Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

1989. május 25. Kelet-Magyarország 3 Szövetség a diákot és a dolgozót közöli Ki lesz a „befutó”? Mint nagyapáink Idején Kiszórták a magot Vetés mütrágyaszóróval Szakemberek becsük a termést a kísérleti táblában. Űj szelek fújdogálnak Nyír­egyházán a KISZ utódszer­vezetének, a városi szövet­ségnek a háza táján. A meg­élénkülő politikai életet jelzi a választási harc is, ugyanis a dolgozói szervezet vezető­jének három, a diákszervezet vezetőjének két, míg a szö­vetség titkárának egy sze­mélyt javasoltak a tagok. Ar­ra kértük a jelölteket, rövi­den foglalják össze, a mozga­lom megújulása érdekében mát tartanak fontosnak, ho­gyan látják a hatékonyabb politizálás lehetőségeit. Ficsóri Ferenc, a Szabolcs Volán Vállalat energetikusa, a vállalati KlSZ-bizottság tagja: — Ma már a kisebb közös­ségek diktálják a feladatokat, s a testület azt a munkát végzi, amit a tagság elhatá­roz, vagyis megvalósult az alulról építkezés folyamata. Sarkalatos pontnak tartom a vezetői továbbképzést. Val­lom, hogy a vezető minden­kor meghatározója közössé­gének. A dolgozói terület ér­dekeit minden olyan fóru­mon meg kell jeleníteni, ahol megvitatják és eldöntik az ifjúságot érintő kérdéseket. Ezért fontos a tanácsi és az országgyűlési választásokra fordítani a figyelmet, hogy gondjainkat megfelelő hang­súllyal ‘képviseljék. Gellért József, a városi ap­parátus munkatársa: — Olyan témákkal kell fog­lalkoznunk, amelyeket igé­nyelnek a fiatalok. Ehhez az kill, hogy a vezetés és a tagság között kölcsönös le­gyen a naprakész informá­ció. Elvem, hogy az appará­tus hivatali jellegét szüntes­sük meg, ne érezze senki hi­vatali munkának a fiata­lokért való foglalkozást. Magyar Ferenc, szintén az apparátus munkatársa: — Űj helyzet, hogy nem vagyunk egymagunk az ifjú­sági szervezetek között. Ám ez az állapot hasznos lehet a fiatalok számára, hiszen nemcsak versenyeznünk kell, hanem segíteni is egymást, hogy közösen léphessünk fel az ifjabb generációk érdeké­ben. Elsősorban nyíregyházi­nak érzem magam, ezen túl­menően szabolcsinak. Fájla­lom, hogy az egyenlő élet­esélyek nem valósultak meg az országban, ezért akarok dolgozni. Mivel a dolgozók szövetséget kötöttek a diá­kokkal, ezért közös ügy: néz­zük meg a ma oktatását, s meglátjuk a jövő társadal­mát. A diákszervezet titkári posztján kettős jelölés van. Hrenkó Lászlóné, jelenleg a városi apparátus politikai munkatársa: — Olyan ütőképes diákta­nácsot szükséges létrehozni, amely képes irányítani a diákszervezetet. Mivel Nyír­egyháza diákváros, fontos, hogy minél több érdekes ren­dezvény legyen, s ezekbe ágyazódjanak be a politikai programok. Tavaly már el­kezdtük a menedzsertípusú képzést a diákvezetőknéL, azt kell folytatni. A pénzügyi ke­ret kevés, ezért olyan vállal­kozásokba kell a szervezet­nek társulnia, amelyek nye­reséget hoznak, így megte­remhetjük az önállóságot. Bódi Mária, a tanárképző főiskola hallgatója: — Olyan közösségre gon­dolok, amelyben a diák mondja meg, mit, hogyan csináljunk. A város diáksá­gában nagy erőt látok, amely - lyel eredményesen léphetünk fel az oktatás szerkezetének, tartalmának korszerűsíté­séért, a pedagógus munkájá­nak jobb elismeréséért, a de­mokratikus légkörű iskola megteremtéséért. Magamról tudom, hogy az értelmes cé­lokért, egy-egy jó buliért, a közösségért minden diák szí­vesen vállal még a mai leter­helés mellett is pluszfelada­tokat. A szövetségi tanács titkárá­nak Tukacs Istvánt, a DE- MISZ nyíregyházi tagszerve­zetének közös képviselőjét ja­vasolták. — Az első feladat, hogy olyan mozgalommá alakít­suk az új szövetséget, amely­ben a tagokat nem a meg­szokás köti össze, hanem sa­ját közösségének szeretete. A tagok szándékai szerint felépülő, alulról irányított szövetségre van szükség, amelyben válaszokat tu­dunk adni a politikai válto­zásokra. Szövetségesek kel­lenek, mert magunkban nem vagyunk elég erősek. Mint a szövetségi tanács titkára, az igények kiszolgálója akarok lenni. A