Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
1989. május 6. 7 Lapunknak válaszol Keresztes Szilárd megyéspüspök a papa magyarországi programjáról az egyház és Kárpátalja viszonyáról A Vatikán nemzetközi tevékenységéről tartott tájékoztatót a közelmúltban az ENSZ-társaság megyei tagozatának ülésén Keresztes Szilárd, hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök. Előadását követően kértük meg: válaszoljon kérdéseinkre. — Püspök úr nemrég járt Rómában és találkozott a pápával. Bemutatkozó látogatás, vagy a pápa magyarországi látogatásának előkészítése volt utazásának célja ? — Nem bemutatkozó látogatásra mentem, mert mint püspököt Rómában már ismernek. Sokat jártam korábban ott. Látogatásom konkrét célja a pápai látogatás előkészítése volt. Tavaly augusztusban megtörtént az ünnepélyes meghívás a magyar állam és a magyar egyház részéről- Decemberben megérkezett mindkét meghívásra a válasz, s ekkor indult meg a szervezés. Egy ilyen pápai látogatást nagyon sokoldalúan kell előkészíteni. Mi úgy gondoljuk, hogy 1991 második fele előtt erre nem kerülhet sor. A legelső feladat az, hogy készítünk egy nagyon alapos vallási, vallásszociológiai, társadalmi felmérést, amit a pápa elé tárunk. Ne csak általánosságban tudja, hogy Magyarország kelet-európai ország és hogy történelmileg szomszédos Lengyelországgal. Ez kevés egy négy-ötnapos pápai látogatáshoz. Tehát egy nagyon pontos és részletes helyzet- felmérést kell készíteni a hitéletről, a vallásosságról, a templomlátogatásról, a családról, a hitoktatásról. Sajátos cél: a máriapócsi kegyhely világszínvonalra emelése — A pápa egyértelműen lelkipásztori látogatásra jön, tehát gondoskodni kell arrótl, hogy idejövetelét egy olyan lelki előkészület előzze meg, hogy a pápa ittléte valóban egy folyamat befejezése legyen, s a vallásos élet és az egyházi szervezetek jelentős fellendülése járjon együtt ezzel a látogatással. — Elkezdtük kitűzni azokat a hitéleti célokat, amelyeket szeretnénk egyház- községeinkben megvalósítani. Természetesen azok mellett az általános célok mellett, amelyeket a magyar püspöki kar kitűzött — tehát a vallási életen belül a fiatalság és a család intenzívebb lelkipásztor! gondozása, a hit elmélyítése, a szerzetes- rendek minél szélesebb körű visszaállítása — mi, görög katolikusok, egy sajátos célt tűztünk ki: a máriapócsi kegyhelynek, mint lelki központnak és mint intézménynek világszínvonalra emelése. Közép-Európának a legnagyobb Mária-kegyhelyében sokkal több lelki és szellemi tartalék van, amiket még nem használtunk ki. Nekünk ez a különös házi feladatunk. — Amikor ez a felmérés és lelki előkészület megtörtént, a püspöki karnak keli javaslatot tenni a pápai láKerentm Szilárd togatás részleteire, az időpontra és programra. PasQcai bíboros úr áprilisban járt Rómában, és átadta a pápának azt a levelet, amelyben beszámol az előkészületekről és javasolja, hogy a pápa ünnepélyes, tehát nagy tömegeket vonzó szentmisét végezzen Budapesten. Az is biztos, hogy ez a Hungaroring területén lesz, mert ott minden technikai feltétel adott. A másik mise Máriapócson lesz, és ez igen nagy öröm számunkra. Az, hogy Máriapócsra jön a pápa, az első pillanattól kezdve a pápai nuncius úr, Miklós Imre államtitkár úr, a püspöki kar, tehát mindenki támogatta. Mindenki úgy látta, hogy Mária- pöcsöt nem lehet kihagyni. Most a Máriapócs mellett szóló indoklásban már nemcsak az van benne, hogy ez a görög katolikus egyházé, a legnagyobb Mária kegy hely, meg az egész környék vallási központja, hanem hogy ez az a hely, ahová szívesen és könnyen eljuthatnak Csehszlovákiából, Lengyelországból és Kárpátuk- rajnából. Az időpont 1991. szeptember lenne... — A pápai látogatás harmadik helye Körmend lenne, ahol Batthyány - Stnattmann Lászlónak volt a kórháza, akiinek szentté avatási ügye most indult. Emellett az is indokolja a döntést, hogy valahol a nyugati határ meleltt is legyen pápai szertartás. Tavaly olyan nagy szeretettel hívták a magyarokat a burgenlandiak, most mi tudjuk az ott élőket visszahívni. Szerepel még a programiban Pécs. Adottságaiból, Jugoszlávia közelségéből fakadóan az itteni látogatásnak is nemzetközi jellege