Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. május 6. 7 Lapunknak válaszol Keresztes Szilárd megyéspüspök a papa magyarországi programjáról az egyház és Kárpátalja viszonyáról A Vatikán nemzetközi tevékenységéről tartott tájékoztatót a közelmúltban az ENSZ-társaság megyei tagozatának ülésén Keresztes Szilárd, hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök. Előadását követően kértük meg: válaszoljon kérdéseinkre. — Püspök úr nemrég járt Rómá­ban és találkozott a pápával. Bemu­tatkozó látogatás, vagy a pápa ma­gyarországi látogatásának előkészítése volt utazásának célja ? — Nem bemutatkozó látogatásra mentem, mert mint püspököt Rómá­ban már ismernek. Sokat jártam ko­rábban ott. Látogatásom konkrét célja a pápai látogatás előkészítése volt. Tavaly augusztusban megtörtént az ünnepélyes meghívás a magyar ál­lam és a magyar egyház részéről- Decemberben megérkezett mindkét meghívásra a válasz, s ekkor indult meg a szervezés. Egy ilyen pápai lá­togatást nagyon sokoldalúan kell elő­készíteni. Mi úgy gondoljuk, hogy 1991 második fele előtt erre nem ke­rülhet sor. A legelső feladat az, hogy készítünk egy nagyon alapos vallási, vallásszociológiai, társadalmi felmérést, amit a pápa elé tárunk. Ne csak általánosságban tudja, hogy Ma­gyarország kelet-európai ország és hogy történelmileg szomszédos Len­gyelországgal. Ez kevés egy négy-öt­napos pápai látogatáshoz. Tehát egy nagyon pontos és részletes helyzet- felmérést kell készíteni a hitéletről, a vallásosságról, a templomlátogatásról, a családról, a hitoktatásról. Sajátos cél: a máriapócsi kegyhely világszínvonalra emelése — A pápa egyértelműen lelkipász­tori látogatásra jön, tehát gondos­kodni kell arrótl, hogy idejövetelét egy olyan lelki előkészület előzze meg, hogy a pápa ittléte valóban egy folya­mat befejezése legyen, s a vallásos élet és az egyházi szervezetek je­lentős fellendülése járjon együtt ezzel a látogatással. — Elkezdtük kitűzni azokat a hitéleti célokat, amelyeket szeretnénk egyház- községeinkben megvalósítani. Ter­mészetesen azok mellett az általános célok mellett, amelyeket a magyar püspöki kar kitűzött — tehát a val­lási életen belül a fiatalság és a csa­lád intenzívebb lelkipásztor! gondo­zása, a hit elmélyítése, a szerzetes- rendek minél szélesebb körű vissza­állítása — mi, görög katolikusok, egy sajátos célt tűztünk ki: a máriapócsi kegyhelynek, mint lelki központnak és mint intézménynek világszínvo­nalra emelése. Közép-Európának a legnagyobb Mária-kegyhelyében sok­kal több lelki és szellemi tartalék van, amiket még nem használtunk ki. Nekünk ez a különös házi fela­datunk. — Amikor ez a felmérés és lelki előkészület megtörtént, a püspöki kar­nak keli javaslatot tenni a pápai lá­Kerentm Szilárd togatás részleteire, az időpontra és programra. PasQcai bíboros úr ápri­lisban járt Rómában, és átadta a pá­pának azt a levelet, amelyben beszá­mol az előkészületekről és javasolja, hogy a pápa ünnepélyes, tehát nagy tömegeket vonzó szentmisét végezzen Budapesten. Az is biztos, hogy ez a Hungaroring területén lesz, mert ott minden technikai feltétel adott. A másik mise Máriapócson lesz, és ez igen nagy öröm számunkra. Az, hogy Máriapócsra jön a pápa, az első pillanattól kezdve a pápai nuncius úr, Miklós Imre államtitkár úr, a püspöki kar, tehát mindenki támogat­ta. Mindenki úgy látta, hogy Mária- pöcsöt nem lehet kihagyni. Most a Máriapócs mellett szóló indoklásban már nemcsak az van benne, hogy ez a görög katolikus egyházé, a legna­gyobb Mária kegy hely, meg az egész környék vallási központja, hanem hogy ez az a hely, ahová szívesen és könnyen eljuthatnak Csehszlováki­ából, Lengyelországból és Kárpátuk- rajnából. Az időpont 1991. szeptember lenne... — A pápai látogatás harmadik he­lye Körmend lenne, ahol Batthyány - Stnattmann Lászlónak volt a kórháza, akiinek szentté avatási ügye most indult. Emellett az is indokolja a döntést, hogy valahol a nyugati határ meleltt is legyen pápai szertartás. Tavaly olyan nagy szeretettel hívták a magyarokat a burgenlandiak, most mi tudjuk az ott élőket visszahívni. Szerepel még a programiban Pécs. Adottságaiból, Jugoszlávia közelségé­ből fakadóan az itteni látogatásnak is nemzetközi jellege lenne — tehát