Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. május 4. Egymásra utalva A második világháború óta sosem volt még olyan feszült a viszony Magyarország és Románia között, mint napjainkban. Ma már a felelős magyar vezetők is nyíltan beszélnek arról, hogy keleti szomszédunkban lépten- nyomon megsértik az emberek jogait, különösen keserves a sorsa a nemzetiségieknek. Ezrek és ezrek menekülnek át hozzánk, itt remélvén megkapni azokat a jogokat, melyek mindenütt meg kellene, hogy illessék őket. Nem újkeletű, sajnos, e feszültség a két ország kapcsolatában, mentségünkre legyen mondva, most a mi házunk elejét aligha érheti egyetlen szó is. Nem újke- letűek, mondom, a sokszor tragédiákba torkolló nézet- eltérések, ám a két nép igaz fiai mindig a kézfogásra hívták fel a figyelmet. „Mondjátok meg a magyaroknak, székelyeknek és szászoknak, akikkel egy hazát lakunk, hogy testvéreinkként szeretjük őket. Mondjátok nekik szavakkal, és bizonyítsátok tettekkel, hogy szeretjük őket, de úgy helyénvaló, hogy ők is szeressenek bennünket, és érdemeljék meg a szerete- tünket irántuk”. Az idézet Áron Pumnul 1848-as felhívásából való. s arra figyelmeztetnek mindenkit, a határon innen és túl. hogy egymásra vagyunk utalva, a két nemzet boldogulása nem történhet a másik kárára. Ez a felismerés vezérelte azokat a pécsieket is. akik az idei húsvétkor megalakították a magyar—román baráti kört, s kérnek minden józanul gondolkodó embert, csatlakozzanak hozzájuk. Sokakkal együtt azt vallják, a Trianon óta eltelt hetven esztendő megmegújuló viszályai után, s a mostani súlyos válság láttán nem halogatható tovább a magyar és román nép történelmi megbékélése, hasonlóan más népekhez, melyek évszázadokon át gyűlölték-gyilkolták egymást, melyek mára felismerték annak értelmetlenségét, embertelenségét. Szükség volt e magyarországi lépésre akkor is, hogy tudjuk, odaát jó ideig aligha követi hasonló gesztus. Ne a román népet okoljuk ezért! A határon túl, a közeli Avas-hegységben élt valamikor egy különps szokás. E kevert nációjú vidéken majd mindegyik magyar családnak volt egy román „pretyinje”. A kifejezés afféle komaságot takar, de a két család jóval többet értett alatta. Amolyan örökös barátsági szerződést jelentett, s egy életre szólt. A pretyin családtagnak számított és semmiféle események nem szakíthatták el azokat a szálakat. Se a csendőrvilág, se a vasgárdista terror. Nem tudom, él-e még az Avas völgyeiben az apáról fiúra szálló „pretyinség”. Reménykedjünk benne. Mert sosem volt rá talán oly nagy szükség, mint éppen napjainkban. Balogh Géza A népzene igazi szolgálatát jelentette a Kalamajka együttes megyei körútja a Filharmónia hangversenysorozatában — a jó népzenét a fiatalok is szívesen hallgatják. (Képünk Fehérgyarmaton készült) Széthúzó lépcsőházak Tetőszigetelés, gondokkal Az információ hiánya, a tájékoztatás elmaradása, ugyanakkor egy-egy tény, adat téves elhallása a legtöbb esetben félreértések sorozatát indítja el. A napokban Nyíregyházáról, az Ungvár sétány 33. szám alatti házból hívta fel szerkesztőségünket az egyik olvasónk, aki arról panaszkodott, hogy a tetőbeázások miatt a Lakszöv a tizedik emeletre tetőteret akar építeni, s a munkások már hordják is fel az anyagot. Az épületben sok kispénzű nyugdíjas él, s attól félnek, hogy a felmerülő költséget nekik kell majd megfizetni; Anyagiak miatt A helyszínen a lakók elmondták, hogy a beázás az egész háztömböt, az Ungvár sétány 29—31—33—35. sz. alatti lépcsőházakat érinti. — Mi úgy hallottuk, hogy Május elsején Nyíregyházán Nem robbantott a Pokolgép A májusi eső aranyat ér. Ez a közmondás reméljük, az idén is megállja a helyét a mezőgazdaságra, de aligha hiszem, hogy bárkit is vigasztal a Pokolgép együttes rajongói közül az elmaradt május elsejei ifi parki koncerttel kapcsolatban. Vigasztalásul közreadjuk azt a beszélgetést, amelyet Kalapács Józseffel, az együttes énekesével készítettünk. — Nagyon sajnálom, Nyíregyházán mindig pe- chünk van — kezdte bosszúsan. Eddig hatszor volturtk itt, de abból ötször esett az eső. Egyébként mi zenészek szívesen játszanánk, de a technikusok nem vállalják a felelősséget. — Az utóbbi időben feltűnően keveset hallani rólatok. Miért? — Most jöttünk haza Hollandiából és Belgiumból egy rövidebb lélegzetvételű turnéról, ami egy korábbi meghívás folytatása volt. Nyolc nap alatt ötször léptünk fel. Mindenütt várakozáson felül kedvezően fogadtak. A legnagyobb sikerünket Amers- foortban könyvelhettük el. Itt a közönség már a rigmust is tudta: „Az a szép, akinek a Pokolgép”, őszre szó van egy kinti rádió- és televíziófelvételről is. — Szerintem ez a turné nem magyarázat arra, miért tüntetek el a hazánkban megjelenő sokféle heavy metál és popmagazinokból? — Rólunk csak akkor írnak, ha történik valami. Illetve még akkor sem, mert a tavalyi fergeteges ötéves jubileumi metál koncertünkről egy sor sem jelent meg sehol. Még a kifejezetten metál újságok sem adnak hírt dolgainkról, pedig a Metalika Hungarikát a menedzserünk alapította meg. — Hogyan fogadta a közönség a nemrégiben megjelent nagylemezeteket? — Fantasztikusan. Hat hét alatt 45 ezer fogyott el belőle, amivel a lemezeladási-lista élére kerültünk. Ha így veszik a gyerekek továbbra is a lemezt, akkor megérjük azt, amit Magyarországon metál banda még nem ^ aranyle- mezesek leszünk. Ennél többet nem kívánhatunk, hiszen egy Zoltán Erikát nem könnyű felülmúlni.. — Itt Nyíregyházán az a vád érte az együttest, hogy nektek van a legvadabb táborotok. Ami igaz, az igaz: a bőrruhás, fémszegecses szerelésük nem valami bizalom- gerjesztő ... — Ez tévhit. A mi közönségünk semmivel sem vadabb, mint a másoké. A külsőségeik miatt sütik ezt rájuk. Nem hiszem, hogy a Pokolgép-koncerteken több a balhé, mint másutt. Én láttam például a tavalyi popmeccs gálát a kertészeti egyetemen, ahol összeverekedtek a srácok, hogy ki a jó: az Első Emelet, az R-GO, vagy a Step? Erről persze nem írt senki, pedig mentő is volt kint, több gyereket — lányt is — vérző fejjel vittek el. A közönségünk jelentős része a társadalom perifériáján él, amiről nem ők tehetnek. Ettől még ők jó srácok, vagy lányok. A nehéz körülményeik miatt csapódtak hozzánk. Mégis nagyon sok jó értéket tudnak magukénak, amik például az apuka, vagy az anyuka kedvenceiből hiányzik. — Ügy tudom, június 16- án játszuk le a mai bulit, de nagyon reméljük, akkor nem lesz eső. Jó lenne azonban biztos, ami biztos alapon előre lefedni a színpadot, mert mi bírjuk ugyan az esőt, de a technika nem. (száraz) lakásokat akarnak a 10. emeletre építeni, s ehhez a tűzoltóságtól már meg is jött az elvi engedély — fogadott Ka- lenda Mihály, a 33-as számú lépcsőház bizalmija. — A két szélső lépcsőház javasolta, hogy kérjünk árajánlatot a tetőtérbeépítéshez, azonban mi az anyagiak miatt csak a tető szigetelését vállaljuk, a tetőteret nem. A 31 —33. számú lépcsőház meg is rendelte a Taurus-fóliát, amely szükséges a szigeteléshez, ezt vitték fel a munkások a tetőre. Patthelyzetben Mind a négy lépcsőház önálló elszámolással rendelkezik, külön-külön tartják meg a lakógyűlést, azonban a tetőt egységesen végig szigetelni kellene. — Épp ezért érezzük magunkat patthelyzetben — kapcsolódott be a beszélgetésbe özv. Bállá Gézáné, a 35. sz. lépcsőház bizalmi elnöke. — Az anyagot már ide- hordták, tehát fölöttünk is szigetelni fognak, de addig nem egyezünk bele, amíg nem kapunk árajánlatot. Szeretnénk tudni előre, hogy milyen kiadások várhatók. Kényszerhelyzet elé állítottak bennünket azzal, hogy minden értesítés nélkül felvitték a fóliát. — Mikor látunk két Nyíregyházán? benneteBúgott és suhogott Valón mit akartak az álarcosok? Szinte egy kommandó ügyességével, fegyelmezettségével bíró társasággal gyűlt meg a baja a Titász Erőmű dolgozóinak. — Április 25-én este, 10 óra előtt az éjszakai szolgálatot vettem át — mondja F. László vezető gépész. — Közben Tibi, a kollégám szólt, hogy az udvaron, a hőközpont mellett több olyan ember áll, akiket még sosem látott. — Gondoltuk, megnézzük, kik ők, és mit akarnak? — folytatja F. László. — öt 16 —18 év körüli fiatalember tartózkodott ott. Két srác fején szövetszerű álarc, a másik háromnak a száján, vagy az áliára csúszva háromszögű kendő volt. Tehát a három erőműalkalmazott odament. F. László megkérdezte tőlük: mit akartok itt, fiúk? Válasz helyett egyikük egy kábeldarabbal, vagy láncos bottal nyakon ütötte. Ezután az öt fiú villámgyorsan, begyakorlot- tan félkört alakított, s védekező állásba helyezkedett, pedig az erőmű dolgozói nem támadtak rájuk. A furcsa „vendégek” kezeiben bokszereket. láncos botokat és tőrkést láttak. — Tűzés! — szólalt meg az egyik. Erre három fiú akrobatikus ügyességgel kiugrott a kerítésen, közben ketten fedezték őket. Néhány másodperc múlva már a kint lévők közül ketten a kerítéspárkányról segítették a még bent tartózkodó társaik menekülését. Mindez fantasztikusan szervezetten — mint a filmeken látott kommandóakciókban — zajlott. — Legalább az egyiket el akartuk fogni — szól F. László —, de nem sikerűit, mert a kábellel, vagy láncos bottal csapkodott a levegőben. A szerszámuk félelmetesen búgott, suhogott. Miután valamennyien a kerítésen kívülre kerültek, a Ti- szavasvári úti felüljáró felé elszaladtak. Az erőmű dolgozói értesítették a rendőrséget. — Fogalmuk sincs arról, mit akartak? — Nincs — válaszolja Orbán Sándor, az erőmű biztonságtechnikai vezetője. — Innen pénzt lehetetlen elvinni. Esetleg az udvarunkon át máshová igyekeztek, vagy valakit meg akartak verni? Vagy játékból, netán vagány- ságból tették, amit tettek? Nem tudni... Mint hallottuk, szervezett, ügyes fiatalok voltak. De kár, hogy a tehetségüket nem hasznos dolgokra áldozzák. (cselényi) Mikor Makara Zoltánnak, a Lakszöv részlegvezetőjének a tetőtérbeépítést említettem, a fejét rázta, s csodálkozott. Tévhit a tetőtér — Nem tudom, a lakók kitől hallották, hogy a házukra tetőteret építünk. Szövetkezetünk természetesen foglalkozik a tetőtérbeépítés gondolatával, de ezt nem a magas házakon, hanem a négyszintes épületeken valósítaná meg. Ha esetleg ez utóbbiakon beválna a technológia, akkor talán egy későbbi program keretében sorra kerülhetnek a magas házak, de az még nagyon mesz- sze van. A tízemeletes házak tetején tűzfolyosórendszer van, azt pedig nem lehet csak úgy lezárni. Egyébként a lépcsőházak tavaly lakógyűlésen döntöttek úgy, hogy kérik a tető szigetelését. A 29—31—33. sz. lépcsőházban ezt meg is kezdtük, az utolsó lépcsőházzal egyelőre várunk, számukra az 1989-es árajánlatot most készítjük. A 35. sz. lépcsőház teteje is épp olyan rossz, mint a többi, ezért műszakilag felelőtlenség lenne, ha nem kérnék a szigetelését. S inkább még most csináljuk meg együtt a többivel, mert lehet, hogy jövőre drágább lesz. (mml) GYERMEKINTÉZMÉNYEKET SEGÍTŐ és védő egyesület, ligla létrehozását kezdeményezi a Pedagógusok Szákszervezetének Szabolcs- Szatmár Megyei Bizottsága. Elképzelésük szerint a szervezetnek bárki, diák és felnőtt egyaránt tagja lehet. Tagdíjat nem terveznek, de minden hasznos tevékenységre számítanak, és azt javasolják, hogy céljainak elérésében pénzzel is lehessen támogatni az egyesületet. Ezt az összeget is természetesen a gyermekek érdekében használná fel az egyesület. A szervezet iránt érdeklődők véleményét, javaslatait várja a pedagógus szakszervezet. ÖTLETEK LÁPOKBÓL alapítvány szeged közoktatásáért A szegedi általános iskolák igazgatói kimódolták, hogy mivel a bajok egyik fő oka a jóra törekvő pedagógusok „mozgásszabadságának” korlátozottsága, mivel az alkotókedv kibontásának sokféle a gátja, kifejezetten fejlesztési célokra alapítványt hoznak létre. Nem az állami költségvetés kötelességmulasztásait kívánják „fedezni”, nem az iskola alapfunkcióira is kevés állami pénzeket kipótolni, hanem a korszerű oktatáshoz elengedhetetlen, a gyerekek érdekéért való ötletekhez, kísérletekhez, kutatásokhoz szeretnének anyagi eszközöket. Olyasmi, iskolákban! elvégzendő munkához, amit bár a költségvetésnek kellene finanszíroznia. az „azt mondja”, hogy nem tudja finanszírozni. Például: idegen nyelvek oktatását, számítástechnikai informatikai képzést. esztétikai készségek fejlesztését, vagy akár az eszméletlen mennyiségű tanóra racionális csökkentését. Az alapítvány ötletgazdái abban bíznak, hogy a szegedi iskolák fejlesztésére való alapítvány gondolatát mindenki támogatja, s „beszáll”, aki a pénzét úgy képes beosztani, hogy rangsort, fontosági sorrendet állít, s eldönti: ennél aligha létezik ér- telmesebb-fontosabb „kiadás”. Nagyvállalatoktól a magánszemélyekig mindenkit fölhívnak az alapítványtevők: csatlakozzanak! Egyelőre öt szegedi általános iskola fogott össze, jelképes összeggel. SZÁMÍTÓGÉP A RENDELŐBEN A Hajdú-Bihar megyei Nagyhegyesen a körzeti rendelő egyik sarkában egy Commodore 64-es számítógép áll. a hozzá tartozó lemezmeghajtóval, monitorral és kiíróval. Mit tud ez a rendszer, amelyről úgy vélik, a következő évezredet idézi? A mágneslemezekre vitt adatok — a nagyhe- gyesiek személyi adatai, eddigi betegségei, szociális körülmények. lelki alkatuk stb. — alapján automatikusan „megmondja”, hogy a nemzetközi irányelvek szerint melyik gondozottnál mikor, milyen vizsgálatok esedékesek. Hogyan tehet például egy cukorbeteg, magas vérnyomásos és gyomorpanaszoktól szenvedő páciensnél a szükséges vizsgálatokat úgy elvégezni, hogy az illető a legkevesebbszer utazzon be Hajdúszoboszlóra? A gép heti és napi munkaterveket készít, így gyors, megbízható képet kapnak az orvosok a megelőzéssel kapcsolatos teendőkről is. Készíthetők továbbá a számítógép segítségével különböző demográfiai és betegséggyakorisági elemzések. Tavaly továbbfejlesztették a számítógépe» rendszert, audiovizuális oktatórendszerrel. A világ legkisebb trldemjét (háromüléses kerékpárját) mutatták be áprilisban Zürichben, miután megtörtént a Guiness-féle Rekordok Könyvébe kerüléshez szükséges bizottsági vizsgálat. 36 centiméter hosszú, 250 kilogrammot bír el. M/jra itt a ki- tj esi, szerény, villámröptű fecskemadár, mint április végén, május elején mindig, Ettől kezdve lehet nyárbimbózásra számítani. Kis országunk apró falvainak, tanyáinak gyerek- hada régen ekkor rúgta le a nyűgnek érzett lábbelit s élte végig a nyarat mezítláb. Akinek oka volt rá, süldő-eladó lányok pedig, arcukat dörzsölve, tekintetüket a röpülő fecskére szegezve suiogták: „Fecskét látok, szépiát mosok / kecskét látok, szépiát mosok ...” Üjra építették, csinosítgatták fészkeiket a fürge kis madarak. A kisebb testű molnárfecskék a torná- cos házak hátsó oldalánál, a kiálló gerendavégek mellé, falra rakták sárfészkeiket; a villásfarkúak a nyáron gyakran nyitott ajtajú istállókba fészkeltek. S nekünk, gyerekeknek keményen tiltva volt szüléink által, a fecskefészkek bántalmazása. Apám azt mondta, véres tejet fog adni a tehénkénk, ha hozzá merünk nyúlni az aprócska sárfészekhez. Ez mindentől erősebb fenyegetettség volt. (Persze babona húzódott mögötte, mint a szeplőmosásnál.) Élhettek is nálunk mindenkor zavartalanul a jó nyarat jelentő kedves madarak. Nem tudom, ma hol, hogyan fészkelnek az ártatlan jószágok. (asztalos)
