Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

1989. május 27. 7 ..Ha szükség van rám. akkor én itt vagyok..." Közvetlen beszélgetés Berecz Jánossal E napokban többször is megyénkben járt Berecz János, az MSZMP Központi Bizott­sága titkána. Lapunk főszerkesztője ebből az alkalomból kérte meg: válaszoljon néhány, a Kelet-Magyarország olvasóit erősen fog­lalkoztató kérdésre. e ön alig tíz hónappal a magyar pártmozga- w lom nagy horderejű eseménye — az 1988. má­jusi országos pártértekezlet — után kikerült a Politikai Bizottságból. Annak ellenére, hogy a főtitkár elmondta: a testület minden tagja tisztességgel és becsülettel szolgált. Az indok­lás nem elégítette ki a politizáló közvéleményt. Az ön kimaradása a Politikai Bizottságból — és ez természetes — különösképpen meglepte megyénk lakosságát. Első kérdésem: hogyan látja saját helyzetét Berecz János? — Indokolni, hogy nem választottak be újra a Politikái Bizottságba én sem tudom, csak magyarázni. A magyarázatom két tő­ből fakad. Az egyik, hogy az országos párt­értekezlet után megjelent egy áramlat, amely mindent a reformokért jelszóval jel­lemezhető. Beszélt a pártszakadás szükséges­ségéről, a „fundamentalistáktól” való meg­szabadulásról. Zömmel reformpolitikáról és reformdamagógiáról van szó, mert progra­mot nem, vagy csak • ritkán adnak, s úgy gazdálkodnak a pártvagyomnal, a párttag­sággal, mintha az övék volna és kisajátítha­tó llenne. A másik áramlat szintén elfogad­ja, hogy reformra van szükség, de nagyon bízik abban, hogy konfliktus nélkül megold­ható, végigvihető. Én ezt nem nevezem visszarendeződésnek, mert itt komoly bázi­sa ennek nincs. Esetleg — alkalomadtán keményebb eljárásra is szükség van — sze­rintük. Én a két áramlat között gondolkod­tam. Tehát: reformokra szükség van, de nem minden áron. És bízni kell a reformok vé- gigvitelében, nem kell 'kacsingatni esetleg valami más, sajátos megoldás irányába. Egy ideig erre az álláspontra szükség volt. Ab­ban a pillanatban azonban, amikor a másik két áramlat, irányvonal, vagy platform elég erősnek érezte magát, akkor tulajdonképpen úgy döntött, hogy nincs szükség összekötőre, arra a személyre, aki a vezetésben közvet­lenül ezt képviseli. — A másik ok — és ezt már csak ma­gamnak magyarázom —, hogy 1985—86-os magatartásomban sebezhetővé váltam. Ugyanis én nagyon bíztam a XIII. kongresz- szus vonalában, döntéseiben és védtem még itt, a Szabolcs megyei pártbizottság ülésén is, és mindent igyekeztem megtenni érvé­nyesülése érdekében. Amikor 1987-ben rá­jöttem arra, hogy egy sebezhető, megvaló­síthatatlan irányvonal, már mindent a párt- értekezlet előkészítésének rendeltem ailá, azt szolgáltam és a reformprogram megfo­galmazására és megvalósítására törekedtem. De a hitelemet rontotta a 85—86-os év. Ezért könnyen volt lehetséges azt mondani, hogy a fordulatom, az átállásom a reform­ra, az új vonalra nem elég hiteles. És rám lehetett fogni, hogy gyorsan változtam. Er­re viszont én azt mondom, hogy aki komo­lyan gondolja, hogy modellváltásra van szükség ebben az országban, reformra min­den területen, akkor annak komolyan (kell venni azt is, hogy a pártot nem szétszakíta­ni kell, hanem egészében át kell állítani a program megvalósítására. Mert az nem győ­zelem, ha a párttagság többsége nem támo­gatja a reformot! És vajon hogyan várhat­juk el a párttagságtól, az emberektől, hogy gyorsan átáll aJbból, amit 40 éven keresztül tanult, aminek szükségét érezte, most hirte­len nincs rá szükség? Én azt mondtam és mondom, hogy száz­ezreket kell meggyőzni arról, hogy változ­tatnia kell, új módon kell dolgozni, át kell állnia. A Elhangzott az is, hogy reformellenes Berecz János. Olyan volt vezető politikus is akadt, aki a Reform című hetilap legutóbbi számá­ban kimondta: ön a nyilvánosság kiterjeszté­se ellen volt. Mások a Kádár-korszak egyik erős emberének tartották. .. — Örülök, hogy lehetőségem van újra el­mondani: amikor a nemzetközi politika te­rületén dolgoztam, jelentős hatással volt rám Kádár János személyisége. A szociál­demokráciával való nyitás, az úgynevezett eurokommunizmus iránti türelem, az új­európaiság koncepciója (amit a hetvenes években fogalmaztunk meg) a helsinki fo­lyamat szolgálata, az az álláspont, hogy a békés egymás mellett élés nem az osztály- harc különleges formája, hanem kompro­misszumok .sorozata a 'két tábor között. Az a koncepció, hogy az internacionalizmusnak nem mércéje tovább a Szovjetunióhoz való viszony — amit 40 éven keresztül tanultunk — hanem internacionalizmus az egyenjogú erők baráti összefogása és szolidaritása. Ezeket mind Kádár Jánossal, Kádár János idejében alakítottuk ki! A gondom akkor kezdődött, amikor az ideológiával, a sajtó­val, a propagandával kellett foglalkoznom és akikor már ezen a területen egy türelmet­len és kemény fellépést követelő Kádár Já­nossal volt dolgom, akiinek nem tudtam el­lenállni. Ezt nekem fel lehet róni. A kérdés másik oldala: ha valaki úgy gondolja, hogy én refonméllenes vagyok, javaslom neki, c lvassa el a múlt májusi pántértékezlet ál­lásfoglalását, amelyet az én elnökletemmel dolgozott ki a szerkesztőbizottság. És olvas­sa el az ez év márciusi rövid programot, ami a párt új arculatát megfogalmazza, amihez a szerkesztőbizottság élén nékem is közöm volt. Ha ez nem reformprogram — és nem csupán szöveg! — akkor micsoda? Reformretorika, reformdemagógia semmi­képpen. .. 9 Nem azért vonják kétségbe Berecz János reformelkötelezettségét, mert kétségbe vonják együttműködési szándékát az úgynevezett re- formszámnyal, a reformszerveződésekkel? Egyáltalán meggyőzően lehetnek-e jelen az új körülmények között a régi arcok? — Megerősítem amit az előbb főirajzol­tam. .. Nem vagyok annak híve, hogy egy régi élcsapatból egy új reforméiesapat ala­kuljon százötven-kétszázezer fővel, akik majd diktálják a reformot az országnak. Annak vagyok híve, hogy az egész párt né­mi — esetleg százezres — lemorzsolódással tudjon átállni a reformprogramra. Az egész párt! Nem támogathatom abszolút a reform­köröket, amelyek elhatárolódni akarnak. Kérdem: ki lehet hagyni azokat, akik meg­termelik a jövőt? Nincs rájuk szükség, mert nem értik a reformot, ment nem tudnak re­formnyelven beszélni? A munkás az ipar­ban, a falun, de a műszaki értelmiség sem kiabál a reformról. Neki intézkedésekre van szüksége és anyagi alapokra, hogy fej­lődjön az ország. Tehát én a gyakorlati re­formok és nem a refarmszöveg híve va­gyok. Egyébként, hogy feltételezzük, hogy a tömegek tisztességgel — becsülettel válhat­nak ennek az új célnak szolgálóivá. Szük­ségesek az új arcok, kell, hogy a vezetés át­alakuljon. De aki nem becsüli az úttörőket, azokat akik áttörték a jégpáncélt, az önma­gát sem becsüli. 