Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. április 29. A lakossági jövedelmek Szabolcs-Szatmár megyében Az utóbbi években igen élénk érdeklődés kíséri a közvélemény részéről is a lakosság életszínvonalának alakulását, illetve az azt nagymértékben meghatározó jövedelem változását, nagyságát. A KSH ötévenként rendszeresen hajt végre felvételt a lakosság egyes rétegeinek, csoportjainak jövedelmi helyzetéről, a jövedelmek összetételéről és szóródásáról. Legutóbb 1988. év tavaszán került sor az 1987. évi jövedelmek felmérésére. A mintavétel Szabolcs-Szatmár megyében 1180 háztartást, illetve 3614 személyt érintett. 1 jövedelmi színvonal változása A megye lakosságának egy főre jutó havi személyes jövedelme 1987. évben 4814 forint volt, 62 százalékkal több mint öt évvel korábban. A reáljövedelem növekedése ennél lényegesen kisebb, mivel a fogyasztói áremelkedések a vizsgált időszakban jelentősen (42,2) százalékkal) mérsékelték a jövedelmek vásárlóértékét. A reálbér, ami a lakosság nagyobb részének jövedelmi színvonalát determinálja, például 1987-ben 94 százaléka, 1988-ban pedig csak körülbelül négyötöde volt az 1978. évinek. A fő jövedelmek reálértékének csökkenéséit a lakosság jövedelemkiegészítő tevékenységgel igyekezett pótolni. A vgmk-k, ipari szolgáltató szakcsoportok, különböző magán- vállalkozási formák megalakítása főleg 1982. évtől vált lehetővé, amibe egyre többen kapcsolódtak be. A háztáji kisegítő munkát végzők száma a nem mezőgazdasági foglalkozásúak körében is gyorsan emelkedett. A béren felüli bevételek gyors bővülése eredményeként a reáljövedelem lassú ütemben nőtjt. A reáljövedelem évi egy százalékot alig meghaladó növekedését viszont a lakosság akkor is csak stagnálásnak érzékelné, ha emögött nem húzódna meg a reálbér csökkenése. Az átlagok mögött egyes családokban még ráadásul olyan folyamatok is lezajlanak, amelyeknél a jövedelemforrások kibővülésével nem jár az életszínvonal növekedése, például a nyugdíjasok cserélődése, a gyermekek számának növekedésével járó többletfogyasztás stb. A fajlagos jövedelem közeledett a megyei átlagokhoz, de továbbra sem éri el. Az egy főre jutó havi személyes jövedelem csak Borsod és Hajdú megyékben volt valamivel alacsonyabb a Szabolcs-Szatmár megyei átlagnál. Az előbbi három megyéhez hasonló alacsony jövedelmi színvonal figyelhető meg Nógrád és Somogy megyékben is. Az alacsony jövedelmi színvonal kialakításában legfontosabb tényezőknek az alacsony átlagkereseteket, a keresők és eltartottak arányát, a kisgazdaságból származó jövedelem nagyságát, és az inaktív háztartások arányát tekinthetjük. Szabolcs-Szatmár megyében a legnépesebbek a háztartások és itt kell a legtöbb eltartottról gondoskodni. Itt 100 háztartásra 309 személy, illetve 104 eltartott jut (megyék átlagában 288, illetve 88). Alacsonyak az átlagkeresetek, magas a kis összegű nyugdíjasok száma. A megyék jövedelmi színvonala ugyan közeledett egymáshoz, azonban a megyén belüli különbségek jelentősen nőttek. Az ország északkeleti térségében fekvő megyék (Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Borsod- Abaúj-Zemplén) átlagai 3—5 százalékkal térnek el a dunántúli megyéktől (Győr-Sopron, Komárom, Veszprém),, viszont a keresetkategóriák szerinti megoszlás nagyobb differenciáltságot mutat. Szabolcs-Szatmár megyében a személyes jövedelem a népesség 11 százalékánál nem éri el a 2600 forintot (Komáromban 5 százalék, Veszprémben 2%), 10 százalékuknál meghaladja a 8200 forintot (az előbbi két megyében viszont 18, illetve 12 százalékuknál). Ez is azt jelzi, hogy megyénkben a népesség nagy száma és aránya él alacsony jövedelemből, körülbelül egynegyedük a létminimum szintjén (országosan egyötödük). hí alapvető társadalmi osztályok és rétegek jövedelme A társadalom alapvető csoportjaiban nagyobb ütemű jövedelemnövekedés történt a nyolcvanas években, mint korábban, az egyes rétegek közöitti különbségek is nagyobbak lettek. Az aktív és az inaktív rétegek között a hetvenes évek elejétől egy kiegyenlítődési folyamat völt megfigyelhető. Ebben jelentős szerepet játszott a réteg folyamatos cserélődése mellett az úgynevezett nyugdíjautomatizmus. A közeledési folyamat a nyolcvanas évek közepéig tartott, azóta az aktívak jövedelmi helyzete javult nagyobb ütemben. Az inaktív háztartások egy főre jutó jövedelme 1977-ben 83 százalékát, 1982- ben 94 százalékát és 1987-ben 90 százalékát tette ki az aktívákénak. Az elmúlt öt évben legkevésbé javult a munkás-paraszti és az egyéb szellemi háztartásokban élők anyagi helyzete. E társadalmi csoportok relatív jövedelmi helyzete rosszabbodott. A jövedelem növekedési üteme a parasztságnál volt legkisebb. Legalacsonyabb jövedelmi színvonalon a homogén háztartású nagyüzemi parasztság él a megyében, az egy főre jutó havi személyes jövedelmük még négyötödét sem éri el az aktív keresős háztartásokban élők átlagának. Ez közismerten a megye kedvezőtlen adottságú térségeiben élők magas hányadával magyarázható. .Itt a háztáji tevékenység is döntően önellátásra szolgál. Az árutermelésnek nincs akkora jelentősége, mint a város- környéki eredményesebben gazdálkodó termelőszövetkezetek körzetében. Elmarad az átlagtól a munkások jövedelmi helyzete is, ami az országosnál körülbelül 20 százalékkal alacsonyabb átlagkeresetekkel van összefüggésben. Külön figyelemre méltó, hogy a társadalom e két alapvető osztályához az aktív keresős háztartásokban élők hattizede tartozik, vagyis ennyien élnek — a megyében amúgy is alacsony — átlag alatti jövedelemből. Ezeknél az eltartási kötelezettség is magas, 100 aktív keresőre a munkásoknál 82, a parasztságnál 99 eltartott jut. Legdinamikusabb volt a növekedés a kis- árutermelőknél az értelmiségi, az egyéb szellemi és a vegyes összetételű háztartásokban. E szűk réteghez az aktív háztartásokban élők mindössze 13 százaléka tartozik Ezeknél az egy főre jutó jövedelem másfél- szerese a megyei átlagnak, öt év alatt több mint kétszeresére nőtt. Tovább romlott az értelmiség relativ jövedelmi helyzete. A homogén értelmiségi háztartások egy főre jutó jövedelme 1977 évben még több mint másfélszerese volt az aktív keresős háztartások átlagának, 1987. évben már csak 17 százalékkal haladta meg. Az értelmiségiek és a munkások jövedelmi szintje közelebb került. A homogén munkás háztartásokban az egy főre jutó jövedelmi színvonal 1977-ben 57 százalékát, 1982- ben 65 százalékát, 1987-ben 72 százalékát ér- ite el az értelmiségiekének. A jövedelmi különbségek báltere A jövedelmek szóródásának előidézésében elsődleges szerepe még mindig nem a kereseti különbségeknek, hanem az eltérő családösszetételnek és az eltartott gyermekek számában lévő különbségeknek van. Az egy főre jutó jövedelem általában a taglétszám emelkedésével csökkenő tendenciát mutat. Lényeges azonban, hogy milyen a különbség mértéke, mennyivel rosszabb a nagycsaládok helyzete a kisebb családokénál. Szabolcs-Szatmárban ez azért is érdekes, mivel itt a születések gyakorisága miatt a nagycsaládosok súlya nagyobb mint másutt, illetve a családoknak relatíve több eltartottról kel gondoskodniuk. A gyermekesek jövedelmi hátránya a gyermektelenekhez viszonyítva nem javult. 1987- ben két 19 éven aluli gyermeket nevelő háztartás egy főre jutó jövedelme alig több mint hattizedét, a három és több gyermeket nevelőké kevesebb mint felét tette ki a gyermektelen háztartásokénak. Az abszolút jövedelmi különbségek a gyermektelen és gyermekes családok között jelentősen nőttek. A gyermektelen és a háromgyermekes aktív háztartások egy főre jutó havi személyes jövedelmében 1977-ben 1572 forint, 1982-ben 1742 forint, 1987-ben 2816 forint volt a különbség. (Ez reálértéken, vagyis árindexszel korrigálva lényegesen kisebb.) 1982—1987 között az egy főre jutó jövedelmi színvonal legnagyobb mértékben (64 százalékkal) az egygyermekesek körében nőtt. A gyermekteleneknél (59 százalék, a kettő-, a három- és többgyermekeseknél kisebb és hasonló (57, illetve 56 százalék) a növekedés. Vagyis reálértéken számolva a megyében a gyermektelen és az egygyermekes háztartásokban élők reáljövedelme nőtt érzékelhetőbben. A különböző gyermekszámú háztartások jövedelmi színvonala minden kategóriában alacsonyabb az országos átlagnál. Országosan a gyermektelen háztartások 1000 forinttal, a gyermekesek mintegy 300 forinttal magasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkeznek. Ez döntően a munkából származó kisebb megyei jövedelmekből adódik. Az anyagi-fogyasztási viszonyokban meglévő tényleges jövedelmi különbségeket jobban jellemzik az úgynevezett „fogyasztási egységre” számítottak, amelyek mérsékeltebbek, mint a személyes jövedelmek. A gyermekek fogyasztási szükségletei ugyanis alacsonyabbak, mint a felnőtteké. A nagyobb létszámú családoknál az úgynevezett közös családi szükségletek kielégítése nem igényel a család létszámával arányosan nagyobb összeget. A gyermekes családok jövedelmi színvonala ilyen módszerrel számolva kevésbé marad el a gyermektelenekétől, bár különösen a három- és (többgyermekesekénél így is nagy a különbség. A családi pótlék összege ugyanis nem függ a gyermek életkorától. A számítások szerint viszont a magasabb korú gyermekek kiadási szükségletei (fogyasztás, ruházkodás, oktatás-közművelődés stb.) jóval nagyobbak. A jövedelmi különbségek az eltérő jövedelmi szinteken élő családok között még szembetűnőbbek. 1987- ben az aktív keresős háztartások társadalmi minimumának megfelelő 3400 forint alatti egy főre jutó jövedelem szintjén élt a megyében a kétgyermekes háztartások egyhar- mada, a három- és többgyermekesek közel kétharmada. (Országosan a kétgyermekesek egynegyede a három- és többgyermekesek fele!) A magasabb jövedelmi szinten élők döntő többsége ugyanakkor a gyermektelen, illetve az egygyermekesek közül kerül ki. A magasabb jövedelemmel rendelkezők aránya minden kategóriában kevesebb az országosnál. A gyermektelenek közül például a megyében 30 százalék, országosan 42 százalék tartozik a 6600 forint feletti jövedelmi kategóriába. A gyermekeseknél a különbség kisebb. Mitől származik a jövedelem? A jövedelmi források változásának fő jellemzője az 1980-as években a nem mezőgazdasági tevékenységből származó bevételek jelentős növekedése volt. 1987-ben a jövedelmek egytizede, 1982-ben 3,5 százaléka ebből származott. A megye jellegéből adódóan itt a jövedelmek nagyobb hányada továbbra is mezőgazdasági tevékenységből származik. 1937-ben minden 100 forintból 18,10 forint háztáji (egyéni) gazdaságból, 9,30 forint mezőgazdasági termelőszövetkezetből származott. (Országosan 13,10 forint, illetve 7,60 forint.) A megyék között csak a mezőgazdasági jellegű Bács-Kiskunban, illetve Csongrádban képvisel magasabb hányadot. Az alkalmaztatásból származó jövedelmek aránya csökkent, bár most is a legnagyobb hányadot képviseli (40 százalék, 1982-ben 46 százalék volt). A jövedelemforrások szerepe az aktív és inaktív háztartások között igen nagy különbséget mutat. Az inaktívak jövedelmének hattizedét, az aktív háztartásokénak 15 százalékát adják a pénzbeni társadalmi juttatások. Figyelemre méltó ugyanakkor a háztáji gazdaságokból eredő jövedelmek különbsége, az inaktív háztartások egy főre jutó személyes jövedelmének száz forintjából 31,30 forint ebből a forrásból ered, az aktív háztartásokban 16 forint. A pénzbeni társadalmi jövedelmekből a gyermekes családok nagyobb mértékben részesülnek. Az adatfelvétel óta a foglalkoztatási feszültségek és az alacsony átlagkeresetek miatt a megyei lakosság egy részének megélhetési gondjai tovább mélyültek. Ehhez hozzájárultak az utóbbi években megélénkült áremelkedések. A fogyasztói árak 1987-ben 8,6 százalékkal nőttek, 1988-ban 16 százalék körül alakultak, 1989-re pedig 12— 15 százalékos növekedéssel számolnak. Ebből is következik, hogy három év során mintegy 40 százalékos fogyasztói árnövekedés következik be, az alapvető fogyasztási javaik árai azonban az átlagosnál is gyorsabban nőnek. Dr. Hajdú Bertalanné KSH megyei igazgatósága Kitüntetett kollektíyák Dicsérő oklevél A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat a MÉM és ÉDOSZ Dicsérő Oklevelét nyerte el múlt évben nyújtott teljesítménye elismeréseként. A pénteki ünnepélyes termelési tanácskozáson Pazár Gábor a mezőgazdasági minisztérium részéről adta át az oklevelet Lakatos András igazgatónak. A vállalat évek óta kiegyensúlyozottan gazdálkodik, tavaly 40 millió forinttal növelte nyereségét, az export 17 százalékkal emelkedett. Az eredményeket szinte teljes egészében a hatékonyság javításával érték el, költségtakarékos gazdálkodást folytattak. A múlt évben adták át a 210 millió forintos rekonstrukció részeként a kocsányozó gépsort, amellyel az egész iparágnak hasznos tőkés export emelkedett. Az eredményekhez hozzájárult a dolgozók, a 49 szocialista brigád erőfeszítése. Munkájukat az évi 100 ezer forinton felüli jövedelemmel, az egyéni érdekeltséggel ismerték el. A vállalaton belüli versenyben a debreceni üzem lett az első. Nemzetközi munkaversenyben A MÁV Záhonyi Üzemigazgatósága a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Kollektívája elismerő oklevelét kapta a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium és a Vasutasok Szakszervezete részéről az 1988. évi munkaversenyben elért gazdasági eredmények alapján. A péntek délután megtartott ünnepségen Sípos István üzemigazgató elmondta, hogy 18 millió tonna áruforgalom feladatainak tettek eleget a vasutasok, több évi stagnálás után nőtt a tranzitforgalom, különösen Ausztriába. Az üzemigazgatóság a tervezettől 183 millió forinttal magasabb, összesen 2,4 milliárd forint bevételt ért el az előírt költségfelhasználás mellett. Az eredmény annak köszönhető, hogy hatékonyabban dolgoztak, jobban kihasználták a teherkocsikat, valamint 100 millió forint értékben szolgáltatást végeztek a fuvaroztató feleknek. További önállósággal az egyes szolgálati helyeken a személyre szóló érdekeltség erősítésével szeretnének az idén hasonló eredményeket elérni. Miután a vasútnál a fejlesztési lehetőségek beszűkültek, csak a legfontosabb fenntartásokra jut pénz, ezért még jobban számítanak az alkotó emberre. Köszönet illeti a szovjet vasutasokat is, akikkel évek óta jó kapcsolatot alakítottak ki. A minisztérium nevében Egri István, a MÁV főosztályvezetője úgy jellemezte a záhonyi átrakókörzetben folyó munkát, mint ahol évek óta kitartóan és jó színvonalon dolgoznak, megfelelő irányítás mellett. Szükséges a rendelkezésre álló technikát továbbra is jól kihasználni, a vállalkozói szellemet erősíteni. Az elismerő oklevelet Egri István és Barabás Zoltán, a szakszervezet elnökségi tagja adta át Sipos Istvánnak és Verba Ferenc az szb-intéző bizottsága titkárának. Gratulált az eredményekhez M. J. Fedesin, az ungvári al- igazgatóság vezető-helyettese, majd kitüntetések átadására került sor. Kiváló Gyáregység Kiváló Gyáregység címet kapott az Érdért Vállalat tuzséri gyáregysége, immár 12. alkalommal. Az erről szóló okiratot Várady Géza, az Érdért Vállalat vezérigazgatója adta át Vilmán Pálnak, a tuzséri gyáregység igazgatójának április 28-án. A múlt évi 2,7 milliárd forintos árbevételük után 404 millió forint nyereség képződött. Hamarosan hozzákezdenek a fűrészipari rekonstrukcióhoz, amelynek révén egy, évi 120 ezer köbméter gömbfa megmunkálására alkalmas NSZK- beli gépsort helyeznek üzembe. Ivóvíz, öntözés Kiváló Üzemigazgatóság címet és vándor-, zászlót vehetett át elmúlt évű munkájuk alapján Tóth József, a "ÍTszamenti Regionális Vízművek nyíregyházi üzemigazgatóságának üzemigazgatója. A nyíregyháziak 1980 óta eredményesen oldják meg Szabolcs-Szatmár egész és Hajdú-Bihar megye egy részén a nagytérségi vízművek üzemeltetését, a mezőgazdasági üzemek öntözővíz-ellátását. Míg 1981-ben az üzemigazgatóság 110 millió bruttó termelési értéket ért el, addig 1988-ban 188 milliót. A beruházási és fenntartási pénzek célszerű felhasználásával víztermelő telepeik kapacitását folyamatosan emelték, és 1988-ban megkezdték a nyíregyházi regionális rend szer bővítését. A mezőgazdasági vízhasznosítási területen 18 milliós árbevételt értek el. Az ipari üzemegység öntözőautomaták és szivattyús agre- gátorok gyártásával növelte az árbevételt. A szállítási üzemegység részt vett a Tiszaber- celi Regionális Vízmű északi távvezeték munkálataiban. Ez utóbbi építésében idén is részt vesz az üzemigazgatóság, ezen kívül üzembe helyezi a tiszaberceli táVszivattyú- kat.