mindegyik helyszínnek volna egy külön aspektusa. Ezek lennének a százezres tömegű pápai misék. Ezen kívül találkozik a pápa kispapokkal, szerzetesekkel, ezek az események valószínű Esztergomban lesznek. — Javaslatot teszünk a kulturális élet, a művészet képviselőivel, külön­féle népcsoportokkal, a fiatalokkal való találkozásra is, ez ugyanis min­den pápai látogatás programjában sze­repel. És mindig van a pápai látogatá­soknak egy ökumenikus része, vagyis egy olyan esemény, amikor az egy­házfő más egyházak vezetőivel talál­kozik. Az ökumenikus tanács megkér­dezése után tettük meg a javaslatot: ez a találkozó a debreceni nagy­templomban, vagy az előtte lévő téren Hegyen. Gondolom, hogy ez nagyon tartalmas program lesz és a protes­táns1 egyházak magas szintű megbe­csülését is jeleníti. — Ennyi tisztázódott a látogatás programjából. Most azért jártam Ró- mábam, hogy még egyszer — s most már írásiban isi — jelezzem: a látoga­tás időpontjául 1991 szeptemberét kérjük. Ez több szempontból is jó­nak látszik. Addig egy kicsit tisztul a politikád helyzet. Ha menetrend sze­rint 'haladunk, addigra meglesznek a választások, a pártkongresszus. Szep­tember olyan idő, amikor sem a sza­badságok, sem a nagy meleg nem gá­tolja az embereket, hogy részt ve­gyenek a szertartáson. Az indoklásban az is szerepel, hogy nagyon szép len­ne a Máráa-napot Máriapócson a pá­pával együtt ünnepelni. „Most még nem utazhatok a bíboros úrral...” Mostanában a Szovjetunióban, Kárpátalján járt a magyar reformá­tus egyház vezetője és májusban ké­szül oda 'Pasikai bíboros úr i®. Szán­dékában áli-e Keresztes püspök úrnak is ellátogatni oda, ahol 1946 előtt a görög katolikus vallás volt a legelter­jedtebb, amelyet a háború után úgy­mond repravoszlavizáltak. Azóta a viszony rendkívül megromlott, de most talán kedvező lehet a légkör a magyarországi görög katolikus és a kárpátaljai pravoszláv vallási vezetők párbeszédére... — Szeretnék odalátogatni. Bizto­san szán is összekötő szerepet az Apostoli Szentszék a szomszéd me­gye görög katolikus püspökének. Ám erre még nem jött el az idő, most még nem utazhatok él a bíboros úrral. Ügy tudom egyébként, hogy a bíbo­ros úr egyedül, csak személyes kísé­rőjével látogat el Kárpátaljára. Azt hiszem, 'előbb kell valamilyen elvi megállapodásnak születni az Apostoli Szentszék és az ott élő katolikus keresztény egyházak ügyében, és csak azután lehet szó arról, hogy egy gö­rög katolikus püspök odamenjen. Ez lassan érlelődik, de véleményem sze­rint meg kell érlelődnie, mert Kár­pátalján a történtek ellenére még most is sokkal erősebb a görög katoli­kus egyház, mint a római. Balogh József Dali JlTyolcvanöt éve, 1904. május 11-én született Salvador Dali spa­nyol festő, a szürrealiz­mus legszélsőségesebb kép­viselője, a XX. század egyik legnagyobb képzőmű­vésze. Első kiállítását 1929- ben rendezte. Legismertebb képe Az emlékezet állandósá­ga és A polgárháború elöér- zete, de szinte valamennyi képe sikert aratott, mint pél­dául a „Dali hatesztendős ko­rában, amikor azt hitte, kis­lány, amint éppen lehámozza a viz a bőrét, hogy lássa, mi­ként alszik a kutya a tenger árnyékában” című. Híresek szürrealista fimjei, amelyek közül külön is említést érde­mel a Luis Bunuellel közö­sen készített Az andalúziai kutya. Műveiből 1988. őszén nagysikerű kiállítást rendez­tek Budapesten (itt készültek Lányi Botond felvételei is). Dali az idén hunyt el. y Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Irodalmi hírlevél Szoboravatásról és stédkötelességről „Eides magyar nyelven zengjen róla ének, Ki e nyelvért küzdött, erről álmodott: Zengő magyar szóra sírjában is éled, S szíve e szoborban újra feldobog.” (Sajó Sándor: Bessenyei, 1899) E gy város életében min­den történelmi hely­zetben jelentős ese­mény egy köztéri szobor avatása. Különösen az, ha ez a város még kisváros, s az első igazi szoborral tisz­teli meg önmagát. Különö­sen az, ha ez a szobor a város és a megye lakosai­nak krajcárjaiból, vagyis közadakozásból készült. És különösen nagy esemény azért is, mivel ez a kisvá­ros az országban elsőként öntette ércbe a magyar fel­világosodás vezérének: Bes­senyei Györgynek az alak­ját. Ilyen kultúrtörténeti jelentőségű napra ébredt — ezelőtt 90 évvel, 1899. május 9-én — Nyíregyháza polgársága. E napot még az is kiemelte a hétköznapok sorából, hogy ek­korra hívták össze, — nyilván nem véletlenül — Szabolcs- vármegye rendes tavaszi közgyűlését, így a megye képvi­selőinek is lehetőségük volt az országos együttünneplésre. A szo'baravatáson ugyanis az ország számos irodalmi egyesülete, hivatalos szerve is képviseltette magát. Érdemes egy pillanatig elidőzni a 90 évvel ezelőtti „köz­adakozás” formáján. Ennek — a mi korunk számára is szóló — első tanulsá­ga az, hogy — rádió és tv nem lévén — egyedül a sajtó, — a Nyírvidék — képes volt a hatásos — mert folyama­tos — hírverés és népszerűsítés dolgát elvégezni, sőt a be­fizetett Összegekről — legyen az tíz vagy ezer forint — a nyilvánosság előtt rendszeresen elszámolt. Korunk számára egy másik tanulság is levonható eb­ből a szép, közös akcióból. Nevezetesen az a szakszerű és igényes eljárás, ahogyan a pályázatra beérkezett 16 alko­tást elbírálták. Nemigen volt ekkor még városszépészeti bizottság, éppen ezért az ország legkiválóbb szobrászmű­vészeit, szakértőit kérték fel zsűrizésre. A kilenctagú zsűri tagjai között ilyen személyiségeket találunk, mint Lotz Károly, Benczúr Gyula, Fadrusz János, Stróbl Alajos és Lechner Ödön. Kompetenciájukhoz nem fér kétség. Jól választották ki Kallós Ede művét. A 90 évvel ezelőtti szoboravatás napjáról a történelmi tények népszerűsítése érdekében — érdemes hírül adni, hogy az ünneplő közönség a vármegyeháza előtti téren gyülekezett, mivel a szobrot akkor ott állították fel. (Há­rom évtizeden át maradt e helyen, s ezután adta át ezt az impozáns teret az I. világháborús emlékműnek. Bessenyei szobra pedig átkerült a mai helyére, a mai Bessenyei térre.) A műsor méltó volt az eseményhez. Bevezetésül a vá­rosi Egyesült Dalárda énekszáma hangzott el. Ezt követte két avatóbeszéd. Az elsőt: a vármegye nevében Mikecz János alispán, a másikat: a Bessenyei-kör nevében Leffler Sámuel gimnáziumi tanár tartotta. Ez a fajta kettős sze­reposztás egyébként is jellemző volt a város kultúréleté- re: a hivatal és az irodalmi kör vezetése még sokáig együttműködött. A Mikecz-beszéd a szoborakció történe­tét ismertette, kiemelve a város közönségének méltó anya­gi áldozatvállalását. A Leffler-beszéd pedig Bessenyei éle­tét és íród jelentőségét méltatta. A bölcsészköltő érdemei­nek, a magyar nyelv és irodalom érdekében végzett kez­deményező tevékenységének méltatása után a város la­kóit arra a felelősségre figyelmeztette, amelyet e hagyo­mány ápolásával, a szellemi örökség elfogadásával ma­gukra vállaltak. íme a beszédnek egy ma is megszívlelen­dő szép részlete: „Kegyelettel tekintsetek ez ércszoborra fel, mert ez, kinek porhüvelyét ábrázolja, egy nehéz kor­ban eszmélt fel, tanult és dolgozott, s műveltségét nem rejté fösvényen el, hanem örökül hagyta reátok...” Ez a gondolat lehet a 90 évvel ezelőtti esemény harma­dik tanulsága. A szellemi örökség ugyanis olyan termé­szetű érték, amelyet nemcsak elfogadni, hanem ápolni, gondozni is kell. Az a mai városlakó tehát, aki Bessenyeit — teljes joggal és nem érdemtelenül — „szellemi elődjé­nek” tekinti, tudatában kell legyen a „szellemi utód” kö­telezettségének. A szobor ugyanis — amely a^zsűri^érté­lkelése szerint — „természetes állásban, korhű testőr öl­tözetben, vállán farkasbőr kacagánnyal, a magyar embert és Bessenyei bölcselkedő szellemét” egyaránt példaszerűen kifejezi — nem elégszik meg az obiigát koszorúkkal, a kultusz formális elemeivel, hanem — ahogy Sajó Sándor pályadíjnyertes verse mondja —: „szelleme az idők szel­lemébe árad, és az utódokban arat diadalt.” Ezért kötelességünk a szobor tisztelete mellett Besse­nyei gondolatainak, művelődési eszméinek, felvilágosodott szellemű elveinek, a közjó és a hazaszeretet ügyében ki­fejtett nézeteinek, dialógusra ösztönző toleranciájának megismerése és a mai életünk gyakorlatában való alkal­mazása. A mai szellemi utódok így emlékezhetnék méltó módón 90 évvel ezelőtti elődeikre, városlakó apáikra, nagyapáik­ra, akikben volt erő, szellem és tehetség szobor felál­lítására. Néha úgy tűnik, nekünk több erőre, szellemre és tehetségre lenne szükségünk tettük folytatásához. Bánszki István

Next

/
Thumbnails
Contents