Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
10 1989. május 6. A KMvendég A humoralista Bejön a terembe, s a sorok között máris elégedett moraj szalad végig. Öltözéke ragyogó fehér ing, egyszerű fekete bársonynadrág. Olyan, mint bármelyikünk. Közölünk való, a mi gondjainkat, örömeinket tudja. A televízióból ismert népszerű művész most személyesen is találkozik közönségével. Sándor György humoralista egy- szál magában áll a színpadon. Eszével, szavaival, gondolataival kíván megnevettetni bennünket. Olyasmin derülünk, amin — ha kicsit is élgondolkodunk, inkább keseregnünk kellene. A bajainkat nevetjük ki. Nem irigylem. Az első percekben arra gondolok, nincs az a pénz, amiért hasonlóra vállalkoznék. — Igaza van, minden fellépés egy halálugrás. Nem könnyű dolog, jobb bele sem gondolni. Helyette inkább azzal áltatom magam, lehet, hogy ma este megmentek egy emberéletet, visszaadom valaki önbizalmát, fogyatkozóban lévő életkedvét. Másképp nem bírnám csinálni. ,— Azzal kezdte műsorát, hogy ez nem hakni, nem sietünk, ráérünk beszélgetni, van időnk gondolatainkat kicserélni. Mégis, miért vállalkozott vidéki turnéra a kifejezetten egyszemélyes műfaj képviselője? — A TV népszerűsége után —- ahol milliók láthatnak — szerettem volna személyesen is találkozni a közönséggel. A képernyőn látható műsoraimban többnyire utcai és helyzetkomikum adja a humort, az előadóesteken pedig teljesen másról van szó. Tudom, sokan kizárólag a TV-toől ismernek, s azért jöttek ide ma este, hogy „A bajainkat nevetjük ki..." személyesen lássanak. Az a becsvágy munkál bennem, hogy ezentúl fordítva legyen. Az előadóest után, az ott hallottak miatt keressenek ezentúl a televízióban. — ön nagyon népszerű az emberek körében. Megismerik, megszólítják az utcán, megfordulnak ön után. Hogy viseli ezt? — József Attilát idézem: „Híres vagy, hogyha ezt akartad...” — Gondolom, ennél rosz- szabb már csak az lenne, ha a kutya se venné észre ... — Húsz évig ez volt a helyzet, s azt is élveztem. — Mi az, amit Sándor Györgyről ma feltétlenül tudni kell? — Semmi. Nem olyan fontos az ember. Lehet, hogy az összes estem csak arra ürügy, hogy társművésszé legyek, hogy segítsek felfedni a másokban rejlő értékeket. Engem nagyon érdekel az ember. Ha valaki nem olyan, amilyennek látni szeretném, amit elvárok tőle, akkor rögtön az okokat keresem. Tudja mennyi gátlás, oda nem figyelés, meg nem értés van az emberekben? Legfontosabb lenne szerintem az önbecsülésünket visszaadni. Sajno6, lassan ott tartunk, hogy magyarnak lenni szégyen. Azt szeretném, ha mindenki hinne magában, ha merne, tudna tenni azért, hogy az önbizalmát visszaszerezze. — Kilenc önálló előadóest után mire készül most? — Elkészült Mágiarakás című könyvem, amely nyolcadik önálló estem szövegkönyvét és egy soha be nem mutatott, Mici-Mackó média című műsoromat tartalmazza. A könyv második fele breviárium, melynek címe: Magunkról-másokkal. Ebben 54—55 különböző szerzőtől származó fejezetekre osztott szemelvény található, melyeket egy-egy mondanivaló kapcsán idézek. Ez a könyv segít tájékozódni erkölcsi, világnézeti, ízlésbeli kérdésekben, értékekben is. Sok évi munkám fekszik benne, kis túlzással talán azt is mondhatom, könyvtárnyi tudnivalót tartalmaz egyetlen vékonyka kötetben. Ezenkívül az év végén jelenik meg egy rólam szóló könyv, amelyet egy pécsi újságíró, Koncz István ír. Ebben Ma- kovecztől Mándi Ivánig vallanak — rólam. — Van-e kedvenc műsora a humoralistának ? — Nincs ilyen, illetve mindegyik az. Állandóan repertoáron tartom régi programjaimat is, amelyek — fájdalom — nagyon is rímelnek a mára. Javában dolgozom új műsoromon is, címe: Fakírtermelés. Ez lesz a tizedik önálló estem, amellyel a tervek szerint őszszel állok közönség elé. Kovács Éva ____Film ____ Mielőtt befejezi röptét TALÁNYOS CÍM, gondolhatja bárki, ha nem ismeri fel, hogy honnan kölcsönözte Tímár Péter rendező harmadik játékfilmjéhez. Lapozzuk csak fel Shakespeare Machbet-jét, ott olvashatjuk Szabó Lőrinc fordításában: „Mielőtt befejezi vaksi röptét/ A denevér, mielőtt álmosan/ Elzümmögi Hecaté szaruszárnyú/ Bogara az éj altató jelét:/ Iszonyú tett történik.” A forrás ismeretében aztán elgondolkodhatunk, illik-e egymáshoz a cím, s a filmbeli történet. Annyiban kétségtelenül, hogy „iszonyú tett történik”, ám aki Shakespeare-i mélységeket keres benne, az csalódni fog, mert — némi túlzással — csak a lichthof mélységével szembesülhet a filmben. A cselekmény megtörtént eseményeken alapul, a rendező egy hírlapi tudósítás nyomán kezdett foglalkozni a mozgóképi megvalósítás gondolatával. Ritka háromszög- történetről van szó: egy elvált asszony (Bodnár Erika személyesíti meg) élettársáról (Máthé Gábor alakítja) kiderül, hogy biszexuális hajlama van, s aki az együttélés feltételéül egy idő után azt szabja meg, hogy a nő ne csak elnézze, hanem cselekvőén segítse is, hogy ka-< maszfiát a férfi „megkaphassa”. Extrém fordulatot ott kapnak az események, ahol az asszony a kezdeti — természetesnek tekinthető — tiltakozás után rááll erre az aljas játékra. MIT LEHET KEZDENI EGY ILYEN TÖRTÉNETTEL, amely csak sok áttétel segítségével kínálja fel a társadalmi általánosítás lehetőségét? Bizonyos, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ezzel a témával egyetlen rendező sem mert volna előhozakodni, s nem kell dús fantázia ahhoz sem, hogy elképzeljük, mit kapott volna a zsda- novi esztétikán nevelődött kritikától, ha valami csoda folytán akkoriban elkészül. A téma azonban, bárÉlő festmények. „Mintha festményből lépett volna ki” — szokták mondani, és ez teljes mértékben áll Dale De- vereux Bar- kerre, aki egy Ausztráliában rendezett élő festmények kiállításának egyik „művészeként” a képből kilépve meghúzza a 16 éves Brooke Hilton haját. A három „művész” napi öt órát tölt a képbe „festve”. Könyvespolcunk n Nobel-díjas villanyszerelő Éppen jókor jelent meg Szilágyi Szabolcs „Walesa” című kötete: április 17-én legalizálták Lengyelországban a Szolidaritást, s fogott kezet a tévé — s így országvilág — nyilvánossága előtt Wojciech Jaruzelski állam- elnök-pártfőtitkár és Lech Walesa, a sokáig betiltott szakszervezet elnöke. Politikai tárgyalópartnerként. A könyv — amelynek alcíme is jellemző: a Nobel-díjas villanyszer elő — napjaink egy nem mindennapi emberének portréját rajzolja meg. A szerző a nyolcvanas évek elején — a Magyar Rádió állandó varsói tudósítójaként — „testközelből”, a helyszínen kísérhette figyelemmel Lech Walesa és a Szolidaritás legfényesebb időszakát, majd betiltását, az illegalitás kezdetét. Mindemellett rengeteg, Walesáról szóló írásból —, köztük angol, francia, német, olasz sztárriporterek és lengyel elemzők interjúiból — mazsolázott, hogy ügyes szerkesztéssel a képet továbbárnyalja egy-egy jellemző adalékkal, hogy a felszín alá is elérjen, cselekedeteket mozgató belső rugókat tárjon fel. Walesáról megtudhatjuk, hogy hívő katolikus — egyes vélemények szerint „imádsá- gos munkásvezér” —, 47 éves, hét gyermek apja, tavaly költözött népes családjával kertes házba a lakótelepi szövetkezeti panelből, s a lakáscseréhez Nyugaton kiadott könyvének honoráriumát is felhasználta (a könyvet hazájában nem adták ki, ezért küldte külföldre). Titkárnő, testőr-sofőr, két autó áll rendelkezésére, és sok tanácsadója. köztük számos riválisa van. S megértük azt is, hogy 1980 augusztusának munkásvezérét a mai radikális ifjúság már „Walesa apónak” is nevezte... Hozzájárult ehhez az elhúzódó válság, az illegalitás, a rendkívül nehezen kialakuló nemzeti kerekasztal, s az a csönd is, ami hazájában körülvette a hajdani — a legutóbbi időkig betiltott — Szolidaritás-vezetőt. Egy jellemző adat: 1981 decembere — tehát a szükségállapot bevezetése — óta, 1988 szeptemberéig a hivatalosan kiadott lengyel lapoktól egyetlen újságíró sem kért interjút tőle. Ez a tény is jelzi a könyv szerzőjének a témával kapcsolatos optimizmusát, jó politikai szimatát: egy akkor „leírt”, elfelejtett munkásvezérről szóló kötet megírásához fogott. Érdekes, hogy ez azután történt, hogy a kitűnő tájékozottságáról ismert Jerzy Urban kormányszóvivő a szerzőnek adott interjújában kifejtette: „o Walesát övező legenda teljesen szertefoszlott. Félig-meddig megmo- solygott személy lett, noha sohasem volt komoly vezető ember, függetlenül attól, hogy határozott ellenségünk ő.” Mondhatnánk erre, hogy ilyen a politika — ismét fordult az idő kereke.,. De térjünk vissza Walesa szavaihoz. A pluralizmusról — amely napjainkban Magyarországon is az egyik leggyakrabban használt kifejezés — egy tavaly szeptemberben készült interjúban érdekes dolgokat mond. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint mikor volt a megegyezésre nagyobb esély, most vagy 1981-ben, így válaszolt: „Volt esélyünk 1981- ben is, bár — s ez talán meglepően hangzik — kevesebb, mint manapság. Akkor túlságosan gyengék voltunk a demokrácia művészetében. Egyetlen év alatt vettük át a demokrácia meglehetősen felgyorsított és kényszerűen lerövidített tananyagát, ugyanazt, amit más országok harminc vagy még több év alatt dolgoztak fel. Valóban hosz- szú idő után most először látom az esélyét, hogy Lengyel- országban megindulhasson valami bölcs dolog.” A kötetben néhány érdekes dokumentumot is olvashatunk, így például Gáspár Sándor korábbi SZOT-főtit- kár 1981. szeptember végi levelét, amelyben lemondja a Szolidaritás-kongresszuson történő magyar részvételt, vagy a fakszimilében közölt levelet, amelyet „Walesa tizedes" írt Jaruzelski tábornoknak a házi őrizetből, 1982. novemberben: „Ügy vélem, hogy már elérkezett egyes dolgok tisztázásának ideje ...” Saját erejéből, úgymond „titkáról” — szerintem — a legjellemzőbb mondatokat Oriana Faliad híres olasz újságírónőnek mondta a Szolidaritás „sikerfutásának” finise előtt, 1981 tavaszán: „ ... Mégsem tudom, vezér vagyok-e igazán. Csak any- nyit tudok, hogy előre megérzem a dolgokat, jó orrom van, s amikor hallgat a tömeg, tudom, mit akar mondani. Akkor azt én ki is mondom, megtalálom a helyes kifejezést. Ügy feltöltődöm, mint egy akkumulátor.” Walesa neve —, amely magyarra fordítva azt jelenti: csavargó, tekergő — a nyelvújítók szótárába is bevonult. Az emberek a nyolcvanas évek Lengyelországában nem fizetést kaptak, hanem walesów- kát (azaz sztrájkokkal kicsikart, sajnos árufedezet nélküli béremelést). Ez is egy adalék a portréhoz ... Végül két rövid névsor, érdekességként. A norvég parlament három férfit jelölt az 1983. évi Nobel-békedíjra: Jimmy Cartert, az USA elnökét, Robert Mugabét, Zimbabwe elnökét és Lech Walesát. A Nobel-díjas lengyelek: Maria Curie-Sklodowska (1903), Henryk Sienkiewicz (1905), Wladislaw Reymont (1924), Czeslaw Milosz (1980), Lech Walesa (1983). A tízíves kötet —. amelyben az utolsó érdemi hír február 16-i, tehát a szerző valóban versenyt futott az idővel, eseményekkel — a Népszava Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg április utolsó napjaiban. Marik Sándor II Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE a denevér mennyire taszító is, nem zárja ki a művészi feldolgozhatóság lehetőségét, de a feladat komoly próbára teszi az alkotót. Tímár törekvése figyelemre méltó részeredményekhez vezetett, jó ízléssel kerülte el a legveszélyesebbnek ígérkező fordulatokat, s ha néhány összefüggést írói-dramaturgiai szempontból előzetesen tisztázott volna, munkája jobb minősítést is megérdemelne. Jó lett volna, ha előzetesen eldönti, kit tekint a film főhősének, mert az a megoldás, hogy egyformán fontosnak veszi mindhárom főalakot, s váltogatja a súlypontot meghatározó szereplői helyzeteket, azzal nem kívánatos egyensúlyt teremt. Pedig a színészektől igazán sok támogatást kap. Máthé Gábor egy valójában megíratlan figurából teremt sok színészi leleménnyel élő alakot, s amikor visszafogott, akkor forrósodik fel körülötte igazán a levegő, de azt a hiányt ő sem tudja pótolni, hogy az anyával ellentétben ki van szakítva munkahelyi közegéből, s csak homályos utalások történnek munkájára vonatkozóan. A NÉHÁNY MONDATOS CSELEKMÉNYISMERTETÉS alapján is belátható, hogy a téma többfajta műfaji megközelítés lehetőségét rejti magában. Elvihető lett volna a szociodráma irányába, ha az író-rendező a helyzet mögötti társadalmi okok feltárására tett volna alaposabb kísérletet (ahogy például a gyerek iskolai kudarcait mutatja); izgalmas lett volna, ha következetesen figyel azokra a lelki mozgatórugókra, amelyek az asszony döntéseit meghatározzák, s ezáltal a pszichodráma medrébe terelgeti az eseményeket; vagy az sem lett volna érdektelen, ha a krimiszerű befejezés kapott volna műfa- jiságában következetes előzményeket. A rendező azonban nem tisztázta, melyik nézőpontot tartja fontosnak, ezáltal a film menet közben kétszer is műfajt vált, ami nem szolgál előnyére. A Mielőtt befejezi röptét a denevér meggyőz arról, amit már az Egészséges erotika és a Moziklip alapján is sejteni lehetett: Tímár Péter azon kevesek egyike rendezőink közül, aki tökéletesen birtokában van a technika nyújtotta filmkifejezés felhasználási lehetőségeinek. Erről a kérdésről ritkábban szokás szólni, mert valójában ez rutin kérdése is, ha egy rendező 3—4 évente jut forgatási lehetőséghez, aligha van alkalma ezt a rutint megszerezni. tímár Péternek szerencséje VAN, hogy a trükkoperatőri munkától érkezett a rendezőségig, de ez tulajdonképp mindegy. A lényeg, hogy az alkotó adek- vát filmnyelvi formát tud-e találni egy adott tartalomhoz’; E filmben hanyag beállítást nem találunk, ellenkezőleg: a rendező a látvány artisztiku- mára is figyel, és a nyugtalanságot hordozó rövid snittek mindig találó. ritmusa helyenként még a tartalmi mélység hiányát is feledtetni tudja. Hamar Péter Szilágyi Szabolcs WAtESA