szövetséget a diá­kok a dolgozókkal kötik, nem velem, a titkár képvise­leti eszköz. Feladatomnak érzem, hogy konstruktív ja­vaslatokkal álljak elő, s oly módon segítsem a döntése­ket, hogy alternatívákat, le­hetőségeket nyújtok a testü­letnek. Az elbeszélgetések során a dolgozói szervezet és a szö­vetség titkárának is jelölték Saliga Lászlót, a KEMÉV KISZ-titkárát, és Végh Józse­fet, a SZÁÉV KISZ-titkárát, de ők a jelölést nem vállal­ták. Hamarosan kiderül, hogy a fentebb felsorolt jelöltek közül ki lesz a „befutó”, ugyanis a KISZ városi utód- szervezete május 26-án 13 órától rendezi meg a küldött- gyűlést Nyíregyházán az MSZMP székházában. A ve­zetők megválasztása mellett a résztvevők megvitatják a diák- és a dolgozói szervezet alapszabályát, programter­vezetét és az együttműködés további lehetőségeit. (mml) Oka van annak, hogy a nagycserkeszi határban a már kalászoló és térdig érő búzában járunk. Ta­valy ősszel kísérleti ve­tésnek voltunk a tanúi és most az eredmény iránti kíváncsiság késztetett a határjárásra. A kísérlet indoklása dr. Kertész Jánostól prózaian egyszerű: — Nagyapáink, nyakukban a zsákkal kézzel szórták a búzát. Jó volt? Jól csinálták? Jól! Az új vetési mód, a szór­va vetés az ősi technológián alapul azzal a különbséggel, hogy a szórva vetést a mű­trágyaszóró gép végzi. Gyorsabb a tempó Hogy mire való az effajta kísérletezés? Miért kell a so­kak által elismert IH—620- as vetőgépet és más vetőgé­peket, a műtrágyaszóróra fel­cserélni? A kutatóknak erre is van magyarázatuk. — Pénzszűkös világunk­ban minden megtakarított fillérnek nagy becsülete van. Egy IH hármas kapcsolásban legalább 2,5 millió forint, a műtrágyaszórásra viszont csak 500 ezer forint. A szór­va vetés mellett szól még az is, hogy a műtrágyaszóró al­kalmas a vetésre, de a vető­gép nem használható műtrá­gyaszórásra. Az eszközki­használás az új technológiá­val növekszik. Még egy érv a szórva vetés mellett, a gyorsabb tempó. Miután tud­juk, hogy a búzavetés opti­mális ideje október első fe­le, gyorsan és nagyon szer­vezetten kell dolgozni, ha nem akarjuk, hogy kicsúsz- szunk a vetési időből, mert ha száz-kétszáz kilogrammal kevesebb a hektáronkénti bú­zatermés, ez a lehetséges nye­reséget viszi el. Haragos­zöldben A kísérletet felvállaló, a szórva vetést szorgalmazó dr. Harangozó László és dr. Ker­tész János érvei meggyőzően hatnak. De mit bizonyít a 22 hektáros tábla, amelynek földjét tavaly ősszel nem a'z IH csoroszlyái hasították, hanem forgótárcsák röpítet­ték ott széjjel a magot? A búza szép. Szemmel látható, hogy sűrűbb a tőállomány, mint a szomszédos, kontroli- táblán, ahol vetőgéppel dol­goztak. Eszköze is van a pontosabb becslésnek. A ku­tatók úgynevezett mérőke­rettel számolják a négyzet- méterenkéni tőszámot, álla­pítják meg a növény magas­ságát. Elégedettek. — A tősűrűség 750—800 — mondja Kertész János és várja, hogy a termelőszövet­kezet főmérnöke, ZomborszKi István a megállapításra ho­gyan reagál. A főmérnök csak bólint, majd azt mondja: — Tavaly ezer hektáron 6,2 tonna volt a búza átlag­termése. Ha ez a tábla lead­ja ugyanezt, elégedettek le­szünk. Hattonnás búzaterméssel szerte a megyében mindenki elégedett lenne. Ennek ígére­te a mostani szemlén is benne van az állományban. Látunk a szórva vetéshez egy kurió­zumot is. Haragoszöldben látszó búzamező pompázik előttünk a határnak egy má­sik oldalán. Szükség törvényt bont — Eredetileg ezt a búzát nem szórva vetéssel tervez­tük. De késett a vetőmag, kísérleti fajtáról van szó, szórva vetésre nem is aján­lották, viszont nem volt más lehetőség. Hát ez az ered­mény. Miután a főmérnök el­mondta a kényszerű vetés történetét, úgy mutat az 50 hektáros búzatáblára, hogy csodát lássunk. Mert való­ban csoda, hogy a megkésett vetés után hamari talaj­előkészítéssel, nem ajánlott technológiával, olyan a bú­za, hogy a szakemberek hek­táronként 8—9 tonnás ter­mésre szavaznak. Meggyőzdőhetünk arról, hogy nemcsak új, de sikeres kísérletről van szó. A nagy kérdőjel viszont