Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

2 Keiet-Magyarország 1989. április 13. Francia kapcsolat Turizmus és diákcsere Idősek klubja Nagyhódostól Timária Elöregedik Szabolcs-Szatmár ? II nantes-i polgármester helyettes Nyíregyházid Dominique Pervenche (a kép pen szemben, jobbra) és Dani­el Bonnet a Kölcsey gimnáziumban. Az utóbbi időben tovább nőtt Szabolcs-Szatmárben a társadalmi segítségre, a szociális gondozásra szorulók száma. Főleg a magukra maradt idős emberek igénylik az istápolást, az anyagi segítséget, a törődést. Kissé el­öregedett megye lett Szabolcs-Szatmár. örvendetesen bővülnek me­gyénk külföldi kapcsolatai: a közelmúltban francia 'kül­döttség járt Nyíregyházán Dominique Pervenche-nak, Nantes kulturális ügyekkek foglalkozó polgánmester-he- lyettesének, a város Saint- Stanislas gimnáziuma igazga­tójának vezetésével. A dele­gációt fogadta Csabai Lász- ióné, a városi tanács elnöke és Gyúró Imre, a megyei ta­nács nyugalmazott elnökhe­lyettese. Az együttműködés lehetőségei A szívélyes hangú megbe­szélések középpontjában el- elsősorban a két város közöt­ti kapcsolatfelvétel állott. Szó esett gazdasági kérdé­sekről éppúgy, mint a külön­böző kórusok, népi tánc- és diákcsoportok cseréjéről. A francia fél megkülönbözte­tett figyelmet fordított a tu­rizmus kérdéseire, de beszél­tek a nyíregyházi német nyelvű nyári Evetemen tör­ténő francia részvétel lehe­tőségéről is. A polgármester-helyettes találkozott Cservenyák Lász­lóval, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigaz­gatójával is, majd ellátoga­tott a főiskola francia tan­székére, ahol Mihalovics Árpáddal, a tanszék vezető­jével, s a hallgatókkal foly­tatott szakmai jellegű be­szélgetést. A küldöttség egyik tagja, Daniel Bonnet, a •gimnázium némettanára előadást tartott xa főiskola német' tanszékén, i Dominique Pervenche nyi­latkozott lapunknak is. El­mondta, hogy Nantes mint­egy félmillió lakosával Fran­ciaország hatodik legnagyobb települése: fontos ipari cent­rum, jelentős kikötőváros. — Nantes a kultúra városa is — állította büszkén Per­venche úr —, zenei központ. Számos énekkara, zenekara, operaegyüttese van, nyaran­ta megrendezi az ifjúsági ze­nei fesztivált. A nyíregyháziakkal ellen­ben nem újkeletű az isme- rettség: amikor Bouínben koncertezett az Ifjú Zeneba­rátok Kórusa, akkor vető­dött fel a hivatalos kapcso­latfelvétel ügye. Tavaly ma­gyar delegáció járt Nantes- ban, s a franciák most vi­szonozzák ezt a látogatást. A nantes-iak fokozottan érdeklődnek Kelet-Európa, s hazánk iránt. Különösen vonzza őket a magyar nép­művészet, az építészet. — A franciák érzékenyek az önök kultúrája iránt — állította Dominique Pervenc­he, majd hozzáfűzte: meg akarják vizsgálni a közös gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatokat is. Verne gimnáziuma Magyarországi tapaszta­latai kapcsán a polgármes­ter-helyettes örömmel me­sélt a sóstói, a máriapócsi, a nyírbátori, a debreceni ki­ránduláson szerzett élménye­iről, S persze nagy hatással volt rá a puszta. (Elragad­tatottan emlegette a tokaji bort, a magyar pezsgőt, s a szatmári pálinkát...) Pervenche úr latolgatta egy Nantes és Nyíregyháza közti közvetlen charter-re­pülőjárat megindításának le­hetőségét is. Mint a Saint-StanisLas gimnázium igazgatója, meg­állapodást kötött Hock Mik- lósnéval, a nyíregyházi Köl­csey gimnázium igazgatójá­val arról, hogy 1990 májusá­tól aktív cserekapcsolat in­dul a két iskola között. En­nek keretében évente a Köl­csey fogad májusban tíz francia diákot és két tanárt, •aminek fejében egy hónappal később a nantes-iek látnak vendégül tíz, francia tagoza­tos köloseys tanulót és két pedagógust. Később a nan- tes-i egyetem, s a tanárkép­ző főiskola francia és néhány természettudományi tan­széke között is megindulhat az efféle ..csereakció”. — A Saint-Stanislas gim­náziumnak az Egyesült Ál­lamokban, az NSZK-ban és Svédországban van már ed­dig ilyen diákcsere-kapcsola­ta — tájékoztatott Pervenc­he úr —, Magyarország az első kelet-európai ország, ahová eljöttünk. Mivel a vendégek nagy lehetőségeket látnak a bere­gi turizmus fellendítésében, a polgármester-helyettes ősz­re meghívta a nyíregyházi utazási irodák képviselőit, hogy közösen tanulmányoz­zák a részleteket. Nantes gazdag város: nem­csak a mai kultúrájáról hí­res, hanem a történelemben is fontos hely volt: itt látott- napvilágot az az éifífctám 1598-ban, amely a protes­tantizmus szabad gyakorlá­sát engedélyezte, s itt szüle­tett a híres író, Jules Verne, is, aki — mily véletlen — éppen a Pervenche úr által vezetett, most 160 esztendős gimnáziumban tanult... Újra villamos ? (Nantes Franoiaország öt városa közül az első volt, ahol visszaállították a villa­mosközlekedést. Pervenche úr ajánlotta a nyíregyházi­aknak is az ő példájukat...) A nantes-iak azonban nemcsak tárgyaltak me­gyénkben, hanem a gimná­zium énekkara két koncertet is adott Nyíregyházán Cathe­rine Metayer asszony ve­zényletével. Beszélgetésünk végén Per­venche úr baráti kézfogás­sal köszönt: feltehetően nem utoljára járt nálunk. — Ce n’est pás un adieu, c’est un au revoir! (Ez nem isten veletek, hanem viszontlá­tásra!) — mondta búcsúzó­ul. Több mint százhúszezren éLnek megyénkben olyanok akik elérték, vagy meghalad­ták a nyugdíjkorhatárt. Több­ségük nyugdíja nem éri el az országos átlag nyugdíj szin­tet. Jelentős azoknak a szá­ma, akik egyik napról a má­sikra tengetik életüket. Ezek után jó hírnök számít, hogy a rászorulók idén a tervezet­nél nagyobb társadalmi se­gítségben részesülnek — kaptuk a tájékoztatást a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának szociálpolitikai cso­portján. Eredetileg azt tervezték, hogy idén megyénkben az idősek klubhálózatát úgy bővítik, hogy nyolcvan idős embernek teremtenek má­sodik otthont. Ám év végéig újabb kettőszázhúsz magá­nyos, vagy nehéz anyagi helyzetben lévő embernek tudnak helyet adni a klu­bokban. Néhány klub kiala­kítása a közelmúltban kez­dődött el. Tunyogmatolcson már a második klubot hoz­zák létre idén. Idősek klub­ja épül a közeljövőben egye­bek közt Nagyhódoson, Ti- szakóródon, Tímáron, Fá- biánházán, Varsánygyürén, Tiszavasváriban, Szamosan- gyaloson. Ezekben a klubok­ban a kulturált időtöltés mel­lett kedvezményesen meleg ételt is kaphatnak az idős emberek. Nem énpen dicsek­vésre méltó, de minden­képp a tanácsok fokozódó gondoskodását jelenti, hogy tavaly megyénkben 600 új rászorulót vontak be a szo­A Nyíregyházi Városi Bí­róság a 31 éves Prékopa Já­nos nyíregyházi lakost lopá­sért jogerősen 5600 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott tavaly február 4-én két társával — mint a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat dolgozói — a tiszavasvári malomüzembe gépkocsival korpát szállítot­tak. A járműre Nyíregyhá­zán 260 zsák korpát raktak. Nagycserkesz határában meg­álltak, s ékkor egy ismeret­len személy odament hozzá­juk és arra kérte őiket, hogy részére húsz zsák korpát ér­tékesítsenek. A vádlott és társai ebbe beleegyeztek, s az illetőnek háromezer fo­rintért eladtak 7,7 mázsa korpát. Remélték, hogy ezt nem fogják észrevenni, mivel korábban azt tapasztalták, hogy a tiszavasvári malom­üzembe történő szállításkor nem mérlegelték a gépko­csit, ugyanis a telepen nin­csen erre alkalmas eszköz. A 7,7 mázsa korpa 4480 forintot ér. A kárt a vádlott és a tár­sai megtérítették. Prékopa János a múlt év december 1-jén délután a ciális étkeztetésbe és idén újabb 300-an részesülhetnek ebben az ellátásban. Egye­seik minimális hozzájárulást fizetnek a szóban forgó éte­lért, mások ingyen kapják. A járni képtelen, vagy fogya­tékos emberek Iákására a helyi tanács szociális gon­dozója helybe viszi a meleg ebédet. Idén újabb tíz településen hoznak létre „szociális gon­dozási központot”: Keme­csén, Balkányban, Kálmán- házán, Szakolyban, Magyon, Nyírpazonyban, Nyírteleken, Tiszabercelen, Ibrányban és Piricsén. Terven felül továb­bi 34 új szociális gondozói státust hoznák létre a helyi tanácsok a következő he­tekben, hónapokban. Ez­zel 34 új munkahely is terem­tődik! és a szociális gondo­zók a helyi tanácstól kap­ják fizetésüket. Főleg az ellátatlan kistelepüléseken lehet számítani az új szociá­lis gondozóik munkába állí­tására. Az is figyelmet érdemel, hogy idén úgynevezett terü­leti gondozási központot hoz­nak létre Szatmárcsekén, Dombrádon, Porcsalmán, Új- fehértón, Nagyecseden és Záhonyban. A köz­pontok a megyei tanács egészségügyi osztálya által meghatározott környékbeli községekben szakmai fel­ügyeletet látnak el, illetve összehangolják, áldásosabbá teszik a tanácsok szociálpoli­tikai tevékenységét. (nábrádi) munkaidejének letelte után az otthonában nagymennyi­ségű szeszes italt fogyasztott. A portáján a szüleivel együtt sertést hizlal. Az ittas vád­lottnak eszébe jutott, hogy a munkahelyén, a Ságvári Mg. Tsz Simái úti sertéskombinát­jában malactápszert látott. Elhatározta: visz haza belőle. Körülbelül 20 órakor kerék­párral a sertéskombináthoz ment, és ahol a kerítés hiá­nyos volt, bement a telepre, majd a nyitva lévő raktár­ból két zsák Stalter malac­tápszert elvitt. Később ugyan­ezt megismételte, s így ösz- szesen 2900 forint értékű táp­szert tulajdonított el. Az el­járás során a nyomozó ha­tóság a tápszert a vádlottnál megtalálta, de azt a KÖJÁL előírásai szerint a telepre nem volt szabad visszaszállí­tani. Az okozott kár azonban teljesen megtérült, mivel azt a tsz a vádlott munkabéré­ből levonta, (cs. gy.) KULTÜRAMENTÖ GONDOLKODÁS Az Ütőn című önálló társadal­mi és politikai hetilap első szá­mában. értékelés jelent meg a Nyíregyházi Művészeti Hetekről. Van valami ami megkülönbözteti ezt a rendezvénysorozatot a ha­sonló kultúrapártoló vállalkozá­soktól. — írja az újság. Mégpe­dig az. hogy ezúttal fiatal vagy leendő művészek kerültek a kö­zéppontba. Olyan muzsikusok. Iparművészek, festők, színészek, filmrendezők, akik ilyen formá­ban még nem, vagy alig kerül­tek közönség elé. s akiknek ez a bemutatkozás talán életre szóló indíttatás lesz . . . Anyagilag mérhető haszna aligha lesz a vállalkozásnak; inkább a mecé­nás szerepe juthat a rendezők­nek. Nem kizárt természetesen, hogy hátrányból kovácsolnak előnyt a nyíregyháziak; a fővá­rostól távol rendkívüli energiá­kat és költségeket emésztene fel egy országos figyelemre aspirá­ló rendezvénysorozat. így talán kisebb a bevétel, de kevesebb a kiadás Is: viszont megyehatáro­kon túllépő hatása lehet a mű­vészeti hetek erkölcsi nozadéká- nak . . . Tanulságos lehet az is. hogy vállalkozókedvvel, ötlettel és akarattal ellensúlyozhatok a költségvetési hátrányok, a föld­rajzi távolságok. S ez nem Nyír­egyháza dicsérete. Ez a pragma­tikus kultúramentő gondolkodás velejárója. hagyományos dohánytermelés Az Állami Gazdaság című fo­lyóirat 1989 '3-as száma a Nyirlu- gosi Állami Gazdaság hagyomá­nyos dohánytermeléséről közöl cikket.: ..... 1975-ben 108 hektá­ron termesztettek hevesi do­hányt teljesen új technológiával, amelynek létalapja az új típusú palántanevelés és a mesterséges szárítás ... A dohánytermelés hatékonyságát fokozza, hogy a korábbi ágazatirányítást 1985-től az önelszámolási egység váltotta fel . . . A termelés korszerű szín­vonalon tartását a máriapócsi Nyírségi Dohánytermelési Rend­szerre alapozzák . . . Ugyancsak a jövedelmező gazdálkodás sar­kalatos pontja a dohányterme­lésnél a fajta kérdése.” A Do­hánykutató Intézet debreceni telepével igen szoros a kapcso­latuk, fajtaösszehasonlítási kí­sérleteket végeznek és ezek alapján állítják össze a követke­ző évben termesztett fajtákat és annak termelési nagyságát. A palántanevelési technológia jól bevált, a szomszéd gazdaságok­nak Is tudnak segíteni az ülte­tésben. A CSŐDBE ADÓZTATTAK A Népszabadság március 23-i száma Botpaládról és Kispalád­ról közöl riportot. A két Palád közös téeszét fölszámolják. Nem ez az első téesz. amit felszámol­nak talán az ötödik. Azt mond­ják ennek az az újdonsága, hogy minden különösebb ok nélkül csak úgy egyszerűen tönkre­ment. Helyette szakszövetkezet alakul, egyelőre 23 taggal. Azt tervezik: mindnyájan fölveszik a 309 ezer forintos újrakezdési támogatást, és összeadják. Re­mélik, hogy később ötven-hat­van ember is részt vehet benne. Ha Így lesz is, még mindig ma­radnak ugyanennyien, akik ma téesztagok, s nem tudják, mi lesz velük. A téesznek több nyugdíjasról kell gondoskodnia, mint ahány aktív tagja van. At tudja vállalni ezt a gondot a szakszövetkezet? — Aki akarja, annak adunk bérfee földet — mondja Juhász Imre elnök. — Annyit tudunk segíteni, hogy jelképes díjat kérünk. Vagy ha bent hagyják a földet akkor a szakszövetkezet fizet érte bérle­ti dijat. Erre még nincs jogsza­bály. A felszámolásnál is csak a szállítók követeléseiről esik szó. meg az államról, de hogy a ta­goknak valami visszajár arról hallgatnak.” Gyurkó András a falu elöljárója sem tudja mi Lesz. — „A párt se reagált soha a bajokra, pedig évek óta írjuk a jelentésekben, hogy mi van . . . Régen mindig itt ültek a megyétől, a várostól. Egy éve folyik ez a hercehurca. Taggyű­lésen is éppen arról volt szó, hogy kell-e itt egyáltalán az alapszervezet? Nem is válaszol­tak. De hát hova menjünk in­nen?” Találkozó Ifjúsági klubok találkozóját rendezi', meg a kisvár- dai művelődési központ április 14-én. Mit tudnak vajon a mai klubosok az egykor legen­dás hírű ifjúsági klubokról? Tizen-huszonévesek is­merhetik szüleik elbeszéléséből milyen szép és virág­zó volt a klubélet a hatvanas évek végén, a hetvenes évek közepéig, amikor a „Kiváló klub” pályázatokat meghirdették. Aztán a fellendülés után visszaesés kö­vetkezett be. Egymás után szűntek meg a nagyhírű közösségek. Miért? Ifjúból felnőtté vált „a nagy gene­ráció”, Wúbozás helyett a családalapítás gondjaival foglalkoztak, a munkahelyen oroszlánrészt kértek a feladatokból — az utánuk következő korosztályokat pedig már nem fűtötte a mindent kipróbálni és meg­mutatni szándékozás heve. És egy kicsit el is bürokra- tizálódott a klubmozgalom, ilyen-olyan központi elő­írások bénították. Időnként elvétve, innen-onnan még lehetett hallani agy-egy tétova kísérletről, kezdemé­nyezésről, de klubmozgalomról beszélni már nem lehet. Ezért meglepő most a kisvárdiaiaktól érkezett hír: a tizenhatodik ünnepi klubhetek keretében ifjúsági kluibtalálkozót rendeznek a kisvárdai és a környékbeli közösségeknek. Vannak még ilyenek? — kérdeztük a szervezőket. Igen, kb. nyol-tíz klulb működik rendsze­resen a környéken, ezeknek a tagjait várják most pén­tekre, hogy ismerkedjenek, tapasztalataikat cseréljék ki, keressék közösen a klubmozgalom megújításának mostani lehetőségeit. Miként újulhatnak meg az ifjúsági közösségek? Va­lószínűleg most is az lenne a helyes út, ha nem pró­bálnák feltalálni a „spanyolviaszt”, hanem azt „fedez­nék fel”, amit egyszer már kipróbáltak és bevált. Ér­demes lenne például fellapozni régi klubnaplókat, amelyek a programokat megörökítik, vagy meghívni a tizen- és huszonévesek mai klubjaiba olyan mai negy­veneseket, akik szívesen mesélnének a régi klubélet­ről: arról, hogy nem volt akkor még se pénzünk, se rangunk, de örülni tudtunk a másiknak és boldogok voltunk... (be) (karádi) Ki tud róla? „Ki tud róla?” — kérdezték olvasói levelükben — a Nyíregyháza, Vasvári Pál utca 27-es számú ház lakói —. hova tűnt március 2l-én a délutáni órákban az épület bejárata elöl a kerti pad? Nyo­mozni kezdett a közösség, már csak azért is, mert a saját össze­adott pénzükön vásárolták azt a kedvelt ülőalkalmatosságot. Je­lentkeztek tanúk is, akik látták, hogy egy kisteherautó vitte el. Az eredményre nem kellett sokáig várni, csendben, titokban előkerült. Igaz, egy másik lépcsőház elé tették le. — fontos, hogy megvan! Az állampolgárok figyelmét és segítőkészségét bizonyít­ja, hogy több telefon érkezett szerkesztőségünkbe: itt. vagy ott látták ..feltűnni". Olvasóink figyelmességét köszönjük, de bizo­nyos az a pad nem onnan került oda. (dm.) Eladta a vállalat korpáját Nézd anyu! — még azt mondják, hogy az erdőben nincse­nek manók. (S. A.) , , » « -> .. r t * * * * » -> >■ - * • - « * * • a * « a é i * i -« * a - - -

Next

/
Thumbnails
Contents