Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
1989. április 13. Kelet-Magyarorazág 3 Á főszerkesztő postájából E cím alatt a leveleket kommentár, megjegyzés nélkül tesszük közzé. A leírtaknál kizárólag terjedelmi, etikai okok képeznek korlátokat. Magyar roham Nyugat felé! Jó pár évvel ezelőtt azt tanították: a magyar dolgozó nép azért volt szegény, azért volt kénytelen nélkülözni, mert a magyar tőkésurak, mágnások külföldön elszórakozták a pénzüket. Olvasom a Kelet-Magyarországban, hogy április elején néhány nap alatt egymillió ember utazott ki a nyugati határátkelőn. Kilépésükkel ezek az emberek 10 milliárd forintnak megfelelő valutát vittek ki az országból. Arra szeretnék választ kapni, hogy ez a pénz számunkra elveszett, vagy milyen összegű árut kapunk vissza érte? Nem fog ez az ilyen nagy összegű pénzkivitel problémát okozni? És vajon nem hiányoztak ezek az emberek munkahelyükön ? Nem lenne szerencsésebb, ha idehaza a munkahelyeken igyekeznének előállítani olcsólbban a kívánt árut, amiért kimennek és ott megveszik drága valutáért? Gondolom van még sok ember, aki nem látja világosan: mit takar ez a nagyarányú nyugati utazás és ez a költekezés. Sok lehet a kilépők közt a notórius ügyeskedő, esetleg spekuláns, többeknek sikerül nagy értékre szert tenni, munka nélkül. Megengedhető ez? Bihari István Nyírbátor Miért vagyok én bűnös? Tisztító csalódások (1989. IV. 2.) című vezércikküket csupán azzal egészítem ki, hogy történelmileg majd az a két generáció fogja helyére tenni a mi időnkénti jólétünk értékét, amelyik kifizeti az árát. De nem a szocializmus tette tönkre az embert, hanem az ember a szocializmust. És ezt kötelességünk tudatosítani. Persze nem úgy, hogy a vezetők hibáit, bűneit az eszmére, a pártra kenjük. Van rá példa bőven ebből a lapból is. Becsülettel végrehajtottam a felső utasítást, teljes tudásommal teljesítettem, amit számomra előírtak. Ezért vagyok én most hibás-bűnös? Huny a Béla Tiszadada Képviselőink figyelmébe! Tisztelt képviselőinkhez intézném soraimat azzal a kéréssel, hogy most, amikor megpróbálnak új törvényekkel, új alkotmánnyal egy jogállamot létrehozni, legyenek figyelemmel egy olyan igazságtalan törvény eltörlésére is mint amilyen az a múltból ránk maradt, de ma is sokakat sértő és hátrányos helyzetbe hozó rendelet, melynek értelmében a saját tulajdonnal rendelkező lakástulajdonosnak csak kötelessége van, a lakását évek, évtizedek óta nevetséges összegért használó lakónak viszont (főhérlőnek) csak jogai vannak. Miért nem arra ösztönzik a rendelkezések az ilyen főbérlőket, hogy próbáljanak maguk is megoldást találni a saját otthon megteremtésére? Nem, őket védi a törvény, fizetni csak a nevetségesen alacsony bérleti díjakat hajlandóak (megtehetik, törvény adta lehetőségük) és ha a tulajdonos megpróbálja saját tulajdonát visszakapni, olyan lelépé- si összeget kérnék, ami már a szemtelenség határát is kimeríti. (Ezt is teheti, a bíróság ezzel nem foglalkozik.) Mit tehet így a tulajdonos? Elhelyezi a saját gyermekét — aki szintén nem tud önálló otthont teremteni ebben a szűkös lakáshelyzetben — albérletbe 2—3 ezer forintért és nem 2—300-ért, amit a főbérlő fizet egy teljes lakrészért. S még kötelessége is karbantartani az épületet. Ezt felháborítónak és igazságtalannak tartom. özv. Lengyel Andrásné Nyíregyháza Semjéni kísérlet A FEHÉRJEBEN GAZDAG lóbab termesztésével kísérleteznek a kállósemjéni Cj Élet Termelőszövetkezetben. A nemes mag 18 hektáros területen kerül földbe. (Elek Emil felvétele) plat napiakra Mátészalka legszebb (és legrégibb) emeletes épülete a Csizmadia-palota. Itt van a gyógyszertár szomszédságában a városi könyvtár. A járókelő kellemes érzéssel szemlélheti az utcára nyíló portálokat, ahol valóban gazdag könyvtári látnivalóban gyönyörködhet az érdeklődő. Nem új dolog ez, mégis sokan elmennek a kirakatok előtt úgy, hogy egy pillantást sem vetnek arra .,. Mit is láthatnak? A legújabban megjelent kiadványokat, lemezeket, az MTI fotóanyagát, a különböző évfordulókhoz kapcsolódó tematikus összeállításokat. Ismertetéseket. A könyvtár előterében elhelyezett négy tárlóban általában havonként cserélik a kiállított anyagot. Különösen a diákoknak nyújt segítséget ez a gyűjtemény, de a felnőtt olvasók is kedvet kapnak egy-egy itt látott kiadvány kölcsönzésére. A könyvtár munkatársai rendszeresen figyelik a rádió és televízió előzeteseit és szinte naprakészen tudnak ajánlójegyzéket és olvasmányokat szolgáltatni. Ebben az évben a 20 éves várost, Mátészalkát gazdagon Illusztrált kiállításokkal kívánják köszönteni. Tervezik, hogy bemutatják a városban eddig megjelent mintegy 24 újság és folyóirat és egyéb helyi sajtótermék eredeti, vagy másolt példányait. íny» ■■■■onmini! a terecske ugyanolyan, ^J amilyen bármelyik városban lehetne. Körül a bérházak, szerte az építők hagyta kő- és szemétkupac. Járda, a járdaszegély mellett lámpák és kukák. Vendégnek lenni jó. Általában az. Házigazdánk magányos lány. Nem írok vénlányt, mert a ráncokat el tudja dugni a púder, de fiatalt se írhatok, mert miért hazudjon az ember, ha nem muszáj. Talán lányt se kellett volna írnom, de a lány- ság fogalma manapság olyan, mint a magyar forint. Sose tudni, mikor értékelik le megint. A hangulat jó volt. A lakás meleg. Kint már alkonyodon, amikor a házigazdám odaperdült az ablakhoz, rés- nyire húzta a függönyt, hegyes orrát majdnem rátapasztva az üvegre, lesett ki, mint egy boszorka. Legénykorom rémálma volt az ilyesfajta „kukucska néni”, de '.tudván tudtam, hogy az én háziasz- szonyom szerelmetes vendégeit is ugyanígy, ugyanonnan lesi. Persze olyankor az Feladat — két szemszögből orrára vigyáz. Fel is ébredt bennem a kíváncsiság. Egy kislegény ballagott, lehetett vagy ötéves, a kukák felé. Bal vállát lehúzta a cseppet sem nehéz szemetesvödör. Akkurátus emberke volt. (Kinyitotta a kukát, kicsit lábujjhegyre állt, és a szemetet bezúdította a többi közé. Még utána is nézett, mert tessék elhinni, hogy egy bérházban növő emberkének nagy rang ám az, ha nagycsoportú óvodásként a család rábízza a szemetet- Ez funkció, ez rang, ez feladat, egyféle emberi elismerés. Nem sietett az én kedves szemetesem. Ügy állt ott, az immár lehúzott tetejű kuka mellett, mint ahogyan a lányok álltak valamikor a kútnál, ha legényre vártak. Igenis kérem: meg kell mutatni, másnak is látnia kell, hogy ennek a házi szemetesvödörnek immár fslcvatot1 kezelője vagyok! Legalább egy barátja lett volna, akinek érdemes ezzel eldicsekedni. Legalább egy „kicsi”, aki még önállóan még soha nem hozhatott le szemetet, mert hiszen nem feltétlenül az a fontos, hogy mit csinál az ember, hanem az, ahogyan csinálni képes. Alit az én drága házikisasszonyom az ablaknál, szeme körül mélyültek a ráncok, és már mérgesebbnek tűnt, mint Jancsi és Juliska boszorkánya. Majdhogynem sziszegve mondta: — Két napja lesem a srácot. Melléönti, vagy nem önti! Csak egyszer öntsön ki valamennyit a nyomorult, lemegyek és... mm aga a mondat nem le- Jf£ pett meg. Az indulat viszont igen. Mert az a kisember boldog volt odalent, a háziasszonyunk viszont nagyon boldogtalan. Nem ömlött ki a szemét. A kukából nem. Belőle úgy hiszem kicsit igen. A bor különben megmaradt... Bartha Gábor A minimálbéreket be kell vezetni A vállalat „leckéi«" „A SZOT most belekényszerített bennünket egy olyan helyzetbe, ami a vállalatunk összes dolgozóját sújtja. Mi eddig is mindent megtettünk értük, amit gazdálkodó szerv megtehetett. Az utóbbi két évben azonban nagyon meg kellett húzni a szíjat. Egyelőre a stabilitás a célunk, és ha kilábal az ország a mostani gazdasági mélypontról, akkor mi is el tudjunk indulni felfelé.” Ezeket a gondolatokat Bó- di Andrásné, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója mondta. A decemberi megállapodást megváltoztatva a SZOT követelésére ugyanis úgy döntött február közepén az Országos Érdekegyeztető Tanács, hogy a minimális bér július elseje helyett már március elsejétől 3700 forint lesz, ami aztán ősszel 4000 forintra emelkedik. Vajon mit szólnak ehhez a döntéshez a dolgozók és mi a véleménye erről a vállalati vezetőknek. Erre kerestünk választ Nyíregyházán, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Mindennel együtt... ötvenes számú kisbolt, a Vöröshadsereg utca elején. Minden eladónak van véleménye a minimálbér-emeléssel kapcsolatban. Gyulai Lászlóné tanulóidővel együtt kilenc éve dolgozik itt. Január másodikán jött vissza gyesről, februárban „mindennel együtt” 3300 forintot vett fel a pénztártól. Tudja, hogy felemelik a fizetését kétszer is rövidesen. de még így is kevés lesz, hiszen a család havonta 4 ezer forintot OTP- részletre törleszt. Mile Krisztina (19 éves, szakképzetlen eladó) és Béres Erika (18 éves, szakképeit pénztáros) alapbére 2900 forint, a különböző juttatások és levonások után 2400 és 3300 forint között szoktak fizetést kapni. Ha a szülők nem támogatnák őket, nem tudnának megélni Mindketten úgy gondolják, hogy legalább ötezer forint körül kellene keresniük. Abban mindegyikük egyetért, hogy sokat jelent számukra a minimálbér-emelés, de szükséges lenne, ha az áremelésekhez a béremelés jobban igazodna. Különösen akkor, ha a segédmunkától kezdve a takarítói munkakörig minden teendőt el kell látniuk. Látogatásunk végén a boltvezető-helyettes minket kérdez: „Vajon ezek után az én fizetésemet is rendezik! hi- jjgj, ^lig keresek 4000 forint felett? Ha rendezik a minimálbéreket, úgy illene, hogy a miénken is emeljenek valamennyit.” Az ötvenes boltban kapott nehéz útravalóval és az OÉT- állásfoglalást ismerve keresltük fel Bódi Andrásné vállalati igazgatót, ö így látja: — Jelenleg hatvanötén dolgoznak nálunk 3700 forint alatt, akik nagyrésze fiatal és szakképzetlen eladó. Általában 5—6 fős kisboltokban. Az összlétszámúnk az idén 769, tavaly 755-en voltunk. 3700 és 4 ezer forint között húszán keresnek. Vállalatunk erre az évre 8,2 százalék bértömegnövekedést tervezett, de figyelembe véve a létszámnövekedést, valamint a minimálbér-emelést ez 6,2 százalékra módosul. 1988-ban az átlagfizetés nálunk 6504 forint volt. Kinek o terhére? Hadobás Gizella munkaügyi osztályvezető a következőket teszi hozzá az előbb hallottalkhoz: — Jelentős gondunk az, hogy a fejlesztésből 0,5 százalékot elvesz a minimálbéremelés. Ez a többiek terhére megy. A bértömegünket tulajdonképpen kevesebb dolgozó között is fel tudnánk osztani, de ehhez jelentősebb létszámcsökkentést kellene végrehajtanunk, amit a józan ész miatt meglépni nem tudunk. Nálunk szinte teljes egészében nők dolgoznak. Lehetetlenség előre kiszámítani, kinek,. mikor, milyen gondja adódik. Tavaly például előfordult, hogy az egyik tizennégy fős fűszerboltunkat mindössze öt ember vitte. Ezután ismét az igazgatónő szólt hozzá a témához: — Évek óta mindig felhasználjuk a bérfejlesztési lehetőséget. A nagyboltjaink vezetői tavaly 9—12 ezer, míg eladói 6—8 ezer forintot kerestek. Tavaly egy forint béremelést 10 forint adóval sújtottak. Most a vállalati tanácsnak el kell dönteni, mit tegyünk. Nagy gondban vagyunk. A bejáró dolgozóink utazási költsége például éves szinten egymillió forint. Ha lenne a megyeszékhelyen elég munkaerő, akkor ezt megkaphatnák dolgozóink étkezési hozzájárulás címén, segélyként, vagy üdülési hozzájárulásként. Itt most olyanok fizetésemeléséről van szó, akik fiatalok, szakképzetlenek és még pem bizonyítottak nálunk semmit A minimálbér-emelés tulajdonképpen a kipróbált régi eladóink, vezetőinik rovására megy. Ez év júliusában 53 szakmunkástanulónk kap bizonyítványt és velük a szakképzetlen állományt lecseréljük. Ez azokat érinti, akik most alacsony keresetűek. Sajnos ők így munka nélkül maradnak. És vajon, hogy látja ezt a kérdést a vállalati szakszervezeti titkár? — A 3700 és az őszi 4000 forintos bérminimum-emelés, nem vagyok biztos benne, hogy megalapozott. Ezzel ugyanis tágul a 4000 forinton felüli réteg — mondja Mikola Éva — és ez bérfeszültségekhez vezet. Ennek feloldása csak további béremelésekkel járhat, és az ehhez kapcsolódó teljesítmény ki tudja, megvalósul-e? Szerintem a SZOT nem gondolta át ezt a döntését. Az igaz, hogy a 3700 forint kevés a megélhetéshez, de a szociálpolitikát nem vállalhatja át a vállalat. Ezt a minimálbéremelést ágazatonként kellett volna létrehozni, és ugyanúgy elkülöníteni rá a pénzt központilag, mint ahogy azt az egészségügyieknél tették. A vállalat fizeti Ami biztos: a minimálbér- emelést már régen meg kellett volna lépnünk az áremelésekkel összhangban. Ugyanis akár 3700, akár négyezer forintból megélni ma már egyedül sem lehet, családot alapozni rá pedig végképp nem. Ami nem biztos: a SZOT szociálpolitikai követelését — ami jogos — a vállalatoknak kell megfizetni. Ezzel ugyanis lehet, hogy néhány vállalatot még nagyobb bajba sodrunk, vagy néhány gazdálkodó szervezet emiatt kerül nehéz helyzetbe. Száraz Attila