0 Nem tért ki a kérdésnek arra a részére, hogy milyen a viszonya az úgynevezett reform­szárnyhoz? — Akiket ők vezetőiknek tartanak, azokkal jó a kapcsolatom. Rendszeres párbeszéd­ben és egyeztetésiben vagyunk azzal, hogy meg szoktam mondani, ha szerintem valami nem reális, elszakad a valóságtól. 9 Milyennek látja Berecz János azt a közeget — terepet, amelyben ma dolgozik? Elegendő­nek a hatékony munkához? — A feleletet megint kettéválasztanám. Nekem most nincs jó közegem — terepem, mert engem elbizonytalanítottak, kibillen­tettek, mert most mindenki újravizsgálja saját viszonyát énlhozzám. Barátaim egy ré­sze, még jobb barátommá vált, rokonaim még jobban szeretnek, választóim gesztuso­kat adtak. Mások hátat fordították, vagy messziről lesik, most mit fogok csinálni. Te­hát az ón közegem ilyen szempontból rom­lott is, meg javult is. Most pedig a közegről általában: sajnos a párt vezető szerveiben nincs olyan nyílt és tisztességes (légikör, ami­lyenre szükség lenne ebben a helyzetben. Ugyanúgy taktikázás folyik, mint régebben, csák akkor egy személyhez igazodott, most pedig valamilyen vonalhoz. Kacsingatnak egymásra és nyíltan nem mondják ki, hogy milyen áramlatról van szó, miheztartozás- ról. Itt vannak azok a körök, amelyek most név szerint is ítélnek. Nincsenek aláírt ne­vek, nincsenek arcok. Megint elbújhat egy- egy arc, valamilyen 'kör, vagy megnevezés mögé? Ilyen szempontból én a politikát nem tartom olyannak, ami bizakodásra adna okot 9 Őszintén szólva az emberek nagy részét sok­szor inkább zavarja, mint eligazítja a magyar tájékoztatás sok eszköze, az ál- és tévinfor- mációk tömege, ön — aki még ma is a párt- sajtót felügyeli — hogy van ezzel? — Kellett a nagyobb nyilvánosság, a tisz­tességesebb tájékoztatás, de emögött nem ritkán egyes érdekcsoportok, vagy agresszív személyek lettek az uralkodó — hangadók. Azt pedig, hogy a párt vezetői köré újság­írók csoportját rendszeresen véleménycseré­re, beavatásra meghívják, senki sem vállal­ta, ezért ott maradt ez a terület teljesen magára és ismétlem, olykor a legerőszako­sabb emberek kezében. A jelenlegi sajtótör­vény nem alkalmas a helyzet kezelésére. Újra van szükség, nem adminisztratív irányításra, hanem jogi normákra, ezek pe­dig nem állnak rendelkezésünkre, mert még nem készült el az új tájékoztatási törvény, így teljesen exlex állapot van, amelyben bizony nagyon sokszor azok érvényesülnek, akik a leghangosabhak. 9 Most sokakat támadnak ebben az országban, az MSZMP-ben — köztük önt is. Okkal, mert nincs ellenérvük, vagy mert hagyják magu­kat? — Elém tesznek a napokban egy lapot, amelynek a 7. oldalán olvasom: a korrupt rendőrök azért igyekezték a komáromi va­dásztársaságba, mert ott jó társaságban let­tek volna mint Somogyi László, Hámori Csaba és Berecz János. Ehhez annyit, hogy életemben nem voltam és nem vagyok va­dásztársaság tagja. Puskát vadra nem fog­tam, vadászaton kétszer voltam. Egyszer gyerekkoromban, mint hajtó, egyszer a francia pártfőtitkárt kísértem el vadkacsa- vadászatra. És nálunk nyugodtan le lehet írni, hogy Berecz János vadászik, mégpedig korrupt rendőrök társaságában! 9 Ez ellen nem lehet eljárni? — írtam a főszerkesztőnek, kíváncsi le­szek a hatására. Sajnos nem győzzük vá­lasszal, mert rengeteg ilyen kis mószerolás- sal, kis sározással találkozni manapság. És megfelelő sajtótörvény, jogi normák híján — amelyek segítségével le lehetne ültetni, ma­gas összegre lehetne büntetni a másakat be­sározó újságírót — ezt meg lehet tenni. Ilyen mindentszabad-állapot nem sok or­szágban található. ® Olyan sem, amikor szinte kizárólag a fővá­ros szól az egész ország nevében, a vidék pe­dig asszisztál. .. — A megjegyzés talált. A buji tsz köz­gyűlésén épp erről beszéltem, hogy ebből a szempontból kétfelé szakadt az ország: van egy hangos Budapest és van egy úgyneve­zett vidéki Magyarország, amely csendesebb, bölcsebb. Szerencsére még nyugodtabb, még van magabiztossága, még dolgozni akar és nem a munka helyett szervezkedni. Kell a demokrácia, ha kell, legyen többpártrend­szer, kellenek a politikai pluralizmus más intézményei. Ezt támogatom. De nem tudom támogatni azt a politizálást, amelyben a munkafeltételeket rontjuk, az ország önbi­zalmát zavarjuk. És nem tudhatok egyet­érteni, ha minden szomszéddal rosszban akarunk lenni, mindegyiket lenézzük, pocs­kondiázzuk, ha szembefordulunk velük. Mert akkor megint itt maradunk egyedül és csodálkozunk rajta, hogy a Tiszáig jönnek egyesek, a Dunáig mások és így tovább. A vidéki Magyarországot azért különösen tisz­telem, mert megfelelően bölcs és előrelátó. Ezért én azt mondom: ahhoz, hogy kibonta­kozzunk, minden közösség először magában fogjon össze. Ne engedjék a közös vagyont, a közösséget százfelé szakítani. Szabolcs alakítsa ki önálló arculatát, politikáját. A kormány legyen büszke ha itt támogatják, ami fejében itt viszont várnak is. Induljunk ki Szabolcs-Szatmár saját érdekéből és dik­táljon a kormánynak, a pártközpontnak is. Ez az alulról való építkezés, ezzel tudjuk rendben tartani az ország szénáját. 9 Beszéljünk önről személyesen. Hallhattunk, olvashattunk olyasmiről, hogy befejezte politi­kai pályafutását. Jelenlegi beosztásával kap­csolatban például azt nyilatkozta: ami késik, nem múlik... — Ajánlatot kaptam 16 évi külügyi pálya­futásomra alapozva, hogy menjek el New Yorkba, magyair ENSZ-képviselőnek. Én ezt úgy fogtam fel, hogy a tengerentúlt aján­lották nekem. Ez anyagilag, s a nemzetközi politika szempontjából is jó ajánlat, de én ebből az országból nem akarok elmenni, ezzel az országgal — akármilyen nagy sza­vaiknak hangzanak is ezek — itthon, együtt akarok gyötrődni, szenvedni, részt venni a kibontakozás alakításában. Gondolom, hogy azok, akik ismertek és becsültek, ezt várják tőlem és nem azt, hogy elmeneküljek a gon­dok, a felelősség súlya elől, valamilyen zsí­ros állásba külföldre. A politikából engem kiszakítani már nem lehet, legfeljebb elbi- zonytalanítani, de ezt is csak átmenetileg. ® Utolsó kérdésként: indulna-e újra körzeté­ben a képviselőmandátumért? — Választóim körében is elmondtam, hogy ha akár én kellek, akár más, akkor is azért fogok a választókerületben fellépni és küzdeni, hogy az én pártom jelöltje győzzön. Ha úgy döntenek, hogy a jelölt én legyek, akikor ezt vállalom. Mert igazán én ezt a megyét szeretem, tisztelem, becsülöm. Ha szükség van rám, akkor én itt vagyok. Kopka János y Kelet a magpurszág HÉTVÉGI MELLÉKLETE Á mai tét: a nemzetiséggé válás Minden törekvés, — származzék bár­kitől! — amely szembe próbálja állíta­ni a cigányokat egymással, konkolyt igyekszik hinteni soraiba, testvérharcot akar szítani, csak árt ügyünknek. Kés­leltetheti, visszavetheti e legjelentősebb lélekszámú, mintegy félmilliós kisebb­ség már megkezdődött nemzetiséggé vá­lásának egészséges történelmi léptékű folyamatát Magyarországon. Néhány napja, mint a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége megyei Tagszövetségének elnöke névtelen leve­let kaptam „A cigányok” aláírással, melyhez a Kelet-Magyarországból két kivágott cikket is mellékeltek, s néhány helyen tintával aláhúztak benne ilyen szavakat: ,,két cigány férfi”, „minde­nütt belekötnek az emberbe”. „Már a szó szoros értelmében félünk.” stb. Nem nehéz kitalálni, hogy rendőrségi tudó­sításokról van szó, amelyekben konkrét nevek szerepelnek. Ennek ellenére a névtelen cigányok arra oktatják „a tisztelt elnök urat”, hogy „a cigányságot képviselnie kell..Egyetértek. Csakhogy a tisztes­ségeseket! Azokat viszont megvetjük és elítéljük magunk is, akik lopnak, rabol­nak, különböző bűnöket követnek el, békés járókelőket inzultálnak, mert ők szégyent hoznak az egész cigányságra. Ezektől elhatároljuk magunkat. Hideg fej, meleg szív, tiszta kéz, — valljuk. És mi ennek szellemében igyekszünk sorainkat gyarapítani, öntisztulással képessé tenni az egész cigányságot ar­ra, hogy élni tudjon lehetőségével, amely most adatott meg részére a ma­gyar történelemben először. Szerintem azok, akik a névtelenség mögé bújtak, visszaéltek a cigányság bi­zalmával. Akik nem mernek kiállni nyíltan, nem képviselnek senkit! Milyen jogon próbálnak oktatni, felelősségre vonni a cigányok nevében? Tudják bi­zonyítani alaptalan vádaskodásaikat? Honnan veszik továbbá, hogy tagság nélkül működünk? Belelapoztak talán nyilvántartásaink ba ? Legitimitásun­kat az az alakuló közgyűlés prezentál­ja, amelyet 1988. augusztus 23-án tar­tottunk Nyíregyházán. Kiktől vagyunk mi elidegenülve? A tisztességtelenektől igen! Szövetségünk részéről a cigányság vé­delme és képviselete között a határ a tisztesség és a becstelenség között húzó­dik. Nem adunk azoknak menedéket, akik a társadalom, az emberek, a ci­gányság érdekei ellen vétenek, bűnöket követnek el, akik megsértik az együtt­élés normáit és szabályait. Szerintem szövetségünknek ezekből az elvekből nem szabad engedni a jö­vőben sem, és nem szabad megalkudnia. Annak az elbírálása pedig, hogy hogyan tevékenykedünk, választott testületeink és a közvélemény dolga megítélni. Mi nyíltak és nyitottak vagyunk. Hogy „kellemesen elüldögéltük” — volna az alakulás óta eltelt tíz hónapot, beszél­jenek helyettünk tetteink. íme néhány: Megszerveztük és kialakítottuk Sza­bolcsban a pártoló tagüzemek rendsze­rét. Kiválóan működik. Bevezettük a jogsegélyszolgálatot. Családok sokasága tanúsíthatja, kiknek segítettünk és se­gítünk lakásgondjaik megoldásában, betegek, rokkantak, elesettek, rászorul­tak segélyezésének igazságos elbírálá­sában, óvodások-iskolások kedvezmé­nyes ellátásában. Támogatjuk a szak­munkásfiatalokat, átképző tanfolyamot szervezünk. Állástalanok elhelyezésé­ben járunk el. Megalakítottuk a Cigány Fiatalok Megyei Szövetségét és szövet­ségünk 13 tagú zenekarát, mely sikere­sen mutatkozott be Nyíregyházán tér­zenével ia sétálóutcában. Tanácsainkkal segítjük a nyíregyházi Guszev-lakóte- lep emberléptékű felújítását, megyénk­ben a vers-, a tánc-, az ének-, a zene­kultúra terjesztését és sok egyéb mást. Mi választással, a cigányoktól kaptuk megbízatásunkat. Nekik tartozunk számadással. A demagógia, a cigányok, szervezeteik és vezetőik szembeállítása napjainkban nagyobb vétek és bűn, mint bármikor a történelemben, hiszen most a cigányság nemzetiséggé való vá­lásának érettsége a tét. Parancsolóan követeli a cigányság összefogását. Vétkezik mindenki, aki ezt vásárra viszi! Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents