Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
8 Gondol! szőkébb hazájával ~,™Zt íISZ€m’ egyszer a kort meg vallani (bevallani) nem sajnálatos, nem tapintatlanság, inkább büszkeség és megbocsátható irigység Idős barátaim gyakran mondják: neked jó, m^ fiaffc Jó’ his2en — statisztikailag — még legalább harmmcat élhetek, tanúja lenetek sok várva várt világ- csodaniak részese szeretetnek, uj, frissítő tavaszoknak; de szenvedője is nem várt J^ota-k, megaláztatásoknak, tragédiáknak. Ha ' ■szamomra csak remény. Am a megéJt nyolcvan év lény. Ki szerencsésebb? Bi- zonyara Kertész Klára, ö kétszeresen ga2dagal,bj mlnt f. ’ a mai Jóval. rosszal meglepte a sors, az már visszavonhatatlanul az övé, elide- genithetetlenü! a sajátja. rah^iT az°nban Paszta motozom^’ h? nem eHenpon- tozom. A cáfolat pedig- élet műve. Azok a kerámiák melyeket 1978 óta 7Jósa András Múzeumban láthat a közönség, a szó elvont és -°^os értelmében megVajon miért ezt a múzeuEgvikT-16^ físyelmével? sábó^ ^telojenek vallomá- Mbol kiderül: „Az i bolya - ha mos Tiszakóród — ahogy Móricz Zsigmond ezt akis szatmári falut jellemezbe _ Kertész Klárára a szülőhely őtaraZs^naI- hat0tt’ késztette t l*L:p e\?z emberi fakoszü nbt g aS^ra ” Megyénk szülötte, gondolt szűkehh hazájával. A valamikori k^ any egesz életét és szemiéle- • tét meghatározó élményei innen fakadtak, ezék^ mentöretleanüieVtÍZed+rÖ1 izedre töretlenül, sajátos bájjal ™WÍt Budapesten magyar kerámia gének rmH kedÖ egyénisé- f, fék Gádor István Kosbbk'tan^ k^ámikusmű vészel- tanítványaként, a főisKoia — Ugy tűnik — csak a mesterségre tanította m^g Az értékesebbet, a minden muvtóz, önkifejezés fix pont1 egyéni látásmódját _ nem befolyásolta. * Alanil'ben aZuMN Művészeti Ä Ä.väÄknalh tás igazolja azBaenv^nem- a Wsérletező, fZ b *yag0n es lzlésen erőszakot vevő művészt ismertük meg, hanem a természet megszakítatlan csodálat“ nibtVlagu1 fo,yhonosán ’tapintó embert. Figurái ezért kapcsolódnak szorosan a fa iVf*!él®‘ ^kvizitumaihoz, ezlélekhevrthzí?en' a syepmeki r.vfuh' 0k 1113 is értik a nyújtózó macska ősi szépsé- iw f?ifuvalkodott bóka önteltséget, a duzzogó bag- e®™ásnak feleselő kutjtakat. Vázáit a hajdani fb?SKtlSZakóródl rét virágaiba be’ az erdők indáival fonja korül. Meggyőz hogy létünk a természet ré- lt ’-s -annak logikáját, egy. céltulatas'sagát61^1'^1^ parány nem veheti ostroma alá, osaik kibékülhet vele. Kétségtelen, a legtöbb öröm forrását állatábrázolásai jelentik. És talán azért, mert mindegyikben van valami emberre szabott gesztus, szeretetteljes empátia. Mintha maga az ember lein- kamálódna az állati viselkedésben. Ez is lehet magyarázata, hogy Kertész Klára kerámiái javarészt nem használati tárgyak. Persze, nincs ebben semmi nem evilági. Miért lenne hihetetlen, hogy egy állat is szeretheti kicsinyét, hogy szenved, féltékeny, büszke, ne adj isten okos, vagy kacér. Kertész Klára művészete anakronisztikusnak tűnik egyre pergőbb valóságunkban. Már-már aggodalommal tölt el bennünket a csend, a lombszűrte levegő, az aszfalt mélyedésébe húzódó tócsa, a jó emberi szó: a mozgó világ hiányjelei. Nap mint nap új csodákat várunk és szakunk meg, mohók, elégedetlenek és türelmetlenek vagyunk. Fáradtságunkat diadalnak, törteté- sünket érdemnek véljük. Ilyen háttérben Kertész Klára valóban kortévesztő. Munkáival nem kényszerít újabb versenyfutásokra, nem sugalmaz vakrepülést, nem kínálja a zaklatottság veszedelmes gyönyörét. Pedig kortársunk, ugyanazt a rossz levegőt szívja, ugyanazt a kétes tisztaságú vizet issza, idegeit rágja a zaj, látását gyengíti a szmog. Akkor hát...? Velünk, vagy ellenünk ? Tudom, velünk. A legjobb időben van jelen közöttünk, amikor veszendőben levő értékekre és magatartásra int. Súg: életörömöt! Megnyugtató, pihentető pont, amint egy kerti pad a fényverte lombok alatt. Művészete olyan, mint egyik kis angyalfigurája: könnyed és kibékítő. Ha megrázza képzeletbeli csengettyűjét, köré sereglenek a madarak, s látjuk, amint a kóródi rét füvén két kis meztelen talpacska tápod. Belső békéje ahhoz is erőt adott, hogy a nyolcvan év „árnyékában”, a múlt évben legfrissebb munkáival lepje meg a múzeum barátait. Fehérvári Béla Eredményesen zárták Nyíregyházán az ismét életre hívott népfőiskola első kurzusát, melyet a Váci Mihály művelődési központ és a Párbeszéd egyesület szervezett: a tanévzárón harminchétén vehették át oklevelüket. Ott voltak szerkesztőségünk képviselői is, hogy tapasztalatokról érdeklődjünk. A népfőiskola skandináv típusú oktatási-közművelődési forma, olyan iskoia, amelyben nincs vizsga és végzettséget sem ad, lehetővé teszi viszont, hogy a témákat a hallgatóság érdeklődésének megfelelően válasszák ki. Hazánkban a népi írók és a falukutató mozgalom hatására a 30-as években indult főként mezőgazdasági, közhasznú és társadalmi ismeretek terjesztésére, majd a népi kollégiumokkal folytatódott, illetve fejeződött be. A nyíregyházi népfőiskoláról az egyik fő szervező, Illés Balázs népművelő a következőket mondta Pozitív élmények — A cél a közéleti szereplés gyakorlása volt, igyekeztünk olyan alkalmakat teremteni, amikor lehetőség nyílt a vitakultúra, az empátia fejlesztésére, a demokrácia kiteljesítésére. Érdekes és izgalmas közéleti személyiségeket, alkotókat hívtunk meg vitába, fórumra. Szerintem fontos, hogy a mai elidegenedett világunkban a népfőiskola hallgatói megpróbáltak közösséggé lenni, amelyben érvényesült az ön- szerveződés. És biztosan sok pozitív élményt adott, mert sokan szeretnék, ha lenne folytatása. Mi Vonzotta a hallgatókat a népfőiskolára, és milyen körből kerültek ki a jelentkezők? A legtöbben lapunkból értesültek a szervezésről, és rokonszenvesnek találták az ajánlatot: mindazokat várják, akik szeretnének lépest Mit „tud” az uj i Tantárgy: a tartani korunk aktuális eseményeivel, odafigyelnek gondolkodásuk frissen tartására, és érdeklődnek a helyi közélet iránt, függetlenül az iskolai végzettségtől. Jött cipőfelsőrész-készítő és tsz-tag, tanár és lelkész — azért zömmel értelmiségiek. Varga Borbála (Varga Lászlómé) nyugdíjas főként azért iratkozott be, mert annak idején maga is népfőiskolás volt Sárospatakon, a a képzésről sok szép emléket őrzött meg, és számos dokumentumot is, aminek most hasznát veheti. Vadai Fe- rencnét, aki gazdasági vezető a művészeti szakközépiskolában a politikai-közéleti érdeklődése és aktivitása hozta a népfőiskolára, Tóth Pálnét, a 2. számú iskolából egy őszintébb, nyíltabb politizálás iránti igény, amivel az iskola MSZMP alapszervezetének pártmunkájában nem volt elégedett. Megéri vállalni Felhős Szabolcs Vásárosna- ményból járt be a foglalkozásokra, ahol lehetősége volt valóra váltani régi vágyát; eddig ugyanis nagyobb plé- num előtt nem tudta kifejteni véleményét egy bizonyos tárgyikörben, amelyben feltáró munkát végzett: az unitárius egyház beregi gondnokaként készített egyháztörténeti vizsgálódást az ember és a környezet kapcsolatáról, viszonyáról, az emberi közösségek szerveződéséről, működéséről. ■■■■■■■■ni Bíró Mihály a plakátgrafika egyik legnagyobb művésze volt. Mint a szocialista művészet kiválósága, mint a legmozgalmasabb, legnagyobb hatású munkásmozgalmi plakátok alkotója írta be nevét a művészetek történetébe. Teljes és kritikus elkötelezettséggel vállalta korának politikai és társadalmi ellentmondásait. Bár már 1911-ben formálisan a párt tagja lett, de Bíró soha nem volt a mozgalom „katonája”. Mint művész, egész életében megőrizte függetlenségét. Három évvel ezelőtt Budapesten, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban és Bécsben reprezentatív kiállításon mutatták be Bíró Mihály életművét, politikai és gazdasági témájú plakátjait, grafikáit, relklámterveit. Budapesten és Bécsben emlékeztek a nagyszerű művészre, akit joggal vall magáénak mindkét ország művészettörténete. A szobrásznak készülő Bíró Mihály 1910-ben szinte egyik napról a másikra kezdett politikai plakátokkal foglalkozni, megteremtve a magyar politikai plakát műfaját, amelynek 1918-ig egyedüli művelője volt. „Bíró felismerte — írta róla Horn Emil — a felívelőben lévő szocialista mozgalomnak, amely ekkoriban szinte hetenként rendetete gyűléseit, óriási szüksége van olyan propagandistára, aki képes a Piakátfal a Tanácsköztársaság idejéből a május 1-jei dekorációból harc változó követelményeihez gyorsan igazodva magas művészi fokon, hatásosan, közérthetően kifejezni a célokat, követeléseket. Erre ekkoriban a legmegfelelőbb eszköz a plakát volt. Bírót lenyűgöző rajztudása, ötletessége, lényeglátása szinte predesztinálta erre a műfajra, humanizmusa pedig eleve arra késztette, hogy képességeit a progresszió szolgálatába állítsa.” Az 1910. október 23-i budapesti tüntetésre tervezte első két politikai plakátját, amelyet újabbak és újabbak követtek. Leghíresebb, többször felbukkanó plakátalakja a kalapácsos vörös ember. Az egykori Népszava címlapján, plakátján pirosiott először a magyarországi szociáldemokrata mozgalomnak később jelképévé vált robbanó erejű figurája. Művész és közéleti emberként is tevékenyen részt vesz az 1918—19-és forradalmakban. Ismert plakátjai — Köztársaságot!, Vörös Parlamentet!, 1919. május 1. — a Tanácsköztársaság esznféjét hirdetik. Nevéhez fűződik az 1919. május 1-jei ünnepi dekoráció megtervezése is. És személyesen részt vett a fegyveres harcokban is, a forradalom utolsó napjaiban kinevezték a Képzőművészeti Főiskola új plaNémeth István az ép ri és vízügyi szakközé karbantartója elmondj regényes élete föl többször került válasz vagy hallgat a szóra lép a pártba, s akkor boldogult volna; vap tonkívüli marad és szakmájában nem jut re. (Ez utóbbi történt, az MDF tagjaként a pasztalta, van lehet vélemények nyílt kife. és ezt erősítette meg a népfőiskola is. Ügy most már egyre több lőtte az olyan embe meri vállalni a máskéi dolkodást, az eltérőt ; talos, irányzattól. Egyforma értékű emberkén összegezve az a v nyűk: nem hangzót! szélsőséges véleménye! voltak „véresszájú” e hanem őszinte és dei tikus hangnem jelien programokat, beleértv< lemé nyék ütközését, £ más iránti tolerancia «<3, / ywr 19 MÁJI 1919. május 1. A kalap társaság idejéből. kátművészeti tanszéké kormánybiztosságával. A Tanácsköztársasá rült, de Bécsből is ha készített a Magyar Sz< zokat is küldött a Nép Társadalmilag és p stílusa erőteljes és ki! retorikai pátoszának k erről Bíró Mihály így vetett vonásokkal kés: tásuk lesz a tömegeki vezeti tárgyias plakáto véleményem szerint úgynevezett tárgyiasss toknak itt semmi kert minden lendületnek, vésznek plakátja révéi
