Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-25 / 121. szám
4 Kelet-Magyarorsxág 1989. május 25. Nyíregyháza: megyei városi Csépányi Ferenc kanonok, rámái katolikus fór esperes Nyír egyháza új díszpolgára. (Folytatás az 1. oldalról) pártok a nemzet, a nép szolgálói, s annyiban vállalhatnak szerepet, amennyiben a nemzet különböző érdekeit, viszonyait kifejezik. Kialakulóban van az a modell, amely az állam, az önigazgató közösségek és az egyének együttműködésére épít — folytatta az ország- gyűlés elnöke, s kiemelte a piacgazdaság szerepét, a népben, nemzetben való gondolkodás feltételei megteremtésének szükségességét, a tehetségek felkarolása, az alkotásban kiemelkedők megbecsülése fontosságát. Igen fontos — mondta —, hogy tanuljunk a gazdaságirányítás korábbi hibáiból. Nem engedhetjük meg, hogy a gazdasági változások elmaradjanak, mert ez a politikai reformokat is veszélyezteti. Megfelelő kereteket szükséges teremtenünk ahhoz, hogy visszatérjen a vállalkozói kedv, a kezdeményező képesség, maradéktalanul kibontakozzanak a háttérbe szorított képességek. — Tény, hogy gazdaságunk — amely boldogulásunk egyik fő alappillére — egyelőre igen kevés pozitív vonást mutat. Az év eleje óta folyamatosan tartó kedvezőtlen tendenciák miatt kényszerülünk a pénzügyi egyensúly javítását szolgáló határozott intézkedésekre. A rövid távú intézkedések serkentik a gazdaságos termelést, értékesítést, olyan szociálpolitikai csomagtervet tartalmaznak, amely a legrá- szorultabbakat segíti a legjobban, s megakadályozza a költségvetési hiány elviselhetetlen mértékű növekedését. — Célunk a szabad, demokratikus, független szocialista, Európa fejlettebb rétegeihez felzárkózó Magyar- ország megteremtése. Remélem ez megfelel közös akaratunknak, s e célért mindenki tettekkel hajlandó tenni is. A múlt a jövő barométere, ki- sebb-nagyobb eltérésekkel már jó előre. jelezheti egy nép jövőjének meghatározó elemeit, értékeit. Ezért nem mindegy, hogy milyennek látjuk, vagy láttatjuk a múlt történéseit. Egyszóval: objektiven kell elemeznünk mindazt, ami megtörtént. Pozitívumaival, negatívumaival együtt be kell vallanunk a múltat, mégha az nehézségekkel, kínokkal is jár. Egy megtisztult nemzettudattal lehet csak elindulni a jövő felé. E gondolatok jegyében kívánok sok sikert Nyíregyháza Megyei Város Tanácsa testületének, a jelenlévőknek, a város lakosságának, az egész országnak — mondta befejezésül Szűrös Mátyás. Ezt követően a résztvevők nagy tapsa kíséretében adta át az Elnöki Tanács oklevelét, majd Nyíregyháza megyei várossá nyilvánítása alkalmából kitüntetéseket adtak át. A városi tanács Nyíregyháza Díszpolgára címet adományozott Csépányi Ferenc római katolikus kanonok, főesperesnek, Nyíregyháza megyei tanácstagjának kiemelkedő közéleti tevékenységéért, az állam és a római katolikus egyház együttműködésének fejlesztéséért. A városi tanács által alapított Nyíregyháza Városért kitüntetést vette át Mátyás Sándorné, a háziipari szövetkezet raktárosa több évtizedes társadalmi, közéleti tevékenységéért, dr. Barta Tibor, a városi tanács vb. szociális és egészségügyi osztályvezetője a város egészségügyi ellátásának fejlesztéséért, Sárái Sándor, a papírgyár igazgatója, a városi tanács és a végrehajtó bizottság tagja, kimagasló közéleti tevékenységéért és a város gazdasági életének fejlesztéséért. A városi tanács végrehajtó bizottsága A városért emlékérmet adományozta a Szabolcs Volán táncegyüttesnek a város kulturális élete fellendítésében elért eredményeiért és kimagasló művészeti tevékenységéért. Posztumusz kitüntetést dr. Hársfalvi Péter, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola történelem tanszéke egykori vezetője, a főiskola főigazgató-helyettese kiemelkedő történészi, pedagógiai munkásságáért, a város társadalmi, tudományos élete fejlődéséhez fűződő maradandó érdemei elismeréséül kapott. Közéleti tevékenysége és társadalmi munkája elismeréseként A városért kitüntetést vette át Bay Ernő, a Nyírség Konzervipari Vállalat közgazdasági igazgatója. A belügyminiszter Kiváló Társadalmi Munkáért érmet adományozott Máthé Dezsőnek, a Taurus nyíregyházi gyára munkaügyi főosztály- vezetőjének, a végrehajtó bizottság lakásügyi társadalmi bizottságában végzett munkájáért. Az ünnepséget a Cantemus gyermekkórus és a Pro Mu- sica leányikar műsorával folytatták. A ikórusokat Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy vezényelte, zongorán kísért Szántóné Éles Júlia művésztanár. Nyíregyháza ’89 címmel kiállítást nyitottak a megyei művelődési központban a megyeszékhely fejlődéséről, mindennapi örömeiről, gondjairól. Bánóczi Gyula megyei tanácselnök vázolta azt az utat, amely a poros nyír- falucskától a 120 ezres város megteremtéséig vezetett. A fotókat, dokumentumokat és más helytörténeti emlékeket bemutató kiállítás méltán szentel nagy teret a közelmúlt eredményeinek. A megyei tanácselnök kiemelte a Bujtasi Szabadidő Csarnokot, a két biztosító székházát, a galériát, a megújhodó sétálóutcát, amelyeket a megyei tanács és a vállalatok pénze mellett a lokálpatrióta nyíregyháziak a saját zsebükből, vagy társadalmi munkájukkal támogattak. Büszkék lehetünk őseinkre — mondotta — laiki'k a Takarékpalotát, a Korona Szállót, templomokat építettek. A tirpákok szorgalma, kitartása tette lehetővé, hogy a nyírségi futóhomokon ma termeljünk. A mai városlakók azon munkálkodnak, hogy Sóstón felépüljön a gyógyszálló, a repülőtérről belföldi járat induljon. Mindemellett a lakosság életkörülményeinek javításáért, a la'kásszám növeléséért, a közlekedés, a hírközlés fejlesztéséért mindent megtesz a megyei jogú város vezetése ma, a nehezebb körülmények között. ★ Szűrös Mátyás délelőtt a Hazafias Népfront székházában találkozott megyénk országgyűlési képviselőinek egy csoportjával. A kötetlen eszmecserén szó volt a törvényalkotó munka következő lépéseiről, a képviselők tájékoztatásának javításáról. A képviselők a parlamenti munka függetlenítéséről, a Ház-szabályok megtartásénak fontosságáról, az országgyűlés és a sajtó viszonyáról fejtették ki álláspontjukat. Az országgyűlés elnöke a nap folyamán felkereste a városi galériát, az esti órákban pedig a sóstói nemzetközi éremművész alkotóteleppel ismerkedett. Rój Medvegyev: ítéljen a történelem (Q.) Nem akarta megosztani a dicsőséget A szovjet nép győzelme a négy évig tartó véráldozatokkal teli nehéz háborúban nemcsak politikai felemelkedést hozott, de a jobb jövő reményét is keltette. A Szovjetunió földjét oly bőven öntözte vér, hogy elviselhetetlennek tűnj bármiféle újabb halálnak még a gondolata is. Ezek az érzések olyannyira erősek voltak, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége rögtön a háború után rendeletet hozott a halálbüntetés eltörléséről még a legsúlyosabb bűncselekmény esetén is. A lakosság köréből eltűnt a még a 30-as években meghonosított kémmánia és az általános bizalmatlanság. Háborús hősök halála Megváltozott a nemzetközi helyzet is. A Szovjetunió kitört az elszigeteltség állapotából és nagyhatalommá vált. A szovjet változásokat figyelemmel kísérték külföldön is. A barátok éjferúgv mint az ellenség. Mindez bizonyos határokat szabott Sztálin és környezete önkényének. Mégis a háború utáni időszakban, noha kisebb mértékben, de folytatódtak a szovjet állampolgárok és pártfunkcionáriusok elleni törvénytelen megtorlások. Így például, 1947-ben rágalmazó dokumentumok alapján letartóztatták a szovjet repülés és repülőgépgyártás több kiemelkedő alakját, az épphogy befejeződött háború hőseit. Letartóztatták a repülőgépgyártási minisztert A. I. Sahurint és A. A. Novikov repülős marsall! Ugyancsak lefogták Sz. A. Hugyjakov-Hanferjancot és G. A/Vorozsejkint, a légierő marsalljait. Ezzel egvidőben a repülőgépgyártás és a hadirepülőgép-vezetők nagy csoportját tartóztatták le azzal vádolva őket, hogy „rossz” repülőgépeket készítettek és túlzott gyorsasággal csökkentették a katonai repüléstechnika gyártását és álltak át a repülőgépgyárakban a használati cikkek termelésére. Ebben az ügyben szerepe volt Sztálin fiának, Vaszilijnek is. Ez a durva és műveletlen alkoholista, aki 20 évesen századosként kezdte a háborút, annak befejezésekor pedig „érdemeivel” és korával össze nem egyeztethető módon altábor- nagyi rangot és a moszkvai katonai körzet légvédelmi erőinek parancsnoki beosztását nyerte el. Hasonló sors várt a Szovjetunió haditengerészeti erőinek kiemelkedő alakjaira és más jelentős katonai személyiségekre is. Hamis feljelentés alapján letartóztatták a haditengerészeti erők ad- •, mirálisát, L. M. Gallért,fsiíp’ hadiflotta vezérkari főnöJÍSi,J V. A. ALfuzovot és helyettesét, G. A. Sztyepanovot. Ezeket a tengernagyokat azzal vádolták, hogy felfedték az ejtőernyős torpedók titkosságát. Az effajta vádak képtelensége nyilvánvaló volt, minthogy az ejtőernyős torpedók már régóta nem voltak titkosak, hiszen vázlat- rajzukat a könyvesboltokban árulták. Letartóztatták a sztálingrádi csata egyik hősét, V. Ny. Gordov vezérezredest. (Gallér és Gordov a fogvatartás idején halt meg, a többi katonai vezetőt 1953ban rehabilitálták és visszavették a hadseregbe, a légierőkhöz és a hadiflottába.) Zsukov marsall, aki a háború után nem csak a legfelsőbb főparancsnok és a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese maradt, de ő volt a Németország területén állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka is, kegyvesztett lett. Sztálin egy alkalommal magához kérette és azt mondta neki: „Berija jelentést írt nekem a maga amerikaiakkal és angolokkal kialakított kétes kapcsolatairól. Ügy véli, hogy azok kémjévé vált. Én azonban nem hiszek ennek a badarságnak. Mégis jobb lesz Moszkvából egy időre valahová elutaznia. Azt ajánlottam, hogy nevezzék ki az odesz- szai katonai körzet parancsnokává.” Zsukov marsall is kegyvesztett lett És Zsukov kénytelen volt Moszkvától távolra utazni, előbb az odesszai, majd később az uráli katonai körzet parancsnóka lett. Kezdtek nem beszélni és nem írni róla. Voltak, akik úgy gondolták, hogy Zsukovot letartóztatták. Olyan hírek is keringtek (miként Bljuherről is), hogy Zsukov irányítja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget. A honvédő háború többi dicsőséges hadvezérének, Rokoszovszkijnak, Me- reckovnak, Tolbuhinnak, Vo- ronovnak, Bagramjannak, Konyevnek, Malinovszkijnak, Vatuhinnak, Csernyakovsz- kijnak is csaknem eltűnt a neve az újságok és a folyóiratok lapjairól. Sztálin nem akarta velük megosztani a dicsőséget. A „leningrádi * ügy“ 1949 és 1951 között néhány területi pártszervezetet kíméletlen támadás ért. Különösen súlyos következményekkel járt az úgynevezett „leningrádi ügy”, amikor is Sztálin utasítására és Berija, valamint Malenkov aktív közreműködésével rágalmazó vádak alapján leváltották és letartóztatták a leningrádi területi pártbizottság első titkárát, P. Sz. Popkovot, továbbá a leningrádi pártszervezet több kiemelkedő alakját. Így a volt művelődési népbiztost és a „jégút” komisszárját, P. A. Tyurkint és másokat. Nem sokkal Popkov letfUftóztatása után lefogták a leningrádi területi pártbizottság csaknem valamennyi tag- Jgylt ápperátusának felelős munkatársát. Tömeges represszióra került sor a Kom- szomol területi bizottság, a területi végrehajtó bizottság, a kerületi párt és Komszo- mol bizottságok tagjai, a gyárak ás intézmények igazgatói, a tudósok, az egyetemi és főiskolai oktatók, sőt még a diákok körében is. Ezernyi semmiben sem vétkes embert tartóztattak le, akik közül sokan fogságuk idején pusztultak el. Hasonló támadást készítettek elő a moszkvai párt- szervezet ellen is. A provokatív „leningrádi ügy” alkalmul szolgált olyan jelentős párt- és állami vezetők letartóztatására, mint Ny. A. Voznyeszenszkij és A. A. Kuznyecov, aki Leningrád védelmének egyik irányítója volt. Letartóztatták az Orosz- országi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét, M. I. Rogyionovot és az orosz föderáció művelődésügyi miniszterét, A. A. Voznyeszenszkij t, valamint több más felelős beosztású személyt. Voznyeszenszkij és Kuznyecov, miként sok más, a büntető szervek tevékenysége következtében 1949 és 1952 között elpusztult kiemelkedő politikus, a pártvezetőknek ahhoz az új nemzedékéhez tartozott, akik politikai arculata már a forradalom után alakult ki, 1937—38-ban kerültek vezetői posztokra és tevékenységükkel kitűntek a honvédő háborúban. Ezek az emberek általában elfogadták és teljes egészében támogatták Sztáíiú kultuszát. Sokan közülOjf karrierjük emelkedésével arányban olyan, a sztálinistákig jellemző jegyeket szer&t&r; mint amilyen a durvaság; a diktátori viselkedés vagy a hiúság. Ám közülük sokan keveset tudtak a Sztálin által elkövetett bűnökről. Alkotó módon viszonyultak saját ügyeikhez, miközben hatalmas energiáról és szervezői tehetségről tettek tanúbizonyságot. Alapjában véve becsületes emberek voltak, akik mind gyakrabban kerültek ellentétbe Sztálin környezetének olyan alakjaival, mint Berija, Molotov, Malenkov és Vorosilov. Sztálin csak támogatta ezt a viszályt. (vége) Hazautazott a ciprusi elnök Georgiosz Vasziliu és Grósz Károly szerdai találkozóját követőem a ciprusi elnök sajtókonferenciát tartott a Partementben. Rövid bevezető nyilatkozatában sikeresnek minősítette magyarországi látogatását. Mint mondotta: itt tartózkodása során nemcsak arra nyílt alkalma, hogy eszmecserét folytasson a két ország közötti viszonyról, hanem a tárgyalások révén egyben megteremtették a kétoldalú kapcsolatok, elsősorban a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének alapjait is. A sajtókonferenciát követően a Parlament kupola- csarnokában a Ciprusi Köztársaság elnökiének és Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének jelenlétében egyezményeket írtak alá Békési László pénzügyminiszter és Takisz Nemicasz ciprusi kereskedelmi és ipar- ügyi miniszter beruházásvé- delmi, Kovács László külügyminiszter-helyettes és Georgiosz Jakovu ciprusi külügyminiszter pedig konzuli egyezményt írt alá. Az egyezmények aláírásával a ciprusi vendégek magyarországi látogatása befejeződött. Georgiosz Viszi- liut és kíséretét ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Ezt követően a Ciprusi Köztársaság elnöke elutazott Magyarországról. A magas rangú vendéget vendéglátója, Straub F. Brúnó 'kísérte ki a Ferihegyi repülőtérre. A magyar külügyminiszter Belgrádban Belgrádban kedden folytatódott a magyar külügyminiszter hivatalos munkalátogatása. Horn Gyula a délelőtti órákban találkozott Desztimir Jevticcsel, a szerb köztársasági kormány elnökével. Véleménycseréjüknek különös jelentőséget adott az a tény, hogy Magyarország és Jugoszlávia együttműködésén belül Szerbia kiemelkedő helyet foglal el. Tavaly például a magyar vállalatok jugoszláviai árucseréjüknek 63 százalékát szerbiai partnerekkel bonyolítottak le. A jugoszláviai magyar nemzetiség zöme a Szerb Köztársasághoz tartozó Vajdaság autonóm tartományban él. Kiemelten foglalkoztak a nemzetiségek pozitív, a magyar—jugoszláv viszonyt szilárdító, építő szerepével. Járványveszély Pekingben Nemcsak a belpolitikai helyzet stabilitását, hanem emberek egészségét is vesze- lyeztetik a pekingi Tienan- men-téren hetek óta tartó tüntetések: a nagy zsúfoltságban egyre romlanak a higiéniai és közegészségügyi feltételek, sőt, az orvosok járványkitöréstől is tartanák. A téren minden éjjel mintegy 20—30 ezer diák alszik az utcán. „A közállapotok a téren igen rosszak, s bármelyik pillanatban kitörhet egy komoly járvány” —' figyelmeztetett szerdán a The Peking Daily címoldalán a kínai Vöröskereszt. A fertőzés legfőbb forrása a nagy mennyiségű hulladék, amely az utóbbi napokban gyűlt össze a helyszínen. A szemetet egyelőre lehetetlen eltakarítani, annyit lehet tenni csupán, hogy naponta fertőtlenítővel szórják be a kupacokat.
