Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. paájus 27. 11 „Besenyők: kihalt nomád török nép. Az Ural és a Volga között éltek, amikor a 9. század végén a kazárokkal vívott harcok során átkeltek a Volgán és — bizánci szövetségben — elűzték a magyarokat Levédiából. Ezután az Etelközben telepedtek meg. A 10—11. században a szomszéd népekkel vívott állandó harcban felmorzsolódtak. Egy részük Magyarországra menekült. Ezeket részben határőröknek telepítették le, egyes csoportjaik pedig az ország különböző vidékein telepedtek le, pl. azokban a falvakban, amelyeknek nevében a besenyő szó előfordul.” (Új Magyar Lexikon) Besenyőd — madártávlatból Napfürdő az otthonban. B esenyőd nevének első megjelenésére a Kál- lay család levéltárának egyik adata utal — 1448- ban említik először. Hogy, s mint éltek mai lakóinak elődei? Nem jegyezte fel krónikás, de beszédesek például a dűlőnevei: Keresztfarétje, Tarsoly, Vitézkonyha, Teberna-hegy, Leshegy — ma is tudja ezeket minden kisiskolás. A Borovszky-féle 1900-as megyei lajstromban 104 házat jegyeznek 621 reformátussal, postája Ófehér- tó, vasútja és távírója Má- ria-Pócs. Az 1933-as országos helységnévtárban a nyír- baktai járáshoz sorolják, különféle ügyintézések, szerint össze-vissza mindenhová tartozott. Nyíregyházához, Nyírbátorhoz, Baktához, Leve- lek-Magyhoz. — Dolgos, szorgalmas, munkás nép lakta Besenyő- döt mindig, a jól gazdálkodó középparasztok faluja volt, szemben Levelekkel, ami egy cselédfalu volt — mondja a leveleki tanács titkára, Gre- só László. — Hosszú időn át tartozott Levelekhez, azután egy ideig újra önálló volt, és 1970-től megint közös a közigazgatás. Azóta tudtunk valamit közösen formálni, jó utak vannak, ott van a víz, megnyitottuk az óvodát, tavaly az öregek napközi otthonát. Nagy kérdés volt még öt évvel ezelőtt: vajon ki fog-e halni a község? A jól álló szülők gyerekei közül ugyanis nagyon sokan elhagyták a falut, építkeztek, letelepedtek Nyíregyházán, Miskolcon, öt év óta viszont azt tapasztaljuk, megtörtént a fordulat. Azelőtt 1970—78 között mindössze két lakás épült fel, most az utóbbi években vagy 15—20 új házat építettek. Mégis az a legnagyobb baja a falunak, hogy igen sok az egyedülálló idős ember, a legutóbbi felmérésünk szerint megközelíti a számuk a százat. Főleg özvegyasszonyok. A magukra .maradt idős embereknek nyitották meg egy megürült szolgálati lakásban az öregek napközi otthonát. A falu szívében olyan színvonalú csinos kis lakást alakítottak ki — akár egy szanatórium — hogy a fővárosban, vagy bárhol megfelelne a legkényesebb igényeknek is. Társalgó, ebédlő, pihenőszoba heve- rőkkel, fürdőszoba mohazöld káddal, két WC, a padlócsempe ragyog a tisztaságtól, tv, rádió, újságok, időnként Dudás Sándorné Jolika, a gondozónő, az elöljáró felesége az otthoni videót is elhozza, hogy vetítsenek. Szóval nem csoda, hogy szívesen jönnek ide az idős emberek. Üjlaki Lajosné Erzsiké néni egy könnycseppet mor- zsolgat a szeme sarkában, miközben arról számol be, hogy levelet kapott az egyik lányától: hiába tervezte a meglátogatását, nem tud jönni. — így vagyok egyedül, már hét éve lesz szeptemberben. Ki nyitja rám az ajtót? Senki. Az egyik lányom Pesten a szövőgyárban, a másik a vasútnál. Elmentem most ünnep szombatján a lányorpékhoz, de hétfőn már jöttem is haza. Hiába, mindenütt jó, de a legjobb itthon ... Tisza Károlyné Juliska néni az egész országot át kell, hogy utazza, ha meglátogatja a leányáékat — tanárnő a lánya Zalaegerszegen. Juliska néni sem nagyon bírja tovább egy hétnél, ha távol van a falujától. Neki viszont könnyebb a sorsa, mivel a fia itt maradt a faluban. Közel laknak, gyakran találkoznak. Nagy könnyebbségnek mondják az életükben, hogy megszervezték számúikra ezt a napközit. Százötven forintért kapnak jó ellátást. Kedden a tízórai fonott kalács volt kakaóval, az ebéd sárgaborsópügá-le- ves, rántott hús rizzsel és Lóránt Miklós tanár és a napközi focicsapata. savanyúsággal, az uzsonna krémtúró kiflivel. Van, aki elteszi az uzsonnát, megfelel vacsorának is. Közben felidézik a régi szép időket, amikor még fiatalok voltak. A társaság központja legtöbbször özvegy Márki GyuKészül az új ház. láné, aki jókedvével szinte lelket tart a társaságban. Eljár ide naponta Fóris Meny- hértné Puskás Szeréna is, aki idős, beteg férjével él együtt a nagy portájukon. Nekik meg az a nagy könnyebbségük, hogy gyakran jön hozzájuk a vejük — akit most is éppen a kertben találunk. Nagy László a vejük, a közútnál volt osztály- vezető. Bízvást hiszem — bár nem besenyődi lakos — hogy Besenyődnek egyik legérdekesebb embere. Szent meggyőződéssel vallja, hogy tökéletes bizonyítékát őrzi a besenyő eredetnek. Tetemes időt eltöltött már a könyvtárakban a dokumentumok kutatásával és az egész ország területén vizsgálja a besenyők elhelyezkedését. Folyamatosan készül a hely- történeti tanulmánya. Talányosán válaszol arra a kérdésemre, hol, milyen kiadónál jelenik majd meg a könyve, az viszont biztos: előbb-utóbb közreadja. — Eredeti besenyő település a falu — magyarázza — minden oldalról víz vette körül, és megőrizte szellemiségében ezt a megközelíthetetlenséget : örökös ellenzék maradt. Birtokomban van a besenyődi református egyház eredeti régi pecsétjének viaszlenyomata, ami egy embert ábrázol, aki lóháton ül és egy kard van a kezében. (Talán a lexikonban említett határőrszerepre is utal a fegyver?) Kitér a helytörténeti szemléjében arra is, mennyi jeles embert adott a falu a magyar tudománynak — kényszerből. A sokgyermekes, nagy családokban a 10— 12 holdas gazdaságokat egy- egy fiú örökölte az apától, a lányokat kifizették, a többi fiút taníttatták. Még az 50- es, 60-as években is többen jártak be egyedül Besenyődről tanulni Nyíregyházára, mint amennyien összesen voltak a naményi volnalról. És aki tanult, mire jöhetett volna vissza? Városba költöztek. Miskolcon egész utca van be- senyődiek házsorából — összetartanak a távolban is. Jutott az újvilágba is besenyődi híresség: Tar László festőművész, aki Szőnyi segédje volt a főiskolán, most Amerikában él. De bármerre vetette is őket a sors, szívükben őrzik a szülőföld emlékezetét, ami biztos kötés. Ékesen beszél erről a példa, amit Tar Imrétől, a református egyház gondnokától hallunk. || Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE — Félmillióba került a templomunk felújítása és nekünk volt hozzá 110 ezer forintunk. A többit a kérő szóra adták össze, küldték külföldről is. Itt helyben, meg a környéken vagy 270 család adott egyházfenntartásra, kiki tehetsége szerint, ki 50 forintot, ki meg négyezret... Szóba hozza a közösség egyik nagy sérelmét is: átszeli a falu Fő utcáját a 41- es út, anélkül, hogy az útról észrevennék a lakott települést. Se tábla, se jel. Hányszor elmentek Baktáig az élelmiszerszállító kocsik, és kérdezték visszafelé jövel: hol vagy Besenyőd? Jelzőtáblát kér a falu. Többször szóba került a falunak ez a gondja a vb- és a tanácsüléseken, erről tájékoztat Lóránt Miklós népfronttitkár, a helyi iskola napközis nevelője, valamint Dudás Sándor, a falu elöljárója, aki tsz munkavédelmi előadó. Van más makacs probléma is, ami szintén visszatérően foglalkoztatja a falu lakóit. Az egyik: sürgetik a II. világháború hősi halottjai, illetve a polgári elhurcoltak emlékművének felállítását — ez a közeljövőben megtörténik. Ugyancsak régi óhaj: készüljön el a ravatalozó, mert mind a mai napig még a halottas háztól temetnek. , Lehet szép egy temető? Nem tudom. De az mindenesetre érdekes, hogy a megyei műemléki topográfiában nincs egy szó sem Besenyőd temetőjéről, ami pedig páratlan. Olyan fejfák vannak itt, mint Szatmárcsekén, csak éppen szerényebbek, kevésbé hajlítottak-faragot- tak, viszont többet mondanak az örökkévalóról. Itt a férj-feleség fejfáját (vagy talán a közeli hozzátartozókét is?) szorosan egymás mellé helyezték, mintha fognák egymás kezét — úgy maradnak a halálban is ösz- szetartozva. Híres látnivalóként közli az említett topográfia a református egyház egyik keresztelőkupáját — ezt ma is őrzik, több hasonló kegytárgy társaságában. Amit viszont a népi műemlék épületekről leír a műemlékes lexikon, azt már nem találni. Eltűnt az idők változásával és hiába keressük az ékes szavakkal ecsetelt népi műemlékeket a Petőfi utcában. A háromból egyet sem találunk, helyükön modern épületek állanak. Fokozatosan eltűnik a múlt a lebontott házakkal, helyükön új világ épül. Ma már kevesebb a lakatlan ház, mint amennyi új épült az utóbbi években. Hiába volt a „buldózer nélküli falu- rombolásnak” nevezett intézkedés, hogy elvitték a tanácsot, a tsz-t, az iskolából a felső tagozatot, elég erősek a családi kötődések ahhoz, hogy a fiatalok most már ittmaradjanak. " Szerencsére, vannak akik eközben gondoskodnak arról, hogy megőrizzék a történelem helyi ereklyéit. Az iskolai házimúzeumban összegyűjtötték a féltett tárgyakat, a gyerekek ezek között nőnek fel. Az iskolában fő helyen felirat — egy idézet lehet: Olvasás közben kitárul a VILÁG. Szép, szimbolikus gondolat. Kevés ilyen iskola van ma már az országban. Összevont 1—3, 2—4 alsó tagozat jár délelőtt, délután meg közös napközibe elsőtől nyolcadikig több mint 30 gyerek. És kevés az olyan iskola is, ahol ennyire tisztelettudóan és jól neveltek a gyermekek, mint ebben a 670 lelkes, kicsinyke faluban, amely a fák árnyékában . szerényen meghúzódik és a főútról nem is látható ... Baraksó Erzsébet ___________________________________________________________ ____Barangolás_________________ „...kitárul a világ../0 , Együtt — mindörökké.