lenne — tehát mindegyik helyszínnek volna egy külön aspektusa. Ezek lennének a százezres tömegű pápai misék. Ezen kívül találkozik a pápa kispapokkal, szerzetesekkel, ezek az események valószínű Esztergomban lesznek. — Javaslatot teszünk a kulturális élet, a művészet képviselőivel, különféle népcsoportokkal, a fiatalokkal való találkozásra is, ez ugyanis minden pápai látogatás programjában szerepel. És mindig van a pápai látogatásoknak egy ökumenikus része, vagyis egy olyan esemény, amikor az egyházfő más egyházak vezetőivel találkozik. Az ökumenikus tanács megkérdezése után tettük meg a javaslatot: ez a találkozó a debreceni nagytemplomban, vagy az előtte lévő téren Hegyen. Gondolom, hogy ez nagyon tartalmas program lesz és a protestáns1 egyházak magas szintű megbecsülését is jeleníti. — Ennyi tisztázódott a látogatás programjából. Most azért jártam Ró- mábam, hogy még egyszer — s most már írásiban isi — jelezzem: a látogatás időpontjául 1991 szeptemberét kérjük. Ez több szempontból is jónak látszik. Addig egy kicsit tisztul a politikád helyzet. Ha menetrend szerint 'haladunk, addigra meglesznek a választások, a pártkongresszus. Szeptember olyan idő, amikor sem a szabadságok, sem a nagy meleg nem gátolja az embereket, hogy részt vegyenek a szertartáson. Az indoklásban az is szerepel, hogy nagyon szép lenne a Máráa-napot Máriapócson a pápával együtt ünnepelni. „Most még nem utazhatok a bíboros úrral...” Mostanában a Szovjetunióban, Kárpátalján járt a magyar református egyház vezetője és májusban készül oda 'Pasikai bíboros úr i®. Szándékában áli-e Keresztes püspök úrnak is ellátogatni oda, ahol 1946 előtt a görög katolikus vallás volt a legelterjedtebb, amelyet a háború után úgymond repravoszlavizáltak. Azóta a viszony rendkívül megromlott, de most talán kedvező lehet a légkör a magyarországi görög katolikus és a kárpátaljai pravoszláv vallási vezetők párbeszédére... — Szeretnék odalátogatni. Biztosan szán is összekötő szerepet az Apostoli Szentszék a szomszéd megye görög katolikus püspökének. Ám erre még nem jött el az idő, most még nem utazhatok él a bíboros úrral. Ügy tudom egyébként, hogy a bíboros úr egyedül, csak személyes kísérőjével látogat el Kárpátaljára. Azt hiszem, 'előbb kell valamilyen elvi megállapodásnak születni az Apostoli Szentszék és az ott élő katolikus keresztény egyházak ügyében, és csak azután lehet szó arról, hogy egy görög katolikus püspök odamenjen. Ez lassan érlelődik, de véleményem szerint meg kell érlelődnie, mert Kárpátalján a történtek ellenére még most is sokkal erősebb a görög katolikus egyház, mint a római. Balogh József Dali JlTyolcvanöt éve, 1904. május 11-én született Salvador Dali spanyol festő, a szürrealizmus legszélsőségesebb képviselője, a XX. század egyik legnagyobb képzőművésze. Első kiállítását 1929- ben rendezte. Legismertebb képe Az emlékezet állandósága és A polgárháború elöér- zete, de szinte valamennyi képe sikert aratott, mint például a „Dali hatesztendős korában, amikor azt hitte, kislány, amint éppen lehámozza a viz a bőrét, hogy lássa, miként alszik a kutya a tenger árnyékában” című. Híresek szürrealista fimjei, amelyek közül külön is említést érdemel a Luis Bunuellel közösen készített Az andalúziai kutya. Műveiből 1988. őszén nagysikerű kiállítást rendeztek Budapesten (itt készültek Lányi Botond felvételei is). Dali az idén hunyt el. y Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Irodalmi hírlevél Szoboravatásról és stédkötelességről „Eides magyar nyelven zengjen róla ének, Ki e nyelvért küzdött, erről álmodott: Zengő magyar szóra sírjában is éled, S szíve e szoborban újra feldobog.” (Sajó Sándor: Bessenyei, 1899) E gy város életében minden történelmi helyzetben jelentős esemény egy köztéri szobor avatása. Különösen az, ha ez a város még kisváros, s az első igazi szoborral tiszteli meg önmagát. Különösen az, ha ez a szobor a város és a megye lakosainak krajcárjaiból, vagyis közadakozásból készült. És különösen nagy esemény azért is, mivel ez a kisváros az országban elsőként öntette ércbe a magyar felvilágosodás vezérének: Bessenyei Györgynek az alakját. Ilyen kultúrtörténeti jelentőségű napra ébredt — ezelőtt 90 évvel, 1899. május 9-én — Nyíregyháza polgársága. E napot még az is kiemelte a hétköznapok sorából, hogy ekkorra hívták össze, — nyilván nem véletlenül — Szabolcs- vármegye rendes tavaszi közgyűlését, így a megye képviselőinek is lehetőségük volt az országos együttünneplésre. A szo'baravatáson ugyanis az ország számos irodalmi egyesülete, hivatalos szerve is képviseltette magát. Érdemes egy pillanatig elidőzni a 90 évvel ezelőtti „közadakozás” formáján. Ennek — a mi korunk számára is szóló — első tanulsága az, hogy — rádió és tv nem lévén — egyedül a sajtó, — a Nyírvidék — képes volt a hatásos — mert folyamatos — hírverés és népszerűsítés dolgát elvégezni, sőt a befizetett Összegekről — legyen az tíz vagy ezer forint — a nyilvánosság előtt rendszeresen elszámolt. Korunk számára egy másik tanulság is levonható ebből a szép, közös akcióból. Nevezetesen az a szakszerű és igényes eljárás, ahogyan a pályázatra beérkezett 16 alkotást elbírálták. Nemigen volt ekkor még városszépészeti bizottság, éppen ezért az ország legkiválóbb szobrászművészeit, szakértőit kérték fel zsűrizésre. A kilenctagú zsűri tagjai között ilyen személyiségeket találunk, mint Lotz Károly, Benczúr Gyula, Fadrusz János, Stróbl Alajos és Lechner Ödön. Kompetenciájukhoz nem fér kétség. Jól választották ki Kallós Ede művét. A 90 évvel ezelőtti szoboravatás napjáról a történelmi tények népszerűsítése érdekében — érdemes hírül adni, hogy az ünneplő közönség a vármegyeháza előtti téren gyülekezett, mivel a szobrot akkor ott állították fel. (Három évtizeden át maradt e helyen, s ezután adta át ezt az impozáns teret az I. világháborús emlékműnek. Bessenyei szobra pedig átkerült a mai helyére, a mai Bessenyei térre.) A műsor méltó volt az eseményhez. Bevezetésül a városi Egyesült Dalárda énekszáma hangzott el. Ezt követte két avatóbeszéd. Az elsőt: a vármegye nevében Mikecz János alispán, a másikat: a Bessenyei-kör nevében Leffler Sámuel gimnáziumi tanár tartotta. Ez a fajta kettős szereposztás egyébként is jellemző volt a város kultúréleté- re: a hivatal és az irodalmi kör vezetése még sokáig együttműködött. A Mikecz-beszéd a szoborakció történetét ismertette, kiemelve a város közönségének méltó anyagi áldozatvállalását. A Leffler-beszéd pedig Bessenyei életét és íród jelentőségét méltatta. A bölcsészköltő érdemeinek, a magyar nyelv és irodalom érdekében végzett kezdeményező tevékenységének méltatása után a város lakóit arra a felelősségre figyelmeztette, amelyet e hagyomány ápolásával, a szellemi örökség elfogadásával magukra vállaltak. íme a beszédnek egy ma is megszívlelendő szép részlete: „Kegyelettel tekintsetek ez ércszoborra fel, mert ez, kinek porhüvelyét ábrázolja, egy nehéz korban eszmélt fel, tanult és dolgozott, s műveltségét nem rejté fösvényen el, hanem örökül hagyta reátok...” Ez a gondolat lehet a 90 évvel ezelőtti esemény harmadik tanulsága. A szellemi örökség ugyanis olyan természetű érték, amelyet nemcsak elfogadni, hanem ápolni, gondozni is kell. Az a mai városlakó tehát, aki Bessenyeit — teljes joggal és nem érdemtelenül — „szellemi elődjének” tekinti, tudatában kell legyen a „szellemi utód” kötelezettségének. A szobor ugyanis — amely a^zsűri^értélkelése szerint — „természetes állásban, korhű testőr öltözetben, vállán farkasbőr kacagánnyal, a magyar embert és Bessenyei bölcselkedő szellemét” egyaránt példaszerűen kifejezi — nem elégszik meg az obiigát koszorúkkal, a kultusz formális elemeivel, hanem — ahogy Sajó Sándor pályadíjnyertes verse mondja —: „szelleme az idők szellemébe árad, és az utódokban arat diadalt.” Ezért kötelességünk a szobor tisztelete mellett Bessenyei gondolatainak, művelődési eszméinek, felvilágosodott szellemű elveinek, a közjó és a hazaszeretet ügyében kifejtett nézeteinek, dialógusra ösztönző toleranciájának megismerése és a mai életünk gyakorlatában való alkalmazása. A mai szellemi utódok így emlékezhetnék méltó módón 90 évvel ezelőtti elődeikre, városlakó apáikra, nagyapáikra, akikben volt erő, szellem és tehetség szobor felállítására. Néha úgy tűnik, nekünk több erőre, szellemre és tehetségre lenne szükségünk tettük folytatásához. Bánszki István