Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-08 / 106. szám
1989. május 8. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Cselényl György újságíró válaszol Kovács József nyíregyházi lakos írta: jóllehet, a Sóstóra vezető kerékpárút műszakilag még nincs átadva, de már lehetne rajta közlekedni. A biciklisek azt azért nem veszik igénybe, mert a kerékpárút olyan poros, földes, hogy szinte nem látszik ki. Kérdése: miért nem takarítják? — Habzsuda Béla, a Közterület-fenntartó Vállalat útkezelési csoportvezetője: az említett kerékpárút építése tart. Amint az utat forgalomba helyezik, illetve a takarítására a KÖZTÉR az illetékestől megbízást kap, természetesen tisztán fogja tartani. Olvasónk telefonon Nyíregyházán, a Sóstói út és a Stadion utca találkozása közelében lévő, egymással szembeni két buszmegálló forgalomgátlását kifogásolja. — Az illetékes válasza: a Közúti Igazgatóságot öböl kialakítására kötelezték. De mivel annak megépítését a megállók közelében lakók ellenzik, ezért az ügyben minden bizonnyal II. fokon a Közlekedési Főfelügyelet dönt. A Sóstóra vezető erdei út szemetes — jelezte egy telefonáló. Szomorúan látta, hogy a hulladékokat sokan zsákokban az út mellett helyezték el. Kérdése: miért nem tesznek oda egy konténert? Debreczeni Ferenc a FEFAG műszaki vezetője közölte: a közelmúltban gyerekek bevonásával környezet- védelmi túra és erdei nagy- takarítás volt. Az összegyűlt szemetet zsákokban, zacskókban az út mellé tették, amit a FEFAG több nap alatt tudott elszállítani. Konténer elhelyezését nem tervezik, azonban a kis szemét- tárolók most is a kirándulók rendelkezésére állnak, illetve a tönkrement szemeteseket az erdőgazdaság folyamatosan kijavítja, illetve újjal váltja fel. Levélben kaptuk a kérdést: a megyeszékhelyen, a Korányi Frigyes út közepe és a Sóstói sorompó közötti rész meddig lesz külterület? Ugyanis emiatt sem építési, sem bővítési engedélyt nem kapnak. Egy személyes kérdés: egy asszony arra kiváncsi, a rendőrségi és a tárgyalótermi tudósításokkal miért teszem családok életét tönkre? (Egyébként a férje is bűncselekményt követett el.) — Lapunk sokrétű feladatainak egyike, hogy segítsük a bűncselekmények megelőzését. Nem szándékszunk senkit tönkre tenni. A bűnügyi tudósításokkal, riportokkal az a célunk, hogy akit csak lehet a nyilvánosság erejével is tartsunk vissza hasonló cselekmény elkövetésétől, illetve a más példáján okulva mindenki — ameny- nyire csak teheti — akadályozza, vagy nehezítse meg a bűncselekmények elkövetését, segítse a tettes kézre kerítését. Ügy gondolom, a családjuk életét elsősorban azok nehezítik meg, akik törvényellenes dolgot tesznek. Nekik és a hozzátartozóiknak számolniuk kell a cselekmény nyilvánosságra kerülésével, valamint annak esetleges következményeivel. K. Ferenc nyugdíjas a gyógyszertárközpont környéki erdőrészből a padok és esőbeállók eltűnését nehezményezi. Borkó Károly, a nyíregyházi parkerdészet közjóléti előadója elmondta, hogy a gyógyszertárközpont közelében még az idén pihenőhelyeket és esőbeállókat alakítanak ki. Vásárosnaményból kaptuk a kérdést: Gergelyiugornyán a közelmúltban az autóparkoló mögött kialakított telkeket mikor látják el ivóvíz- vezetékkel és villannyal? Filep István, a Vásárosna- ményi Városi Tanács műszaki osztályának vezetője közölte: a tanács a közművek terveit elkészítette. Jelenleg a SZAVICSAV-val a kivitelezési költségről tárgyal. Az érintett telkek tulajdonosai a közeljövőben választhatnak: az ivóvízvezetéket a vállalat, vagy a maguk szervezésében kívánják-e megépíttetni. A villanyvezeték kiépítésére a Titász visszaigazolása alapján a jövő év első negyedében kerül sor. Belvíznézőben a tyukodi határban „A. májusi eső már nem arany..“ A román határig leérő táblák között néztünk utána, mit jelent a nagyarányú esőzés a vetett és a vetetlen földnek. A Vájás nevet viselő csatorna mellett visz az útunik, mögötte tompán csillog a szelíden fodrozó víz a haragos felhőkkel övezett ég aljáig. A csatorna már apad — mutat ki a Nivából arra az arasznyi szennyes csíkra, amely a dús füvön mutatja, hol tetőzött a vízfolyás. — Jó jel, mert ha még egy fél métert lejjebb megy, akkor már tud hová elfolyni a táblákról a víz. De egyelőre se ide, se oda. Befordulunk a dűlőútra, ahol vendégmarasztaló ko- tuba pörög a négy kerék. Csigalassúsággal bár, de biztosan haladunk. Ásós, kapás emberek integetnek, mélyítik a levezető árkokat. Végre szelíd emelkedőnek visz a keréknyom, a tetején meg is állunk. Mellettünk két- két és fél méteres árok. Ma- joricis János kiszáll és a távoli falu felé mutat. — Ott, ahol az a kis fehér ház látszik, odáig vezetett valamikor össze visz- sza kanyarogva egy mélyebb rész. A meliorációs árkot mégis itt vezették a dombon keresztül. Csodák csodája, a víz nem erre akart jönni, hanem követi a régi útját. Mi erre rájöttünk nagyon hamar; igaz nem kellett hozzá túl sok szakértelem. Én itt nőttem fel, ismerem minden zugát a tyukodi határnak, megkezdtük tehát a mi második vízrendezésünket. Már tizenöt kilométer árkot ástunk, követve ezeket a mélyfolyásokat. Egyedül tavaly két és fél millió forintot költöttünk rá, de mondhatom megérte. A víz nem mozdul a nyílegyenes meliorációs árkokban se előre se hátra. Egy szintben van a táblán álló futballpályányi tócsákkal. A búza térdünket veri ahogy gumicsizmánkkal taposunk benne. Mintha rizsföldön járnánk. A kiásott csatornák vízén vízipókok rebbennek szét, láthatóan otthonosan érzik magukat. — Nekünk együtt kell élnünk a vízzel — tép le egy levelet a lábánál lévő különben nagyon szép búzáról. — Lehet, hogy meglepi amit mondok, de ami eddig leesett, az túl nagy kárt nem okoz. Az aranyat érő májusi esőről azonban boldogan lemondanánk. Az nekünk már nem lenne arany. Hogy miért, azt elmeséli további utunk alatt. Igaz, hogy a kukorica nagy részét, ezer hektáron felül elRen del etekről röviden Adókedvezmény, pedagógus-túlóra A Minisztertanács az általános forgalmi adóval kapcsolatos rendelkezései közül néhányat módosított, amely kedvezően érinti a kisszövetkezeteket, egyes szövetkezeti szakcsoportokat, kisiparost, szerződéses rendszerben dolgozó magánszemélyt, magánkereskedőt. Meghatározza, hogy a tárgyévben felmerült, előzetesen felszámított adónak bizonyos hányada milyen esetekben vonható le. Érinti a posta távközlési beruházásait, a vizterme- lés-szolgáltatás és szennyvíz- elvezetési, -tisztítási beruházásokat, a műemléknek minősülő építmények helyre- állítására fordított összegeket. (36/1989. IV. 30.) Az eseti, illetőleg rendszeresen túlmunkát folytató pedagógusokra vonatkoznak a művelődési miniszternek a Munka Törvénykönyv végrehajtásáról szóló korábbi rendeletének módosítása (12/1989. IV. 30. MM), amely meghatározza a túlmunka fogalmát, az érte járó díjazást. Rendelkezik a pályakezdő pedagógus letelepedési támogatásáról, amelynek összege legfeljebb 40 ezer forint lehet. A Nyíregyházi Városi Tanács illetékese elmondta, hogy az említett szakasz valóban külterületnek minősül. A belterületté nyilvánítása távlatban várható, s addig az építési engedélyek is a külterületre vonatkozó kritériumok alapján adhatók. A nyíregyházi Toldi u. 60. szám alatti tíz emeletes épület lakói kérdezik: a ház közelében a SZAVICSAV-nak miért kell gyakran az ivóvízvezetéket javítania? Azt nem lehetne-e csőcserével egyszer és mindenkorra elvégezni? Kerülő Mihálytól, a vízmű vállalat művezetőjétől megtudtuk, hogy a Toldi u. 60. számú ház előtti 159 milliméter átmérőjű vízvezetéki acélcsövet még az 1980-as évek elején a SZÁÉV vagy szakszerűtlen szigeteléssel, vagy gyári hibásan fektette le. A cső az agresszív, a vezeték falát megtámadó talajban elkorrodált, vagyis az ivóvíz fokozott nyomásának nem bírt ellenállni. Ezért a SZAVICSAV-nak mintegy 10 méteres szakaszon az idén már kétszer kellett hibaelhárítást végeznie. 1989-ben a hibás vezetékszakasz rekonstrukcióját elvégzik, addig is kérik a lakók megértését. 1952. március 9-én az egész ország ünnepi díszbe öltözött. A „nagy vezér, a legelső magyar ember, Sztálin legjobb magyar tanítványa”, Rákosi Mátyás 60. születésnapját ünnepelte. A rétközi falvakban gyűléseken, felvonulásokon emlékeztek meg a jeles napról. Az iskolákban külön órát szenteltek az életút ismertetésének, ajándékokat készítettek és üdvözlő táviratokat küldtek Budapestre. T-ben úgy gondolták, hogy már az óvodai nevelésben is hasznosítani kell a rendkívüli eseményt, ezért az óvodában bemutató foglalkozást tartottak „Rákosi Mátyás, az ifjúság példaképe” címmel. Az eredeti ötlet tetszett a járási vezetőknek is, akik az ominózus napon kíséretükkel együtt megjelentek a faluban. Bár az óvónéni a párttitkár segítségével becsületesen felkészült, mégis nagyon megijedt, amikor a látogatókat megpillantotta. Bevezetőként elénekelték az alkalomra formált dalt, melyet akkor már az egész ország ismert. Gyertek lányok öltözzetek fehérbe / Rétközi történet Szórjunk rózsát Rákosi Mátyás elébe / Hadd járjon ő a rózsában bokáig / Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig. Ezután az óvónéni széthúzta a falra feszített piros drapériát, mely alól az ünnepelt nagyméretű, mosolygós képe bukkant elő. Eddig minden simán ment, csak a szigorú tekintetek miatt a mosoly tűnt el a gyerekek arcáról. De most jött a neheze! — Na gyerekek, mondjátok el, milyen ember Rákosi Mátyás, a mi apánk? — tette fel a kérdést az óvónéni. Feszült csend lett. ösz- szeszorultak a gyerekszájak és mindenki az ünnepelt fénylő koponyáját bámulta. A gyerekek leblokkoltak és az ismételt „rávezető” kérdésekre sem jött válasz. Az óvónéni végső elkeseredésében a kis Emeséhez fordult, akiről tudta, hogy talapraesett, kotnyeles teremtés. Olyan, aki folyton csacsog, ak* köny- nyen szóra bírható. — No Emese, állj szépen fel és mond el, hogy milyen bácsi Rákosi bácsi?! Alig ért azonban a kérdés végére, eszébe villant, hogy a lehetséges változatok közül a legrosszabbat választotta, hiszen Emese a református pap lánya. Rosszullét környékezte, mert arra gondolt, hogy a járási elvtársak ezt majd provokációnak vélik. Emese azonban már állt és nagy barna szemeit tágra nyitva erősen gondolkodott. Fejében kavarogtak a gondolatok, azok amelyeket erről a kopasz bácsiról otthon hallott és azok amelyeket itt az óvodában tanult. — No, hát milyen bácsi Rákosi elvtárs? — ismételte meg a kérdést remegő hangon az óvónéni? Az összeszorított piciny száj lassan megnyílt és tagoltan a következőket mondta: — Hát... az biztos, hogy nem református! Nagy Ferenc Tanyai házak a víz Síelésében. vetették, de több mint száz hektár még vissza van, ráadásul az összes napraforgóval együtt. A búzavetések pedig? Igaz, hogy nem látszik meg rajtuk, hogy a lábuk vízben álL, egy hirtelen jövő nagy meleg ilyen állapotban tönkretenné az egészet. — Aztán meg a tagoké — dörzsöli meg gondterhelten fél kézzel a homlokát Ma- jorics János, miközben óvatosan követi tegnapi nyomát a dűlőúton. — 1200 hektárt adtunk ki a tagoknak, akik szakcsoportokba tömörülték, hogy kibérelhessék azokat a táblákat, amelyeket nem érdemes nagyüzemi módon művelni. Azzal, hogy kiadtuk, nem adtunk oda vele minden gondot. A művelés a tsz gépeire alapozódik. Ha hátrányt szenvednek ezek a területek, azt a bérlők bőrükön éreznék. Hogy mikor tudunk azokra a földekre rámenni ...? Bizony, nem a legjobb táblákból mértük ki. Bíbicek kísérik utunkat, és ahol megállunk, a motort is leállítjuk, hatalmas kecskebékák boldog nászi ukk- ukkja tölti be a levegőt. — Nagyobb vizet sejtett ugye — néz rám búcsúzóul Majorics János. — Amit látott, szorozza be kettővel. Helikopterről még ennyi tűnnék elő, mert a vetésből már nem látszik ki belvízfolt, csak ha sárgul. Esik Sándor Mit kockáztat az igazgató? Vezetői prémiumokról még egyszer Nem jó cikket írtál — fogad egyik ismerősöm, amikor összefutunk az utcán. — Nem kell védeni a vezetőket, megkapják ők úgyis azt, amit szerintük megérdemelnek. Azt is meg kell írni, hogy az egyik vállalatnál az igazgató felvette a nyolcvanezer forintot, a dolgozók viszont csak filléreket kaptak. — Igen, ezt is meg kell írni. Mindennek ellenére én mégis Lakatos Andrással, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat igazgatójával érték egyet. Egy gazdasági vezető feladata szerintem az, hogy biztosítsa a folyamatos termelést, olyan döntéseket hozzon, ami hatékony, jól szervezett munkát eredményez az általa irányított gazdasági egységen belül. A korábban kinevezéssel a vállalatok élére került igazgatók napjainkban megmutathatják, hogy ők az igazán jó irányítók, akik vállalják a kockázatot és az ezzel együttjáró felelősséget is. Nekik sem lehet mindegy, mi lesz a későbbi sorsa a vállalatnál dolgozó száz, vagy ezer embernek. Egy magánvállalkozó a döntéseivel saját vagyonát teszi kockára. Mivel felel egy esetleges bukásért egy állami vállalat vezetője? Az állásával és a becsületével. Ez utóbbit nem lehet pénzre váltani, és sokan azt is elfelejtik, hogy egyáltalán létezik ilyen. Lehet, hogy még fiatal vagyok, de hiszem, hogy ebben az országban nem minden nagyfőnök cégéres gazember. A jól működő, a mai kusza gazdasági viszonyok között is nyereséget termelő vállalat irányítói kapják meg munkájuk után a prémiumot. A fontos, hogy a nyereség ne abból származzon, hogy közben a gyár feléli vagyonát, vagy előre iszunk a medve bőrére és hamarabb fizetünk úgy, hogy erre magas kamatú bankkölcsönt vesznek fel. A munkáltatók érdeke kell hogy legyen az, hogy a dolgozók számára olyan érdekeltségi rendszert dolgozzanak ki, ami a vállalat előbbnejutását szolgálja. Érdekeltté kell tenni a dolgozókat is abban, hogy a vállalatok működése nyereséges legyen. Mindenki a munkájáért kapja meg a neki járó prémiumot és a jó szervezés és irányítás is munka. Essen szó a milliókról is. Az ÁBMH előzetes vizsgálatai alapján 6200 vezető (vállalati, szövetkezeti) közül harmincnégyen kaptak 3 millió forintnál magasabb prémiumot (ez bruttó érték). Az adóhivatal találomra kiválasztott 2173 gazdasági egységet és megállapította: ezek közül közer ezernél a vezetők éves prémiuma nem haladta meg jövedelmük 50 százalékát, 350-en pedig nem kaptak prémiumot. Ennyit az arányokról. Szilágyi Zsuzsa
