. Nekünk semmi gondunk vele. Sőt, úgy vettük észre, hogy ebben a kislányban sok van. Rövi­desen leülünk vele és a töb­biekkel is, hogy megbeszél­jünk mindent. Remélem, az­után zökkenőmentesen mű­ködik majd a ház. Egyébként nem tudom, miért nem fogad­ják el a mieink Anikót. Egyelőre tehát itt tart a kállósemjéni ifjúsági ház ügye. Bízva a titkár szavai­ban azonban várható, hogy rövidesen lecsillapodnak kö­rülötte a hullámok. Mi is reméljük, hogy a mostani ki­sebb vihar után a ház ismét ellátja a funkcióját, amiért építették. Persze, ehhez az kell. hogy a ház vezetője és a községi fiatalok közösen alakítsák ki a programját. Száraz Attila 06(46)88-644. (gm) EMELETES AUTÓBUSZOK gyártását kezdték meg Szegeden. Az idén megalakult Tor­nádó Jármű- és Gépgyártó Kft. szeged—kiskundorozsmai gyárában a holland Smidt cég­gel kooperálva, Magyarországon elsőként emeletes autóbuszokat gyártanak. Még az idén 14 átadását tervezik, jelenleg az első két járművet szerelik. A kft. szándékai szerint ha­zai utakon is megjelenik ez a jármű. Csak közösen lehet! Ifivihar Semjénben Csütörtökön este hét órától vezetőségi gyűlést kellett volna tartani Kállósemjénbcn a hirtelen bezárt ifjúsági ház ügyében. A megbeszélésre csak a község fiataljai jöttek el. A ház vezetője és a helyi tanács vb-titkára nem. A je­lenlévők így mondták el a panaszaikat: A tévében láttuk Menedékjog Ha valaki azt mondja ez év februárjában a Kong­resszusi Központ Pálma ter­mében a Menedékjog vetíté­se alatt, hogy ez a film a Ma­gyar Televízióban négy hó­nap múlva műsorra kerül, akkor — bármennyire gro­teszknek hatott volna is a meg­jegyzés — két ok miatt sem nevetik ki az illetőt. Részint azért nem, mert amik a film­ben elhangzanak, sokkal megrendítőbbek és felhábo- rítóbbak, semhogy valakinek nevetni támadjon kedve, másrészt azért, mert ha vala­kinek a jobb lábán állnak, hátulról a vállába kapasz­kodnak, akkor nem fordul az arca kacagóra. De ebben a hihetetlen zsúfoltságban (ho­lott a hivatalos programban nem is volt feltüntetve, mi­lyen film kerül sorra, csak annyi volt ott olvasható, hogy a Balázs Béla Stúdió munkáiból vetítenek), te­remtett lélek nem akadt vol­na, aki elhiszi azt a jöven­dölést, ami ma valóság: a hét végén láthattuk a Mene­dékjogot a Tv 1-ben. Hogy milyen hihetetlen módon felgyorsultak körülöt­tünk a politika diktálta-meg- határozta események, arra a filmjelenségek is bizonyíték­ká válnak. Ember Judit munkáját csak az informális csatornák reklámozhatták februárban arra az egy alka­lomra; a Kizárt á párt nem kerülhetett be a hivatalos versenyprogramba a film­szemlén (bár az előcsarnok­ban videóról többször is le­játszották, így bárki megnéz­hette a jelenlévők közül), s most az egész ország, illetve a határokon túl lakók közül azok is, akik az adás hatósu­garában élnek, megnézhették az úgynevezett Nagy Imre- csoport sorsáról szóló dokú- mentu Hifiimet. A dolog valójában jelentő­ségét veszítette, mondhatják a felületesen véleményt for­málók arra hivatkozva, hogy a film szöveganyaga már hó­napokkal ezelőtt megjelent a könyvpiacon. Az érdeklődők valóban megismerhették azo­kat a fájdalmasan szomorú tényeket, amelyeket ez idáig megismernünk tilos volt, de lebecsüli a televízió jelentő­ségét az, aki azt hiszi, hogy a Menedékjog -képernyőn va­ló megjelenése nem válik sokkírozó élménnyé amiatt, hogy írott formában már ez­előtt hozzáférhetővé vált. A képnek, a személyes megje­lenésnek hihetetlen ereje van, mert nemcsak a ténye­ket hordozza, hanem azokat a személyes reflexiókat, gesz­tusokat, hangbéli jellemző­ket, amelyek élővé teszik a kifejezett gondolatot, és ér­zelmileg átszínezik, egyúttal a néző számára mélyebben átélhetővé teszik azokat. S akkor még nem szóltunk ar­ról, hány emberhez jut el % könyv, s hányszor többen né­zik meg a televíziót, s itt olyan összefüggésekről és ta­nulságokról van szó, ahol szükségszerű, hogy egy nem­zet szemlélete formálódjon, egy nép jusson az igazság birtokába, hogy ennek alap­ján foglalhasson állást a na­pi politikának azon kérdései­ről, amelyek megválaszolása alól úgysem bújhat ki. Ember Judit filmjét nézve az előtolakodó kérdések egyi­ke az, miért csak most, miért csak harminc évvel az ese­mények után tudhatjuk meg, mi történt a jugoszláv nagy- követségen vagy a romániai Snagovban. Egy pillanatig sem vonom kétségbe a türel­metlenséghez való jogot, ugyanakkor nem feledhetem azt sem, hogy a Mennyei Bé­ke terén a magát szocialistá­nak valló hatalom a maga akaratát kifejezésre juttató tömeg ellenében kíméletlen mészárlással fejezte ki rosz- szallását; hogy a Vencel té­ren egy másik, deklaráltan szocialista hatalom vízágyú­val seperte el a tömeget; ugyanakkor a Hősök terén minden valószínŰkég szerint a kínai és a cseh tömegek szándékával azonos előjelű demonstráció készül június 16-án, s az előzmények azt látszanak garantálni, hogy ez az esemény nem az erőszak szelleméjjen folyik majd le, bár kétségkívül annak a kö­vetkezménye. Az interjúfilm műfajából következik, hogy a kilenc be­szélgetésben sok az átfedés. Ugyanarról az eseményről vagy helyzetről több megszó­laló is emlékezik. Megvág­hatta volna a rendezőnő a felvett anyagot, s akkor egy feszesebb, talán raég drá­maibb összképet kaphattunk volna. Jól tette, hogy nem így járt el. A Menedékjog nem film elsősorban, hanem történelmi jegyzőkönyv, ta­núvallomások sorozata egy olyan perben, ahol a bíró maga a néző, s az igazság legfőbb bizonyítéka a vallo­mások összecsengése minden lényegi kérdésben. Ha a kedves néző a feltá­rulkozó múlt kísérteties fé­nyében úgy érzi, sokszorosan megcsalattatott az elmúlt év­tizedek során, ne a filmét hibáztassa. „30 év eltelt és még senki se szégyellte ma­gát ...” — hallhattuk a film­ben dr. Szilágyi Józsefné szá­jából. Pedig lett volna, lenne kiknek! Hamar Péter Bódi, a botrányhős „Lőttek a nyugalomnak” — ahol a húszéves Bódi Gyula, nagyhalász! lakos megjelent. Bódi Gyula és Balázs Kálmán tavaly május 28-án este a nagy­halász! Erzsébet presszóban nagy mennyiségű szeszes Italt fogyasztott. Ugyanitt két férfi és két nő társaságában szórako­zott N. István lbrányl lakos Is, aki Bódi Gyulával összeszólalko­zott. Záróra után N. István a tár­saival a nagyhalász! vasútállo­másra ment. Ott 23 óra körül megjelent Bódi Gyula és Balázs Kálmán is. Bódi a pádon alvó sértettet felébresztette és felelős­ségre vonta, hogy a diszkóban miért szidta az anyját. Később N. István kiment az állomás épülete elé, ahol őt Balázs Kál­mán arcul ütötte, közben Bódi Gyula pedig elgáncsolta a sér­tettet. aki a földre zuhant, s lá­bát törte. ★ A 22 éves Balázs Kálmán, nagyhalász! lakos 1988 augusztus 24-én a nyíregyházi áfész Búza téri ABC-áruházából egy szabad­időruhát fizetés nélkül akart el­vinni. A bolt dolgozói a pénz­tártól való távozás után tetten érték. A 45 éves Bódi János (Bódi Gyula apja) a múlt év május 21- én délután erősen ittasan a nagyhalászi Erzsébet presszóba ment. Ott is szeszes italt akart fogyasztani, azonban a részegsé­ge miatt az üzletvezető a kiszol­gálását megtagadta. Emiatt Bódi János ordítozott, szitkozódott. Az üzletvezető megfogta Bódi kar­ját, hogy a presszóból kivezesse. Ekkor Bódi János a cukrászda vezetőjének ingét letépte. Az ott lévő vendégek megbotrán- koztak. ★ 1988. június ll-én, 19 óra kö­rül Bódi János és a fia, Bódi Gyula a nagyhalász! Erzsébet nevű presszóban italoztak. Az apa mondta a fiának: menjenek haza, de a fiú ezt még nem akar­ta, ezért vitatkoztak. Bódi János, a fiát arcul köpte, aki ezt po­fonnal viszonozta, majd dula­kodtak, közben székeket, aszta­lokat borítottak fel. A Nyíregyházi Városi Bíró­ság Bódi Gyulát, a súlyos testi sértésért, mint társtettest, vala­mint a garázdaságért, mint társ­tettest halmazati büntetésül tíz­hónapi börtönbüntetésre, Balázs Kálmánt, a súlyos testi sértésért, mint társtettest, illetve a lopá­sért halmazati büntetésül, mint többszöri visszaesőt tizhónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztette. <cs. gy.)

Next

/
Thumbnails
Contents