Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
10 1989. április 29. Városvédők Nyíregyházán Faragott oszlop a városkapuban Öröm látni Nyíregyháza gyors fejlődését, az egyik napról a másikra felépülő új, impozáns lakásokat, székhá- zakat, azonban természetesen meg kell becsülni a már meglévő értékeket is, a régi épületeket, az elmúlt idők emlékeit. A megyeszékhelyen 1987- ben alakult meg a városvédő egyesület, hogy összefogja a városukat szerető és érte tenni alkaró polgárokat, s hogy hallassa szavát a területi fejlesztésekben, a környezeti átalakításokban. A napokban rendezte meg a városvédő egyesület az első közgyűlését; amelyen értékelték a megalakulás óta eltelt időszakban végzett munkát. , ' > ,5 j J| Mint Fodor József titkár elmondta, az egyesület töbr- bek között megvitatta a város általános rendezési tervét, a Bujtossal kapcsolatos elképzeléseket, a köztisztasági rendeletet, valamint véleményezte az idegenforgalmi terveket, a Domus Áruház telepítési helyét és a Vay Ádám körúttól északra fekvő területre vonatkozó építési törekvéséket. A város szépítésében elért eredmény, hogy a posta régi levélgyűj- tőszefcrényt, a TITÁSZ pedig ódon hangulatú kandelábereket helyezett ki. Az Országos Város-Faluvédő és Szépítő Szövetség javaslatára a közelmúltban Nyíregyháza városi tanácsa Podmaniczki- emlékérmet és oklevelet kapott a város fejlesztéséért, illetve a régi címer visszaállításáért. A városvédő egyesület közgyűlésén a tagok is elmondhatták véleményüket, javaslataikat, esetleg aggódásaikat. Az egyik felszólaló a Bujtosra hívta fel a figyelmet, hogy jó lenne egyeztetni az álláspontokat a természetvédőkkel, hiszen a tórendszer megóvása mindenki érdeke. Több olyan táblát is kihelyeztek a kisiparosok, amelyék rontják a városképet. Szóba került az evangélikus templom harangjátéka is: mikor működik, mikor nem. Az országban alig van néhány ilyen szerkezet, ezért jobban meg kellene becsülni az idegenforgalom érdekében is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pár éve kihelyezett utcanévtáblák már el- rozsdásodtalk. egyik-másik szinte már olvashatatlan. Épp ezért felvetődött az a javaslat, hogy a régi öntöttvas utcanévtábláikat és a házszámokat meg kellene őrizni az utókornak, a hiányzókat pedig újra kiönteni, mivel egyrészt jobban ellenállnak az időjárás szélsőségeinek, másrészt hangulatosabbak. Mint több más fórumon, itt is elhangzott, hogy a Sóstói úton épülő kerékpárút nyomvonalát szakszerűtlenül jelölték ki, tönkretették vele sok helyen a virágos, rózsás parkokat. A belváros galambjainak is jutott a szóáradatból. Hiába tatarozzák az épületeket, ha a galambok összepiszkítják. A Nyíregyházi Városvédő Egyesület kezdeményezi néhány olyan kiadvány megjelentetését, amelyek egyrészt a városlakók, másrészt a városba érkezők tájékozódását szolgálhatják. Az elképzelések között szerepel „Nyíregyházi Kalendárium 1990" címmel egy válogatás, amelyet vagy a Kelet-Magyaror- szág mellékletében, a Nyíregyházi Életben megjelent Cikkekből válogatnának ösz- sze, vagy a város történelmi fejlődését az adott év gazdasági, kulturális, egészségügyi, társadalompolitikai és művészeti eredményei alapján mutatnák be. Az idegen- forgalom növekedéséhez igazodva többnyelvű útikalauz is napvilágot lát majd „Séta, ismerkedés Nyíregyházával” címen. A városvédő egyesület szorgalmazza és támogatja a tanáccsal együttműködve Nyíregyháza szellemi, történelmi, munkásmozgalmi életében szerepet játszott személyiségek emlékeinek feltárását és megörökítését. Kezdeményezik azt is, hogy a magántulajdonban lévő védett épületek és építmények rendszeres felújításához, karbantartásához a tulajdonost erkölcsi elismerés és ezen túlmenően anyagi támogatás is illesse meg. Az egyesület egyetértett és javasolta is a Széchenyi utca házainak renoválását, hiszen ezek a polgárházak szorosan kapcsolódnak a régi városképhez. A tervek között szerepel még a Jereván kerthelyiség eredeti állapotba való visszaalakítása, a városba vezető fontosabb utakon a régi városhatárt jelző faragott oszlopok felállítása, valamint az egykori vámházak jelképes megjelenítése. M. Magyar László Hivatásuk a gondozás Régen ez is mintha egyszerűbb lett volna. Együtt éltek a családok, öregek és fiatalok. Előfordult persze zsör- tölődés, veszekedés is, de hát hol nincs tányér zörgés nélkül? Apróságokon lehetett vitatkozni, lényeges dolgokban többnyire egyetértés volt. A fiatalok számíthattak az idősek segítségére, tapasztalataira, akik ha beteggé estek, nem szorultak idegenre, gondozta, ápolta őket a család. Mára nagyot fordult a világ. A fiatalok saját lakásba, akár albérletbe is költöznek, önálló életre vágynak. A falvakból munkahelyet keresve a városba vándorolnak, gyakran ott találnak párt maguknak. A megye falvai eközben egyre öregebbek. Nem jöhet akárki gondozónak Az idősek körében elterjedt gondozási formák között a házi szociális gondozás a legnépszerűbb. Nem véletlenül. A legtöbb idős ember az utolsó percig ragaszkodik otthonához, mondván a kis kert, a néhány baromfi nem maradhat magára. S hogy milyen a segítségnyújtás módja? A legkülönfélébb. Van akinek elég a naponta helybe vitt meleg étel, s van, akinek gyógyszerre, mosásra, takarításra is szüksége van. — Egyre több a dolgunk — mondja Csáki Sándorné, nyíregyházi szociális gondozónő, aki immár tíz éve végzi, szervezi ezt a munkát. — Nemcsak az idősek lettek többen, a munkánk is megszaporodott. Régen előfordult, hogy afféle cselédnek néztek bennünket, akit azért küldött a tanács, hogy elvégezze a ház körüli munkát, felássa a kertet, megpucolja az ablakot, s ha végzett, már mehet is tovább. Ma nemcsak a tényleges munkát, a beszélgetést, törődést is igénylik az idősek. Van akinek az a legnagyobb segítség, ha felolvasom az újságot, ha lekísérem sétálni. Szerencsére ma már erre is jut időnk, erre is van emberünk. Tíz évvel ezelőtt még egész Nyíregyházán három főállású szociális és harminc tiszteletdíjas gondozónő dolgozott. Ma 91 tiszteletdíjas gondozónő 96 idős embernek viseli gondját, 34 a hivatásos státusok száma. Nehezíti a dolgot, hogy egyre több HÉTVÉGI MELLÉKLETE A házi szociális gondozáshoz a naponta vitt friss ebéd is hozzátartozik. Sajnos mind többen vannak azok az idős emberek, akiknek ez az egyetlen kapcsolata a külvilággal. Képünkön, indulásra készen az ételhordók. (Suri Attila felv.) ... Van kihez szólni... az idős, rászoruló ember, szinte naponta jönnek a szomszédtól, tanácstól az újabb és újabb jelzések. Szociális gondozónőnek nem vesznek fel akárkit. Alapvető feltétel legalább nyolc általános, s fontos az is, hogy a jelentkező hogyan öltözködik, miképp viselkedik, van- e idős ember a családban? — Ezt a munkát elsősorban olyanok vállalják, akik nem tudnak műszakba járni, mivel legtöbben saját családtagjaikat, gyermekeiket is gondozzák. Nálunk hétvégi munka nincs, a hétköznapokon pedig fél 8-tól fél ötig dolgoznak. — mondja a nyíregyházi városi tanács egészségügyi osztályán Román De- metemé. A hivatásos gondozónők mellett egyre több a tiszteletdíjas is. ök általában egy idős emberről gondoskodnak, legtöbbször ismerősei, egykori munkatársai vagy távoli csialádtagjiai az időseknek. Igen sok közöttük az olyan nyugdíjas is, aki viszonylag egészséges, így nemcsak saját magánák, 'másnak is gondját tudja viselni. A munkájukért kapott óradíj miatt hizonyára nem vállalnák, azért nem éri meg. A pénz mellett az emberség, szeretet Esély a tehetség kibontakozására Speciális kollégium szabolcsi diákoknak Oktatáspolitikánk korábban károsnak tartotta, hogy a tehetséges gyermekeket valamiféle elit osztályokban össze- gyűjtsék, és megkülönböztetett képzéssel ösztönözzék átlagon felüli teljesítmények elérésére. Pedig külföldön még arra is számos példa akad, hogy a kiemelkedő képességű tanulók akár tinédzserkorban is egyetemre kerülhessenek. Nálunk, az oktatásirányítás figyelme csak az utóbbi években fordult a tehetségnevelés felé, felismerve azt, hogy a társadalomnak nemcsak kötelessége, hanem érdeke is, hogy a kiváló képességű tanulók megkülönböztetett képzés után megfelelő pályára juthassanak. Megyénkben is több jó elképzelés született már. Nyíregyházán például városi tehetséggondozási koncepciót és cselekvési programot állítottak össze. Most a megyei pártbizottság elgondolása szerint — és már ennek megvalósításának érdekében meg is tették az első konkrét lépéseket — Budapesten létesülne kiemelkedő képességű szabolcsi diákoknak egy speciális kollégium, ahol a legkiválóbb tanárok és szakemberek gondoskodnának ezeknek a tehetséges középiskolásoknál? a képzéséről, illetve arról, hogy esélyük legyen a műveltségi vagy érdeklődési területük valamelyikének elmélyült tanulmányozására, tehetségük kibontakozására. A kollégiumba csak azok kerülhetnének, akik legalább 4,5- es átlaggal rendelkeznek. Az intézet felett egyébként tervek szerint a közgazdasági egyetem vállalna majd védnökséget. A kollégium vállalati háttérrel létesülne, azaz fenntartásához, működéséhez szükséges pénzt megyénk üzemei, vállalatai biztosítanák. Erre minden remény megvan, sőt a tejipari vállalat, a TAURUS és a KEMÉV már el is kötelezte magát a nemes ügynek. (bodnár) a legfontosabb motiváló erő. A legkisebb tiszteletdíj Nyíregyházán 800, a legmagasabb 1500 forint. Aki asak ebédhordásra vállalkozik, havonta háromszáz forintot kap. Tunyogmatolcson délidőben Tunyogmatolcs délidőben olyan, amilyennek a legtöbben látni szeretnék. Kocsik, biciklik jönnek-mennek az utcán, a tanácsháza előtt emberek beszélgetnek, a szomszédos csárdában gyűlnek az ebédre várók. Az idősek klubjába is megérkezett a mai menü. Babgulyás, tejbe- rizs főtt mára, ezzel telnek a tisztára súrolt ételhordók is. Balogh Gyuláné szociális gondozó útra kész. Nadrágja szárát ruhaszárító csipesszel fogta össze, hogy ne zavarja a biciklizésben. — öt évvel ezelőtt ebéd- hordással kezdtem, három éve vagyok szociális gondozó — kezdi a bemutatkozást a barna hajú, ragyogóan tiszta ruhájú asszony, aki nem véletlenül választotta ezt a munkát. Háztartást vezetett, s közben idős szüleit ápolta. — Most hét idős embert gondozok, akiket nemcsak ápolok és kisegítek, hanem szeretek is. Csak így bírom csinálni télen-nyáron, egyforma kedvvel. A legnagyobb örömöm az, hogy ők is szeretnek, szinte a gyermekükként kezelnek. Elmondják bajukat, bánatukat, kevéske örömüket is. Tudja, nem könnyű az életük. Sokat betegeskednek, s közben a gyógyszer nagyon drága, a nyugdíj meg kevés. Ezen, sajnos nem tudok segíteni. Legtöbben egész évben arra gyűjtenek, hogy meglegyen a téli tüzelő, s másra szinte nem is futja. A legnagyobb segítség talán az, hogy elbeszélgetek velük. Igaz, legtöbbnek gyermeke van, de azok nem érnek rá ilyesmire. Városba költöztek, évente egyszér-kétszer ha jönnek, hiszen nagyon elfoglaltak. Próbálom őket emiatt is vigasztalni, megmagyarázni, hogy a gyermekek sem ülhetnek itt mindig ... Az ebédet szinte mindannyian nagyon várják. Nem csak azért, mert éhesek. Ilyenkor legalább van kihez szólniuk. Tudja, hányán vannak, akiknek az ebédből marad vacsora is . . .? Mi a legnehezebb a szociális gondozónő munkájában? — ismétli meg kérdésemet. Nekem szinte semmi, mert szeretem csinálni. Balogh Gyuláné született András Ida 3650 forintot keres havonta. Mi jön még ehhez? Semmi — mosolyog a kérdésemen. Ebből csak levonás van. Tunyogmatolcson is egyre több az öregek száma. 175 a hetven éven felüli ember, közöttük negyvenhétnek senkije nincsen. Közel ötszázan vannak azok, akik mára elérték a nyugdíjkorhatárt — sorolja az adatokat Pető Sára, a tanács házigondozási körzetvezetője. Tőle tudom azt is, hogy Tunyogmatolcson is a házi szociális gondozás a legkedveltebb forma, pedig a helyi idősek klubjában naponta háromszori étkezés, s társaság is várja az öregeket. Mit vállaljon az állam? . A gondozásra szoruló idős emberek száma Szabolcs- Szatmárban fokozatosan növekszik. Falun még csak- csak egyszerű a helyzet, hiszen mindenki ismer mindenkit, ha napokig nem látják, máris keresik egymást az emberek. A szomszédok reggelente átkiabálnak a kerítésen, s megkérdezik: felkeltél-e, vagy megvagy-e még Juliska? De mi van városon, ahol olykor még az egy lépcsőházban lakók sem köszönnek egymásnak? Ha a fiatalok sem kíváncsiak a másikra, ki törődik akkor az öregekkel ? Nyíregyháza szociális térképe ezekben a hetekben is készül. A szakemberek sorra járják az utcákat, felkutatják, megkeresik azokat, akik egyedül élnek, s gondoskodásra szorulnak. Cél az, hogy lehetőleg minél hamarabb, minél pontosabban kiderüljön: eredményesebben nyújthassanak segítséget a rászorulóknak. Ki adjon szeretetet? Ha nincs család, akkor segít a társadalom? Ma már szerencsére igen. Igaz, a szociális gondozónő főképp meleg ételt, gondoskodást adhat. S természetesen az is nagyon sokat jelent. De ki adjon szeretetet? Ki legyen az, aki az idős emberek számára nemcsak megélhetést, hanem törődést, jó szót, békés napokat is adhat? Ki segít abban, hogy a meleg étel mellé lelki nyugalom, szeretet is társuljon? Átvállalhatja ezt az állam? Biztos, hogy neki kell átvállalnia? Lehet, hogy régen tényleg egyszerűbb volt? Kovács Éva || Kelet a Magyarország
