Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

1989. május 22. Kelet-Magyarórszág 3 Itt a 11-277! Száraz Mtila újságíró válaszol Ezen a héten a lejtöbb kér­dés a nyíregyházi kábel-tévé külföldi adásaival foglalkozott. Ezeket összevontuk, és továb­bítottuk Mandula Tamásnak, a Nyírkábel GT igazgatójának, aki a következőket válaszolta: — A városi főhálózatban a Sky szórakoztató műsora lát­ható, míg a Malom-kertben és a Ságvárin esténként az Eurosport megy. Ezt a nézők visszajelzése alapján döntöt­tük el, most mégis sok kriti­ka ér bennünket. Az MTV Európa, a SAT 1 és az RTL Plus külföldi adások egyelő­re csak szerencsés esetekben maradtak bent a műsorban. Ezekkel még csak méréseket végzünk. Az utóbbi három adásra nincs is postai enge­dély. Az osztrák I—II, és a jugoszláv tévé műsorait nem tudjuk fogni, így várhatóan nem is kerülnek be a progra­munkba. Júniusban egyéb­ként közvéleménykutatást tartunk, hogy ki mit szeretne nézni. A napokban ezt ké­szítjük elő. (A témára la­punk rövidesen visszatér.) Egyik kedves telefonálónk (név és cím a szerkesztőség­ben) a Ságvári Tsz tartós földhasználatban volt földjei­nek árait kifogásolja, illetve azt, hogy a vételhez szükséges vázrajzokat nekik kell elké­szíteniük. Dr. Szilágyi Józsefné, a szövetkezet földügyi előadója a felvetésre a következőket mondta: — Ahol több ügyfe­lünket érinti a megosztás, ott a szövetkezet készítteti el a vázrajzokat. Ahol pedig csak egy-két telekről van szó, ott a tulajdonos. Ez így benne is van a szerződésekben. Az in­gatlanok árait a közgyűlés hagyta jóvá. Eles László, nyírmeggyes! ol­vasónk azzal a panasszal ke­reste fel szerkesztőségünket, hogy községükben délután nincs orvosi rendelés, nedig az orvos helyben lakik. így a szakrendelési beutalók miatt két napra esnek ki a munká­ból. — A megyei tanács egész­ségügyi osztályán elmondták, hogy a panaszosnak igaza van. Az egy orvossal rendel­kező településeken az egész­ségügyi alapellátást a lakos­sági igényekhez kell alakíta­ni. Helyi tájékozódás után a tanács szakemberei hivatalo­san is intézkednek majd. Timár József, Nyíregyháza, Kéményseprő u. 2. szám alat­ti lakos kérdezi, hogy utcájuk ipari övezet-e, illetve azt hal­lotta, hogy a naményi vasútvo­nal bővítése miatt a háza sza­nálásra kerül. A Nyíregyházi Városi Ta­nács műszaki osztályának tá­jékoztatása szerint a Ké­ményseprő utca ipari övezet, ezért oda építeni nem leheti A naményi vasútvonalat va­lóban bővítik, de ez nem érint egyetlen épületet sem. Muszta János Nyírbéltekröl az iránt kíváncsi, hogy a kár­pátaljai Mezsgorje városba meghívólevéllel, világútlevéllel, és személyautóval mehet-e lá­togatóba? A megyei rendőrfőkapi­tányság útlevélosztályáról azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kedves olvasónk ezeknek az okmányoknak a birtokában személygépkocsijával Zá­honynál nyugodtan átlépheti a határt. Első Emeletes lányok névte­len levelet írtak részemre, amelyben sérelmezik, hogy mostohán bánunk kedvenceik­kel. Hosszasan fejtegetik Kiki- ék hátrányos helyzetét a Ke- let-Magyarországnál. Vélemé­nyük szerint utáljuk az együt­test, amit bizonyít az is. hogy nem foglalkozunk velük eleget, illetve negatív kritikákat írunk. Nincsenek előítéleteink az Első Emelettel szemben, de ahhoz, hogy írni tudjunk, il­letve fényképet közöljünk róluk Szabolcsban kellene koncertezniük. így volt ez a példaként felhozott Steppel, a Bikinivel, Nagy Feróval és még sorolhatnánk. Sajnos rossz hírem van a lányok számára, mert az idei nyír­egyházi nyár ezekben a na­pokban úgy tűnik, Kikiék nélkül múlik el. Ez azonban nem a szabolcsi szervezők hibája, hanem az együttesé, mert nekik nincs megfelelő felszerelésük. Azt azonban megigérjük a szabolcsi ra­jongóiknak, hogy telefonon megpróbálunk beszélni az együttes valamelyik tagjá­val, és amennyiben ez sike­rül természetesen lapunk if­júsági oldalán azt interjút ol­vashatják majd. Több sportoló ismerősöm is megállított a sétálóutcán és azt kérdezte tőlem, miért nem írok a szabolcsi doppingese­tekről? Miért hiszem el, hogy itt nincs dopping? Elmondták, hogy néhányan orvosi segítség­gel érnek el bajnoki csúcsokat, eredményeket, amelyekért je­lentős prémiumokat vettek fel. Így hátrányos helyzetben van az, aki „tiszta” marad. Azért nem írok a dopping­ról, mert hivatalosan nincs tudomásom róla. Csak plety­kákat és suttogásokat hallok. Erről a témáról pedig cikket nem lehet így írni. Valaki vagy elmondja, és meri ezért vállalni a felelősséget, vagy inkább ne mondjon semmit. Mindenesetre egymástól füg­getlenül három edző is meg­ígérte, hogy január elején el­mond mindent számomra. Én addig várok, és remélem megtartják az Ígéretüket. A Szovjetunióból ömlesztve, vasúti vagonokban érkezik a m űtrágya. Ezért építtetett a múlt évben az AGROTEK egy tároló és zsákoló telepet, amelyet a MÁV-val közösen üzemel­tetnek. fgy egyrészt igazodnak a szállítási és felhasználási csúcsokhoz, hiszen több mint 20 ezer tonna árut tudnak egyszerre tárolni, másrészt az automata mérlegekkel ellátott zsákoló berendezéssel (felső képünk) a felhasználó igényei szerint szállítják az 50 kilo­grammos zsákokban a műtrágyát. (Elek Emil felvétele) Európailag jegyzett gyűjtemény Kúria van, kiállítás nincs Ha valaki a bejáratnál elhelyezett táblát komolyan véve meg szeretné nézni a vásárosnaményi Beregi Mú­zeum európa hírű iskola történeti gyűjteményét az 1720-as években épült Eötvös kúriában, reménytelen lépésre szánná el magát. Hasonlóan így járna az is, aki az újságokban meg jelent, a kúria külső képét áb­rázoló — és a kép alatti szöveg — alapján indulna el, hogy megnézze a hajdani beregi iskolák tárgyi és szellemi emlékeit. Két évvel ezelőtt ugyanis az épü­let felújítása miatt az 1980 novemberében megnyitott kiállítást le kellett bontani. Azóta, sajnos, a kiállítás nem látogatható. Mi történt tulajdonképpen? Az érdeklődőket megtévesz­tő információ után, amely azt sejtette, hogy a kiállítás megtekinthető — Felhősné dr. Csiszár Sarolta, múzeum­igazgató adott tájékoztatást. Páratlan látnivalók — A jámbor halandó ugyan­csak meglepődik, ha család­jával, ismerőseivel felkere­kedik és eljön Vásárosna- ményiba megnézni, milyenek voltak a hajdani beregi isko­lák tanulási feltételei, mi­lyen volt a falvak iskolája. Az iskolatörténeti kiállítást több tíz ezren látták már. A számtalan iskolás csoport mellett több kutató is járt itt, Pozsgay Imre egy alka­lommal küldöttséggel, majd családostól jött el megnézni a páratlan gyűjteményt. Nem véletlen, hogy gyűjte­ményünk egyik alapítója a két évenként megrendezen­dő Európai Iskolatörténeti Gyűjteménynek. Jegyzik és sokan igénylik a kiállításun­kat. Jelenleg viszont az átalakí­tás alatt lévő épületben nem látogatható a kiállítás? — Ezért is szeretnénk min­denkit megkímélni a fáradt­ságtól, hogy ebből a célból ideutazzék. Az Eötvös kúria — amely a gyűjteménynek állandó otthont ad — felújí­tását két évvel ezelőtt kezdte el a helyi költségvetési üzem. Megismételt szigetelés Elsőként alvállalkozóként a nyíregyházi FALKIT vég­zett falszigetelési munkákat, egy évvel a szigetelés után egy szakértői bizottság meg­állapította, hogy szakszerűt­lenül. Ekkor ugyancsak ez a mmondom Stohaneknek. IWrm hallottam egy vic­cet. Áll egy refor­mer a téren, egy asztal előtt, az asztalon papírok, az asztal mögött egy fickó, a reformer kissé pityókás, sok sört ivott, forog körü­lötte a világ. Már tovább­menne, amikor rászól a fickó: — Sorsjegyet tessék! — Mi..., he ... hukk ... — bambul az illuminált. — Hát itt már a sorsot is jegyre adják? Stohanek nem nevet. Mert itt-ott már érik a földieper, levesz egyet, be­kapja, savanyúan rámnéz és megkérdezi: — Ezt meg hogy értsem? Hol adják jegyre a sor­sot? Nálunk, vagy a szom­szédban? — Ez vicc — mondom dühösen. — Ja, ha csak egy vicc, akkor nem érdekes. Már majdnem megijedtem, hogy nemcsak felemelték a ben­zin árát, de jegyre is ad­ják. Különben mit szól hozzá, ezt az útmicsodát jól megumbuldálták ... Á vicc — Mire gondol? Hát arra, hogy előbb lett volna az autósztrádadíj. Tiltakoztunk-, leszavaztuk és a kormány engedett. Er­re tessék, itt a benzinár. ­Megnyomták literenként egy Bélással. — Kettessel! Dehát ez magát miért zavarja. Tud­tommal maga benzint nem iszik, kocsija meg nincs. — Hát idefigyeljen szom­széd. Én azt az epret holnap leszedem. Már ami beérett. Kivitetem egy fuvarossal a piacra. Mit gondol, mennyit kér majd a fuvaros? Any- nyit mint egy hete? A fu­vardíjban benne lesz az új benzinár. És mit gondol, ezek után én mennyiért adom majd az epret? És mennyiért kapok én árut, ezt azt holnap és holnap­után? Benne lesz itt min­denben az új benzinár. Hát kell nekem kocsi, ah­hoz, hogy a benzin árát megérezzem? Nézem Stohaneket és csodálkozom. Egy közgaz­dász veszett el benne. Vi­szont nincs humorérzéke. Belekomolyodik a benzin­árba, holott tudhatná, hogy a benzin ára is vicc. Az a vicc benne, hogy útalapra, útépítésre kell. De milyen út épül majd. Damaszku­szi út, amelyen most nagy a forgalom, avagy a szoci­alizmus felé •vezető út, esetleg a válságból kivezető út. Mondanék erről is egy viccet, de Stohanek közben felüvölt. Megcsípte egy da­rázs. — Ecetet rá! — Az nincs, csak pálin­ka. Az a jó, a pálinka. Meg­húzom az üveget. Stohanek is, közben az jár az eszem­ben, hogy ez az ember mindig talál okot az ivásra. Ez komoly, ez nem vicc. A magyar ember mindig talál okot az ivásra. Seres Ernő ------­kisszövetkezet egy hasonló eredménytelen szigetelési el­járással kísérletezett, majd a szakemberek elvonultak és romhalmazt hagytak maguk után. Milyennek látja az épület jelenlegi helyzetét és a tör­ténteket a városi tanács költ­ségvetési üzemének vezetője, Oláh László? Meglepetésünkre az üzerp vezetője nem az épület jelen­legi helyzetéről beszélt, ha­nem azt sérelmezte, hogy a múzeum igazgatója, milyen alapon tájékoztatta a szer­kesztőséget az ő megkérdezé­se nélkül. Érthetetlen, miért kellett volna a költségvetési üzem vezetőjének igenlését kérnie Felhősné dr. Csiszár Sarolta múzeumigazgatónak, hogy lapunknak elmondja, hogyan látja ő az épület je­lenlegi állapotát és a kiállí­tás megnyitásának esélyeit. Oláh László szerint — aki­vel telefonon beszéltünk — a FALKIT által megismé­telt szigetelés megfelelő, csak több gondot kellett vol­na fordítani a termek szel­lőztetésére. Egyébként — folytatta — nem kis költség­gel, megoldották a termek fűtésének korszerűsítését, mégpedig elektromos úton. S itt újra Felhősnének ad­juk át a szót: — Az új tető beázik, a fa­lak repedezettek, méter ma­gasain a vakolat tégláig, vá­lyogig lekaparva. Szóval kí­vül az épület kezd „pofásod- ni”, de belül minden rom­halmaz, nedves, penészes. Úgyhogy egyszerű kőműves­vakolásra sincs remény, nem­hogy az épület teljes felújí­tására. A szezonban látható? Oláh László üzemvezető cáfolta ezt a minősítést, nem ilyen lehangoló a kúria álla­pota. Kérdésünkre, mikor teszik alkalmassá a terme­ket a páratlan anyag elhe­lyezésére, a kiállítás mielőb­bi megnyitására, azt vála­szolta: júniusra, a turistasze­zon indulására a belső fala­kat rendbe téve, lemeszelve átadják rendeltetésének. Nem vagyunk szakembe­rek, így nem tudjuk megál­lapítani, vajon ez megfelelő és elegendő lehetőséget nyújt-e a múzeum dolgozói­nak, hogy eredeti helyére ke­rüljön a gazdag gyűjtemény. Csak reméljük, hogy így lesz, hiszen a városi tanács, jól tudjuk, eddig is komoly anya­gi áldozatokat hozott a kú­ria megmentése ügyében, amely összefügg az iskolatör- téneti kiállítás sorsával is. P. G. SZERKESZTŐI S ajátos tapasztalatok­ra tehet szert az új­ságíró, ha már né­hány éve esti ügyeletbe jár, vagy vasárnap szer­keszt. Nem is olyan ré­gen még nyugodt, amo­lyan „koránzárós” nap volt a péntek, akkoriban azon zohoráltunk, hogy péntek délután már sehol sem lehet illetékest talál­ni. Vasárnaponként pe­dig nyugodtan tervezhet­tünk teljes megyei első oldalt, csak ritkán zavar­ta meg” a hét vége nyu­galmát fontos, politikai, állami, társadalmi ese­mény. Nem úgy most! Pén­tek, szombat — egyebek mellett — a felgyorsult politikai élet fő időpont­ja, ami gyakorta áthúzó­dik vasárnapra is. Szom­bati lapunk eseményolda­lai rendre szűknek bizo­nyulok, s mivel megyénk­ben is bőven van esemény, a fontos országos, nem­zetközi híradások is egy- re-másra rövid hírekre korlátozódnak. Mindezt azért írom le, mert szeret­nénk lépést tartani az in­formációáradattal, terje­delmünk bővítésével fog­lalkozunk, hogy még rész­letesebb képet adhassunk napjaink történéseiről. Nemcsak mi kényszerü­lünk arra, hogy már- májr túlzottan rövi­dítsünk, szelektáljunk — a most szombati tévéhíradó például a har­minc percből húszba köz­életi híreket sűrített, mind aznapi esemény volt. (Az előrejelzőkből tudjuk, en­nek ellenére is nagyon sok kiszorult az adásból.) Terjedelmi gondokkal küszködik a 168 óra, a rá­dió népszerű politikai he­tilapja is, legutóbbi adá­sa már kétórás volt a ko­rábbi másféllel szemben. Figyelemre méltó hogy az egyébként végig érdek­feszítő, jó műsor végére összeállt a felelős szer­kesztő előtt a kép; köz­véleménykutatásuk első futamában a telefonáló hallgatók nagyobb része a másfél óra mellett vok­solt, tömény politikai mű­sor esetében a kettő talán már sok. Már ez utóbbi tény is indokolja a kérdés felte­vését, hogy valóban miként is tarthat lépést a hallga- tók-olvasók többsége a mára jellemző felgyorsult- kinyílt közélettel, s az ebből fakadó hírdömping- gel. Gondolom, nem min­denki könnyen. így aztán most különösen fontos, hogy pontosan, mérték­tartóan, szélsőségektől mentesen tudósítsunk, s ne csak egyféle véleményt közöljünk, hanem adott esetben a kisebbségben maradók, vagy más alap­állásból érvelők is han­got kapjanak és a követ­keztetést vonja le maga az olvasó.. Fennáll persze a túlpo­litizáltság, vagy a túlzott leegyszerűsítés lehetősé­ge, netán az is, hogy a ma nyomdába leadott írás holnapra — mire az olva­só kezébe kerül — elavult. S akkor még nem említet­tem azt az eshetőséget, hogy a gombamód szapo­rodó lapok ugyanarról az eseményről — tudjuk: ter­mészetesen — sokféle alapállásból tudósítanak. Nincs tehát más lehetőség: a tájékozódás szempont­jából is tovább kell gyor­sítani jócskán felpörge­tett életünket. Marik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents