Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

4 Kelet-Magyarorsxág 1989. május 25. Nyíregyháza: megyei városi Csépányi Ferenc kanonok, rámái katolikus fór esperes Nyír egyháza új díszpolgára. (Folytatás az 1. oldalról) pártok a nemzet, a nép szol­gálói, s annyiban vállalhat­nak szerepet, amennyiben a nemzet különböző érdekeit, viszonyait kifejezik. Kialakulóban van az a mo­dell, amely az állam, az ön­igazgató közösségek és az egyének együttműködésére épít — folytatta az ország- gyűlés elnöke, s kiemelte a piacgazdaság szerepét, a nép­ben, nemzetben való gondol­kodás feltételei megteremté­sének szükségességét, a te­hetségek felkarolása, az al­kotásban kiemelkedők meg­becsülése fontosságát. Igen fontos — mondta —, hogy tanuljunk a gazdaságirányí­tás korábbi hibáiból. Nem engedhetjük meg, hogy a gazdasági változások elma­radjanak, mert ez a politikai reformokat is veszélyezteti. Megfelelő kereteket szüksé­ges teremtenünk ahhoz, hogy visszatérjen a vállalkozói kedv, a kezdeményező képes­ség, maradéktalanul kibonta­kozzanak a háttérbe szorított képességek. — Tény, hogy gazdaságunk — amely boldogulásunk egyik fő alappillére — egye­lőre igen kevés pozitív vo­nást mutat. Az év eleje óta folyamatosan tartó kedvezőt­len tendenciák miatt kény­szerülünk a pénzügyi egyen­súly javítását szolgáló hatá­rozott intézkedésekre. A rö­vid távú intézkedések ser­kentik a gazdaságos terme­lést, értékesítést, olyan szo­ciálpolitikai csomagtervet tartalmaznak, amely a legrá- szorultabbakat segíti a leg­jobban, s megakadályozza a költségvetési hiány elviselhe­tetlen mértékű növekedését. — Célunk a szabad, de­mokratikus, független szo­cialista, Európa fejlettebb ré­tegeihez felzárkózó Magyar- ország megteremtése. Remé­lem ez megfelel közös akara­tunknak, s e célért mindenki tettekkel hajlandó tenni is. A múlt a jövő barométere, ki- sebb-nagyobb eltérésekkel már jó előre. jelezheti egy nép jövőjének meghatározó elemeit, értékeit. Ezért nem mindegy, hogy milyennek látjuk, vagy láttatjuk a múlt történéseit. Egyszóval: ob­jektiven kell elemeznünk mindazt, ami megtörtént. Po­zitívumaival, negatívumai­val együtt be kell vallanunk a múltat, mégha az nehézsé­gekkel, kínokkal is jár. Egy megtisztult nemzettudattal lehet csak elindulni a jövő felé. E gondolatok jegyében kívánok sok sikert Nyíregy­háza Megyei Város Tanácsa testületének, a jelenlévők­nek, a város lakosságának, az egész országnak — mondta befejezésül Szűrös Mátyás. Ezt követően a résztvevők nagy tapsa kíséretében adta át az Elnöki Tanács okleve­lét, majd Nyíregyháza me­gyei várossá nyilvánítása al­kalmából kitüntetéseket ad­tak át. A városi tanács Nyír­egyháza Díszpolgára címet adományozott Csépányi Fe­renc római katolikus kano­nok, főesperesnek, Nyíregy­háza megyei tanácstagjának kiemelkedő közéleti tevé­kenységéért, az állam és a római katolikus egyház együttműködésének fejlesz­téséért. A városi tanács által alapított Nyíregyháza Vá­rosért kitüntetést vette át Mátyás Sándorné, a házi­ipari szövetkezet raktárosa több évtizedes társadalmi, közéleti tevékenységéért, dr. Barta Tibor, a városi tanács vb. szociális és egészségügyi osztályvezetője a város egész­ségügyi ellátásának fejlesz­téséért, Sárái Sándor, a pa­pírgyár igazgatója, a városi tanács és a végrehajtó bizott­ság tagja, kimagasló közéleti tevékenységéért és a város gazdasági életének fejleszté­séért. A városi tanács végrehajtó bizottsága A városért emlék­érmet adományozta a Sza­bolcs Volán táncegyüttesnek a város kulturális élete fel­lendítésében elért eredmé­nyeiért és kimagasló művé­szeti tevékenységéért. Posz­tumusz kitüntetést dr. Hárs­falvi Péter, a Bessenyei György Tanárképző Főis­kola történelem tanszéke egykori vezetője, a főiskola főigazgató-helyettese kiemel­kedő történészi, pedagógiai munkásságáért, a város tár­sadalmi, tudományos élete fejlődéséhez fűződő mara­dandó érdemei elismeréséül kapott. Közéleti tevékenysé­ge és társadalmi munkája el­ismeréseként A városért ki­tüntetést vette át Bay Ernő, a Nyírség Konzervipari Vál­lalat közgazdasági igazgatója. A belügyminiszter Kiváló Társadalmi Munkáért érmet adományozott Máthé Dezső­nek, a Taurus nyíregyházi gyára munkaügyi főosztály- vezetőjének, a végrehajtó bi­zottság lakásügyi társadalmi bizottságában végzett mun­kájáért. Az ünnepséget a Cantemus gyermekkórus és a Pro Mu- sica leányikar műsorával folytatták. A ikórusokat Sza­bó Dénes Liszt-díjas karnagy vezényelte, zongorán kísért Szántóné Éles Júlia művész­tanár. Nyíregyháza ’89 címmel ki­állítást nyitottak a megyei művelődési központban a megyeszékhely fejlődéséről, mindennapi örömeiről, gond­jairól. Bánóczi Gyula megyei tanácselnök vázolta azt az utat, amely a poros nyír- falucskától a 120 ezres város megteremtéséig vezetett. A fotókat, dokumentumokat és más helytörténeti emlékeket bemutató kiállítás méltán szentel nagy teret a közel­múlt eredményeinek. A me­gyei tanácselnök kiemelte a Bujtasi Szabadidő Csarnokot, a két biztosító székházát, a galériát, a megújhodó sétáló­utcát, amelyeket a megyei tanács és a vállalatok pénze mellett a lokálpatrióta nyír­egyháziak a saját zsebükből, vagy társadalmi munkájuk­kal támogattak. Büszkék le­hetünk őseinkre — mondot­ta — laiki'k a Takarékpalotát, a Korona Szállót, templomo­kat építettek. A tirpákok szorgalma, kitartása tette lehetővé, hogy a nyírségi fu­tóhomokon ma termeljünk. A mai városlakók azon mun­kálkodnak, hogy Sóstón fel­épüljön a gyógyszálló, a re­pülőtérről belföldi járat in­duljon. Mindemellett a la­kosság életkörülményeinek javításáért, a la'kásszám nö­veléséért, a közlekedés, a hírközlés fejlesztéséért min­dent megtesz a megyei jogú város vezetése ma, a nehe­zebb körülmények között. ★ Szűrös Mátyás délelőtt a Hazafias Népfront székházá­ban találkozott megyénk or­szággyűlési képviselőinek egy csoportjával. A kötetlen eszmecserén szó volt a tör­vényalkotó munka következő lépéseiről, a képviselők tá­jékoztatásának javításáról. A képviselők a parlamenti munka függetlenítéséről, a Ház-szabályok megtartásé­nak fontosságáról, az or­szággyűlés és a sajtó viszo­nyáról fejtették ki álláspont­jukat. Az országgyűlés elnöke a nap folyamán felkereste a városi galériát, az esti órák­ban pedig a sóstói nemzetkö­zi éremművész alkotóteleppel ismerkedett. Rój Medvegyev: ítéljen a történelem (Q.) Nem akarta megosztani a dicsőséget A szovjet nép győzelme a négy évig tartó véráldoza­tokkal teli nehéz háborúban nemcsak politikai felemelke­dést hozott, de a jobb jövő reményét is keltette. A Szov­jetunió földjét oly bőven ön­tözte vér, hogy elviselhetet­lennek tűnj bármiféle újabb halálnak még a gondolata is. Ezek az érzések olyannyira erősek voltak, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége rögtön a háború után rendeletet ho­zott a halálbüntetés eltörlé­séről még a legsúlyosabb bűncselekmény esetén is. A lakosság köréből eltűnt a még a 30-as években meghonosí­tott kémmánia és az általá­nos bizalmatlanság. Háborús hősök halála Megváltozott a nemzetközi helyzet is. A Szovjetunió ki­tört az elszigeteltség állapo­tából és nagyhatalommá vált. A szovjet változásokat fi­gyelemmel kísérték külföldön is. A barátok éjferúgv mint az ellenség. Mindez bizonyos határokat szabott Sztálin és környezete önkényének. Mégis a háború utáni idő­szakban, noha kisebb mér­tékben, de folytatódtak a szovjet állampolgárok és pártfunkcionáriusok elleni törvénytelen megtorlások. Így például, 1947-ben rágal­mazó dokumentumok alapján letartóztatták a szovjet re­pülés és repülőgépgyártás több kiemelkedő alakját, az épphogy befejeződött hábo­rú hőseit. Letartóztatták a repülőgépgyártási minisz­tert A. I. Sahurint és A. A. Novikov repülős marsall! Ugyancsak lefogták Sz. A. Hugyjakov-Hanferjancot és G. A/Vorozsejkint, a légierő marsalljait. Ezzel egvidőben a repülőgépgyártás és a ha­direpülőgép-vezetők nagy csoportját tartóztatták le az­zal vádolva őket, hogy „rossz” repülőgépeket készí­tettek és túlzott gyorsaság­gal csökkentették a katonai repüléstechnika gyártását és álltak át a repülőgépgyá­rakban a használati cikkek termelésére. Ebben az ügy­ben szerepe volt Sztálin fiá­nak, Vaszilijnek is. Ez a dur­va és műveletlen alkoholista, aki 20 évesen századosként kezdte a háborút, annak be­fejezésekor pedig „érdemei­vel” és korával össze nem egyeztethető módon altábor- nagyi rangot és a moszkvai katonai körzet légvédelmi erőinek parancsnoki beosztá­sát nyerte el. Hasonló sors várt a Szovjet­unió haditengerészeti erői­nek kiemelkedő alakjaira és más jelentős katonai szemé­lyiségekre is. Hamis felje­lentés alapján letartóztatták a haditengerészeti erők ad- •, mirálisát, L. M. Gallért,fsiíp’ hadiflotta vezérkari főnöJÍSi,J V. A. ALfuzovot és helyette­sét, G. A. Sztyepanovot. Eze­ket a tengernagyokat azzal vádolták, hogy felfedték az ejtőernyős torpedók titkos­ságát. Az effajta vádak kép­telensége nyilvánvaló volt, minthogy az ejtőernyős tor­pedók már régóta nem vol­tak titkosak, hiszen vázlat- rajzukat a könyvesboltokban árulták. Letartóztatták a sztálingrádi csata egyik hő­sét, V. Ny. Gordov vezérez­redest. (Gallér és Gordov a fogvatartás idején halt meg, a többi katonai vezetőt 1953­ban rehabilitálták és vissza­vették a hadseregbe, a légi­erőkhöz és a hadiflottába.) Zsukov marsall, aki a há­ború után nem csak a leg­felsőbb főparancsnok és a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének helyettese ma­radt, de ő volt a Németor­szág területén állomásozó szovjet csapatok főparancs­noka is, kegyvesztett lett. Sztálin egy alkalommal ma­gához kérette és azt mondta neki: „Berija jelentést írt ne­kem a maga amerikaiakkal és angolokkal kialakított ké­tes kapcsolatairól. Ügy véli, hogy azok kémjévé vált. Én azonban nem hiszek ennek a badarságnak. Mégis jobb lesz Moszkvából egy időre valaho­vá elutaznia. Azt ajánlottam, hogy nevezzék ki az odesz- szai katonai körzet parancs­nokává.” Zsukov marsall is kegyvesztett lett És Zsukov kénytelen volt Moszkvától távolra utazni, előbb az odesszai, majd ké­sőbb az uráli katonai körzet parancsnóka lett. Kezdtek nem beszélni és nem írni ró­la. Voltak, akik úgy gondol­ták, hogy Zsukovot letartóz­tatták. Olyan hírek is ke­ringtek (miként Bljuherről is), hogy Zsukov irányítja a Kínai Népi Felszabadító Had­sereget. A honvédő háború többi dicsőséges hadvezéré­nek, Rokoszovszkijnak, Me- reckovnak, Tolbuhinnak, Vo- ronovnak, Bagramjannak, Konyevnek, Malinovszkijnak, Vatuhinnak, Csernyakovsz- kijnak is csaknem eltűnt a neve az újságok és a folyó­iratok lapjairól. Sztálin nem akarta velük megosztani a dicsőséget. A „leningrádi * ügy“ 1949 és 1951 között néhány területi pártszervezetet kí­méletlen támadás ért. Külö­nösen súlyos következmé­nyekkel járt az úgynevezett „leningrádi ügy”, amikor is Sztálin utasítására és Berija, valamint Malenkov aktív közreműködésével rágalmazó vádak alapján leváltották és letartóztatták a leningrádi te­rületi pártbizottság első tit­kárát, P. Sz. Popkovot, to­vábbá a leningrádi pártszer­vezet több kiemelkedő alak­ját. Így a volt művelődési népbiztost és a „jégút” ko­misszárját, P. A. Tyurkint és másokat. Nem sokkal Popkov letfUftóztatása után lefogták a leningrádi területi pártbizott­ság csaknem valamennyi tag- Jgylt ápperátusának felelős munkatársát. Tömeges rep­resszióra került sor a Kom- szomol területi bizottság, a területi végrehajtó bizottság, a kerületi párt és Komszo- mol bizottságok tagjai, a gyá­rak ás intézmények igazgatói, a tudósok, az egyetemi és fő­iskolai oktatók, sőt még a diákok körében is. Ezernyi semmiben sem vétkes embert tartóztattak le, akik közül so­kan fogságuk idején pusztul­tak el. Hasonló támadást ké­szítettek elő a moszkvai párt- szervezet ellen is. A provokatív „leningrádi ügy” alkalmul szolgált olyan jelentős párt- és állami ve­zetők letartóztatására, mint Ny. A. Voznyeszenszkij és A. A. Kuznyecov, aki Leningrád védelmének egyik irányítója volt. Letartóztatták az Orosz- országi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnökét, M. I. Rogyionovot és az orosz föderáció művelődésügyi mi­niszterét, A. A. Voznyeszensz­kij t, valamint több más fele­lős beosztású személyt. Voznyeszenszkij és Kuz­nyecov, miként sok más, a büntető szervek tevékenysé­ge következtében 1949 és 1952 között elpusztult kiemelkedő politikus, a pártvezetőknek ahhoz az új nemzedékéhez tartozott, akik politikai arcu­lata már a forradalom után alakult ki, 1937—38-ban ke­rültek vezetői posztokra és tevékenységükkel kitűntek a honvédő háborúban. Ezek az emberek általában elfogad­ták és teljes egészében támo­gatták Sztáíiú kultuszát. So­kan közülOjf karrierjük emel­kedésével arányban olyan, a sztálinistákig jellemző jegye­ket szer&t&r; mint amilyen a durvaság; a diktátori visel­kedés vagy a hiúság. Ám kö­zülük sokan keveset tudtak a Sztálin által elkövetett bű­nökről. Alkotó módon viszo­nyultak saját ügyeikhez, mi­közben hatalmas energiáról és szervezői tehetségről tet­tek tanúbizonyságot. Alapjá­ban véve becsületes emberek voltak, akik mind gyakrab­ban kerültek ellentétbe Sztá­lin környezetének olyan alak­jaival, mint Berija, Molotov, Malenkov és Vorosilov. Sztá­lin csak támogatta ezt a vi­szályt. (vége) Hazautazott a ciprusi elnök Georgiosz Vasziliu és Grósz Károly szerdai találkozóját követőem a ciprusi elnök saj­tókonferenciát tartott a Par­tementben. Rövid bevezető nyilatkozatában sikeresnek minősítette magyarországi látogatását. Mint mondotta: itt tartózkodása során nem­csak arra nyílt alkalma, hogy eszmecserét folytasson a két ország közötti viszonyról, ha­nem a tárgyalások révén egyben megteremtették a kétoldalú kapcsolatok, első­sorban a gazdasági együtt­működés továbbfejlesztésé­nek alapjait is. A sajtókonferenciát köve­tően a Parlament kupola- csarnokában a Ciprusi Köz­társaság elnökiének és Straub F. Brúnónak, az Elnöki Ta­nács elnökének jelenlétében egyezményeket írtak alá Bé­kési László pénzügyminisz­ter és Takisz Nemicasz cip­rusi kereskedelmi és ipar- ügyi miniszter beruházásvé- delmi, Kovács László külügy­miniszter-helyettes és Geor­giosz Jakovu ciprusi külügy­miniszter pedig konzuli egyezményt írt alá. Az egyezmények aláírá­sával a ciprusi vendégek magyarországi látogatása be­fejeződött. Georgiosz Viszi- liut és kíséretét ünnepélye­sen, katonai tiszteletadással búcsúztatták a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Ezt követően a Ciprusi Köz­társaság elnöke elutazott Ma­gyarországról. A magas ran­gú vendéget vendéglátója, Straub F. Brúnó 'kísérte ki a Ferihegyi repülőtérre. A magyar külügyminiszter Belgrádban Belgrádban kedden foly­tatódott a magyar külügymi­niszter hivatalos munkaláto­gatása. Horn Gyula a dél­előtti órákban találkozott Desztimir Jevticcsel, a szerb köztársasági kormány elnö­kével. Véleménycseréjüknek különös jelentőséget adott az a tény, hogy Magyarország és Jugoszlávia együttműkö­désén belül Szerbia kiemel­kedő helyet foglal el. Tavaly például a magyar vállalatok jugoszláviai árucseréjüknek 63 százalékát szerbiai partne­rekkel bonyolítottak le. A jugoszláviai magyar nemzeti­ség zöme a Szerb Köztársa­sághoz tartozó Vajdaság autonóm tartományban él. Kiemelten foglalkoztak a nemzetiségek pozitív, a ma­gyar—jugoszláv viszonyt szi­lárdító, építő szerepével. Járványveszély Pekingben Nemcsak a belpolitikai helyzet stabilitását, hanem emberek egészségét is vesze- lyeztetik a pekingi Tienan- men-téren hetek óta tartó tüntetések: a nagy zsúfolt­ságban egyre romlanak a hi­giéniai és közegészségügyi feltételek, sőt, az orvosok járványkitöréstől is tartanák. A téren minden éjjel mint­egy 20—30 ezer diák alszik az utcán. „A közállapotok a té­ren igen rosszak, s bármelyik pillanatban kitörhet egy ko­moly járvány” —' figyelmez­tetett szerdán a The Peking Daily címoldalán a kínai Vö­röskereszt. A fertőzés leg­főbb forrása a nagy mennyi­ségű hulladék, amely az utóbbi napokban gyűlt össze a helyszínen. A szemetet egyelőre lehetetlen eltakarí­tani, annyit lehet tenni csu­pán, hogy naponta fertőtlení­tővel szórják be a kupaco­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents