Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

2 Kelet-Magyaromig 1989. május 25. Ab amerikai, mormon Lamantite Generation társulat, a tánc nyelvére dolgozta fel as észak- és dél-amerikai, valamint az óceániai indiánok népszokásait. (MTI) Válaszokat várnak HOL LEGYEN a II. vllághábarts emlékmű? A Kelet-Magyarország hírt adott arról, hogy a Ha­zafias Népfront keretében intéző bizottság alakult Nyír­egyházán azzal a céllal, hogy a II. világháború hősei­nek és áldozatainak az emlékére városunkhoz méltó emlékmű létesüljön. Ez a bizottság csak a város lakói­nak támogatásával és segítségével végezhet eredményes munkát, ezért indokolt, hogy minél több javaslat áll­jon rendelkezésre. Az egyik legelső kérdés, amelyben a közvéleménynek meg kellene nyilvánulni: Hol legyen az emlékmű he­lye? Elképzelhető a megyei tanács előtti Tanácsköztársa­ság téren, úgy hogy az I. vi­lágháborús emlékművel el­lenkező oldalon legyen. Eb­iben az esetben a két emlék­műnek méretében is, stílusá­ban is összhiangben kellene lennie. Viszonylag kis tér van körülötte. Az I. világhá­borús emlékmű is elég hang- súlytalan helyen van. Sokan úgy mennek el mellette, hogy észre sem veszik. Nem len­ne-e jobb, ha mindegyik em­lékmű önálló hangsúlyt kapna? Kell-e az emlékműveket zsúfolni? Elhelyezhető len­ne a művelődési központ előtt, a Jókai tér felőli olda­lon. Ebben az esetben stílu­sától, méretétől függetlenül önálló hangsúlyt kapna. Szembetűnő helyen lenne, körülötte nagyobb tér alakít­ható ki. Volna hely az em­lékmű számára a művelődési központtól keletre, a Hunya­di utca mindkét oldalán. A sportcsarnok felöl is a szakszervezetek székháza előtt is. Amint a városköz­pontot a Hunyadi utca ki­építésével összekötik a Pa- zonyi úttal, egyszerre forgal­mas útkereszteződés köze­lében lenne, még a Kiskör­úton belül, a városközpont­ban és a város középületei vennék körül? Kérdés azonban, hogy a városközpontban kell-e len­nie? Nem képzelhető el például a Kun Béla utcai ABC előtti parkosított terü­leten, a temető közelében, ahol az emlékezés virágait is könnyen elhelyezhetnék az emlékezők? Jó rálátás kapna, a városrésznek is ékessége lehetne? Sőt, Jó- savárosban, a temető hátsó kapujával szembeni téren is méltó helyet lehetne az em­lékmű számára találni, ott, ahol a cirkusz szokott tá­borozni. Ha megépül a máso­dik ravatalozó, a temető hát­só kapujánál is megnövek­szik a temetőlátogatók for­galma. A város gyorsan nö­vekszik. Erre a térre sem mondható, hogy a város szé­lén van. A temető közelsége pedig az élőkben is jobban ébrentartaná az áldozatok emlékét. Más színhely is javasolható! Az elképzelhető színhelyek kutatása a város lakosainak figyelmét szeretné felhívni arra, hogy az emlékmű he­lyére vonatkozó javaslatai­kat mondják el. Más elkép­zelések és javaslatok is meg­fogalmazódhatnak. A nyilvá­nos vitának helyet kell ad­ni, és a végső döntésnek meg­alapozottnak kell lennie. Magyar László evangélikus lelkész, a kuratórium tagja Zenei csemege Barokk trombitaest Zenei csemegének számí­tó hangverseny lesz május 26-án, pénteken este Nyír­egyházán, az evangélikus templomban. A magyar hangversenypódiumokon rit­ka trombitaest szólistája Tóth Tamás, a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola tanára, aki nem ismeretlen a szabolcsi zenekedvelők kö­rében, hiszen a nyíregyházi fúvószenekar karmestere­ként már megismerkedhet­tünk zenei rátermettségével. A szabolcsi származású ze­nész Budapesten a Zenemű­vészeti Főiskola karmester- képző szakán végzett öt éve, de nem fordított hátat ked­venc hangszerének, a trom­bitának sem. Tízéves korá­ban ismerkedett meg ezzel a reneszánszát élő hangszer­rel Mátészalkán, Mátyás Sándor irányításával. Hangversenyén egy olyan mű egyik tételének megszó­laltatására is vállalkozott, amelyet szerzője, Bach fuvo­lára írt. Ez a közismert Ba- dinerie-tétel, a h-moll szvit­ből. A barokk trombitaesten a már említett Bach-szerzemé- nyen kívül Vivaldi-, Corelli-, Telemann- és Purcell-műve- ket hallhat a közönség. Köz­reműködik a Szabolcsi Szim­fonikusok kamarazenekara, valamint Nagy Gyula, a ze­neiskola trombitatanára. A hangverseny érdekessége, hogy Tóth Tamás stílusosan úgynevezett barokktrombi­tán játszik, amely fele akko­ra, mint a hagyományos trombita és művészileg, fizi­kailag jobban igénybe veszi megszólaltató j át. (b. i.) Veszélyes kereszteződések Megjegyzések egy nyíregyházi tv-adás Ürügyén A nyáwgyfcázi városi tele­vízió 1989. május 22-i adását igencsak nagy figyelemmel néztem, már csak az adás közlekedési témája miatt ia. A végén pedig már an­nak örültem, hogy „a mű­sor csak a kábelhálózatba kapcsolt lakásokban fogha­tó” — tehát nem láthatta mindenki. A helyszín Nyíregyháza, Sóstói út—Stadion út—Krú­dy utca kereszteződése. Zá­rójelbe teszem, hogy ez a „helyszíni bejárás” a nyol­cadik volt ugyanott, ugyan­abban az összetételben, mint most a kamerák előtt. Meg kell mondanom a tisztelt olvasóknak, hogy nem­csak éz az egy keresztező­dés neuralgikus pontja Nyíregyházának, hanem a Krúdy Gyula utca másik vége a Volán előtt, a Síp ut­ca—Bethlen Gábor utca ke­reszteződése, a Bocskai út— Család út kereszteződése, a Debreceni utca—Tünde út Ikereiszteződése, a Denkovits út—Tiszavasvári út... és folytatható tovább. A riportemő rákérdezett a rendőrszázadosra: „Manap­ság sokan bírálják a rend­őröket, még a belügyminisz­tert is, mi a véleménye er­ről?” Ügy tűnt, mintha ez a helyszín is „rendőrségi ügy” lenne. Pedig a forgalom szervezésében a rendőrség­nek csak javaslattevő szere­pe van, hogy jelen esetben a közúti igazgatóság és a me­gyei tanács közlekedési osztálya az illetékes felelős hatóság. Javaslat hangzott el, hogy csúcsforgalom idején rendőr irányítsa ott a for­galmat. Gondolt-e a javas- lattevő arra, hogy ebben a szűk kereszteződésben az egy méter széles dobogón ál­ló forgalomirányító rendőr­től be tud-e kanyarodni egy járműszerelvény, vagy egy csuklós busz? A megoldáshoz sok pénz kellene. Ez sajnos — ahogy hallattuk — nincs. Egy má­sik lehetőség, amit mi java­soltunk az lenne, hogy a Krúdy utcából csak jobbra és a Stadion útról is csak jobbra' lehessen kanyarod­ni. (A bailra és az egyenes haladást pedig meg kellene tiltaná.) Egy dologra hívom még fel a figyelmet: az e keresz­teződésben történt balesetek mind emberi figyelmetlen­ségből, türelmetlenségből és a KRESZ szabályainak hiányos ismeretéből következtek be. Meg lehet figyelni, hogy ami­kor a forgalomirányító lámpa villogó sárgára kap­csol, a kereszteződésbe ér­kező gépkocsivezetők úgy néznek egypásra, mintha nem is tanulták volna a ka­nyarodás szabályait, a jobb- kézszabályt, vagy az egyéb­ként is kint lévő táblák jel­zését. Az is tény, hogy minden útkereszteződéshez közleke­dési rendőrt nem tudunk ve­zényelni. Fülöp János r. alezredes A nyíregyházi véradéállomáaon Borbély Jánosné véradó- asszisztens steril vérkészítmény előállító helyiségben a le­vett palackos vért különböző eljárásokkal alkotóelemeire bontja. (S. A.) Holló vájja ki A végzetesen megosztott magyar természetvédelem ezúttal is csődöt mondott: megyénkben hullanak a hollók. A vadászok mér­gezett tojásokat raktak ki a mezőkre, hogy ritkítsák a varjakat, szarkákat, szajkókat, ám helyettük a hollók hullanak. E sorok írója még élén­ken emlékszik arra a hét­nyolc évvel ezelőtti má­jusra, amikor nagy csa­pat, rókát üldöző hollót lá­tott Szatmárban. Meg is írta a különleges lát­ványt, de még az ottani természetvédők is kétel­kedtek, hogy valóban hol­lók voltak azok a mada­rak. Mert akkor igen-igen ritka vendég volt azon a tájon. Azóta hál’ istennek szépen szaporodtak a ki­rályi madarak, s ma már több helyen is hallani mély torokhangjukat. S most jön a hír, hogy az önkéntes természetba­rátok Tiborszállás környé­kén tömeges hollópusztu­lást tapasztaltak. Néhány héttel ezelőtt az Erdőhá­ton is észleték már a mér­gezett tojások pusztítását, akkor ott még csak a fé­szekrakáshoz készülő var­jak tetemei borították "áz erdők alját, mindössze egy hollót találtak. Rejtély, ki engedélyezi még mindig e barbár módszer alkalmazását ha­zánkban, s rejtély, fele­lősségre vonhatók-e a ma­dárpusztulást okozó vadá­szok. A holló ugyanis vé­dett madár, eszmei értéke tízezer forint. Az lenne a legkevesebb, hogy nyom­ban megtiltják a mérge­zett tojások alkalmazá­sát, a pusztítást okozó vadásztársaságot — va­dásztársaságokat pedig bí­róság elé állítják, s meg­fizettetik velük a 200 ezer forintos kárt. Ettől persze a hollók még nem kelné­nek életre. De mi, termé­szetszeretők legalább né­mi elégtételt kapnánk. Joggal várhatjuk el, a vadász előtt ne a várha­tó legnagyobb vadász­kompetencia, a minél kö­vérebb nyulak, fácánok képe lebegjen. S ha már annyira gazdálkodni akar — ugyanis ha durva be­avatkozásuk miatt szem­rehányás éri őket, állan­dóan erre hivatkoznák — akkor fogja kezébe a pus­káját, üljön ki az erdő­szélre, s úgy próbálja lelőni a fácánfiókára cserkésző szürkevarjút. De ne pusz­títsa halomra, ráadásul alattomosan, az erdők- mezők vadjait, madarait. Most azonban a vadászok jó része még óriási téve­désben él: azt hiszi, va­dászterületük csakis az övék, s ott azt és úgy pusztíthatnak el, amit csak akarnak. Balogh Géza II. Világháborús Emlékmű Alapítvány Kuratóriuma 4401 Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 9. I. em. 111. Telefon: 14-537 SZAVAZÓLAP Háborog a közvélemény A nyíregyházi II. világháborús emlékmű helyének ja­vaslom: Utoljára a eserbonhagyásos gázolásról 1. a Tanácsköztársaság teret (megyeháza előtt) 2. a Kossuth teret (városháza előtt) 3. a Szabadság teret: a megyei-városi művelődési központ és a szakszervezetek háza közötti részét 4. vagy egyéb helyszínként: aláírás lakcím Figyelem: a kitöltött szavazólapot kérjük a fenti címre beadni, vagy postai borítékban elküldeni. Csak nyír­egyházi lakosok szavazzanak a sorszám bekarikázásá- val. A közvélemény nem nyugo­dott meg, mint ahogy a szülők sem. Demeter Henrietta tragé­diája és az ügyben hozott Ítélet újra és újra írásra készteti az em­bereket. A bírónő objektív válasza Sánta tanár úr levelére még jobban felkorbácsolta a kedélye­ket. Kabal László Nyíregyházá­ról ismerősei nevében jegyzi meg: „Mint az állampolgárok nagy többsége, én is kevésbé vagyok járatos a jogtudomá­nyokban, ezért az igazságérze­temre és a törvényekbe vetett hitemre hagyatkozva utasítom vissza a bírónő cikkének tar­talmát”. Az 1. sz. iskola 8. c. osztálya, Heni osztálytársai Is véleményt nyilvánítottak. Szenvednek, ami­kor elhunyt társuk fényképe néz le rájuk a tablóról, de a ballagás is nagyon szomorú nél­küle. Ok úgy látják, egy felnőtt elgázolt egy gyereket, aki felett a felnőttek Ítélkeztek. Az írás­ból úgy érezték, mintha a bí­rónő védelmébe vette volna az ittas vezetőt. Kevésnek tartják a kirótt öt évet is. Nem pótolhatja semmi a szü­lők veszteségét, hem lehet gyógyír az ítélet, — legfeljebb bizonyság, hogy a tettes okul az esetből és nem veszélyezteti többé embertársai testi épsé­gét. Az apa felhívja még a fi­gyelmet olyan összetevőkre is. melyek véleménye szerint befo­lyásolták, vagy másként alakít­hatták volna az eseményeket. A baleset helyszínének és kör­nyékének áldatlan állapotára utal. A Korányi Frigyes utcá­ban az úgynevezett „milliomos” negyed felé az autóbusz városi járata véget ér a Csalóköznél. A közvilágítás gyér, legfeljebb az építkezésről kiszűrődő fények jelentenek valamit. Járda nincs, s a gyalogosközlekedés­re szolgáló padka is csak 1,2 méter széles és ott vannak a kerítések, hogy veszély esetén el sem tud lépni, akinek lenne még lélekjelenléte. A másik ol­dalon esős időben járhatatlan az út széle. „A bíróság a jelenleg kiszab­ható legsúlyosabb büntetést hoz­ta ítéletül, elrettentő példának?! —” olvasható az édesapa leve­lében. Véleménye szerint ez nem elég visszatartó jellegű. Nehéz ilyen esetben állást foglalni érzelmi elfogódottság nélkül. De bízom benne, hogy a törvények alkalmazói tárgyi­lagosan ítélnek, s ha ez a leg­magasabb büntetés, a jognak kellene szigorúbbnak lenni. Min­denki okozhat balesetet, elfoga­dom, de ittasan, s még cserben is hagyva áldozatát, az már szinte a szándékossággal ér fel. Nem kívánható vissza a közép­kori szemet szemért szigor, de legyen a tett elkövetéséhez mél­tó a büntetés. A család fájdalma sem enyhít­hető, mégis álljon itt bizonyságul néhány sor az édesapa által írott „Utolsó üzenet” című versből: „Tudom jól, nem könnyű, mégis azt kell kérnem. Éppen mert szerettek, ne sírja­tok értem.” D. M.

Next

/
Thumbnails
Contents