Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
1989. április 29. »iskola? özélet íyilvánulását, és a másik tiszteletét. Volt aki szóvá tette: nem muszáj csak politikai kérdéseket tárgyalni a népfőiskolán, lehetne több az Dlyan várostörténeti előadásokból, mint amilyet Margó- :sv Józseftől hallottak. Megkérdeztük Takács Péter anár urat, milyen lehetőséget lát a népfőiskola folytatásában ? — Nagyon nagy lehetőséget átok benne, ha nem nosz- algiikus alapon működik. Itt »bizonyosodott; nem gátja íz önképzésnek a műveltség »apírforma szerinti különbö- ősége, hiszen amikor demokráciáról, vagy válságról 'an szó, azt egyforma értékű emberként éljük át. A nép- őiskola legnagyobb érdemét bban látom, hogy lehetőséit ad a demokrácia gyakor- ására. nincsenek ex katedra ájelentések, és mindenki el- nondta a véleményét, nem saik kérdezett. Eredmény, ogy mór az első kurzusban öbb olyan személyt ismertettünk meg, aki fokozatosan leletanult, és ma már alkalmas a szőkébb körzetében, akóhelyén hasonló demokra- ikus, önszerveződő csopor- ok, közösségék vezetésére, gy kellene folytatnunk az tat a kisebb településeken s.. . BE. 5. változata a Tanácsközsták a politikai plakátok in emigrációba kénjtsze- ól, választási plakátokat ta Párt számára, és raj.kötelezett művész volt, a a korabeli politikusok >je. Ami módszerét illeti, eves, villámgyorsan ódának sokkal nagyobb happen kivitelezett, úgyne- „a politikai plakátoknak eg kell szabadulniuk az létől. A tárgyias plaká- Ez a felfogás gátat vet iletnek, amellyel a mű- :ell hatnia." Kádár Márta | Keleta Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE KB 18 1 8 ■ U ARM Aimifllll m AMif A A A KJ A M I p|sj|s > |f Pfifff UI1WS W1I ISBlfVI Varjú Olgánál, kitűnő alakítások után Varjú Olgia számos kitűnő alakítással ajándékozta meg a színházba járókat. Julie kisasszony, Szapphó, őfensége pincére voltam, Oreszíeia, Di- akiszerelem, A windsori víg nők, Temetés — hogy csak egy párat említsünk. Öt éve dolgozik Nyíregyházán, s most az a hír járja, elmegy. — Teljesen véletlen volt — kezdi az emlékezést jöttem. Felvidéki vagyok. Egy évet töltöttem a Komárom megyei Területi Színházban. Akkor nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy főiskolára mehessek. Végül a Nemzeti Stúdiója lett belőle. Itt két esztendőt, töltöttem, majd jelentkeztem, s elsőre fölvettek a színművészetire. Végzősként úgy tűnt, hogy Kaposvárra, Pécsre, vagy eljátszottam a Diótörő főszerepét, a lány figuráját, megkettőzve Csákányi Eszterrel. Megvallom, kicsit ' bukásnak éreztem. Utazgatnom kellett, nem találtam a helyem. Később összehívott bennünket Léner Péter, és mondta: a nyíregyházi színház új, viszonylag jók a körülményék, jól tudunk majd együtt dolgozni. S ekkor, az egyik pillanatról a másikra, úgy határoztam, hogy ide jövök. Nem éreztem, hogy nagy dologiban döntöttem. S ugyanúgy: gondoltam öt éven keresztül. Soha nem jutott eszembe, hogy majd egyszer el kell mennem innen. Általánosságban igen, de konkrétan sosem. Míg egyszeresük, az év elején, hirtelen „leszaladt" a függöny. Ez a fél évtized viszont nagyon szép volt. Az elején évadonként négy új szerepet játszottam; akkor azt éreztem, kevés. Később jött a hét-nyolc bemutató, ez már viszont rettentően sok. — Nem sajnálja-e, hogy vidéken lakik, s így a film, a — A tévéhez, rádióhoz, a szinkronhoz nekem elsősorban a pénz kapcsolódik. Én pedig nem tudóik pénzzel bánni. Ha sok van, az is kifolyik a kezemből, ha kevés van, az is. Szakmailag érdekelne a dolog, bár tudom, hogy nem lehet egyszerre ennyifélével foglalkozni. Itt Nyíregyházán egyfajta tevékenységet folytattam, ,s ehhez is kevés volt az idő. Nem tudom elképzelni azt a hajszát, amelyben délelőtt forgatás, délután rádió, este színházi előadás van. De azt is mondhatnám, hogy a népszerűség és az érték nem jár együtt feltétlenül. Itt én a dolgomat végeztem, s úgy hiszem, ezért sokan megszerettek. Tavaly, egyszer mentem haza, s egy negyven körüli hölgy várt rám: kezében egy könyv, s egy csokor virág. Megszólított, s azt mondta: fogadjam el tőle ezeket az ajándékokat, mert ő úgy érzi, hamarosan elmegyek innen . .. — Mi az, ami eddigi pályáját a leginkább negatívan befolyásolta? —- Ügy gondolom, az a legszörnyűbb, amikor az ember nem tudja százszázalékosan végezni a munkáját. Jobban mondva, mindegy, . hogyan végzi. Ha nincs elvárás. Én nem vagyok arra büszke, hogy' megpróbáltam a maximumot kihozni magamból. Szerintem ez a természetes. Azért vagyok szomorú, mert ehhez nagyon ritkán kapok segítséget. Az az alapelvem, hogy dolgozni jó. Ha nekem jó, akkor majd a nézőknek is az lesz. — Milyennek nem szabad lennie a színháznak, ön szerint? — Arisztokratikusnak. A színház miverzólis: Csehovtól kezdve a legavantgárdabb szerzőig mindent lehet úgy játszani, hogy megértse a néző. Ha én rendező volnék, a színház miverzalifása foglalkoztatna leginkább. Az benne a legizgalmasabb, hogy még beszélni sem kell, hisz ezer dolog van, ami helyettesítheti a szót. Az előadások egy része viszont már eleve kompromisszumokkal indul. — Legutóbb a Temetésben láttuk., Hogyan viselte Ön ezt a nem hétköznapi drámát? Mi mindent mozdított meg a játszókban a Nádasféle közeg? — Nagyon izgalmas, nagyon jó volt — de rettentően fárasztó. Két hónapig próbáltuk, többnyire éjszaka: akkor volt csalk üres a nagy színpad. Hatszor adtuk elő Nyíregyházán; szerintem az ötödik előadás volt az, amikor igazán megéreztem a darabot. Akkor rezdült meg bennem a legtöbb érzés. Érdekes volt, ugyanis az első két perc után a fiatalabb nézők elkezdtek nevetgélni. De ahogy elkezdtük, lassan érződött, amikor már borzasztó kíváncsiak lették. Együtt jutottunk el idáig. Ez az, ami megmagyarázhatatlan, ez a kapcsolat. Ez az ami színház csodája. — önről az a hír járta, hogy nem szívesen nyilatkozik . . . — Valóban így van. Az ember kész kérdéseket kap, és kész válaszokat ad. Amikor megjelenik, véglegesnek tűnik. S közben azok a problémák, amik naponta foglalkoztatják a színészt, azok állandó mozgásban vannak. Borzaszitó leírva látni, akár egy nap múlva is, hiszen úgy tűnik, valaminek a végére jártunk. Ami viszont fontos, ami lényeges, arról úgysem beszélünk . . . —- Az ön számára mi a fontos? — Valami olyat szeretnék, elérni, hogy nem akarok részt vermi a napi őrületben. Meg alkarok nyugodni, nem akarok megkeseredni, szomorúvá, megfáradttá válni. Úgy kiegyezni a dolgokkal, hogy nem mondani le róluk. Ehhez viszont egy kissé föl kel! emelkedni. Olyan alkalmakat kell teremteni, amikor nem a maga apró problémáiból tekint- get kifelé az ember, hanem kicsit fölé megy a világnak, úgy nézi meg, mi is ez tulajdonképpen. Ugyanis ki vannak találva a számunkra a formák, amikre nem gondolhatjuk, hogy nem, hiszen nem vonulhatunk ki belőlüK. De ha az ember meglátja, mennyire nevetségesek, ostobák ezek, s mennyire nem tartoznak a lényeghez, akkor ... — Miért, voltaképpen mi az, hogy lényeg? . .. — Valószínű, azért mondom így, mert mostanában Hamvas Bélát olvasok: a lényeg az, ami az emberen kívül van. Az ember eléggé tökéletlen teremtmény ahhoz, hogy önmagát jelölje ki középpontnak. S ha megteszi, akkor alapvető ellentmondásba kerül. Miközben érzékeli saját tehetetlenségét, aközben szeretné önmagát tökéletesnek látni. — ön a Móricz Zsigmond Színház egyik vezető művésze. Rengeteget játszott az elmúlt évadokban, szép sikereket aratott. Ebben az esztendőben alig volt olyan darab, amelyben ne kapott volna feladatot. Mégis, mi az, amit nem adott Nyíregyháza? — Perspektívát. Itt voltunk sokan, tele ambícióval, egészséges magamutogatási vágy- gyial, fiatalos hévvel, talán tehetséggel is. És nem tudom, hová lett ez az egész. Nem teremtődött ebből semmi, hogyha mi elmegyünk, itt maradjon belőle valami, s az újak tudjanak rá építeni. Az a hatvan év, ami legfeljebb adatott nekünk, nem olyan, sok, hogy minden beleférjen. Meggyőződésem, hogy az embernek a fizetéséért mindent meg kell tennie, ugyanakkor van egy határ, ahol már „megálljt” kell parancsolni. Meg kéne találni az arányo- feait1. — Amikor most leltárt készít, hogyan látja: a nézők visszaigazolták az ön munkáját? — Igen. Feltétlenül. Olykor persze szélsőségesen. A Banc- banus utáni közönségtalálkozón sokan kikérték maguknak az előadást, mondván, Bánk bán a mi nemzeti hősünk, hogy jön ahhoz, Grillparzer ... Persze, megfelelő előzetes propagandával tudatosítani kellett volna, hogy ez is műalkotás, ugyanúgy játszható, mint Katona di ómája. De volt felemelőbb visszajelzésem is: miskolci főiskolások mesélték, hogy ők minden bemutatót megnéztek Nyíregyházán. Mi lesz velük, ha végeznek? — mondták — s elkerülnek innét, hisz számukra az volt az ünnep, ha eljöttek hozzánk a színházba ... Karádi Zsolt hogy elvégeztem a főiskolát, ugyanis én Cehszlovákiából Nyíregyházára megyek. Az utolsó tanévben Kaposvárott tévé, a rádió a szinkron hiányzik az életéből? Á munkásosztály ünnepe és az egyház Az emberiség már sok mindent ünnepelt. Megünnepelte a születést, a halált, a tavaszt, a terménybetakarítást, hőseit és jeles események évfordulóit, az év kezdetét és végét, és még ki tudná felsorolni, mi mindent. Csupán egyetlen dologról feledkezett meg hosszú ideig: a tervszerűen végzett munkáról, amely a gondolkodó embert képessé tette arra, hogy uralkodjon a világon. Aztán 1889-ben a 11. In- ternacionálé május 1-jét nemzetközi munkásünnepnek nyilvánította. E naptól van ünnepe a munkának, amely magát a fizikai munkát végző embert helyezi az ünnep középpontjába. Akkor még a „dolgozó ember” és a „munkás ember” közé senkinek sem jutott eszébe egyenlőségjelet tenni. A keresztény bölcselet egyik legtekintélyesebb képviselője közel kétezer éve a Vatikán, s annak feje, a római pápa, a katolikus egyház első embere. Közülük XIII. Leó, a „munkás pápa” ismerte föl elsőként, hogy a munkáskérdés a társadalmi problémák legfontosabbika és 1891, május 15-én kiadott enciklikájában (amolyan körlevélbe foglalt irányelvében), amelyet kezdő sorai után „R erűm novarum”-nak neveznek, kifejtette, hogy a gépipar átalakította a munkaadó és a munkás viszonyát, a gazdasági élet kevesek kezébe került, következésképp . a munkásosztály csaknem rabszolgasorsra jutott. S miután a szociális kérdés megoldása az evangéliumi szellem nélkül lehetetlen, az egyháznak hirdetnie kell a különböző társadalmi osztályok együttműködését. A bajokat nem az osztályharc és a gyűlölet, hanem a szeretet orvosolhatja. Ennek a vezérelvnek alapján kell megakadályozni a kizsákmányolást, gondoskodni a munkások pihenőidejéről, őrködni a vasárnapi munka- szünet megtartása felett. A munkabér legyen elegendő a tisztességes élethez, a család- fenntartáshoz s ahhoz, hogy a munkás valamit megtakaríthasson, s idővel némi vagyonhoz jusson, mert ez csökkentené igazán az osztályok ellentétét. Néhány gyakorlati kérdés kifejtése után XIII. Leó kimondta, hogy a társadalmi kérdést csak a keresztény erkölcs uralmának helyreállításával lehet megoldani. A Rerum novarum indította meg a katolikus szociálpolitikát, és legnagyobb jelentősége az volt, hogy szükségesnek nyilvánította az állam közbelépését a munkások érdekében, és szentesítette a szakszervezeti mozgalmat. Hatására születtek meg a különböző államokban a munkabérre, munkaidőre, a nők és gyermekek foglalkoztatására vonatkozó törvények. A munkások helyzete azonban alig javult, amit aláhúz X. Pius pápának a Rerum novarumra támaszkodó és változást sürgető körlevele. 1931-ben bocsátotta ki XI. Pius ' pápa „Quadragesimo anno” kezdetű körlevelét, amely kiegészítése és folytatása a Rerum novarumban foglaltaknal^és egyben a jövő katolici&fiSktSzociális mozgalmainak ygnyadó alapokmánya lStit&B\ározottan állást foglal a munkásság követelései mellett. A tökétől nem áldozatokat, hanem igazságos bért követel a munkásság számára, amely csakis a családi bér lehet. Élesen elítéli a nagytőke hatalmi tobzódását, de egyúttal a kommunizmust is, amelynek világnézete vállástagadó. Fó érdeme a körlevélnek, hogy tudatosan és parancsolóan a szociális kérdések felé fordította a katolikusok figyelmét. Az eredmény azonban elmaradt, mert rövidesen kitört a második világháború, amelynek végén Európa kettészakadt: materialista filozófiát valló keleti és idealista alapon nyugvó nyugati részre. A Vatikán új helyzettel találta magát szemben. A keleti oldalon — ha más ideológiai alapon is, mint ahogyan azt a pápa elképzelte —, de megtörtént a munkásosztály felszabadítása a magántőke uralma alól. Ám az egyház rugalmas volt. Hogy a vallásukhoz hű munkások lelkiismert-furda- lás nélkül ülhessék meg májú 1. ünnepét, a Vatikán felülbírálta korábbi álláspontját, azt, hogy ateista pártba és szakszervezetbe való belépést nem tartott össze- egyezi ethetőnek egy vallását gyakorló ember lelkiismeretével, és ennek eldöntését rábízta az illetőre. Ugyanekkor a munkaszüneti nappá nyilvánított Munka Ünnepét egy ácsmesternek. Szent Józsefnek, a munkásnak az ünnepévé deklarálta. Ahogyan ezt tréfásan mondani szokták, a? egyház „megkeresztelte” az állami ünnepet, és azóta május l. a katolikus hívők számára is piros betűs ünnep. Csonkaréti Károly-c