az, ha az or­szágban a búzaföldek 15 szá­zalékán már szórva vetnek, akkor itt Szabolcsban, Szat- márban miért csak néhány hektáron alkalmazzák az új technológiát, azt is kísérleti jelleggel? Itt miért nincs na­gyobb tere az olcsó, a taka­rékos, a gyorsabb termeszté­si módnak? Ősszel újra ve­tünk. Már most el kellene gondolkodni azon, hogyan. Seres Ernő Pályázatot nyertek Tiszaszalkán. Cseng erben Telefon nélkül nem megy A területfejlesztési és szervezési alapból odaítélhető támogatás alapján újabb pályá­zatokról döntött a közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A hírközlés, magyarul a telefonhálózat fejlesztését célozta meg a tiszaszalkai ta­nács. Az előkészületek már megtörténtek, a helyi Búzakalász Termelőszövetkezet szak­embereinek jóvoltából a kivitelezési tervek is megszülettek. A mikroközpont szerepét kívánja betölteni a község és vonzóbbá tenni az ipartelepítés, bővítés számára a Tisza melléki települést. A kezdeményezést 600 ezer forinttal támo­gatják, míg a helyi gazdálkodó egységek — a Magyar Acélárugyár, az ÁFÉSZ és a tsz — is áldoz a jobb hírközlés reményében. A Szabolcs Húsipari Vállalat csengeri sza­kosított sertéstelepének felújítására, kor­szerűsítésére igényelt több millió forintot az alapból. A vállalat vezetése az itt foglalkoz­tatott 85 ember további alkalmazását csak a sertéstelep teljes felújításával, korszerűsíté­sével látja megoldhatónak. A rekonstrukció közel 15 millió forintot igényel, ennek har­madát — vissza nem térítendő támogatós formájában — a területfejlesztési és szerve­zési alapból kérte a vállalat. A munkálatok elvégzése után az állatállományt gyarapít­hatják, a dolgozók foglalkoztatása hosszabb távra megoldott, (cs. zs.) Orbán napja május 25- én mindig az utolsó riogató tavaszutón, nyár előtt. A föld dolgozói mindig szá­mon tartották a tavaszi fa­gyosszentek után: hátra van még Orbán, vajon az mit hoz? Bő fél század távlatából is élénken áll előttem az em­lékezés. Szép számú, nyolc­tagú családunknak nem ke­vés nehéz napja volt. Mit fog érni-hozni tavasszal megkezdett munkánk a ha­tárban: lesz-e jó, sokat ho­zó termés, hogy jusson-tel- jen minden szükségesre? Nem egyszer előfordult, hogy Orbán napja deres, fagyos reggelt hozott. Kü­lönösen a határ lápi ré­szén fokozódott a kár, mi­vel a laza kotuban gyen­gébben, a veszedelmekre kevésbé ellenállóan fejlőd­tek kelés után a hasznos növények, mint a fentebb fekvésű fekete-agyagos, homokos területeken. (A szegényebb családok főleg az olcsóbb, lápi határrészen gazdálkodtak.) Különösen a kelés utáni zsenge bab ér­zékeny a fagyra, amit köz­tesként termeltünk a kuko­ricában. Ezért is mondták a régi öregek keserű gúny­ként, ha a májusi fagy be­következett: „Behabarta Orbán a paszulyt”. Az ab­ban az évben nem hozott termést, későn kellett újon­nan vetni. Legtöbbször apánk Or- bán-napkor azért gyalogolt ki a határba, szemrevéte­lezze néhány hold földün­kön a tragikus nap kárát. Ha derült arccal jött haza, már abból megtudtuk, 'nincs különösebb baj. De zordonan komoly tekintet­tel is érkezett, ami a nehe­zülő esztendő jele volt. Ilyenkor a rozsvetés kalá­szaiban csak pár szem ter­mett, a kapás növények megsínylették az újrahaj­tást, vagy a megkésett új- ravetést. A sovány aratás után ősszel későn lehetett kezdeni az egyéb termések betakarítását. S előfordult, hogy ebben meg a korán bejött őszi fagyok tettek kárt. És a jövő szűk esz­tendőt mindenekelőtt Or­bán okozta. Ilyen napon apánkkal együtt sok gazdálkodó in­dult ki a község tág hatá­rába dobogó szívvel, hogy vajon mit lát, jót, vagy nem jót mondhat-e a család­nak. Most vajon habar-e pa­szulyt Orbán? Nagyon nincsen rá semmi szükség. Asztalos Bálint Az „eredeti Kalmár-féle szí rémálom", népiesen vidacsoló még ma is nagy szolgálatot tesz. A szatmári falvakban ta­lálható közülük néhány. A szórómalommal tisztítják meg a szeméttől a magvakat, például a napraforgói (Molnár Károly felv.) Habar-e Orbán?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents