Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. május 22. Új szak: Pedagógiai asszisztensképző Oj szak Indul 1990 szep­temberében a nagykállói Budai Niagy Antal Szakkö­zépiskolában: ötéves képzési időtartammal pedagógiai asszisztens osztályban kez­dődik meg a tanítás. Az elő­készületi munkákat már ko­rábban megkezdték, tanul­mányozták a megyén kívüli tapasztalatokat, és a jelen­legi elképzelések szerint a miskolciakéhoz hasonló ok­tatási módszert alkalmaznák. A pedagógiai szakközépis­kolás osztályban — később osztályokban — olyan szak­embereket képeznek, akik elsősorban iskolákban he­lyezkedhetnek majd el, és pl. szabadidő-szervezőként, vagy napközis csoportokban dol­goznak. Alkalmazásukkal nem lesz szükség a képesí­tés nélküliek foglalkoztatá­sára, illetve a tanórán kívüli programokon tehermente­síthetik a tanárokat. A tan­terv lehetővé teszi a speci­ális képzést is, megfelelő ismereteket szerezhetnek pl. a nehezen nevelhető gyer­mekek gondozására, vagy a te­hetséges gyerekek felfedezé­sére. Ha pedig kedvük lesz, tót év gyakorlat után to­vábbtanulhatnak és felsőfokú pedagógiai képesítést szerez­hetnek. A nyíregyházi 4-es iskola zenei tagozatának növendékei adtak hangversenyt a hét végén az iskola dísztermében. Szólóhangszeres produkciókat, kisegyütteseket, kórusokat egyaránt hallhatott a közön ség. A koncerten a zenei tago­zat valamennyi évfolyama képviseltette magát, az elsősök­től a nyolcadik osztályosokig. A gyerekeket a 4-es iskola és a zeneiskola tanárai készítették fel a hangversenyre. Hangverseny volt a nyíregyházi görög katolikus templom­ban is. Ezen a koncerten a debreceni Svetíts Katolikus Leánygimnázium kórusa énekelt Géczy M. Erzsébet ve­zényletével. Képeink a templomi hangverseny egy pillana­tát, illetve az 4-es iskola hegedűzenekarát örökítették Nem a flubcek-inlerji miatt... Az Őfensége Diákok szakmai gyakorlaton Vállalja-e a vállalat? meg. Az első nap újra együtt Tímea útlevele Közismert, hogy a Romániából hozzánk érkező mene­kültek között olyanok is vannak, akiknek gyermekei nem jöttek. Számukra a családegyesítés az egyetlen remény — sajnos eddig aránylag kevesen örülhettek, hogy újra együtt a család. Közülük egy, a most Nyír­bátorban élő Csigi család. Náluk szombat volt az első nap, amelyet ismét együtt tölthettek. Ekkor járt náluk munkatársunk is. A minap a rádió egyik reggeli műsorában azt pana­szolták a fiatalok, hogy iskolájuk közölte velük: ezen a nyáron maguknak kell olyan munkahelyet keresni, ahol szakmai gyakorlatukat eltölthetik. Egyedi esetről van szó, vagy egy újonnan terjedő, de elfogadhatatlan jelenségről? — erre voltunk kíváncsiak, amikor me­gyénk nyolc szakmunkásképzőjében és szakközépisko­lájában érdeklődtünk a diákok közelgő nyári gyakor­latáról. A gondosan ápolt udvaron, az árnyas fa alatt barna ha­jú kislány játszadozik. Ahogy a házból kilépő édesanyját megpillantja, rögtön elindul felé. Elegáns, Donald kacsás szabadidőruhájához a mama magassarkú szandálját vi­seli., Léptei-csak, úgy kopog­nak-a jáydg kövén. Hízeleg­ve bújik a mamához, átöl­tözni szeretne. Most épp a piros szoknyát kéri. Pontosan egy éve várt er­re a pillanatra a nyírbátori Csigi házaspár. Ezen a szom­baton volt egy éve annak, hogy hosszas töprengés után úgy döntöttek, nem csinálják tovább. Összeszedték a leg­szükségesebb holmikat, fel­pakoltak a motorra, s mint­ha csak egy-két napra jön­nének, átlépték a román— magyar határt. Csak ketten tudták, hogy elhatározásuk végleges, ezúttal nem fog­nak visszatérni lakóhelyük­re Nagykárolyba. — Hoztuk volna, hogyne hoztuk volna a gyermeket, — csak épp nem lehetett. Amikor beadtuk az útlevél­kérelmet, ő még meg sem született, utána meg hiába akartuk bepecsételtetni az ő nevét is, próbáltuk elérni, hogy az útlevélben ő is sze­repeljen, nem lehetett. A fe­leségem szüleinél hagytuk, biztosak voltunk benne, ott jó helyen van — magyarázza a papa, miközben szeme sar­kában egy könnycseppet mor­zsol el. — Ha újrakezdeném, újra megcsinálnám, de gyerek nélkül nem vágnék bélé ... Amikor a határon Tímeát megláttam, kitört belőlem a sírás. S ráadásul még ő vi­gasztalt, hogy ne sírj papa ... Csigi Zsigmond és fiatal, szép arcú felesége már ott­honra leltek Magyarorszá­gon A férj a nyírbátori Cse­pelben, a feleség pedig a ci­pőgyárban dolgozik. Jól ke­resnek, takarékosan élnek, a gyártól kapott szolgálati la­kás udvarán még a legszük­ségesebb zöldségfélét is meg­termelik. Igyekeztek, hogy fi­zetésükből mindig jusson amire kell. Hol egy rekamié, hol a hűtőszekrény, hol fote­lok, meg székek kerültek a házba, így gyarapodtak hó­napról hónapra. — Azt akartuk, hogy mire Tímea idejön, már legyen igazi otthonunk. Kettőnknek eleinte az albérlet is bőven megtette — mondja a papa. Tímea, a négyéves fősze­replő alig ért valamit a szü­lők meghatottságából. Lát­szik, ő eddig is jó helyen volt, őt eddig is imádták. A nagyszülők gondoskodásá­nak, okos szeretetének kö­szönhetően szinte törés nél­kül vészelte át a szülők hiá­nyát. Az egy év alatt sokat nőtt, sokat változott, a ma­ma szerint kész nagylány lett. — Amikor meglátott, a nyakamba borult, és azt kér­dezte: ugye marna, te is jössz vissza velem Károlyiba? A szülők persze egészen mást terveznek. Szeretnének saját otthont, s remélik, jó életük lesz Magyarországon. — Megvolt ott mindenünk, a szülők segítségével köny- nyebben is éltünk. • Mégsem éreztük jól magunkat, a kü­lönféle tortúrák miatt nem könnyű ott az élet. Mostan­ra megszűnt a magyar óvoda is, Tímea már csak román nyelvű óvodába járhatott. — Anya, szeretném felven­ni a napszemüvegem — nyit be az udvari ajtón újból Tí­mea, s amíg a felnőttek be­szélgetnek ,szemmel látható elégedettséggel bújik régen látott édesanyja ölébe. Kovács Éva A Nyíregyházi Városi Bíró­ság ítéletet hozott a Nagykállö határában történt, kettős ha­lállal végződő közúti baleset ügyében. A 20 éves Kovács Attila balká- nyi lakos az idén február 18- án éjjel az édesapja személy- gépkocsijával, reflektorvilági- tással, száraz útfelületen körül­belül 80 kilométer/óra sebes­séggel Nagykálló felé haladt. Ugyanebben az időpontban Nagykállóból KáUósemjén irá­nyába tompított fényszórójú Latvijával Elek János közleke­dett, utasa Czill Istvánné volt. Nagykállóban, a Lenin út 135. számú ház közelében Czill Ist­vánná — több fiatalember kö­zött — meglátta Csaba nevű fiát, s úgy vélte, a gyerekek dulakodnak. Az asszony meg- ikérte Elek Jánost — aki ekkorra a fiúkat 50—60 méterre elhagy­ta —, hogy álljon meg, és to­lasson vissza, hogy a fiát haza­szállítsa. Elek János Czill Ist­vánné kérésének eleget tett. Mindketten kiáltottak Csabának s ekkor a négy fiú a Latvija menetirány szerinti bal oldalá­hoz ment, s ott szabálytalanul, az ellenkező irányból érkező jármüvek forgalmi sávjában megálltak. 22 óra 40 perekor KáUósemjén nyomában A 'közelmúltban különbö­ző szóbeszédre adott okot, hogy a nyíregyházi Móricz Zisigmond Színház prágai fellépését, Bohumil Hrabal őfensége pincére voltam cí­mű darabjának előadását a szervezőik technikai okokra hivatkozva lemondták. Lé- ner Péter, a színház igazga­tója és néhány színművész elutazott Prágába, hogy tá­jékozódjon. Megkérdeztük Léner Pétert, végül is mi volt a bemutató elmaradá­sának konkrét oka. Léner Péter elmondta, hogy az író születésének 75. évfordulója alkalmából a prágai Junior Klub Hrabal- fesztivált rendezett, amely­re meghívta a mi társula­tunkat is. Csakhogy az el­utazás előtt néhány nappal táviratot küldtek, melyben az állt, hogy komoly techni­kai okok miatt marad el az Őfensége. Később ismét táv­irat érkezett, amelyben az volt, hogy a Brno-i színház, amely ugyancsak ezt a drá­mát játszotta volna, az egyik kulcsszereplő megbete­gedése miatt nem tudott Prágába menni. A Móricz Zsigmond Színház a Bmo-i társulat díszleteiben játszott volna. Épp ezért, nem lévén díszlet, a nyíregyháziak sem utazhatták. A prágai premi­er tehát nem a Panoráma Dubeck interjúja miatt hiú­sult meg, mint ahogy „jól értesültek” terjesztették — mondta az igazgató. Végül Léner Pétertől meg­tudtuk: jártak Ivó Krobotnál is, akivel a jövő évadbeli nyíregyházi rendezéséről tárgyaltak, (kzs.) felöl Zsigulival erre az útsza­kaszra ért Kovács Attila. 200—300 méterről észlelte, hogy vele szemben tompított világitású gépkocsi van, s az általa veze­tett autó fényszóróját tompította, de a jármű sébességét nem csökkentette lényegesen, s Így az 60—70 kilométer/óra sebes­séggel haladt. A vádlott — 30— 40 méterről már észlelte, hogy a Latvija mellett valamilyen aka­dály lehet, azonban azt, hogy ott emberek tartózkodhatnak, csak 25—30 méterről vette észre. Kovács Attila a gyakorlatlan­sága és az ijedsége miatt az úttesten álló gyalogosokat 60— 70 kilométeres sebességgel féke­zés nélkül elütötte. A baleset következtében Czill Csaba a helyszínen, Mészáros Tibor pedig 1989. február 22-én a kórházban meghalt. Csabai Zsoltot és Szűcs Andrást jelen­leg is kórházban ápolják. Kovács Attila bűnösségét csak részben ismerte el. Mentségé­re azt hozta fel, hogy a gép­kocsivezetésben nem rendelke­zett hosszabb gyakorlattal, s a gyalogosokat féktávolságon be­lül észlelte. A bíróság a vádlott mentegetőzését nem fogadta el. Az állandó bírói gyakorlat meg­állapítása szerint a gépkocsi ve­szélyes üzem, s Így a vezetőjé­nek fokozott figyelmet kell Mint megtudtuk: ha mos­tanában szaporodnak is a gondok, azért egyetlen isko­lában sem eresztik szélnek a gyereket azzal, hogy „fiam, keress magadnak helyet va­lahol”. Á legjobb helyzet A legjobb helyzetben min­den valószínűség szerint a záhonyi Közlekedési Szakkö­zépiskola diákjai vannak. Ez annak köszönhető, hogy az iskola igen nagy gondot for­dít az évekkel ezelőtt kiala­kult kapcsolatok ápolására. Előre végigjárják a munka­helyeket, ahol arról is tájé­kozódnak, érdemben tud­ják-e majd foglalkoztatni a fiatalokat. S amikor vége a szakmai gyakorlatnak, ezek a munkahelyek minden egyes gyerekről értékelést készíte­nek, és elküldik az iskolá­nak. A végzősöknek pedig névre szólóan (!) ajánl állást a vasút. Nincs ok a panaszra a kisvárdai Császy László Szakközépiskolában sem. A nagyobb postahivatalokkal szerződésük van, és a Debre­ceni Postaigazgatóság is se­gít a postaforgalmi tagozat diákjainak elhelyezésében. A közgazdasági tagozatra járók a tanácsokon, vállalatoknál, fordítani arra is, hogy az út­testen akár szabálytalanul köz­lekedő személyt se veszélyeztes­sen. Tény, hogy a Latvijával Elek János is szabálytalanul állt, de ez a vádlott által okozott bal­esettel nem áll közvetlen oko­zati összefüggésben, ugyanis a Zsiguli el tudott volna mellette haladni. A bíróság a büntetés kiszabá­sánál súlyosbító fényezőként értékelte a hasonló cselekmé­nyek elszaporodottságát, vala­mint azt, hogy a vádlott figyel­metlensége miatt két ember meghalt, s kettő állapota jelen­leg is válságos. Enyhítő körül­ményként értékelték Kovács At­tila fiatal-felnőtt korát, megbá­nó magatartását és a gyakorlat­lanságát. A Nyíregyházi Városi Bíró­ságon dr. Péli-Toóth Sándor tanácsa Kovács Attilát halálos közúti baleset gondatlan oko­zásának vétségéért egy év hat hónap fogházbüntetésre ítélte, és a közúti járművezetéstől 3 évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosbításért, a védő a szabadságvesztés felfüggeszté­séért, a vádlott pedig felmenté­sért fellebbezett. (cselényi) téeszeknél töltik nyári gya­korlatukat. Magán­vállalkozóknál is... A tiszavasvári Szakmun­kásképző Intézetben és Szak- középiskolában 14 vállalatnál foglalkoztatják a szakmun­kástanulókat. A szakközép- iskolások bárhol — akár ma­gánvállalkozónál is — eltölt­hetik a nyári gyakorlatot. Még nem fordult elő, hogy ebben valaki az iskola segít­ségét kérte volna, de ha így lenne, természetesen megold­ják. A harmadévesekről vi­szont minden esetben az is­kola gondoskodik, mert ek­kor már megkezdik felkészí­tésüket a szakmai vizsgákra. A fehérgyarmati szakmun­kásképzőben úgy tapasztal­ják, hogy az'utóbbi időben nehezebb munkahelyet talál­ni a gyerekeknek, és még ha be is fogadják őket szakmai gyakorlatra, korántsem biz­tos, hogy hasznosan töltik azt a pár hetet... Szerencsé­nek tartják, hogy elkészült az iskola tanműhelye — akit csak lehet, oda hívnak nyári gyakorlatra. Némely szakma esetében viszont ez nem le­hetséges, s bár még egy vál­lalat sem mondta fel a meg­állapodást, nem tudni, mit hoz a jövő. A vásárosnaményi szak­munkásképzőben nem szá­moltak be gondokról, mind­egyik tanulójuk ott tölti a , nyári szakmai gyakorlatot, ahová év közben is jár. A nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátóipari iskola szak­munkástanulóit kifejezetten várja a nyaranként a szoká­sosnál is nagyobb munkaerő- hiánnyal küzdő kereskede­lem.. és vendéglátás. A szak­középiskolásokat már kevésbé tudják foglalkoztatni, de ed­dig még őket is fogadták a munkahelyek. Az iskola mindegyik diákjáról gondos­kodik. Ezt teszi a Széchenyi István Közgazdasági Szakkö­zépiskola is, de szerintük is a vállalatok az idén már ér­zékelhetően nehezebben megnyérhetők; ám ha az egyik cég nem áll kötélnek, ment az iskola a másikhoz ... A 107-es gondja A szintén nyíregyházi 107- es szakmunkásképző és szak- középiskola viszont már olyan helyzetbe kényszerült, hogy csak azt a gyereket tudja felvenni, akinek lesz hol gyakorolni — még akkor is, ha emiatt sokkal jobb ta­nulókat kell elutasítani! A vállalatok egyre jobban ódz­kodnak a tanulóképzéstől, pláne ha Damoklész kardja­ként függ a fejük fölött a fi­zetésképtelenség .... A jólme- nő nagy cégek — így a Tau­rus — kivételnek számíta­nak, ők gondoskodnak is a szakmai utánpótlásról. De már egy kisszövetkezet vagy magánvállalkozó sem bajló­dik ilyesmivel. „Kész” szak­munkásra számít... A mun­kahelyi háttér ugyan nem szempont a szakközépiskolá­sok felvételénél, csak ott meg az a baj, hogy a végzősök nem tudnak mindannyian el­helyezkedni. G. M. Megkezdődtek megyénkben a kisdobos- és úttörőavatások. A hét végén Nyíregyházán a 9. sz. általános iskolában kö­zel 200 gyerek köthette fel a nyakába a kék, illetve a pi­ros nyakkendőt. Fékezés nélkül elütötte... ítélet a nagykállói tragédia ügyében

Next

/
Thumbnails
Contents